Zabla & Kengyel

Dr. Gőblyös István lovakról, lovasoknak

Nem igaz, hogy a ló a legjobb tanítómester

2019. június 03. 07:36 - patkószeg

Nagyon sokan azt állítják, hogy a ló a legjobb tanítómester. Ez egyszerűen nem igaz. És hát természetesen azok hivatkoznak a lóra, mint tanítómesterre, akik nem rendelkeznek tanult tudással - vagy nem volt lehetőségük, vagy nem volt szándékuk a lovas szakmát, mint olyat formális körülmények között iskolában, szakemberektől, minden részletre kiterjedő módon tanulni. Az ilyen lovasokra az jellemző, hogy versenyeredményeikre hivatkoznak, ami nyilvánvalóan álságos, ahelyett, hogy a ténylegesen általuk képzett lovakra, lovasokra mutatnának rá

Tanulás kiképzett lótól

Persze sok mindent meg lehet és meg is kell tanulni a lótól, így a minőségi lovaglás elsajátításának hagyományos része a kiképzett lovon való lovaglás. Olyannyira, hogy a lovasképzés legigényesebb módja pilárok (oszlopok) között zajló lovasképzés volt. A mindhárom jármód iskolaváltozatát (iskolalépés, piaffe, iskolavágta) állóhelyben is végrehajtani képes lovat pilárok közé állították és a mester a ló mellett állva, akár a lovas ülését fizikailag is segítve instruálta tanítványát az egyes jármódokban szükséges lovaglásról, a megfelelő ülésről, a lovas különböző testrészeinek tartásáról, a jármódok lovaglása során megismerendő érzésekről, a segítségadások mibenlétéről, módjáról.

Napjainkban azonban – sok más dolog mellett – a kiképzett lónak a lovasképzésben elfoglalt szerepe is megváltozott. A kiképzett lovat fiatal lovas alá nem a hosszútávú építkezés, nem a részletekbe menő tanulás céljával veszik, hanem legtöbbször pont azért, hogy a lovasképzés időigényes folyamatát kikerüljék, elspórolják és a lovas akár egészen rövid idő alatt – valódi tudás nélkül is – kimagasló versenyeredményekhez juthasson. A korszellem ilyen, nincs mit csodálkozni: mindenki, mindent és azonnal szeretne és ez nem csak a lovaglásra igaz. Mindezt az általános lovas közkultúra is erősíti, a más által kiképzett lovon való versenyzés egyfajta hagyománnyá vált a hetvenes évek vége óta Magyarországon. 

Tudás szerzése gyakorlattal

A versenyeredményekre való hivatkozás mellett, igen gyakran lehet találkozni a nagy gyakorlatra való hivatkozásra, mint a tudás forrására – sok lovas saját hozzáértését az általa nagy számban lovagolt lovaknak tulajdonítja. Hát igen, a lovaglásban, a lókiképzésben nagyon nagy jelentősége van a gyakorlatnak, a lovaglást elméletben nem lehet művelni, de ezzel együtt egy szakmát és ezzel együtt hatezer év lóhoz, lókiképzéshez kapcsolódó, az előző generációtól megtanulható ismereteit, az évszázadok, évezredek alatt felgyülemlett tudás elsajátítását nagyképűség összehasonlítani egy ember néhány éves, vagy évtizedes tapasztalatával.

A tehetség szerepe

Megint mások a lovastehetségre hivatkoznak. A tehetség számottevő, de csak a végletes teljesítménynél jöhet számításba, a tehetség a szakmai tudás minősítésénél, mérlegelésénél nem jön, nem jöhet szóba. Ezt vallották XX. századi lovas elődeink, Örkénytáborban a tehetséget a motiváció és a munkaszeretet után csak a harmadik helyen tartották számon.

Mesterről mesterre

Mindezekkel szemben a lókiképzés tudmányának hagyományos elsajátítási módszere – minden más szakmához hasonlóan – az iskolában történő képzéssel zajlik és zajlott évszázadokon keresztül. A tudás mesterről mesterre szállt, a tanítványok évtizedeken keresztül álltak az előző generáció szakemberei mellett, míg teljes mértékben át nem vették azok tudását. Azonban ennek az elvnek az elfogadása napjainkban, a XXI. században nem kézenfekvő, ugyanis a ló- és lovasképzés az elmúlt száz-százötven évben kettős változáson ment keresztül. Változást hozott ugyanis a sorozott katonaság térnyerése, aholis a ló- és lovasképzésben szemponttá vált a költség- és időhatékonyság, ennek megfelelően nem osztályon felüli, hanem „csak” igen jó lovasokra volt szükség. Így jött létre az Osztrák-Magyar Monarchiában a kétszintű képzés: a bécsújhelyi (majd Trianon után az örkénytábori) campagneiskolában olyan tiszteket képeztek, akik egyszerűsített képzési módszerekkel a teljes lókiképzés időigényes eljárásához képest rövidített módon tudtak lovakat és lovasokat képezni a hadsereg számára. Maguk a tisztek persze nem a campagne kiképzés ökölszabályit használva, hanem akadémista tudással lovagoltak, képzettségük felsőfokú volt, azaz felsőfokon értették a lókiképzés elméleti és gyakorlati ismereteit, hogy még a problémás esetekben is alkalmazni tudják az egyszerűsített kiképzési módszereket: elméleti képzettségük birtokában azonosítani tudják a felmerülő problémát, magabiztosan értsék a megoldás módját és eszközeit. (A dolog hasonló ahhoz, hogy a közgazdász felsőfokú matematikai képzettséggel rendelkezik, holott a napi feladatok során a négy matematikai alapművelet ismerete teljesen elegendő.) A campagne iskola mellett a monarchiában a magaskultúra fenntartása, művelése, és generációról generációra való átadása érdekében tartották fenn a bécsi (majd Trianon után a budapesti) spanyoliskolát, a magasiskolát, azaz a lovasakadémiát, ahol a lovasok kizárólag akadémista stílusban lovagoltak, nem az egyszerűsített kiképzést, hanem az évezredes hagyományokat, a lókiképzés teljes egészét művelték, adták tovább generációról, generációra.

A második változás a XX. század második felében játszódott le. A háború után a lókiképző szakemberek kiközösített páriává váltak, legkiválóbbjaik kitelepítésben, munkatáborokban szenvedtek, vidéki gyárakban, tsz-ekben robotoltak, sőt nem egy közülük a diktatúra börtöneiben végezte. Két évtizedig gyakorlatilag megszűnt a minőségi lókiképzés, amikor pedig a hetvenes évek végén a szinte tiltott kategóriából a tűrt kategóriába „csúszott” át, az új generáció kivételezett helyzetbe kerülő lovasai elutasították az előző generációval való együttműködést, jobb esetben pironkodva, mutyiban próbáltak ismereteket szerezni tőlük, a régi szakemberek nem tehették be a lábukat a lovasiskolákba, vagy ha igen, akkor csak a hátsó udvarokban dolgozhattak egy-egy tanítvánnyal. A lovaskultúra megszakadt, a töredezett maradvány pedig gyakran félreérthető, mivel sokszor az altiszti ökölszabályok maradtak fenn – önmagukban értelmezhetetlen, összefüggéstelen módon.

