Zabla & Kengyel

Dr. Gőblyös István lovakról, lovasoknak

Moys Elemér: Iskolalépés (1936.) összegzés

2020. szeptember 25. 08:44 - patkószeg

Molys Elemér, huszár ezredes, korának egyik legelismertebb lovas mestere, tisztelete Josipovich Zsigmond tábornokéval vetekedett. Mestere a kivételes tehetségű Barcsák Zsigmond volt, aki Speyer Gyula tanítványa volt. Speyer Gyula dragonyos alezredes, korának egyik legjobb iskolalovasa, aki Niedermayer Mátyás tanítványaként lett a bécsúlyhelyi lovagltótanár-képző iskola első vezetője, annak 1874-es alapításakor. Niedermayer Mátyás a bécsi spanyoliskolát virágzásnak indító Max Weyrother tanítványa volt. Moys Elemér a klasszikus magyar-osztrák lovaskultúra, az iskolalogalás mestere volt.

Az alábbiakban Moys Elemér 1936-os írásának rövidített összegzése olvasható:

Az iskolalépés rendszeres művelése, régi magyar-osztrák lovasság nevezetessége, azonban manapság már kevesen vannak azok, akik gyakorolják. A mesteri, úgynevezett iskolalovaglás az iskolalépésen alapszik, azzal kezdődik és azon épül föl.

Csak az lehet a mestere a lókiképzésnek, aki az iskolalovaglást érti és műveli, azonban ezt a szintet csak nagyon hosszú évek gyakorlásával lehet elérni. Jól ismert Max Weyrother mondása: „Senki nem lett a lovaglás mestere mielőtt meg ne őszült volna a haja.” A lovaglóművészet mesterei Pluvinel, Newcastle, La Gueriniere, Weyrother, Seeger Niedermayer, Fillis, Steinbrecht, Gebhardt, Speyer, Barcsák kivételes tehetségük ellenére mind elmúltak 50 évesek, amikor mesteri szintre értek. Én az ő tanításukat hirdetem, ahhoz semmi újat nem teszek.

A ló akkor jár helyesen, ha saját és lovasa súlyát átellenes két lábán egyenlően osztja el, hátulsó lábaival pedig az elülső lábak patanyomába lép. Mozgás közben, a lovassal terhelt lónak éppen olyan fesztelenül és ruganyosan kell mozgatnia lábait, mint lovas nélkül.

A lovasnak az a feladata, hogy lovát egyensúlyba hozza és ott megtartsa. Ez a nyak feligazításával és a hátulsó lábak megterhelésével történik. A nyak feligazítása könnyíti a vállakat, de korlátozza a hátulsó lábak mozgását. A feligazítás lehetséges mértéke a ló testalkatától függ. Ha a feligazítás és a nyak hosszirányú hajlítása a hátulsó lábak előre lovaglása nélkül történik, akkor a lovas szándékaival ellenkező eredményre jut, tevékenysége az elülső lábak többletterhelését fogja eredményezni. Csak a feligazítással és a konc meghajlításával együttesen fog a természettől fogva előrefelé süllyedő gerincoszlop vízszintessé válni.

A hátulsó lábat, mint rugószerkezet kell elképzelni. Addig a ló nem tud ütemesen járni és nem tud a hátulsó lábakkal az elülső lábak patanyomába lépni, míg hátulsó lábának nincs meg a kellő hajlékonysága.

A hátulsó lábak megterhelése csak abban a pillanatban lehetséges, amikor azok a földet érik. Ezen túlmenően minél közelebb van a két hátulsó láb egymáshoz, annál kevésbé tudják magukat kivonni a hajlítás hatása alól. A ló és lovas súlyának hátulsó lábakra való vétele lépésben és ügetésben úgy zajlik, hogy amikor a ló a bal hátulsó lábát felemeli, akkor a lovas jobb ülőcsontjára terhel több súlyt, ezzel egyidőben a jobb szárral erősebben kitart. Amikor a jobb lábát emeli fel, akkor a bal ülőcsontra terhel és a bal szárral tart ki erősebben. Ez a félvisszatartás, vagy félmegállítás, amihez azonban kidolgozott lovasérzés szükséges, ezért csak gyakorlott lovas alkalmazhatja. Ha a félvisszatartás működik, akkor a teljes visszatartás, a ló megállítása is egyszerű.

Innen kezdődik az iskolalovaglás. Az iskolalovaglás nem csak egyensúlyba hozza a lovat, de hátulsó lábainak ízületeit is meghajlítja. Ez a ló mozgását és járását puhává és ruganyossá alakítja. Az iskolalovaglás semmi más, mint a ló természetes mozgásának és járásának tökéletesebb és finomabb kiművelése, mégpedig azzal a határozott céllal, hogy ín- és izomtornával, ízület- és csuklóhajlító munkával, nemkülönben a ló egész csontrendszerének gyakorlatoztatásával minden jármódban puha és rugalmas lépőképességet és az emeltebb alkar révén – mi az erős ültetés és félvisszatartás eredménye – kerekdeden ívelt mozgást váltsunk ki a lóból.

A félvisszatartások a csánkízületet, míg a teljes felvétel a konc ízületek megdolgozását szolgálja. Ennek első lépése az iskolaállj, amelynek előfelvétele az iskolafelvétel. Az iskolaálljból comb és szársegítségekkel megindított ló iskolalépésben kezd mozogni. Az iskolalépéshez sok combsegítség és finom kéz együtthatása szükséges. Az együtthatás eredménye a ló szárraállítása, vagyis a lónak a zablához való előrehajtása a combok által és a kézről visszavétele a combokra. Az iskolalépés kitűnő testedző gyakorlat, a lovat ügyessé és hajlékonnyá teszi és előkészíti a többi iskolagyakorlatra. Az iskolalépés nem más, mint a helyesen végrehajtott piaffe-nak a fele. Követelmény, hogy mozgás közben a paták teljesen elhagyják a talajt. Míg a lépés négyütemű, addig az iskolalépés kétütemű jármód. Iskolalépésben a konc hajlított, a ló hátulja mélyebbre ereszkedik, nyaka önmagától igazodik fel.

Csak az iskolalépés segítségével lehet az ügetés minden formáját kifejleszteni, sőt az iskolalépés az alapja a négyütemű és a kétüemű vágta kifejlesztésnek is. A helyes megállításokat, a falkádot és a hátralépést is az iskolalépés alapozza meg. Ezen túl az iskolalépés iskolázása eredményezi a ló folyamatos hátból járását.

Jóllehet az iskolalépés mindenképpen ügyes-bajos, fáradságos munka, de a tanítása és végrehajtása is elég sok nehézségbe ütközik, mégis a leghálásabb része az idomításnak, mert feltétlenül sikerhez vezet. Az iskolalépést előrefelé kell végrehajtani, egyenes vonalon, fordulatokban épp úgy, mint vállat be és farat be feladatokban, perdülésben, jobb kézre és bal kézre egyaránt.

Szorgalmasan gyakorolja mindenki az iskolalépést!

Szólj hozzá!

Kitérő, nyitó, velemenő és érző kéz

2020. szeptember 15. 22:24 - patkószeg

A különböző szársegítségekről tengernyi szakirodalom van és aki egy kicsit is képzett lovasnak szeretné tudni magát, annak kívülről kell fújnia a különböző szársegítségeket: engedő, felvevő, kitartó, ellentartó, direkt, inidrekt, előrehajtó, feligazító, állító. Sőt nem csak hogy ismerni kell ezeket a szársegítségeket, de be is kell gyakorolni, hogy az adott helyzetben azt és pont azt a segítséget adja a lovas, nem pedig mást. Például indirekt szársegítség adása során akaratlanul ne adjon állító szársegítséget is, vagy a felvevő segítség ne hasson akaratlanul feligazítólag is, stb. De azt is be kell gyakorolni (mégpedig orrvérzésig kell gyakorolni) hogy szükség esetén egyszerre több szársegítséget is tudjon akarata szerint egyidejűleg érvényesíteni a lovas. A szársegítségeket ugyanis lehet kombináltan, egyidejűleg is adni, a lovasnak tehát azt is kell begyakorolnia, hogy hogyan lehet összetett szársegítségeket alkalmazni, mégpedig ezt is úgy, hogy csak azt, vagy azokat a szársegítségeket „kapcsolja be”, amit eltervezett, amire szüksége van. Mindezen túlmenően mindezeket lovának is meg kell tanítania, hiszen a szársegítségek másodlagos segítségek, és mint ilyenek – azok a kommunikáció tanult elemei nem csak a lovas, de a ló számára is. A különböző szársegítségek részletes és kimerítő tárgyalása mellett azonban a szakirodalom viszonylag keveset foglalkozik a segítségek adásának módjával

Kitérő kéz

A kitérő kezek technikáját a lókiképzés kezdeti időszakában szükséges használni. Mindaddig amíg a ló nem találja meg lovasa súlyával terhelten is az eredeti, természetes egyensúlyi helyzetét, a lónak nem szabad megengedni a zablákon való támaszkodást. A ló ilyen irányú kísérletei esetén a kezekkel a támasz vétel elől ki kell térni. A fiatal ló túl korai támaszkodásával és még inkább a ló „támaszkodtatásával” a lovas a későbbiekben szinte kijavíthatatlan képzési hibát vét, lova sohasem kerülhet kellő egyensúlyi helyzetbe, soha nem lehet kellő képpen lendületes, hanem a lendület helyett csak ideges rohanást tud mutatni és végeredményben sohasem fog helyesen szárra kerülni. Alkalmatlanná válik a magasabb kiképzési elvárások teljesítésére. Magas feladatokhoz hasonlókat esetleg képes teljesíteni, még akár el is lehet kápráztatni a felületes, vagy képzetlen szemlélőt, de ha a lovas őszinte önmagával, akkor világosan tudja, hogy a feladat lényege, maga az állapot nem az, amit ideálisnak lehetne tekinteni. Minderről nem régen részletesen írtam.