A lókiképzésben nincs fejlődés

Mindez azért nehéz, mert a lókiképzésben nincs fejlődés. Hogy is lehetne hatezer év után újat kitalálni? Ha van változás, az a kultúravesztés. Nemzeti lovaskultúránk legkiválóbb művelői még az ötvenes években is világosan és természetszetesen (saját kultúrájuk természetes részeként) beszéltek az iskolajármódok használatáról, ami mára – a piaffe és a passage kivételével - teljesen kikopott a lovas közkultúrából, az iskolalépés, az iskolaügetés, az iskolavágta, a redopp és a terre a terre a lovasok majdnem száz százaléka számára ismeretlen. 

Magaskultúra, de miért?

Fel lehet tenni a kérdést, hogy napjainkban mi célt szolgál a részletekbe menő, minőségi ló- és lovasképzés. Egyszerűen azt, hogy enélkül nem lehet megérteni a lókiképzés célját, nem lehet megkülönböztetni a külalakjában egyébként nagyon hasonló rosszat a jótól. Csupán felszínes tudással nem lehet elérni nemzetközi szinten is számottevő teljesítményt, de az olyannyira áhított és a szabályzatok első oldalán szerepló boldog atléta, mint a ló is megvalósíthatatlan ábránddá válik és a mozgáskultúrájukban hiányos képzettségű lovak időelőtt elöregszenek, megsérülnek, használhatatlanná válnak.

Szólj hozzá!
Címkék: Lovas Nemzet

Iskolaügetés

2019. június 01. 09:16 - patkószeg

61550011_439800306796878_1591021053700734976_n.jpgA Nemzeti Lovasakadémia nem csak a lovaglás tanításának, magas szintű művelésének színhelye, de mint az akadémiák általában az egyes szakmák, tudományok kutatásának legfontosabb helyszíne is. A tanárokkal közös munkánkba az alábbiakban szeretnék betekintést adni. A tanári kar résztvevőiről ide kattintva lehet olvasni.

Az iskolaügetés mára gyakorlatilag feledésbe ment jármód. Helyette az ügetés iskolajármódjaként a piaffe és passage feladat ismert és használatos. Ez azért is érdekes, mert a nem egész száz éve kiadott, 1926-os Honvédségi Közlönyben megjelentetett, Utasítás a lovaglás, hajtás és málhásállatvezetésben a helyzet pont fordított, ott csak az iskolaügetés szerepel a piaffe és passage nem! De hát milyen is az iskolaügetés?

Az iskolajármódok az adott jármód iskolaegyensúlyban, végrehajtott változatai. Míg piaffe-ot állóhelyzetig lelassított iram és az ügetés normál üteme jellemzi, addig a passage feladatnál mindez pont fordítva van, ott az ütem a lelassított, míg az iram az összeszedett ügetés nomális előrehaladásához hasonló. Az iskolaügetés a piaffe és a passage között van, normális ütem és iram jellemzi. Mindhárom jármódban az iskolaegyensúly eredményeként a vállak megkönnyülnek, aminek következtében az alkarok - optimális esetben - vízszintesig emelkednek. Rajzon, vagy fényképen, a passage nem különböztethető meg az iskolaügetéstől. 

DEKÓDOLÓ - Értsd a nyelvet, értsd a szakmát

A Nemzeti Lovasakadémia intenzív nyári mesterkurzust tart olimpikonokkal, magyar bajnokokkal, a szakma kiválóságaival. Jelentkezz most, a részvétel limitált!

Részletek ide kattintva!

Szólj hozzá!

Vigyázz a testedre!

2019. május 30. 18:45 - patkószeg

Az életkor a lovaglásban nem hátrány, hanem előny! A lókiképzés, mondhatnánk a lónevelés ugyanis nem egyszerűen technikai kérdés, hanem pedagógiai is, ezügyben pedig megkerülhetetlen az élettapasztalat. Nem csak a lovas, de az általános élettapasztalat is. Nagyon-nagyon hosszú idő, amikorra a lovas olyan érett lesz, hogy a lókiképzés legapróbb részleteiben is disztingválni tudjon, a kiképzés többé-kevésbé azonos helyzeteit is helyesen tudja mérlegelni, azokra ne sablonszerűen, hanem a kiképzés céljainak megfelelően tudjon reagálni.

Nem véletlen Maximilian Weyrother mondása, miszerint ősz haj nélküli lovasmestert még nem látott a világ és ennek megfelelően a legkiválóbb lovas mesterek még hetven, nyolcvan(!) évesen is aktív lókiképzők voltak. Sőt az életkor maga egyfajta  jelzője a hozzáértésnek, a szaktudásnak, annak hogy a lovas által lovagolt lovak merevsége, hátnélküli, vagy combból járása nem amortizálta fölöslegesen évek, évtizedek során a testét. Sok esetben nem a balszerencse, hanem a tökéletlen szaktudás az oka annak, hogy mikorra a lovas emberi érettsége kiteljesedhetne, teste már cserbenhagyja. Vigyázzatok testetekre, hosszú lovas évtizedekre készüljetek! Az elengedett, hátból járó ló nem csak, hogy kényelmes, nem csak a ló számára kívánatos, hanem a lovas testi épségének is biztosítéka.

Az alábbi vedeón 5:30-tól a 82 éves Oskar Maria Stensbeck lovaglása látható.

Szólj hozzá!

Számvetés

2019. május 23. 07:55 - patkószeg

53226278_371907923396529_8066253279752880128_o.jpg

Időről-időre mindenkinek szüksége van arra, hogy megálljon, visszatekintsen a háta mögött hagyott eseményekre, a számvetésre, az erőgyűjtésre. E nélkül nincs jövő, elfogy a motiváció, a célok homályossá válnak, nincs új nekirugaszkodás. A Nemzeti Lovasakadémia első évének lezárása erre ad alkalmat.

Egy évvel ezelőtt kiváló lovas szakemberek közreműködésével iskolát hoztam létre - a Nemzeti Lovasakadémiát. Arra vállalkoztunk, hogy három év alatt professzionális szintig képezzük ki az Akadémia hallgatóit, hogy olyan elméleti és gyakorlati ismeretekre tegyenek szert, ami alkalmassá teszi őket lovak önálló képzésére, még akkor is, ha az Akadémiát különös előképzettség nélkül kezdik is meg. Lehetséges ez ennyi idő alatt? Persze! A különböző szakmák magas szintű képzése általában hároméves, ennyi idő kell, hogy valaki mérnök, közgazdász, vagy tanító legyen és miért lenne ez másként a lovas szakmában?

Mindezzel együtt az iskola a tapasztaltabb lovasoknak, versenyzőknek, edzőknek is értékes, hiszen hogyan is lehetne komoly teljesítményeket elérni, hogyan lehetne a lóban, lovasban rejlő lehetőségeket maximálisan felszínre hozni a szakma részeltekbe menő ismerete nélkül, arra pedig nyilvánvalóan nem lehet szert tenni iskolai képzés nélkül. A lóval, lovasokkal való foglalkozás rendkívül összetett tudást igényel: az etológiától, a pedagógiáig, a konfliktuskezeléstől a kiképzéselméletig, az állategészségügytől a tartástechnológiáig, az anatómiától a nemzeti lovaskultúránkig. A Nemzeti Lovasakamián mindezt egy helyen, a szakterületek kiválóságaitól lehet megtanulni. És, nem utolsósorban magát a lókiképzést. Mert hát hogyan is lehetne lókiképzést tanulni anélkül, hogy a szakmát művelő ne készítené el a saját mestermunkáját, hogyan is lehetne lókiképzési ismeretekre szert tenni anélkül, hogy lovat ne képezne valaki és arról lovas vizsgákon számot ne adna? A Nemzeti Lovasakadémia minden egyes éve - az elméleti tárgyak vizsgája mellett - gyakorlati vizsgával zárul, a hallgatónak saját képzésű lóval kell számot adnia lókiképzési ismereteikről kézen, nyeregből, lovardában, terepen. A cukrásznak tortát kell csinálnia, a burkolónak burkolnia kell, a lókiképzőnek saját képzésű lovát kell bemutatnia évről évre, a tanmenetnek megfelelően.

Az Akadémia tanmenete nemzeti hagyományainkat követi a modern XXI. századi ember igényeihez szabva. Ennek az indoka a természettől való elidegenedés. Az, ami száz, százötven éve a természettel, az állatokkal kapcsolatban még nyilvánvaló volt szinte minden ember számára, az mára tovatűnt, mára már a vidéken élő embereknek sincs, olyan természetközeli élethelyzete, amelyben ne tudatos tanulással kellene fejlesztenie ismereteit a természet törvényeit illetően, hogy lovasemberként megértsék lovaik viselkedését, jelzéseit és ne maga a kommunikácóra való képtelenség, az egymás meg nem értése legyen a ló és lovas közötti konfliktus oka. Napjainkban a minőségi lovasképzést nem lehet ugyanúgy elkezdeni, mint ahogyan azt elődeink tették, mert rendszeresen az tapasztalható, hogy még a gyakorlott lovasok sem értik lovaik reakcióit, nem értik, nem látják lovaik jezéseit. Ezt három-négy emberöltővel ezelőtt nem kellett tanítani, az mindenki számára nyilvánvaló volt. A dolog  napjainkban azonban azért nem egyszerű, mert, ha valaki nem lát, nem érez valamit, akkor az számára nem létezik és ezért értetlenül áll azelőtt, hogy miért is kell azt megtanulni.. Mindezért az első év a ló és lovas közötti kommunikáció elsajátításának éve. A hallgatók alapvetően földről dolgoznak lovaikkal, elsajátítják a testbeszédet, mint a ló és lovas kapcsolatának legfontosabb eszközét, ami majd későbbiekben, a ló hátán az ülés lesz, valamint megtanulják és lovaiknak megtanítják a másodlados segítségeket, a különböző szár és csizmasegítségeket, az alkalmazandó hang és pálcasegítségekkel. Kialakítják lovukban az úgynevezett követő magatartást, mint a ló együttműködésének legfontosabb alappillérét. Megkezdik a kéz érzésének elsajátítását, ami azután a lovasérzés megtanulásának alapja lesz. Az első év végére a támaszkodáson keresztül érzik a ló elengedettségét, egyenességét, egyensúlyi helyzetét, lendületes mozgását, stb. Megfelelő ülésre tesznek szert, és lovukat megfelelő lovagolhatósági állapotra hozzák (amennyiben ez szükséges), hogy a második évet megkezdhessék.

A második év a ló szárhozlovaglásának éve. A szárhozlovaglás, mint a minőségi lókiképzés első lépése legfontosabb nemzeti hagyományuk. A száron lévő ló engedelmes, a száron lévő ló együttműködő, a száron lévő ló használja és fejleszti azokat az izmait, amik a lovaglás során feltétlenül szükségesek. A második év során alakul ki nyereg alatt a vízszintes egyensúl, a kezdetleges elengedettség és egyenesség. Év végére a lovasok képessé válnak lépésben és ügetésben az egyszerű fordulatok végrehajtására folyamatos támaszkodással. A vágtamunkában csak a kezdetleges egyensúly elérése a kívánalom. A harmadik év a hosszhajlítások elsajátításának éve. Az Akadémia hallgatói képessé válnak lovuk kiképzésére haladó szinten is, lovaikkal képessé válnak hosszhajlítások  elsajátíttatására és végrehajtására lépésben és ügetésben.

A tanmenet szenior lovasedzők véleményezésével került kialakításra.

Az első évesek vizsgái jelzik, hogy az Akadémia első éve sikeres volt a hallgatók döntő része helyt tudott állni az elméleti és gyakorlati vizsgákon. Itt kell kitérni arra, hogy bár az Akadémia tanáraival, arra vállalkoztunk, hogy minden beiratkozót megtanítunk a szükséges ismeretekre, de ez nem jelenti azt, hogy a vizsgákon bármiféle megalkuvás elfogadható legnne. Mi, az Akadémia oktatói jól tudjuk, hogy micsoda erőfeszítés és sokszor szerencsés csillagállás (egészséges legyen a ló, meg legyenek a kellő feltételek, stb., stb.) kell a lókiképzés legcsekélyebb előrehaladásához is, de ezzel együtt meg kell alapozni és fenn kell tartani a Nemzeti Lovasakadémia oktatási szinvonalát.

Az Akadémia sikere két okra vezethető vissza: elméleti és gyakorlati oktatóink nagy szaktukdással és odaadással végezték munkájukat, másrésztől olyan, apró részletekig lebontott tanítási tervvel rendelkezik az Akadémia, ami könnyen befogadható és elsajátítható a hallgatók számára.

2019-ben a második évfolyam mellett új első évfolyam indult, melynek során a Nemzeti Lovasakadémia Erdélyben is megkezdte tevékenységét.

Szólj hozzá!
Címkék: Lovas Nemzet

Amikor a ló egyensúlyba kerül...

2019. április 23. 07:54 - patkószeg

A ló akkor kerül egyensúlyba, amikor a ló súlypontja a lovas súlypontja alá kerül, hátulsó lábaival pedig pont a közös súlypont alá lép. A lovasnak ilyenkor olyan érzése lesz, mintha egy nagy gömbön ülne és a gömb - a lovas testének lekisebb mozdulatára elmozdul: előre, hátra, jobbra, balra. A ló irányításához szükséges testmozdulatok olyan csekéllyé válnak, hogy szinte nehéz eldönteni, hogy a lovas teste mozdul vagy pedig csak a gondolat az, ami a ló mozgását irányítja. A szárak és a csizmák használatának szükségessége ilyenkor másodlagossá válnak a test elsődleges segítsége mellett. Az iram növelése a lovas vállainak csekély előremozdításával, lassítása a vállak hátramozdításával, a fordulat a lovas vállainak elfordításával történik. A ló vállai a lovas comjának elülső élével, csípői a lovas combjának háulsó élével vezethetőek.

Szólj hozzá!

Mi a célja a lókiképzésnek?

2019. április 19. 07:01 - patkószeg

Napjainkban legtöbbször az a válasz, hogy minél magasabb kategóriájú versenyben tudjon szerepelni a ló. Azonban ez csak formai válasz, nem tartalmi, hiszen a versenyek eredetileg a katonaság lókiképzési színvonalának ellenőrzését szolgálták látványos és izgalmas formában - ezért volt a lovassport katonai sport a XX. század közepéig. De akkor mi a tartalom, mit akar a sport lelellenőrizni, mi a célja a kiképzésnek? A válasz egyszerű: a gyors fordulékonyság kialakítása. Ez olyannyira így van, hogy maga az angol tournament (verseny) kifejezés is a turn (fordulat) szóból származik.