A kitérő kéz technikájának nehézsége az, hogy a száraknak van egyfajta állapota, amikor a szerény gyakorlattal rendelkező lovas már úgy érzi, hogy a szárakkal engedett, keze kitérőleg hat (és a szárak tényleg nem feszülnek), ezzel szemben a ló egyfajta korlátot érez, mert a szárak ténylegesen nem kerületek hatáson kívül. A kitérő kezek technikájának tanulása során ezért eleinte külső segítség ajánlatos.

Nyitó kéz

A nyitó kezek technikájának alkalmazása szintén a fiatal lovak képzéséhez kapcsolódik. A direkt szárhatásként ható nyitó kéz szinte az első szársegítség, amit a fiatal lónak meg kell tanulnia. A fiatal ló irányítása kezdetben direkt szárral történik, a lovat a jobb szár jobbra, a bal szár balra fordítja. A direkt szár a vállak legegyszerűbb, a ló számára legkönnyebben megérthető vezetési módja. A direkt szársegítség adásakor a lovas ökle távolodik a ló nyakélétől, azaz a lovas az adott kezét nyitja – mindig azt, amelyik irányba fordítani szeretnél lovát.

A nyitó kezek technikája azonban arra is lehetőséget ad, hogy a ló kezdetben igen szélsőségesen magasra és mélyre mozduló nyakat a lovas a szárhossz változtatása nélkül némileg követni tudja. A fiatal lovak lovaglásánál szükséges tág keret biztosításához szükségképpen hosszú szármérték tartozik. Ebben a helyzetben a fiatal ló gyorsan megtanulja, hogy tarkójának fel és hátra mozdításával ki tud bújni lovasa befolyása alól. Ezt megakadályozandó, a lovas, kezeinek nyitásával hatásban tudja tartani a szárakat, anélkül, hogy szármértékén változtatna. A szárak hatásban tartására azért is szükség van, mert a ló félreértheti a helyzetet, mert a szárhatás megszünte azt jelzi a lónak, hogy aktivitása (nyakának fel és hátra igazítása) a lovas szándékaival megegyező. A másodlagos segítségek tanításának a logikája ugyanis az, hogy azt addig kell fenntartani, amíg a ló a segítségadásnak megfelelően nem reagál, míg helyes reakció esetén a segítséget be kell szüntetni. A ló tarkójának fel és hátra igazításával tehát nem csak a befolyás alól tud kibújni, de egyenesen úgy gondolhatja, hogy ezt a lovas bátorítja is. Ezt megakadályozandó szükséges használni a nyitó kezek technikáját, mindkét kézzel egyszerre. A kezek egyidejű nyitásával a szárak hatásban maradnak és amikor a ló végül a nyakát előrenyújtja, akkor az öklöknek közelíteniük kell egymáshoz, hogy azok kellő szabadságot adjanak nyak előre nyújtásának. A nyitó kezek technikájának kísértése, hogy folyamatos széles vezetésre szokik rá a lovas, ami helytelen.

Velemenő kéz

Az egyes jármódokban a ló nyaka periodikusan hol hosszabb, hol rövidebb lesz és ezzel együtt orra, illetve szája is hosszirányban előre, lefelé és hátra, felfelé mozdul. Ezt a mozgást a lovas kezének le kell követnie. Ez a velemenő kéz technikája. A velemenő kéz technikájának elsajátítása nem egyszerű, mert a lovas kezének puha mozgását merev ló esetében nehéz meghatározni. Nehéz ugyanis egyszerre feszíteni és ezzel a ló belső ellenállását oldani (hiszen az is igaz, hogy nem a lovas kezének, hanem a lónak kell puhának lennie), másrészről pedig eleget tenni velemenőség követelményének azért, hogy a ló gerincoszlopának mozgását lekövesse a lovas keze és ezzel lehetőséget adjon a ló testének természetes használatára.

A velemenő kéz a lovas kezének egyfajta mozgása, ami alapvetően könyökéből indul ki. Ez a mozgás legerősebb vágtában, közepes lépésben és legszerényebb ügetésben. A mozgás a ló összeszedettségével arányosan csökken.

Érző kéz

Mindhárom technikának a legnagyobb ellensége a lovas merevsége. De hát hogyan tudhat egyre lazábbá válni a lovas, hogyan tudja merevségét oldani? A nehézség az, hogy sem vezényszóra, sem varázsütésre nem fog a lovas merevsége változni. Hiába figyelmezteti lovasát a lovastanár, az nem fog, mert nem tud merevségén változtatni. A megoldás – ebben a helyzetben is – a kiképzés elméleti ismereteinek bővítésében rejlik. A szokás átalakítása (és a merevség ebbe a kategóriába esik) a lovas szemléletének változtatásával kezdődik, amit az elgondolás, a vízió, a belső kép változása tesz lehetővé.

Sokat beszéltem és sokat írtam már az érző kézről. Az érző kéz az, ami egyrészről információt biztosít a lovasnak lova állapotáról: az elengedettségről, az egyenességről, az egyensúlyról, a lendületről, stb. De az érző kéz egyben azt is jelenti, hogy a lovas figyeli a saját kezét a saját testét. Ura önmagának olyannyira, hogy különböző izmait egymástól függetlenül akkor tudja feszíteni és lazítani, amikor akarja, hogy akkor és azokat a gondolatokat, utasításokat, segítségeket közvetítse lovának, amire éppen szüksége van. Az érző kéz tehát egyfajta önkontrollt, a lovas saját maga felé forduló figyelmét is jelenti.

Szólj hozzá!

Nemzeti Lovasakadémia: Elsős vizsga - részlet

2020. augusztus 23. 21:06 - patkószeg

Elődeink elveinek érvényesítése a XXI. században nem egyszerű. Ami ötven-száz-százötven éve magától értetődő volt, azt napjaink, természettől elidegenedett emberének meg kell tanulnia, így a minőségi lovasképzés kezdő lépése a kommunikációs készségek magas szintű elsajátítása. A Nemzeti Lovasakadémia első vizsgája ezért vezetőszáron hosszhajlítások bemutatásával zajlik, ahol az Akadémia tagjai az elsődleges és másodlagos segítségek magabiztos ismereteiről tesznek tanúbizonyságot. A videón Hortobágyi Nóra vizsgájának részletei láthatók.

Szólj hozzá!

Augusztus 20 környékén valami mindig megváltozik...

2020. augusztus 20. 07:53 - patkószeg

Bakucz 1982 nagydíj kicsi.jpgA nyár ilyenkor válik csöndesebbé, már nincs akkora nagy mellénye. A reggelek hűvösekké válnak, a nappalok forrósága is csak a nagyotmondó ember igazságaihoz kezd hasonlítani. De a nyár ilyenkor a legszebb - amikor megtörik és már kezd kacsingatni az ősz felé.

Mindig is ez volt a kedvenc évszakom. Diákként nyáron kétszer, vagy háromszor annyit lehetett lovagolni, mint iskolaidő alatt és így természetes volt, hogy augusztus végén, szeptember elején ment minden évben legjobban. És hát ilyenkor voltak a korosztályos versenyek és a nemzeti bajnokság. Annak idején persze a korosztályos bajnokság az ifi bajnokságot és a főiskolás bajnokságot jelentette és felnőtt bajnokság is csak egy volt. Nem volt milliom féle kategória, hogy fű, fa, virág plecsnit és szalagerdőt kapjon, hogy mindenki már tizenéves korára teleaggassa magát kitüntetésekkel, de így persze a bajnokságok tekintélye is a helyén volt. A díjlovas ifjúsági bajnokság rendszeresen Kaposvárott volt, Nagycenken pedig a főiskolás. Nagycenk ráadásul számomra kivételesen szerencsés hely volt: ott öt év alatt háromszor nyertem, de Kaposváron is szerettem versenyezni.

kép1.jpgDe a legeslegszebb emlékeim a military bajnokságokhoz és Somogysárdhoz kapcsolódnak. Máig előttem vannak a hűvös és már erősen harmatos reggelek, amikor hajnalban a lovakat etetendő mentünk az istállók felé a kastélybeli szállásunkról és a versenyek bátorságot, meg belevalóságot igénylő, de egymást bajtársakká formáló hangulata.

Hej, Kaposvár, Nagycenk, Somogysárd, hej, azok a már hűvös és harmatos reggelek...

Szólj hozzá!