A gyors fordulékonyságnak két feltétele van: a vágta, mint leggyorsabb jármód és az összeszedettség. A vágtának - a lépéssel és ügetéssel szemben - az az előnye, hogy nagyobb a sebességtartománya. Vágtában ugyanolyan röviden lehet haladni, mint lépésben, vagy ügetésben, mindhárom jármódban lehet akár állóhelyzetben is mozogni, lépésben ez az iskolalépés, ügetésben a piaffe, vágtában az iskolavágta, a redopp és a terre a terre, de a vágta legnagyobb sebessége jóval meghaladja a lépését és az ügetését, ezért ha nagyon nagy sebességtartományra van szüksége a lovasnak, ha a nagyon lassú menettől a leggyorsabbig akarja gyorsan változtani lova sebességét, akár a fordulatokban is, akkor mindenképpen a vágta jármódot kell választania.

A fordulékonyságot másik oldalról az összeszedettség növeli. Nyilvánvalóan akkor legfordulékonyabb a ló ha a hátulsó lábai a ló és lovas közös súlypontja alá (!) kerülnek és ekörül, mint fordulási középpont körül forudul. Ez az iskolaegyensúly lényege. A lókiképzés tényleges formai célja tehát a ló iskolajármódjainak kifejlesztése mégpedig vágtában. A lókiképzés összes kiképzési feladata ezt a célt szolgálja évezredek óta.

Szólj hozzá!

Az nem is úgy volt! De!

2019. április 15. 15:55 - patkószeg

andra_ssy.jpg

Sokszor, sokan mondják a régi lovasábrázolásokról, hogy az nem úgy volt, az lehetetlenség, az művészi túlzás, vagy azt, hogy a művész nem értett hozzá, a napokban meg éppenséggel az egyik legismertebb Széchenyi ábrázolásról hallottam azt, hogy az karikatúra, stb., stb. Mindent mondanak csakhogy ne kelljen elfogadni attól eltérőt, mint amit napjaink közkultúrjája diktál.

Nagy leckét kaptam ma erről Bent Branderuptól. Lova pontosan úgy járt iskolalépésben, mint ahogyan azt a Parlament mellett, a Kossuth téren látható gróf Andrássy Gyula, miniszterelnök lovasszobra mutatja. Elöl vízszintesig emelte fel alkarját, hátulsó lábaival pedig szintén az ábrázolásnak megfelelő magasságra lépett... Igen! A mester lova pontosan ugyanúgy lépett, mint ahogyan azt a szobor ábrázolja.

Szólj hozzá!

A ló közelítése és távolítása

2019. április 15. 08:34 - patkószeg

Van egy fejezet a katonai szabályzatban, amit mindig átugrottam: a ló közelítése és távolítása társaitól. Fel sem merült bennem, hogy ez számomra probléma lehet (pedig Török Gyuri barátom sokszor ajánlotta már közös gyakorlását). És otthon nyilván olyannyira nem is probléma egy lovat kihozni társai közül a karámból és elvinni ápolni, dolgozni, vagy akár a többi lótól különválasztva szeretgetni, hogy el sem tudtam képzelni, hogy ez kihívás lehet számomra. Otthon ez olyannyira nem probléma, hogy a vendég lovasoknál sokszor megütköztem azon, hogy a lóval való nyugodt munkához a másik, vele együtt vendégségbe érkező lovat is be kellett hozni a lovardába. De hát sok mindennel úgy van mindenki, még a lókiképző is, hogy csak akkor érti meg a probléma lényegét, ha szembesül vele. Itt kell megjegyeznem, hogy a lókiképzésben mindig, mindenkinek, a kezdő lovastól a nagyszakállú, öreg mesterig ugyanazok a problémái: a ló nem elengedet, nem egyenes, és nincs kellő egyensúlyban.

Szóval én most szembesültem vele, hogy az eddig nagyszájú, főnökösdit játszó Zazie lovam, milyen elesett és gyámoltalan, ha nem látja Zitát - szinte pánikrohamai vannak. Hogy mit lehet tenni? Végletekig ragaszkodni kell a megértő, türelmes kiképzői magatartáshoz, mégha az idegroham is kerülget és el kell olvasni az eddig kimaradt fejezetet. ;)

1 komment

Azért ez nem olyan egyszerű!

2019. április 14. 10:33 - patkószeg

ke_pernyo_foto_2019-04-14_9_57_05.png

Rendszeres továbbképzés nélkül, hogyan is lehetne komolyan bármilyen szakmát is művelni? Nem véletlen, hogy ezt szinte minden szakmában megkövetelik - sokat tudnának mesélni erről az orvosok, tanárok, stb. És hát miért is lenne ez másképp a lovas szakmában? Ráadásul ez a hagyományunk, a háború előtt legnevesebb lovasaink mindegyike járt külföldi továbbképzésen Szabadhegy Istvántól, dr. Kósa Reznek Jenőig, Hazslinszky-Krull Gézától, Bodó Imréig és még sorolhatnám.

De azért ez napjaikban - állami támogatások nélkül, magánerőből - nem olyan egyszerű. A google maps persze kiadja az útvonalat, de azon nem látszik a bonyolult szervezés, a sok-sok levelezés, a tengeri kompjegytől az út közbeni lószállásig, a lószállító rendelkezésre állásától a család háttértámogatásáig és nem látszik maga az utazásnak a fáradalma. Lovat és embert próbáratevő fáradalma.

Az út a térképen mindössze 13 óra, de ez a valóságban két napig tart. A google nem a lassú lószállító sebességével tervez, ráadásul a hosszú úton elkerülhetetlen a pihenők tartása a vezetés miatt, az autópálya matrica vételek miatt, a tankolások miatt. Az útidőbe a kétórás tengeri kompút nincs beleszámítva és az sem, hogy a rostocki kikötőhöz való késedelem nélküli megérkezés csak több órás ráhagyással lehetséges, hiszen nem lehet kockáztatni, hogy egy komolyabb autópálya dugó miatt lekésse a szállítmány a hajóindulást. A teljes menetidő csaknem a duplája a térképen feltüntetettnek. Ezért Dániába menet Berlinben minden alkalommal megállok éjszakai pihenőre. A lovak a pihenővel együtt és minden vonakozó erőfeszítés ellenére szemmel látható fáradsággal és súlyveszteséggel érkeznek az uticélhoz, Dániába, Bent Branderuphoz.

Azért engem sem kellett altatni...

Szólj hozzá!

Amikor a ló támaszkodást vesz...

2019. április 03. 06:31 - patkószeg

kepernyofoto_2019-04-03_6_22_59.png
Bent Branderup szerint, amit a modern lovas támaszkodásnak gondol, az Josipovich Zsigmond gondolatainak félreértése. És igaza van. Ha csak a hazai lovaskultúrát figyeljük, még a vonatkozó szóhasználat is megváltozott. Míg harminc - negyven éve a lovasedzők azt kérték a lovasaiktól, hogy várják meg míg a ló támaszkodást vesz, addig mára, lóra ülve azonnal, úgymond “támaszkodtatni” kell a lovat és a támaszkodást vesz kifejezés szinte kikopott a lovas köznyelvből. Hivatkozhatnánk a felgyorsult világra, a költséghatékony kiképzési elvárásokra, a fiatal lovakkal szemben támasztott rendkívül gyors fejlődési igényekre - mindezt azonbana ló nem érti. A lovat nem lehet “támaszkodtatni”, mert azzal csak elveszti egyensúlyát, feszes lesz, ijedős és kezelhetetlen. Csak a helyesen támaszkodó ló lehet fegyelmezett és engedelmes, az pedig csak úgy alakulhat ki, ha a ló vesz támaszkodást és ezzel együtt kialakul a száronlét

A ló nyaka mindig jó helyen van

A ló nyaka mozgás közben a ló legfontosabb egyensúlyozási szerve. Nyakával biztosítja azt, hogy mozgás közben mindig fennálljon a négy láb egyenlő teherviselésének elve. A nyak szárakkal történő bármiféle pozicionálása, lefelé vagy felfelé történő elmozdítása, hosszirányú hajlítása - egyensúlyozási képességének megakadályozását eredményezi. A nyak szárakkal való mélyreigazítása egyensúlyvesztéshez és merevséghez vezet, a nyak felfelé igazítása viszont a hátulsó lábak előrelendítését akadályozza, aminek eredménye szintén a merevség. A nyak mindig jó helyen van! Ezért mondták lovas elődeink, hogy a nyakat sem lefelé, sem felfelé nem szabad elmozdítani. Ha nem tetszik a nyak helyzete, vagy formája, akkor a hátulsó lábak tevékenységét, illetve a hátulsó lábakban képződő erő irányát kell megváltoztatni (egyenesre igazítás), a száraknak ezügyben nincs semmi dolguk, erősebben fogalmazva, nincs semmi lehetőségük.

Száronlét puha támaszkodással

Száron akkor van a ló, ha a lovas által meghatározott keretet önként és puhán kitölti. Elvi kérdés, hogy a lónak kell igazodnia a lovas keretéhez. A keret kitöltésével tudja a ló jelezni együttműködési szándékát, de fordítva is igaz: a keret kitöltése esetén tud a lovas meggyőződni a ló együttműködési szándékáról. A száronlét kapcsán azért nem lehet a lovas kezének hátramozdításával támaszkodást kialakítani, mert akkor a lovas igazodik a ló által meghatározott kerethez és ez a ló számára azt az üzenetet hordozza, hogy a lovas akar engedelmeskedni a lónak és nem fordítva. Ezért elvi kérdés, hogy a lónak kell támaszkodást vennie. A támaszkodás vételével dől el, hogy a ló és lovas közösségében kié a vezető szerep, ki az, aki meghatározza, hogy mikor és mi történik. Az izgatottság, engedetlenség a ló “támaszkodtatásával” a lóraülés első pillanatában eldől, mivel a lovas rossz mozdulatával (elméleti és technikai képzettlenségével) alárendeli magát lova akaratának és ha mégis azt szeretné, hogy saját szándéka érvényesüljön, akkor az erőszakon, a durvaságon kívül nem marad más eszköze.

Amikor a ló támaszkodást vesz

De mitől és mikor fog a ló puha támaszkodást venni, mitől és mikor fogja előrenyújtani pont a zabláig a nyakát? A lendületes járástól. Mivel mozgás közben a ló a négy lábát egyformán kívánja terhelni, ezért a nyak előrenyújtása számára csak úgy lehetséges, ha hátulsó lábaival hosszabbat lép. De fordítva is igaz. A hátualsó lábak hosszabb előrelendítése (a lendület) a nyak előrenyújtását eredményezi. Ez persze csak akkor igaz, ha a hátulsó lábakban ébredő lendület helyes irányban hat, amit az egyenesség fogalom ír le. Hiába a hátulsó lábak energikus előrelendülése, ha a ló ferde, ha az erő nem áramlik végig a ló testén, akkor a lendület hiába való, a ló a nyakát nem fogja előrenyújtani. A nyak előrenyújtásának ezért két feltétele van: a lendület és az egyenesség.

A ló azonban helyes támaszkodás vétele helyett “túl is tud menni a zablán” - ez a hosszirányú egyensúly elvesztését jelzi. A helyes egyensúly tehát az előfeltétele annak, hogy a ló támaszkodást vegyen. Ezért mondta Geroge Morris a magyar ugróválogatott lovasainak azon a bizonyos edzésen, hogy “ameddig nem tudtok mind a három jármódban odadobott száron lovagolni, addig én nem tudok semmit sem tanítani nektek”. A lendület és az egyenesség kimunkálását, a ló támaszkodásának kialakítását csak a helyes, vízszintes egyensúly megléte esetén lehet megkezdeni.

Lendületes egyenesség, vagy egyenes lendületesség?

A porblémamegoldás fő szabálya a részekre osztás, a részproblémák egymás utáni megoldása. A kérdés csupán az, hogy melyik feltételt kell elsőként megoldani. A problémát Josipovich a megtört kerti locsolócsőhöz hasonlította. Megtört cső esetén a locsolást két módon lehet megkezdeni: a víznyomás növelésével (ami kiegyenesíti a törést), vagy a cső kiegyenesítésével, amikor a viszonylag kis nyomás is elegendő a víz csövön való végigáramlásához. Az egyik lehetőség így az, hogy a lovas a ló hátulsó lábaiban növeli az energiát és ez a többletenergia a ló testén végighaladva kiegyenesíti azt. A másik lehetőség az, hogy a lovas precízen kiegyenesíti a lovat, hogy a viszonylag kis lendület is végig tudjon haladni a ló testén. Mindkét módszer eredménye az, hogy a ló előrenyújtja nyakát és támaszkodást vesz.

Az első módszer előnye, hogy nem igényli a ló különös előképzettségét így szinte minden lónál késledelem nélkül neki lehet kezdeni a ló szárhozlovaglásához, továbbá osztályban, lovak lovak tömegképzésében is alkalmazható viszonylag alacsony képzettségű lovasokkal is (pl. katonaság), végül szabadban, terepen történő lókiképzés során eleve nagy a hátulsó lábak energiája, amit fölösleges lefojtani, egyszerűbb annak felhasználása.

A második módszer előnye, hogy lovardában, a folyamatos fordulatok lovaglása közepette is alkalmazható, mivel a viszonylag kicsi iram eredményeként a fordulatokban nem veszti el a ló az oldalirányú egyensúlyát, nem veszti el egyenességét. A másik módszerrel szemben a lassúbb iram használata előnyösebb a ló mozgáskultúrájának kifejlesztésére, a ló alapadottságaiban rejő lehetőségek kibontakoztatására, nehézsége azonban az, hogy viszonylag nagy előképzettséget kíván lótól, lovasotól: képesnek kell lenniük hosszhajlítások végrehajtására az egyenesség pontos kialakítása érdekében. A ló vonatkozó képességét a klasszikus iskolák kézen történő munkával szokták kialakítani.

Mit mutat a helyes támaszkodás?

Mivel a puha, ló által felvett támaszkodás feltétele a legalább víszintes egyensúly, az egyenesség és a kellő lendület, ezért helyes támaszkodás hiányában a lovasnak azt kell eldöntenie, hogy a három feltétel közül melyik nincs kielégítve. Tanácsként azt kell megjegyezni, hogy ha probléma van, akkor legtöbbször az egyenességgel van gond, bár ennek az érzékeléséhez szükséges a legnagyobb lovastapasztalat.

Szólj hozzá!

Nemzeti Lovasakadémia: Hogyan működik?

2019. április 01. 07:07 - patkószeg

dsc_4866-2_masolat.jpg

EGY HELYEN AZ ÖSSZES LÓKIKÉPZÉSI ISMERET!

Mit vállalunk?
Három év alatt megtanítjuk a lókiképzés ismereteit.

Mit tanítunk?
A lókiképzés miértjeit és hogyanjait az alapoktól magas szintig - elméleti és gyakorlati ismereteket.