Nemzeti Lovasakadémia: Közös felelősség

2020. augusztus 18. 15:03 - patkószeg

28782652_200528663867790_6316886391329919708_n_1.jpgLovaskultúra nélkül érthetetlen múltunk, jelenünk és jövőnk, érthetetlen nemzeti kultúránk: mi, magyarok, ott voltunk a ló háziasításánál és elődeink azóta nyeregből formálták történelmünket. Ezért a ló nemzeti kincsünk, a lovas kultúra nemzeti örökségünk. Felelősségünk van e kincs őrzésében és ápolásában.

A Nemzeti Lovasakadémia - mint oktatási intézmény - évezredes nemzeti lókiképzési stílusunk művelésével, kutatásával és terjesztésével foglalkozik. Tanári karával arra vállalkoztunk, hogy lovaskultúránkat a XXI. században ismét nemzetközi színvonalúvá emeljük, az Akadémia hallgatóinak nemzetközi színvonalú képzési lehetőséget biztosítsunk. Hisszük, hogy van sajátos magyar lovaskultúra, hisszük, hogy saját gyökereinkhez való visszatéréssel, elődeink szakmaiságához való ragaszkodással nemzetközi versenyeken is eredményessé válhatnak a magyar lovasok, a magyar lófajták.

Szólj hozzá!

It’s not our ancestors we need to follow…

2020. július 22. 13:18 - patkószeg

10482004_767784099920077_1102915493097978125_o.jpgIt’s a well-known saying: “It’s not our ancestors we need to follow but what our ancestors followed.” This also applies to the training of horse and rider, since both have changed in the last hundred years. Thus, although contributing to or taking away from our ancestors’ knowledge is not possible or needed, their ideas and training methods should be adjusted to today’s circumstances. If any professional of the last centuries was to resurrect, he would be rather surprised seeing how horses, the circumstances of horse training, and even people, have changed.

The horse has changed

Horse breeding has always adapted to and satisfied the customer’s needs. But these needs have been changing from century to century and have been transforming alongside with the developments of the military, since they have mostly been militarily until the 20th century. In the 19th century, for example, horse breeding became dual-natured: on one hand, there was a demand in regard of speed and running performance of the military’s riding horses, de-emphasizing quadratic forms, and on the other, the rapid development of road networks resulted in similar changes in transportation, forming the, so called, “jukker” horses in carriage driving.

At the beginning of the 20th century, later with the progression of mechanization, the economical and militarily use of horses stopped, but, fortunately, sport and the use of horses in sport started to gain popularity. Fortunately, because sport is the only reason horses have not disappeared from Europe. But it establishes other expectations than the military did: for example, it tends to accept generous compromises in regard of the horse’s neurological stability or structural solidity, if they come with outstanding performance. There’s no use reading about the positive effects of riding young horses outside if it can only be started with the utmost caution, because the horse’s unstable nervous system, that doesn’t leave room for taking in the environmental stimuli and makes the horse incapable of hacking. With horses of this nature, instead of the frequently mentioned benefits of riding outside, the effect can be quite the opposite, setting the training back and even endangering the physical integrity of rider and horse if the rider loses influence over his steed, which – in this case – is not a rarely occurring event.

The circumstances of horse training have changed

They have, and the differences from day one, or even from the day mares are covered, are traceable. In result, three and four year olds – both physically and socially – are distinctly underdeveloped in comparison with the horses our ancestors put under saddle. There’s not remotely enough room for the healthy development of horses growing up at the back of our gardens, and sometimes – since they are isolated from others – it can influence their social behavior, although it’s rare to see youngsters handled with professional care on a daily basis even when they are kept in herds. This way, with the company of other horses, their social skills do develop, but with the lack of structural, professional handling their physical development cannot be considered optimal. In fact, despite their recognition as domestic animals, youngsters become unmanageable without proper work, and establishing our position as leaders can drag on for a long time when their training – eventually – begins.

Besides all, it became general that horse training is executed individually, although the common knowledge that it has always been done in groups. Taking the first steps is much easier in groups since horses feel safer among other horses, and the presence of older, more experienced horses speeds up the learning process by providing an example, making it easier for youngsters to understand and accept structure and the expectations of the trainer. This both applies to indoor and outdoor work. Getting youngsters used to work and taking the first steps is especially hard for them after being taken out of the herd, and it usually takes place in a new place, surrounded by a new environment. It’s not a coincidence that army regulations order young horses to be trained in groups, with the help of older, experienced lead horses. Nowadays this method is almost unimaginable, therefore we need to change up and slow down the training process to avoid physical and mental issues in the horse during this period.

Tradition says that three men are needed for lunging when training first begins, which later transitions to two horses and two people (with the method of one lead horse–one young one). Riding on a lunge with only two people is merely a compromise, and doing it alone (which is the way it usually happens) takes much more patience and time than what our ancestors thought ideal, at least when it’s executed with professionalism and care. Implementing the orders of the army regulations today is not realizable. We can say that the world has sped up or changed but the creator has forgotten to inform the horse about it.                             

People have changed

Along with horses and the circumstances of training, people have changed too. We alienated ourselves from nature, therefore gaining knowledge about it and mastering communication between horse and human has to be the first step in quality horse training. Old books on the topic say nothing about this because information of this kind was natural to everyone. But modern people have to be taught the laws of nature and the interpretation of the horse’s behavior: whether it’s uncertainty, fear, aggression, happiness, etc. We also need to learn how to act, think, and behave around our horses. We’ve drifted so far from nature that we fail to notice the lack of knowledge in these fields and are keen to blame the horse when problems occur.

Alienation from nature does not only bring a kind of blindness but also an intense impatience. While working with horses we need to learn that the order of nature roots in peaceful firmness.

There are other aspects of how people have changed as well: the purpose is not individual happiness anymore but impressing others, which turns looking for harmony into superficiality and formalism. Modern people are satisfied if the exterior seems to be in place. But this is something the creator forgot to mention to the horse, too. For horses, harmony lies in the details, and is a black and white question: it’s either present or not. And, let’s admit, half-harmony only exists in the dimension of self-deception, not in nature.

But the biggest struggle of training riders and horses is that we do not have highly trained school horses. We do have horses who are educated to execute certain exercises, sometimes even to perform higher class ones – or, to be precise, what looks like them – but horses that are able to teach the rider the “equestrian feeling” is a Scotch mist. Today’s most excellent horses can only teach the rider how to train certain exercises, not horse training (which is a lot more than those certain exercises). And so, in quality horse training the rider has to build up his well-educated horse himself, but it (the education of rider and horse combined) is a long and complicated process. This can might be avoided by buying a horse that’s already trained, or searching until we find a horse of such outstanding qualities that it doesn’t require detailed training because of its already existing talent. But in the end the rider will be the losing party, who, without the experience will be unable to pass on his knowledge in his profession or train horses, despite his spectacular results.

 

 

Szólj hozzá!
Címkék: English

Josipovich was right

2020. július 21. 10:31 - patkószeg

kemrypl.jpg

The 1928 Amsterdam Olympics ended with a rather odd fiasco for the Hungarian dressage riders. After arriving at the location and seeing the work of the other nation's riders they decided to return home before the competition began, despite the professionals present all agreed that Paul Keméry's trot work was better than the later winner Baron von Langen's, and the other member of the team, Desiderius Német's riding was at least as good

The difference and the reason for leaving was the canter work, more precisely performing a lead change for every stride. The Hungarian riders were puzzled to see their competitors were giving up on classical traditions and performed the piece of movement as if it was a circus display. The act of General Josipovich's disciples was to be explained for years, but today, in view of the contradictions of modern dressage it is clear that their standpoint and decision was right.

Travelling home was the last chapter of a long ongoing professional debate, of which on one side there were the most illustrious, orthodox representatives of the Austrian-Hungarian Equine Culture, General Sigismund Josipovich, Mauritius Herold, the head equerry of the Spanish Riding School of Vienna, Cavalry Colonel Michael Burján, etc., whilst the other side was represented by the victorious powers of the first world war, primarily by the bautcherists of the French riding school. Josipovich has made his objections against the program of the Amsterdam, and later Paris Olympics clear from the middle '20s, but the Amsterdam Olympics was the first time he met his fellow sportsmen under circumstances of a competition of this rate, since this was the first time the nations of the losing party made an appearance in the Olympic Games.(1)

  • He disagreed with having a set time for dressage tests. (This restriction is now abolished.)
  • He disagreed with riding with four reins. In his approach the curb and the bradoon bit can only be used in training, a trained horse could and should be only ridden with a curb.
  • He disagreed with holding the reins in two hands. In his opinion on a competition it only served the purpose of covering up the mistakes made in training.
  • He disagreed with performing a lead change for every stride as an element of a competition, he viewed it as a circus trick.

How different modern dressage would be if Josipovich's standpoint prevailed! 

(1)The Austrians participated in the Paris Olympics. 

Szólj hozzá!

The two-tier training

2020. július 21. 10:21 - patkószeg

hanthy_croupade.jpgHow could a high-level Equestrian Culture be maintained in a country as big as the Austro-Hungarian Monarchy? How could the furthest corps uniformly have excellent equine knowledge? The answer of the Monarchy was the two-tier training.