Kik tanítanak?
Kiváló hazai szakemberek (elméleti és gyakorlati oktatók), akik maguk is mesterek tanítványai, szakírók, gyakorló szakemberek.

Mitől egyedi?
Tényleges gyakorlati képzés, aminek előrehaladását saját képzésű lóval, évről évre bemutatott vizsgával mérjük le.

Milyen tantárgyakat oktatunk?
Lókiképzés elmélete, etológia, konfliktuskezelés, pedagógia, ló és lovas személyiségfejlesztés, állategészségügy, anatómia, tartástechnológia, lovaskultúra, lovasművészet, gyakorlati lókiképzés lovardában és terepen.

Kik jelentkezzenek?
Olyan lovasok, akik magukból, lovukból és lovasaikból a maximumot szeretnének kihozni, akik a lókiképzés magas szintű szakmai fogásait szeretnék megismerni.

KÖZÖSSÉGBEN SIKERESEBB LESZEL!

Hogyan zajlik a képzés?
Évente 10 hónap 140 óra: havi egy szombaton 12 elméleti óra, havi két alkalommal gyakorlati lovas képzés.

Mikor kezdődik?
Az egyes tanévek májustól februárig tartanak.

Hol zajlik a képzés?
Az elméleti órák a Kajászó-Szentpéterpuszta Lovardában (térkép ide kattintva található), a gyakorlati foglalkozás a lovas telephelyén, vagy a legközelebbi lovasoktatónál.

Miért eredményes a képzés?
Kis lépésekre lebontott, ezért könnyen elsajátítható gyakorlati tanmenet. Az elméleti és gyakorlati órák mellett Internetes hozzáférés a tananyagokhoz írásban és videókon.

Határon túlról lehet-e jelentkezni?
Igen. Az elméleti órák online követésével, a gyakorlati órák negyedéves tömbösítésével a helyszínen, megfelelő jelentkezőszám esetén.

Mi az ára?
Havonta 55.000 Ft+ ÁFA (Bruttó 4.989 Ft/óra)

Hol lehet látni az Akadémia munkáját?
Április 27-én, szombaton, délután 2 órakor, a Nemzeti Lovasakadémia nyílt napján, a Kajászó-Szentpéterpuszta Lovardában. Részletek ide kattintva találhatóak.

Hogyan lehet beiratkozni?
A Nemzeti Lovasakadémia tanmenetének részletei, oktatóinak bemutatkozása, a beiratkozás és annak feltételei ide kattintva találhatóak. 

MI MEGTANÍTUNK A LÓKIKÉPZÉSRE!

Szólj hozzá!

Lovaglás zabla nélkül - mi a hagyomány?

2019. március 22. 08:47 - patkószeg

Végh Marcell, a Nemzeti Lovasakadémia hallgatója szerda este 50 km-es, zabla nélküli lovaglással megérkezett az Akadéia szombati lovas vizsgájának helyszínére a Kajászó-Szentpéterpuszta Lovardába. A részleteket ide kattintva lehet olvasni.

Zabla nélküli menetlovaglása katonai hagyományokat idézett. Nemzeti lovas szakirodalmunk egyik legfontosabb szerzője, Alistai Máttyus Nepomuk János világosan ír erról a hagyományról, sőt azt hosszú menetelés esetében egyenesen ajánlatosnak (!) írja le: szerinte a zabla nélküli lovaglás történhet kapicán, vagy kötőfék használatával, mindkét eszköz előnye az, hogy

  • a ló nem veszti el szájának érzékenységét,
  • valamint a kevesebb nyálhabzás miatt nem szomjazik meg olyan hamar, ami fáradságot okoz.

Alistálinak eszébe sem jut, hogy zabla nélkül veszélyes lenne lovagolni, és hát igaza van: a ló nem a zablától engedelmes, hanem a befolyástól...

1 komment

50 km-ről, lábon, zabla nélkül

2019. március 20. 20:10 - patkószeg

kepernyofoto_2019-03-21_7_50_23.png

Szombaton lesz a Nemzeti Lovasakadémia előső évfolyamának záróvizsgája. A Nemzeti Lovasakadémián lókiképzést lehet tanulni, a három éves képzés során minden évben saját képzésű lóval kell számot adni a tanév során elsajátított tudásról, a saját ló képzettségének előrehaladásáról.

Végh Marcell, a Nemzeti Lovasakadémia hallgatója nem viccel, a vizsgázók közül elsőként lóháton, 50 km-es, zabla nélküli (!) lovaglással szerda este megérkezett a Kajászó-Szentpéterpuszta Lovardába. A fenti térképen mindenki kedvére böngészheti, hogy Budapestről, a II. kerületből hogyan lehet hozzánk ellovagolni. :)

Marcell érdekes hagyományt elevenít fel. A minőségi lókiképzés évszázadokon keresztül zárt katonai iskolákban, lovasakadémiákon zajlott, ahová a lelendő lovagok természetesen saját lovukkal, lábon érkeztek - esetenként igen nagy távolságokból.

Szólj hozzá!

Vállat be

2019. március 12. 06:15 - patkószeg

vallat_be_dsc9772.jpgA vállat be feladat fogalmát William Cavendish, Nevcastle hercege tette közzé a XVII. században. A gyakorlat végrehajtását körön írta le, egyenes vonalon történő változatát Robichon de la Guérinière publikálta egy évszázaddal később. Mindez persze nem jelenti azt, hogy elődeik ne ismerték volna a feladatot, hiszen a ló összeszedéséhez megkerülhetetlen a hosszhajlítások lovaglása, hanem azt jelenti csupán, hogy a korábbi szerzők nem szándékoztak nyilvánosan beszélni a vállat be fontosságáról, mivel a minőségi lókiképzés katonai titok volt. És, hát a vállat be talán a legfontosabb feladat a ló kiképzése során. A régi mesterek szemében az idomítás sarokköve, tartóoszlopa, az összes lovaglási feladat szülő anyja volt. A XX. század egyik legnagyobb kiképzője Nuno Oliveira nevezte a lovaglási problémák aszpirinjének.

A vállat be feladatnak két jellemzője van:

  • A ló hosszhajlításban és

  • három patanyomon jár, mégpedig úgy, hogy a hajlítás szerinti belső hátulsó láb a külső elülső nyomában halad.

Ha a ló a vállat be feladatot a hosszúfal mentén végzi, akkor fejével nem a menetirányba, hanem a lovarda belseje felé fordul, vállait szintén elfordítja a menetiránytól, míg csípői merőlegesek a hosszúfalra, így elülső lábai keresztbe lépnek, míg hátulsó lábai egyenesen járnak. Mivel a ló követi a lovas fejének, vállának, csípőjének mozgását és azokkal mindig párhuzamos helyzetet vesz fel, ezért a vállat be feladat során a lovasnak szintén a lovarda belseje felé kell fordítania fejét és vállait, míg csípőjét a hosszúfalra merőlegesen kell tartania. A szárak és csizmák feladata másodlagos.

A feladatot a modern díjlovaglás három patanyomon hajtja végre, ám a klasszikus lovaglás a négy patanyomvonalú figurát is ismeri. Ha a feladat inkább a két patanyomon történő mozgáshoz közelít és nem teljesen három patanyomon kerül bemutatásra, azaz a külső elülső lábat a lovas nem vezeti teljesen a belső hátulsó elé, a belső hátulsó láb a két elülső közé lép, akkor azt vállat előre feladatnak nevezzük.