A campagne riding school was established in Wiener Neustadt. The aim of the campagne school was to train cavalry officers for the military units across the country, who, with certain simplifications, could train horses and riders for the army in a quicker pace than the relatively slow course of classical training.

Such martial simplification is the use of side-reins in lunging. Nowadays, for safety reasons, riders with modest skills are recommended to use side-reins too. However, using side-reins in qualitative lunging is inadmissible, since they prevent the muscles from stretching, which without serious work cannot be done.

'Squeeze your legs' is a military simplification. On that command, leg pressure comes from both sides simultaneously. In the case of a beginner rider, this command could and should be used, but with qualitative riding leg aids should be asked for only on the side where the horse's hind leg is in the air.

Although the officers trained in campagne schools worked with simplified means, they had academic qualification. They needed it to understand when and how simplifications could be used.

It's similar to the education of engineers. The use of high-level Mathematics is not present in the day's work, but the engineer has to know it, so if an unusual situation occurs, he has a conception of the solution. The engineer differs from the foreman by the high-level of theoretical knowledge. The same is true for medicine. The leech knows what they usually do in the given situation and can cure the patient ten out of ten cases. However, in the eleventh case, he'll mistreat him because he doesn't have the high-level qualification required to solve a problem that differs from normal.

In the military, the difference between the officer and the junior officer is the theoretical qualification: the academic knowledge. Most of the times junior officers rode with the same fineness as officers did, there was no cultural difference between them. But when a problem occurred they could only turn to the 'we do it like this' solution. In addition, although junior officers rode excellently, they couldn't hand on knowledge of high quality.

The situation is similar to the case of folk music. If a folk song starts more or less anyone from the same community can finish it, even if one didn't know the song previously, but we can't explain or teach the rules of folk music to a stranger. This is why junior officers were not able to teach riding. How many times 'I can't explain, but give me your horse, I'll show you' could be heard!

One of the strangest problems of today is that in our fragmented equestrian culture these military simplifications remained, and sometimes they can contradict the high-end approach. So, at the campagne school in Wiener Neustadt, they trained officers of academic knowledge, while the maintenance of academic culture happened in the Haute École of Vienne. This school was the place of cultivating high culture. Knowledge crystallized throughout centuries was passed on from master to master here, so the next generation could fully understand it.

After the disintegration of the monarchy, in the 1920s this lost, two-tier training was brought back in Hungary. The campagne school of Wiener Neustadt was established in Örkénytábor, the Haute École in Budapest. Later became the Spanish Riding School of Budapest. Spanish, because they wanted to maintain the culture without the slightest change.

Szólj hozzá!
Címkék: English

#nyaraljitthon

2020. június 27. 10:09 - patkószeg

utiterv.png

A jövő héten kislányommal lesétálunk Zerinváry Szilárdhoz, a Nemzeti Lovasakadémia lovastanárához. Két ló, két ember. Fejér megyéből Bács-Kiskun megyébe. #nyaraljitthon Végiglátogatjuk barátainkat úgy, hogy ahová megérkezünk és megszállunk, a következő napon a házigazda is felkerekedik és jön velünk. Szóval, Fakófalva, Kunadacs, Fülöpháza, Ballószög, Jászszentlászló, Kiskunmajsa figyelem! Jövünk!

Szólj hozzá!

„Nem az ősöket..., hanem amit követtek”

2020. június 19. 08:01 - patkószeg

Közismert Kassai Lajos mondása: „Nem az ősöket kell követni, hanem azt, amit az ősök követtek”. Ez a ló- és lovasképzésre is érvényes, ugyanis sem a lovak, sem a lovasok nem olyanok, mint akár száz, vagy százötven éve, így bár elődeink tudásához sem hozzátenni, sem abból elvenni nem lehet és nem szabad, mégis gondolataikat, kiképzési technikájukat a jelenkor körülményeihez kell igazítani. Ha az elmúlt évszázadok szakemberei közül bárki „most feltámadna s eljőne közétek” igencsak elcsodálkozhatna, mert megváltozott a ló, megváltozott a lókiképzés körülménye és megváltozott maga az ember is. 

Megváltozott a ló

A lótenyésztés minden korban a felhasználói igényekhez igazodott, azt elégítette ki. Az igények azonban évszázadról évszázadra változtak. Mivel ezek egészen a XX. századig alapvetően katonai jellegűek voltak, ezért a katonai technika változásával együtt a lovakkal szemben támasztott igények is folyamatosan módosultak. A XIX. században például kettős változáson ment keresztül a lótenyésztés: egyrészről a hátaslovakkal szemben egyre nagyobb sebesség és menetteljesítmény-igényt fogalmazott meg a hadsereg, így a kvadratikus formák egyre hátrább szorultak, másrészről az egyre erősebben fejlődő úthálózat hatására a szállítás is hasonló átalakuláson ment keresztül, kialakítva a jukker lovakat a fogathajtásban.

A XX. század elején azután a gépesítés előre haladtával megszűnt a ló katonai, illetve gazdasági alkalmazása, ám nagy szerencsénkre a sport és a lovak sportfelhasználása került egyre inkább előtérbe. Azért szerencsére, mert a sportnak köszönhető, hogy mára nem pusztult ki Európából a ló. A sportfelhasználás azonban teljesen mási igényeket fogalmaz meg, mint a katonaság: például a szervezeti szilárdság, vagy az idegrendszeri stabilitás terén nagy kompromisszumokat is elfogad a korszellem, ha az kiugró teljesítménnyel párosul. Hiába olvasunk ezért például arról, hogy a terepen végzett munka milyen előnyös a fiatal lovak képzése során, ha azt sok esetben mégis csak alapos megfontolás után szabad napjainkban megkezdeni, mivel maga a ló sokszor alkalmatlan a tereplovaglásra, labilis idegrendszerével képtelen a környezet ingereinek befogadására. Az ilyen lónál könnyen adódhat olyan helyzet, amiben elveszti a lovas befolyását lova felett, a tereplovaglás a sokszor és sokhelyen leírt hasznosság helyett pont ellenkezőleg visszavetheti a ló kiképzését, sőt akár veszélyeztetheti ló és lovas testi épségét.

Megváltozott a lókiképzés körülménye

Megváltozott és a különbség a ló életének első napjától, sőt már sokszor magától a fedeztetéstől nyomon követhető, aminek eredményeként a három-négy éves lovak fizikailag és szociálisan határozottan fejletlenebbek elődeink által nyereg alá vett lovaknál. A „háznál” felnövő lovak elegendő hely hiányában fizikailag nem tudnak kellően kifejlődni és sokszor - társak hiányában - szociálisan is fejletlenek, de a ménesi tartásban is igen ritka az, hogy a fiatal lovak a hét hónapos koruktól elkezdendő szakszerű munkát naponta megkapnák. Így a ménesben, a többi ló társaságában szociálisan ugyan kifejlődnek, de tervszerűen végrehajtott napi munka nélkül fizikai fejlődésük nem tekinthető optimálisnak. Sőt! Az elmaradó munka elvadítja a fiatal egyedeket a ló háziállat mivolta ellenére is, így amikor megkezdődne a ló kiképzése, akkor hosszú ideig kell küzdeni azért, hogy egyáltalán elfogadja az embert vezetőjének.

Mindezeken túlmenően a ló kiképzése is individuálissá vált, általános, hogy egyéni lókiképzés zajlik, holott mindenki tudja, hogy a fiatal lovak képzése csoportban történik, mióta világ a világ. Csoportosan sokkal egyszerűbb a kezdő lépések megtétele, a ló fajtársai között nagyobb biztonságban érzi magát, az idősebb lovaktól pedig – azokat megfigyelve – sokkal gyorsabban tanulnak, hamarabb vesznek példát, sokkal gyorsabban értik meg a rendet és saját kiképzőjük elvárásait. Ez úgy a lovardai munkára, mint terepen történő képzésre igaz. A ménesi időszak után, a munkához való szoktatás, mint a lókiképzés első lépése (más néven nevelési időszak) igen megterhelő a fiatal ló számára. Ráadásul mindez általában új helyen, új környezetben történik. Nem véletlen, hogy a katonai szabályzat fiatal lovak csoportos munkába vételét írja elő, idősebb, már tapasztalt vezeték lovak segítségével. Manapság ez szinte elképzelhetetlen, ezért másképpen és sokkal lassabban kell a képzést lefolytatni, hogy a lovat különösebb lelki és fizikai sérülés nélkül lehessen átvezetni ezen az időszakon.

A kiképzés kezdeti lépéseinél a futószárazáshoz három ember szükséges a hagyomány szerint, ami a nyeregbeülés után módosul két ló két emberre (vezetéklovas módszer). A kétemberes futószárazás és lóraülés csak kompromisszum, egyedül pedig (ahogyan a legtöbb esetben történik) jóval nagyobb türelmet és időráfordítást igényel, mint amit elődeink optimálisnak tartottak, legalábbis akkor, ha mindezt kíméletesen és szakszerűen akarjuk végrehajtani. A katonai szabályzatban foglaltak megvalósítására manapság nincs sem mód, sem lehetőség. Mondhatjuk, hogy a világ felgyorsult, megváltozott, csakhogy a teremtő elfelejtett szólni erről a lónak.