Ha a lovarda fala a hajlítás belső oldalán van, akkor a feladatot vállat ki feladatnak nevezzük. A vállat be feladatot körön és átló vonalon is végre lehet hajtani. Ha az úgynevezett eleje körüli fordulat hajlításban kerül bemutatásra, akkor az szintén vállat be jellegű feladat.

A vállat be hosszhajlítás, az a ló elengedettségét, egyenességét és egyenúlyi helyzetét javítja. A ló elengedettségét azzal elrősíti, hogy az oldalirányú hajlításban a ló testének izmai a külső oldalon megnyúlnak, ezért hiba, ha a hosszhajlítás nem a külső oldal izmainak nyújtásával, hanem a belső oldal összetolásával valósul meg. A kikötőszárak használatának ez az egyik legfőbb veszélye. Az oldalirányú nyomásra való engedés szintén növeli a ló elengedettségét.

_dsc9375.jpgAz egyenesre állítást a vállat be feladat azzal szolgálja, hogy helyes végrehajtása esetén a hajlítás szerinti külső vállat könnyíti, arról terhet irányít át a belső vállra. Például jobb kézen lovagolva, a balra kieső váll túlterheli a bal vállat, ilyenkor vállat be feladat segítségével lehet a ló oldalirányú egyensúlyát helyreállítani, a két váll terhelését egyenlővé tenni. A jó vállat be végrehajtása esetén a külső váll annyira megkönnyül, hogy a külső elülső lábtövét a ló magasabbra emeli, így a külső szemlélő is láthatja, hogy a lovas helyes vállat be feladatot, vagy csak ahhoz hasonló mozgást lovagol. A vállat be feladatnak így az a lényege, hogy a ló nem a menetirányba, a külső oldal felé, hanem pont ellenkezőleg a belső oldal felé dől! Azért nehéz lónak(!) és lovasnak elképzelni helyesen a feladatot, mert hát hogyan is lehet a hajlítás külső oldala felé mozogni úgy, hogy a ló a belső oldal felé dől? És hát első megközelítésben az lenne logikus, hogy a ló a testsúlyát a menetirányba helyezné. Azonban az könnyen belátható, hogy kifelé dőlés esetében a belső hátulsó láb képtelen a súlypont alá lépni, képtelen többlet terhet felvenni, mert ilyenkor a belső hátulsó láb ugyan a külső elülső láb irányába lép, de csak a súlypont felé és nem a súlypont alá, hiszen a kifelé dőlő test elmozdul az őt alátámasztani kívánó belső hátulsó láb fölül. Kifelé dőlés esetén a hátulsó láb képtelen a ló alá kerülni. A külső elülső láb magasabbra emelkedésében a külső váll megkönnyülését lehet látni, ezt pedig a belső hátulsó láb súlypont alá lépése okozza. A jó vállat be szinte olyan, mint mikor a motorcsónak befelé dőlve fordul a vízen, miközben kissé kifelé csúszik az ívből. Mindez persze el is dönti a szokásos kérdést, hogy a vállat be feladatban melyik oldalt kell terhelnie a lovasnak. A belsőt. A hosszhajlítás miatt a belső oldal eleve lesüllyed, mivel a gerincoszlop a hajlítás belső oldala felé elcsavarodik és ezt erősítve a lovas a belső ülőcsontját kell, hogy terhelje. Miután a vállat be egyik legfontosabb célja a külső váll könnyítése, az ülés pozícióját megváltoztatni nem szabad, a feladat végrehajtása során a többletteher a belső oldalon van.

Szóval a jó vállat be feladatot először talán futószárazás során lehet megérteni. Valószínűleg nem véletlen, hogy William Cavendis körön íra le a feladatot. A lónak a lovas felé kell a köríven mozognia, ez azt jelenti, hogy mozgás közben a külső elülső lábnak nem egyenesen előre, henem a köríven kell lendülnie. A lónak úgymond “befelé, kiképzője felé kell gondolkodnia”, úgy kell a köríven mozognia, mintha a kiképző felé akarna mozdulni. Az egyenesen előre lendülő, vagy kifelé lépő láb azt jelzi, hogy a ló a külső oldalra dől. Ha a "befelé gondolkodás" egyértelmű, a ló a köríven a futószárazó felé mozog, akkor a belső csizma irányába ható nyomás vállat be helyzetet alakít ki, úgy, hogy közben a kiképző felé történő mozgás nem változik. A vállat be ebben a megközelítésben csak annyiban különbözik a farat be feladattól, hogy a farat be feladatban a ló csípője is a kiképző irányában mozdul. A vállat be így félig farat be, ezért van az, hogy a féloldalazást (mint átló vonalon végzett farat be feladatot), vállat be feladatból szokás kezdeni.

A vállat be feladat végül segítséget ad a ló egyensúlyának javításában, a belső hátulsó láb súlypont alá léptetésével. Emiatt a vállat be feladat a legfontosabb eszköz a ló lendületének kiakakítása során. Miután a ló nyakának előrenyújtása a lendület eredménye, ezért a ló végleges szárhozlovaglásában megkerülhetetlen a vállat be feladat alkalmazása.

Szólj hozzá!

Mitől vesz támaszkodást a ló?

2019. március 07. 06:48 - patkószeg

dsc_4866-2_masolat.jpg

Az engedelmesség alapja a száronlét. Száron csak akkor van a ló, ha a lovas által meghatározott keretet önként és puhán tölti ki, azaz ha támaszkodást vesz. A támaszkodást a lovas - kezének hátramozdításával - nem akakíthatja ki, hiszen akkor ő alkalmazkodik a ló által meghatározott kerethez (és akkor nem a ló, hanem a lovas engedelmes). De, ha a szárra nem lehet beavatkozni, akkkor mitől és hogyan vesz támaszkodást a ló?

Tulajdonképpen az a kérdés, hogy mitől fogja előrenyújtani a ló a nyakát? Akkor, egyszerre ló lendületes és egyenes. A helyes támaszkodás kialakításánál mindkét feltételből ki lehet indulni:

  • Intenzív előrelovaglással többletenergiát (többletlendületet) kell kelteni a hátulsó lábakban, ami azután a ló testén végighaladva kiegyenesíti azt. Eredményképpen a ló előre fogja nyújtani a nyakát.
  • A ló precíz kiegyenesítésével a lovas lehetővé teszi, hogy viszonylag kis lendület is végighaladjon a ló testén. Eredményképpen a ló előre fogja nyújtani a nyakát.

Az első módszer előnye az, hogy viszonylag kevés előképzést igényel, osztályban lovaglás során is alkalmazható, terepen, azaz többé-kevésbé egyenes vonalú lovaglás során kényelmesen alkalmazható. Lovardában viszont nehézkes, mert a fordulatokban a nagyobb sebesség hatására elveszti egyensúlyát, bizonytalanná válik.

A második módszer előnye az, hogy lovardában, viszonylag szűk helyen (pl. egy díjlovasnégyszögben) is alkalmazható, a lónak nagy nyugalmat biztosít. A ló precíz egyenessé lovagolhatósága, viszonylag sok elképzést igényel, a lovasnak képesnek kell lennie hajított helyzetű vállvezetésre, azaz a hosszhajlítások lovaglására.

Ha a kérdésről többet akarsz megtudni, ide kattintva jelentkezz a Nemzeti Lovasakadémia képzésére!

Szólj hozzá!