Megváltozott az ember

A lovak és a kiképzési körülmények mellett az emberek is megváltoztak. Az ember elidegenedett a természettől és ezért a minőségi lovasképzés első lépése a természetismeret, a ló és ember közötti kommunikáció elsajátítása kell, hogy legyen. Erről a régi lovaskönyvekben mit sem olvashatunk, hiszen a vonatkozó ismeretek tudása mindenki számára természetes volt. De a modern embernek meg kell tanítani a természet törvényeit, meg kell tanítani azt, hogy a ló viselkedéséből mikor milyen üzenetet értsen: mikor bizonytalan a ló, mikor fél, mikor örül, mikor támad, stb. Meg kell tanítani azt is, hogy milyen legyen testi, lelki alapállása, fellépése, amikor lovával foglalkozik. A modern ember annyira távol áll a természettől, hogy észre sem veszi vonatkozó ismereteinek hiányát és mikor problémába ütközik, akkor értetlenkedve a lovat teszi felelőssé!

A természettől való elidegenedés az ember számára nem csak egyfajta vakságot okoz, hanem feszült pörgősséget is. Az embernek meg kell tanulnia a lóval való foglalkozás során, hogy a természet rendje a békességes határozottság.

Az ember abban is változott, hogy nem saját maga boldogságát keresi, célja sokkal inkább az, hogy mások szemében tetszést arasson, így a harmónia keresése egyfajta felszínességbe, formalizmusba torkollik. Ha a felszín, ha a formák rendben vannak, akkor a modern ember számára minden rendben van. De a teremtő erről is elfelejtett szólni a lónak. A ló számára a harmónia a részletekben rejtőzik és az számára fekete-fehér kérdés, vagy megvan, vagy nincs. És hát valljuk be, félig harmónia csak az önálltatás dimenziójában létezik, a természetben nem.

A ló- és lovasképzés legnehezebb kérdése azonban az, hogy nincsenek magasan képzett iskolalovak. Feladatok végrehajtására betanított lovak vannak ugyan, még olyanok is, amik akár magasabb feladatok végrehajtására képesek (pontosabban ahhoz hasonló dolgok végrehajtására), de olyan ló, ami lovasérzést tudna tanítani, az olyan kevés, mint a fehér holló. Napjaink legkiválóbb lovain legfeljebb bizonyos feladatok betanítását tudja elsajátítani a lovas, nem pedig a lókiképzést (ami nem pusztán a feladatok elsajátítását jelenti). Ezért a minőségi lovasképzésben a lovasnak saját magának kell felépítenie jólképzett lovát és a kettő együtt (a ló- és lovasképzés) bizony igen rögös és hosszadalmas folyamat. Ki lehet ezt kerülni készre képzett ló vásárlásával, vagy ki lehet kerülni a lovak addig történő csereberéjvel, amíg olyan különleges adottságú lóba nem botlik a kiképző, ami tehetségénél fogva nem igényli a részletekbe menő kiképzést, de végeredményben a lovas lesz a vesztes, tapasztalatok hiányában lovat képezni, tudását továbbadni, szakmát oktatni, még a látványos eredmények ellenére sem lesz képes. A Nemzeti Lovasakadémián ezért kell az akadémia tagjainak saját képzettségű lóval letenni a gyakorlati vizsgákat...

Szólj hozzá!
Címkék: Lovas Nemzet

Jan Maiburg: lovaskultúránk nagykövete

2020. június 15. 08:16 - patkószeg

82541903_3281089315256744_2577363797517375277_o.jpg

Felbecsülhetetlen az a munka, amit Jan Maiburg, Hazslinszky-Krull Géza tanítványa tesz a magyar lovaskultúráért. A napokban Jan Maiburg részvételével nyilvános beszélgetést lehet meghallgatni a hollandiába szakadt magyar mesterről, a Budapesti Spanyoliskola volt vezetőjéről és tevékenységéről.

Az eseményen való részvételre ide kattintva lehet regisztrálni.

Szólj hozzá!

Trianon: Elcsatolt ménesek

2020. június 04. 07:47 - patkószeg

Ma pontosan száz éve írták alá a trianoni szerződést. Az elcsatolt országrészekkel együtt 176 ménes is elveszett. Az alábbi összegzés Szmrecsányi Veszely Bea, a Nemzeti Lovasakadémia tanárának munkája:

  1. Gömör-Ráhói ménes
  2. Sztárnyai ménes
  3. Nagy-Bánomi ménes
  4. Nagymihályi ménes
  5. Kladzáni ménes
  6. Tornallyai ménes
  7. Bereg-Szent-Miklósi ménes
  8. Homonnai ménes
  9. Parnói ménes
  10. Bereg-Surányi ménes
  11. Somitanyai ménes
  12. Nagy-Lónyai ménes
  13. Gombai ménes
  14. Verdődi ménes
  15. Domanirsi(ezelőtt Galgóczi) ménes
  16. Felsőjattói ménes
  17. Nagybodoki ménes
  18. Dögösi ménes
  19. Szomolányi ménes
  20. Némai ménes
  21. Bagotai ménes
  22. Féltoronyi ménes
  23. Csehi és Puszta-Károlyhalomi ménes
  24. Leéli ménes
  25. Kolthai ménes
  26. Hugó-telepi ménes
  27. Alsó-péli ménes
  28. Uj-barsi ménes
  29. Bars-füssi ménes
  30. Béli ménes
  31. Császtkóczi ménes
  32. Tőkésujfalusi ménes
  33. Tótmegyeri ménes
  34. Deregnyői ménes
  35. Perbenyiki ménes
  36. Alsó-Körtvélyesi ménes
  37. Tőke-terebesi ménes
  38. Tavarnai ménes
  39. Fejszési ménes
  40. Zsombolyai ménes
  41. Istvánvölgyi ménes
  42. Fogarasi Magyar Királyi Állami ménes
  43. Kolozsi Magyar Királyi Állami ménes
  44. Deszki ménes
  45. Gyéri ménes
  46. Bukoveczi ménes
  47. Bocsári ménes
  48. Bobdai ménes
  49. Temesremetei ménes
  50. Varadai ménes
  51. Merczifalvi ménes
  52. Gattajai ménes
  53. Szkulyai ménes
  54. Fólyai ménes
  55. Tövisegyházi ménes
  56. Seprősi ménes
  57. Kisjenői ménes
  58. Mácsai ménes
  59. Ötvenesi ménes
  60. Kétegyházi ménes
  61. Szemlaki ménes
  62. Márai-pankotai ménes
  63. Tövisegyházi Takácsi-féle ménes
  64. Nagyszalánci telivér ménes
  65. Nagyidai ménes
  66. Fövenyesháti ménes
  67. Vojnits Sándor-féle zobnaticzai ménes
  68. Vojnits Simon-féle zobnaticzai ménes
  69. Farkiréti ménes
  70. Bukin-palánkai Állami méncsikótelep
  71. Dolhai ménes
  72. Csomaköz-homoktagi ménes
  73. Erdőszádai ménes
  74. Geszti ménes
  75. Cséhteleki ménes
  76. Urmezői tenyészet
  77. Bályoki ménes
  78. Puszta-atyási ménes
  79. Kis-Szántói ménes
  80. Alcsi-pusztai ménes
  81. Székelyhidi ménes
  82. Bihar-Illyei ménes
  83. Nagykárolyi ménes
  84. Erdődi ménes
  85. Vállaji ménes
  86. Hoszzúfalusi ménes
  87. Pribékfalvai ménes
  88. Kunfalusi ménes
  89. Szilágycsehi ménes
  90. Sülelmedi ménes
  91. Zsibói ménes
  92. Görcsöni ménes
  93. Hadadi ménes
  94. Bonyhai ménes
  95. Széplaki ménes
  96. Szőkefalvi ménes
  97. Kis-teremi tenyészet
  98. Mező-sámsondi ménes
  99. Maros-vécsi ménes
  100. Maros-Keresztúri ménes
  101. Mezőpagocsai ménes
  102. Szetkirályi-féle mező-pagocsai ménes
  103. Sárpataki ménes
  104. Sáromberki ménes
  105. Topliczai ménes
  106. Bodolai ménes
  107. Zabolai ménes
  108. Vargyasi ménes
  109. Szent-Erzsébeti ménes
  110. Bogárfalvi ménes
  111. Székelyudvarhelyi ménes
  112. Fugadi ménes
  113. Alső-Zsuki ménes
  114. Válaszuti ménes
  115. Kolozs-borsai ménes
  116. Bonczhidai ménes
  117. Korpádi tenyészet
  118. Mező-orményesi tenyészet
  119. Szamosfalvi tenyészet
  120. Katarai tenyészet
  121. Felső-zsuki ménes
  122. Szentmihálytelki ménes
  123. Nagy-czégi ménes
  124. Kis-czégi tenyészet
  125. Bethleni tenyészet
  126. Nagy-Iklódi tenyészet
  127. Szurduki ménes
  128. Szent-benedeki ménes
  129. Rója-hidai ménes
  130. Tötöri ménes
  131. Felső-Szőcsi ménes
  132. Vasas-Szentiváni ménes
  133. Csákigorbói ménes
  134. Czégei ménes
  135. Báldi ménes
  136. Mezőszengyeli ménes
  137. Hadrévi ménes
  138. Hezsdáti ménes
  139. Maros-gezsei ménes
  140. Mezőméhesi ménes
  141. Gyéresi ménes
  142. Bányabükki ménes
  143. Mező-Záhi ménes
  144. Dolhai ménes
  145. Csomaköz-homoktagi ménes
  146. Mező-telegdi ménes
  147. Cséhteleki ménes
  148. Urmezői ménes
  149. Emília-majori ménes
  150. Törökbecse-gyöngyszigeti ménes
  151. Kis-Zombori ménes
  152. Csókai ménes
  153. Porgányi ménes
  154. Nagy-Komlósi ménes
  155. Fényi ménes
  156. Török-Kanizsai ménes
  157. Törökbecsei ménes
  158. Jámi ménes
  159. Zombori ménes
  160. Kulai ménes
  161. Roglaticzai ménes
  162. Bába-pusztai ménes
  163. Kamandini ménes
  164. Puszta-antalházi ménes
  165. Irmovai ménes
  166. Radosi ménes
  167. Kelebini ménes
  168. Rasztinai ménes
  169. Törley-féle zobnaticzai ménes
  170. Báró Vojnits-féle roglaticzai ménes
  171. Vojnits Jakab-féle roglaticzai ménes
  172. Vojnits Máté-féle zobnaticzai ménes
  173. Écskai ménes
  174. Beodrai ménes
  175. Karátsonyi Andor-féle beodrai ménes
  176. Bánlaki ménes
Szólj hozzá!

Légy őszinte! (Legalább magadhoz!)

2020. május 10. 07:56 - patkószeg

Kétségtelen az ülés kiemelt fontossága lovaglás közben.

ELVBEN.

De vajon TE milyen fontosságot tulajdonítasz neki? Mennyire használod tudatosan tested lovaglás közben? A feszítést, a lazítást, a súlypontod előre-hátra-oldalramozdítását, a vállaid és a csípőid egymástól független fordítását? Mikor követed puhán a ló hátának lengését, mikor állsz ellen, vagy mikor diktálod TE magad annak mozgását? Mennyire tudsz szárak és csizmák nélkül lovagolni? 

És ha ez számodra nem fontos, miért gondolod azt, hogy lovad megérti szándákod? Miért mutogatsz lovadra, ha közös nyelvetekből csak néhány alapszót ismersz és használsz? Miért csodálkozol, ha ilyenkor ellenálló és nem kellően együttműködő?

Légy őszinte, legalább magadhoz - lovad meg fogja hálálni!

Szólj hozzá!

Mimika és beszéd a lókiképzésben

2020. május 09. 08:44 - patkószeg

Kevés szó esik róla, de a mimika és beszéd megkerülhetetlen része a lókiképzésnek.

A mimika az elsődleges segítségek közé tartozik. Mindenek előtt azt kell megállapítani, hogy maga a ló is kommunkiál az arckifejezésével, ezért a kiképzőnek meg kell tanulnia és fel kell ismernie a különböző lelkiállapotokhoz tartozó lómimikát: a félelmet, az örömet, a feszültséget, az érdeklődést, stb.

A modern lovasképzés kezdő lépése a ló és lovas közötti kommunikáció elsajátíttatása. A Nemzeti Lovasakadémia első éve ezt célozza - az Akadémia év végi gyakorlati vizsgáján az Akadémia tagjai kommunikációs képességeikről kell, hogy tanubizonyságot tegyenek. Ugyanis bármilyen lovaglási, lókiképzési technikát is tanul a lovas, az semmit sem ért, ha nem érti lova üzeneteit, vagy ha saját gondolatait, szándékait nem tudja eljuttatni lovához, mert képtelen kifejezni azt. Kommunikáció nélkül nincs lovaglás, nincs lókiképzés, csak lovon ülés és lóhasználat.

A Nemzeti Lovasakadémia tanmenetének részleteit ide kattintva lehet elolvasni.

 A mimika a lókiképző kommunikációs eszköze. Földi munkánál, kézen, futószáron, stb. a ló látja és figyeli az ember arckifejezését. Olyannyira, hogy ha például valaki napszemüvegben futószáraz, az akár zavarba is ejtheti a lovat, különösen akkor, ha az üveg teljesen átlátszatlan. De a ló hátán is fontos a lovas mimikája, teste követni fogja érzelmeit. A ló érzelmi nyitottságát csak nyílt, érzelmes, fekete-fehér kommunikációval lehet elérni.

A bejegyzés a tegnapi cikk folytatása, amit ide kattintva lehet elolvasni.

A beszéd a másodlagos segítségek közé tartozik, a hangsegítségek része, mégpedig hagyományosan. A lóhoz beszélni kell, ugyanúgy, mint ahogyan azt a kutyánál mindenki természetesnek tartja. A hangsegítségek nélküli lovaglás hagyománya katonai örökség, ezt a hagyományt követi a díjlovas szabályzat, ami tiltja a hangsegítségek használatát. De tisztán kell látni a katonák praktikus döntését, nagyobb létszámban történő lovaglás esetén zavaró lehet és az emberek közötti kommunikációt gátolja, ha lovát mindenki hangsegítségekkel is instruálja. Azonban mára a ló- és lovasképzés egyénivé vált, így a hangsegítségek mellőzésének nincs oka.

Érdekes, hogy a hagyomány futószárazásnál pont az ellenkező, ott például a jármódok megkezdéséhez a jármód nevét szokás hangosan kimondani és a haggal történő élénkítés, a nyelvcsettintés, vagy a hanggal történő nyugtatás is mindenki számára természetes.

Minden feladatra külön hangsegítséget lehet megtanítani. Lóhátról például a vágtabeugratás megtanítása úgy a legegyszerűbb, ha futószáron hangsegítségre ugrik be a ló és azután ugyanazt a hangsegítséget alkalmazza a lovas nyeregből. De én például a hátralépésre a csip-csip hangsegítséget, a piaffe feladatra a cáp-cáp hangsegítséget alkalmazom. A hangsegítség másodlagos segítség, ezért bármilyen hangsegítség bármilyen feladatra alkalmazható, azt a ló és lovas páros egyénileg alakíthatja ki.

Szólj hozzá!

Kutyaiskolában a második órán... - a lovasok elfelejtették

2020. május 08. 08:52 - patkószeg

Háromfajta lovas létezik:

  • Az iskolalovas üléssel lovagol, a szárakat és csizmákat csak szükség esetén, az ülés segétségeinek megerősítésére, érvényesítésére használja. A szárak és csizmák alaphelyzete tétlen. Mindez azt jelenti, hogy az elsődleges segítségeknek (a testbeszédnek, ló hátán az ülésnek) elsőbbsége van a másodlagos (szár, csizma, pálca, hang) segítségekkel szemben.
    A stílus előnye:
    • Ló és lovas egy testté, egy gondolattá alakul.
    • Biztosítja a lovas testi épségét, még idős korban, hetven, nyolcvan évesen is megmarad lovaglási képessége, teste nem használódik el.
    A stílus nehézsége:
    • Elsajátításához magasan képzett oktatóra van szükség. (Másokat megfigyelve, vagy a lótól, mint a "legjobb mestertől" nem lehet megtanulni.)
    • Elsajátításához magasan képzett lóra van szükség. (Napjainkban, magasan képzett lovak hiányában a lovasnak magának kell a lovát magas szintre képezni.)
    • Elsajátításához hosszabb idő és nagy kitartás szükséges.
  • A campagne lovas egyszerre használja az ülés segítségeit a szárak és a csizmák segítségeivel, számára az elsődleges és másodlagos segítségek egyenrangúak.
    A stílus előnye:
    • Elsajátítása a lovas számára egyszerűbb (de nem egyszerű), tömeges (katonai) képzésben használata ezért indokolt.
    • Ló képzése egyszerűbb és gyorsabb gyorsabb
    • A képzés egyszerűen szabályokba foglalható, mert a másodlagos segítségek tanult nyelvet jelentenek mind a lónak, mind a lovasnak. (Bármilyen másodlagos segítség, bármilyen értelemmel felruházható.)
    A stílus nehézsége:
    • Ló és lovas kapcsolata kiválóvá alakítható, de bizonyos korlátai vannak.
  • A modern lovas nem dolgozza ki az ülés segítségeit, természettől elidegenedve testbeszéde tökéletlen, így lóval való kommunikációjában szinte kizárólag a másodlagos segítségeket, a szárakat és a csizmáit használja. A probléma ezzel az, hogy az elsődleges segítségeket, a testbeszédet (lovon az ülés segítségeit) nem lehet beszüntetni, így, bár a lovas nem figyel ülése segítségeire, azok hatnak és óhatatlanul ellentmondásba keverednek a szárak és csizmák segítségeivel. Ez a lovat összezavarja, ló és lovas kapcsolata zavart lesz, a ló feszültté válik, ló és lovas állandó veszekedésbe süllyed.
Mindezt a kutyaiskolában a második órán tanítják: ember és állat kommunkikációjában az optimális, ha 70% a testbeszéd, 20% a mimika, 10% a beszéd.
Szólj hozzá!

Kikötőszár: Mellőzd, ha teheted!

2020. április 29. 08:04 - patkószeg

 A kikötőszár a lókiképzés egyik legnagyobb szakismeretet kívánó eszköze. Alapvetően biztonsági eszköz, arra való, hogy a nehezen kezelhető, esetlegesen támadólag fellépő lóval szemben a kiképző minimálisra csökkentse a földről, vagy nyeregból végzett munka kockázatát. Használatának célját úgy kell elképzelni, mint az építkezésen alkalmazott védősisakot, magát a munkát nem segíti, de a biztonságot növeli. Ez az oka annak, hogy használtát a katonaságnál előírták, aminél fogva egyfajta hagyománykét tekintünk a futószárazásnál a kikötőszárra és sokan kötelező, megkerülhetetlen felszerelésként tekintenek rá - tévesen. A kikötőszár használatával, annak előnyei mellett, hátrányait is vállalni kell, ezért meg kell fontolni igénybevételének szükségességét. Mindezzel együtt napjainkban tulajdonképpen joggal tekintik a futószárazás alapeszözének, hiszen a természettől elidegenedett ember legtöbbször nem érti a ló jelzéseit és ez félreértéshez, balesethez vezethet, de a képzett lovas csak kivételes helyzetben, megfelelő indokkal és céllal használja a kikötőszárakat.

A kikötőszár előnye:

  • Növeli a biztonságot (a ló szabadságát korlátozza)
  • Rövid távon (!) gyorsítja a kiképzés menetét (normálisnál gyorsabb kiképzési igények esetén)
  • Segítségével kevésbé képzett lovas is befolyást tud szerezn a lovon

 A kikötőszár hátránya:

  • Elfedi a ló és lovas viszonyának problémáit 
  • Lehetetlen a hajlítómunka
  • A ló nyakával nem tud egyensúlyozni, így nem tud egyensúlyba kerülni, a helyes támaszkodást akadályozza
  • A ló érzéketlenedik a szársegítségekre, a helyes támaszkodást akadályozza
  • Hosszú távon lassítja, hátráltatja a kiképzés menetét
Szólj hozzá!

A lókiképzés bázisa a lelki és testi egyensúly

2020. április 08. 11:37 - patkószeg

Egyensúly, békesség nélkül nem működik semmi - a lóval való foglalkozás sem. A nyugalmi helyzet, az állandóság megkerülhetetlen. A lókiképzésben a lelki egyensúlyt a lovas vezető szerepének érvényre juttatása, ménesvezéri helyzetének határozott elfoglalása jelenti. Erről keveset írnak a lovas könyvek, az elődök. Azért mert ötven, száz, kétszáz éve mindez temészetes volt, az emberiség általános ismeretét képezte, magyarázatra nem szorult. Ha valaki mégsem értené, mire gondolok, akkor fáradjon ki a hortobágyi Szent György napi kihajtásra és csodálja meg, hogy ballag a gulya, vagy a nyáj a számadó után. Ott aztán ténylegesen látszik a követő magatartás, a vezető teljes elfogadása.

A testi egyensúly az oldalirányú egyensúlyt (az egyenességet) és a hosszirányú egyensúlyt jelenti, vagyis azt, hogy mind az egymás melletti, mind az egyoldali lábaknak egyenlő terhet kell hordaniuk.

A kiképzésben minden csak ezután következik!

Szólj hozzá!

A „kitérő kezek” kiképzési módszere

2020. április 03. 08:02 - patkószeg

73528744_3012641408750513_1973778055105085440_n.jpgA Nemzeti Lovasakadémia második vizsgaidőszakához ért, amikoris a hallgatók számot adnak az év során megszerzett elméleti és gyakorlati tudásukról. Az Akadémia nemzeti lovaskultúrát oktat annak figyelembevételével, hogy napjainkban a lovasképzést nem lehet szigorúan a hagyományos úton folytatni, hiszen a XXI. századi természettől elidegenedett embernek kezdő lépésként természetismeretet kell tanítani, vagyis azt, hogy megértse a ló viselkedését, megértse a ló szándékait, érzelmeit, ő maga pedig egyértelműen, a ló számára érthetően fejezze ki elvárásait. Egyebek mellet ezért kell az elsőéveseknek kézen dolgozniuk lovaikkal, ezért kell vezetőszáron és futószáron gyakorlati vizsgát tenniük. A másodévesek lóra ülnek és év végére a második vizsgaidőszakban, a ló és lovasképzés immár hagyományos kezdő lépéseként a kitérő kezet módszerének technikáját, illetve annak elsajátítását kell bizonyítaniuk az Akadémia gyakorlati vizsgáján.

Kitérő kezek technikája

68690755_2854471077900881_8384408003020849152_o.jpgA módszerről, mint a fiatal lovak kiképzési technikájáról a Lovaglás és hajtás című könyv a következőket írja a 86. oldalon: „Mindaddig azonban, amíg a nyak teljes hosszára nem nyúlt ki, ne engedjük meg, hogy a ló a zablán határozott támaszt vegyen. A nem teljes hosszára kinyúlt nyakkal felvett támaszkodás a nyakat megrövidíti s elősegíti a megmerevítését. Ez viszont igen megnehezíti a hátulsó lábak kívánatos, térnyerőbb előrelépését. Ezért a ló minden ilyen támaszvétel-kísérletét hiúsítsuk meg azzal, hogy a meglévő szármérték változtatása nélkül, a ló szájával az érintkezést fenntartó kezünk,  – a ló előre és lefelé irányuló húzását a száron – követi, velemegy s annak ilymódon tér ki. Ennek az eljárásnak az a célja, hogy a ló ne találhasson lehetőséget a visszatartásra és elferdülésre – az előrehajtott hátulsó lábak előrelépését akadályozó megmerevített nyakban, illetve a lovas nem eléggé velemenő kezén.” A gondolat a szerzők számára olyannyira fontos, hogy az megismétlésre kerül a 133. oldalon: „A lovas a ló szájával keressen könnyű érintkezést, de ne engedje meg a lónak, hogy a száron határozott támaszt vegyen. Ennek mindaddig a szár engedésével térjen ki, míg a ló a nyakát teljesen ki nem nyújtotta.

74881513_2991112857570035_8076734541848379392_n.jpgA lókiképzésben a szükséges lépések egymásutánisága, a képzés lépéseinek megértetése lóval (és lovassal), különösen a képzés elején rendkívül fontosak. A kompromisszum nélküli elvszerűség megkerülhetetlen, ellenkezője nem csak ellehetetleníti a képzés sikerességét, de testi és mentális sérülésekhez vezet. A Nemzeti Lovasakadémia másodéves hallgatóinak gyakorlati vizsgájukon arról kell tanúbizonyságot tenniük, hogy megértették, elsajátították és kompromisszumok nélkül alkalmazzák a kitérő kezek technikájával való lovaglást: nem csak értik annak fontosságát, de begyakorolták és reflexszerűen alkalmazzák.

Az előrenyújtott nyak üzenete

91389470_882284758884262_6329515418901807104_n.jpgA fiatal ló képzésének kezdetétől törekedni kell a négy láb egyenlő teherviselésének érvényesítésére. Ez a ló felépítésétől függően eleinte könnyebb, vagy nehezebb, azonban az biztos, hogy el kell érni legalább lépés és ügetés jármódokban a hosszú szárakkal való lovaglás képességét. A hosszú szár abban különbözik az odadobott szártól, hogy azt bármikor hatásba lehet helyezni anélkül, hogy szármértéket kellene igazítani. A hosszú száron történő lovaglás, azaz a folyamatos szársegítség nélküli lovaglás a bizonysága annak, hogy a ló lovassal a hátán is képessé vált egyensúlyának megtartására, hiszen kellő egyensúly nélkül hosszú száron folyamatosan gyorsulna. Ez egyfajta alapegyensúly, ami előbb utóbb bizonyos testi és lelki elengedettséggel is jár. Amennyiben a sebesség tartása mellett a ló előre is nyújtja a nyakát az az egyensúly és elengedettség mellett a ló kezdeti egyenességéről és lendületéről is igazolást jelent. A nyak előrenyújtásával ugyanis csak akkor tudja a ló négy lábának egyenlő teherviselését fenntartani, ha hátulsó lábaival erőteljesebben lép súlypontja felé. Ez a lendület. Persze hiába lesz aktívabb a hátulsó láb, ha rossz irányban lép, azaz ferde a ló. A nyak előrenyújtása csak akkor lehetséges, ha a hátulsó lábak jó irányban fejtik ki tevékenységüket, azaz a ló egyenes.

Lovaglás szétválasztott segítségekkel

84168333_3247480841933234_2693907447734599680_o.jpgA kitérő kezek technikája persze nem jelenti azt, hogy ne lehetne szársegítségeket használni. De jelenti azt, hogy a szárak alaphelyzete a hatáson kívüli helyzet és minden szársegítséget engedéssel kell befejezni. Továbbá azt, hogy a segítségeket, csak szétválasztva lehet alkalmazni. Ennek legegyszerűbb, legvilágosabb megfogalmazását Kókay Pál adja a Hátulról előre című írásában, amikor is kiképzés ezen szakaszára (!) a szár-csizma, csizma-szár nélküli lovaglást javasolja. Ezt az elvet XXI. századi nyelvezetre lefordítva úgy lehetne ezt megfogalmazni, hogy eleinte a lóra mindig csak egy irányból lehet nyomást eszközölni, a lovas kérése arra korlátozódik, hogy ezekre a nyomásokra engedjen a ló, de nem elvárás a nyomásra való engedés igen precíz szabályozása azaz a ló befolyás alá vétele az ellentétes oldalról: például a vállat lehessen oldalirányba vezetni először direkt majd indirekt módon, vagy a csizma zárására induljon előre a ló, a felvevő segítségre lassuljon. A lovas szinte csak terelgeti a lovat, a külön-külön alkalmazott előrehajtó és felvevő segítségekkel pedig csak bizonyos precizitással határozza meg az iramot, de nem szab keretet a lónak. A ló szárhozlovaglása, azaz a keret meghatározása csak akkor kezdődhet meg, ha a kitérő kezekkel és a szétválsztott segítségekkel való lovaglás már biztonságosan rutinszerűen működik, a ló hosszú száron, előrenyújtott nyakkal mozog, azaz a képzés elején elvárható (a kiképzés ezen szakaszában hagyományosan nyers jelzővel minősített) egyensúlyban, elengedettséggel, egyenességgel és lendülettel jár. A szárhozlovaglás csak fokozatosan, először csak rövid időszakokra és a kitérő kezek technikájához való rendeszeres visszatéréssel vezethető be. Ez lassú, időigényes és nagy türelmet igénylő munka, ami azonban a képzés további menetében rendkívül „megtérülő”.

A nyak mindig jó helyen van!

91457374_260908121584228_8913099703856398336_n.jpgA nyak a ló egyensúlyozási szerve, az mindig jó helyen van. A ló nyakának szárakkal történő formálása lehetetlenné teszi egyensúlyának megtartását, ezért az egyensúlyvesztéshez, merevséghez, a ló testének természetellenes használatához vezet, másrészt lehetőséget ad a lónak az ellenállásra, az ellenkezésre, sőt a ló nyakának szárakkal történő formálása ezt valósággal kikényszeríti (a természetellenes helyzetre a ló ellenkezéssel reagál), ezért a szárak helytelen használata az ellenkezésre tanítja a lovat. A nyak helyes, vagy helytelen helyzete a hátulsó lábak helyes, vagy helytelen tevékenységéről ad tanúbizonyságot, így az együttműködésre, vagy az együttműködési hiányára is jelzést ad. Milyen érdekes, hogy ez ügyben is a részletekből, csupán a nyak helyzetének vizsgálatából a ló egészére, fizikai és mentális tevékenységére is következtetést lehet levonni. Elvszerű megközelítéssel a ló nyakának alakját, előrenyújtott, feligazított, stb. helyzetét csak a hátulsó lábak által kifejtett erő, annak nagyságának vagy irányának szabályozásával lehet megváltoztatni.

Szólj hozzá!

Egyensúlyérzék

2020. március 30. 07:43 - patkószeg

"Helyes egyensúlyérzéken épül fel a lovaglás. Ennek az érzésnek a fejlesztésével válik a lovaglás művészetté." - fogalmaz Keméry Pál huszár ezredes. És, hát így igaz. Könnyed, csak az egyensúlyban lévő ló lehet. Engedelmes, csak az egyensúlyban lévő ló lehet. De a lendület, az elengedettség, sőt a lovaglás összes áhított fogalma is csak az egyensúlyból vezethető le. Ha a lovas nem érzi a ló egyensúlyi állapotát, akkor csak sötétben tapogatózik. Nem tudja, nem tudhatja, hogy miért nem működik egyszerűen lova.

A cikk a Tepsiháthoz tepsiülés című bejegyzés folytatása, amit ide kattintva lehet megtalálni.

Az ellentmondás azonban az, hogy az egyensúlynak nincs érzése, érzése az egyensúlytalanságnak van! Az egyensúly érzése, az egyensúlytalanság érzésének hiánya. Az egyensúly érzése a semmi érzése, márpedig az érézés során valamit szeretne érezni a lovas, holott a semmit kell keresnie. A semmi érzése pedig a magabiztosság nélküli lovast még bizonytalanabbá teszi. Olyanná teszi, mint a viccben a skótot, aki nem hiszi el, hogy a hűtőgépben az a pici-pici lámta biztosan elalszik-e, ha becsukja az ajtót.

De ezzel nincs mit tenni, mert a "harmónia a diszharmónia teljes hiánya"- Bent Branderup szerint. Szóva keressétek a SEMMI érzését! :)

Szólj hozzá!

Tepsiháthoz tepsiülés

2020. március 28. 07:33 - patkószeg

A napokban írtam arról, hogy a hátból járó ló felemeli és megszélesíti a hátát. Ilyenkor egyfajta tepsi érzése van az ülésnek, a ló háta elcsendesedik és rendkívül kényelmessé válik. (A cikk ide kattintva olvasható.) Ló és lovas összhangja, egymásrahatása azonban azt kívánja, hogy a lovas az ülésével is ehhez a megváltozott helyzethez igazodjon, a megszélesedést és a kényelmes ringást a lovas ülésének is le kell követnie. Az ülésnek kifejezetten meg kell szélesedni és mindenfajta feszességtől, illetve az ülést biztosító izomtevékenységtől mentessé kell válnia. A lovast ténylegesen (!) csak az tarthatja a nyeregben, hogy középen ül és ezt csak akkor tudja megtenni, ha nagyon erős önkontroll és önfegyelem gyakorlásával képessé válik minden izmának ellazítására még nagyobb iramban is. Az önkontroll és önfegyelem azért fontos, hogy lovaglás közben ülése egyensúlyának fenntartása mellett csak akkor és csak azt az izmát feszítse meg, amire a lóval való kommunikációjára szükség van. Ez igen sok gyakorlást, igen sok odafigyelést és önvizsgálatot kíván.

A cikk a Háromféle egyensúly - és azok sorrendje című poszt folytatása, amit ide kattintva lehet olvasni.

Az ilyen ülésre csak a ló hátának ellazulása esetén képes a lovas. Merev lovon nem lehet lazán ülni. A probléma ezért az, hogy az ilyen ülést csak igen jól képzett, elengedetten mozgó iskolalovon lehet megérezni, márpedig manapság nem lehet ilyen lovat kipróbálni és ha a lovas nem tapasztalja meg a tepsihát érzését képzett lovon, akkor nem lesz elképzelése arról, hogy mit keressen saját lován, milyen irányba képezze lova hátának tevékenységét. A folyamat persze saját magát erősíti: a hát felemelésével, ellazulásával a lovas lehetőséget kap ülésének kiszélesítésére és ellazítására, ami persze visszahat a lóra, testét még harmonikusabban fogja használni, hátát méginkább felemeli, ellazítja és előbb-utóbb mindez sajátjává, alapjellemzőjévé válik. A hát és ezzel együtt a törzs elengedtetése megkerülhetetlen a ló teljes testének elengedtetése, az átengedőség elérésének iskolázása során.

Szólj hozzá!

Három egyensúly - és azok sorrendje

2020. március 26. 18:34 - patkószeg

Mozgás közben a ló lábait egyformán kívánja terhelni, a négy láb egyenlő súlyt hord. Keméry ezt úgy fogalmazza meg, hogy mind az egymás melletti, mind az azonos oldali lábpárok egyenlő terhet viselnek. A kétfajta teheregyenlőség, az oldal és hosszirányú egyensúly azonban nem teljesen "egyenrangú".

Az egymás melletti lábak egyenlő terhelése, az oldalirányú egyensúly az egyenesség. Ha nem jut egyenlő teher az egymás melletti lábakra, akkor a ló ferde. A ferdeségben pedig nem tud végighaladni a ló gerincoszlopán az erő, nem csak a lovas, de maga a ló sem tudja hosszirányú egyensúlyát szabályozni. A ferdeségben a ló végletesen ügyetlenné válik, a ferde ló óhatatlanul az elejére esik.

A cikk a Puha kéz, vagy érző kéz című írás folytatása, amit ide kattintva lehet elolvasni.

Az oldalirányú egyensúly azonban csak szükséges, de nem elégséges feltétele a hosszirányú egyensúlynak, annak, hogy az egyoldali lábak is egyenlő terhet horjanak, ez azt jelenti, hogy az egyenes a ló is járhat az elején. A hosszirányú egyensúly akkor áll fenn, ha a hátulsó lábak előre- és hátralendülésének szöge egyenlő.

A kiképzés kezdetén a cél az, hogy a ló megtanulja önállóan (!) tartani egyensúlyát lovasa súlyával terhelten is. Ezt elérendő a lovas az úgynevezett szétválasztott segítségek technikájával lovagol (csizma szár - szár csizma nélkül). Ha ez az önállóság kialakult akkor a kiépzés a következő fázisába lép, ki kell alakítani a szárak és a csizmák hatásának egyensúlyát. Ez a szárhozlovaglás, aminek az eredménye a száronlét.

Szólj hozzá!