Csúcsteljesítmény

2019. február 25. 07:25 - patkószeg

A lovassportban - a többi sporthoz hasonlóan - a kimagasló teljesítménynek nem egy, hanem két forrása van: a tehetség és a felkészülés. Természetesen a lovassportban sem hanyagolható az emberi tehetség (bár az örkénytáboriak a tehetséget csak a harmadik helyre tették, elsősorban a munkaszeretet, másodsorban a motiváltságot tartották számon, és csak harmadik helyre tették a tehetséget), de az biztos, hogy ha egy versenyzőnek kiugróan tehetségesebb a lova társainál, szinte elkerülhetetlen a siker. Ez a "menjünk ki Németországba/Hollandiába/stb és vegyünk egy láda pénzért lovat" taktika.

De mit tegyen az a lovas, akinek erre nincs lehetősége? Vagy mit tegyen az a lovas, akinek közepes tehetségű lova van, de szereti, a csere szóba sem jöhet és mégis komoly eredményeket szeretne? Vagy mit tegyen az a lovas, aki nemzetközi szinten akar versenyezni és azzal szembesül, hogy nemzetközi versenyen nem lehet a versenytársaknál jelentősen jobb alapadottsággal megáldott lóval versenyezni, hiszen a versenytársak is a legjobbakkal versenyeznek? A kérdés tulajdonképpen az, hogy hogyan lehet egy jó középkategóriás autóval mercédeszek, bmw-k között eredményt elérni?

Ilyenkor kell a kimagasló sportteljesítmények másik forrásához fordulni: részletekbe menő, aprólékos munkával fel kell építeni a ló alaptehetségén túlmutató teljesítményt. Ez elképzelhetetlen anélkül, hogy lovas és trénere ne mélyedne el az etológia, a pedagógia, az állategészségügy, a tartástechnológia, az anatómia és legfőképpen a lókiképzés elméleti kérdeseiben, professzionális környezetben a gondolat, az elképzelés, a terv megelőzi a cselekvést, ellenkező esetben óhatatlanul tartalékok maradnak és a ló nem fogja a benne rejlő legnagyobb teljesítményt felmutatni.

Szólj hozzá!

Mit kérdezzünk Christofer Dahlgrentől?

2019. február 11. 10:02 - patkószeg

cds_1.jpg

A hétvégén Magyarországra érkezik a kortárs nemzetközi lovaskultúra egyik legnagyobb mestere, Christofer Dahlgren. A kurzust nagy hiba lenne kihagyni!

A kurzus részletei ide kattintva találhatóak. A kurzus nyilvános, belépők a helyszínen vásárolhatóak, látogatói előzetes regisztráció nem szükséges. A kurzus angol nyelven, magyar fordítással zajlik.

A kétnapos kurzuson nem csak gyakorlati foglalkozásokra, hanem mindkét nap elméleti előadásra is sor kerül. Az elmúlt évben a mester lehetőséget adott arra is, hogy az elméleti előadás végén a lókiképzésre vonatkozó kérdéseket is fel lehetett tenni. A kérdések témaköreire ide posztolva javaslatokat tehettek, amit előre tolmácsolni tudok majd Christofer Dahlgrennek. 

1 komment

A támaszkodás nem száronlét, a száronlét nem támaszkodás

2019. február 11. 07:32 - patkószeg

A támaszkodás és a száronlét nem azonos fogalmak. Száron akkor van a ló, ha a lovas által meghatározott keretet önként és puhán kitölti. A száronléttel a ló az engedelmességét tudja kifejezni lovasa felé, és fordítva is igaz: a száronléttel a lovas a ló engedelmességéről tud tanúbizonyságot szerezni. Az engedelmesség megtagadása a száronlét feladásával kezdődik, ezért a száronlétben nem csak a jelenre, hanem egy kicsit a jövőbeli engedelmességre is “ígéretet” tesz a ló.

A támaszkodás egészen más dolog: kapcsolatot jelent a ló és a lovas keze között, mégpedig olyat, amiből mindkét fél információt tud szerezni. A támaszkodás a ló és lovas közötti kommunikáció  eszköze.

A száronléthez nincs feltétlenül szükség a szárra és ezzel együtt a támaszkodásra, hiszen a keret meghatározása nem csak szárral lehetséges. Például a keretet elöl meg lehet mutatni pálcával, vagy nyakkarikával és más egyéb módon is. Viszont a támaszkodás nem jelent automatikusan száronlétet, hiszen a száronléthez keret kell, a támaszkodás azonban csak elölről tudja a keretet meghatározni a lónak, hátulról, oldalról nem.

A támaszkodásnak és a száronlétnek azonban mégis csak van összefüggése. Nem véletlen, hogy a régi mesterek és írásaik, sőt a katonai szabályzatok is a száronlét kapcsán megkövetelik a támaszkodást és ennek megfelelően a száronlét és támaszkodás fogalmak olyannyira összekapcsolódnak, hogy gyakra a lovasok különbséget sem tudnak tenni a kettő között. A támaszkodás és száronlét közötti összefüggést a ló- és lovasképzés pedagógiai módszere magyarázza.

A támaszkodás szerepe a lókiképzésben

A lovas a szár segítségével kommunikálni tud a lóval, a támaszkodás pedig azt jelenti, hogy a kommunikáció folyamatosan, szakadatlanul  zajlik.. A szársegítségek az alábbiak lehetnek:

  • Állító szársegítség: Az állítás a koponya oldalirányú elfordítását jelenti, aminek következtében a jólképzett ló a teljes testét oldalirányban meghajlítja. Az állítás során a lovas a ló belső szemboltját látja.

  • Direkt és indirekt szársegítség: Ez a szársegítség a vállakat oldalra vezeti. Ha a bal szár direkt módon hat, az balra, ha indirekt módon hat, az jobbra vezeti a vállakat. A német logikában az ellentartó szársegítség az indirekt szársegítséghez hasonló szársegítség.

  • Engedő szársegítség: A szárak hatások kívül helyezését jelenti. Az engedő szársegítségnél a ló és lovas közötti kapcsoat fennmaradhat, a támaszkodás nem feltétlenül szűnik meg.

  • Felvevő szársegítség: Ez a szársegítség hátrafelé mozdítja a ló súlypontját.

  • Kitartó szársegítség: A kitartó szársegítség a ló izmainak ellazítását célozza.

  • Feligazító szársegítség: A ló fejét felemeli. Ez csak fizikailag lehetséges szársegítség, bár gyakorlatban sokan használják, használata megmerevíti a lovat, megakadályozza a hátulsó lábak előrelendítését, blokkolja a lendületet, merevséget okoz. A nyak ugyanis mindig jó helyen van, mert a ló a nyagával egyensúlyozza magát mozgás közben, így természetes helyzettől való bármiféle eltérítése egyensúlyvesztéshez vezet. Van persze olyan helyzet, amikor a ló önmagától nem tartja természetes helyzetben a nyakát (ellenkezik, vagy félreérti a lovas elvárásait), ekkor a feligazító segítség helyes lehet.

A támaszkodással a lovas olyan helyzetet tart fenn, hogy bármelyik pillanatban, bármelyik segítséget alkalmazni tudja. Mindezen túlmenően a támaszkodás adja a legegyszerűbb lehetőséget arra, hogy a lovas folyamatosan ellenőrizze azt, hogy a ló elfogadja-e az általa meghatározott keretet. A támaszkodásnak ezért nagyon finomnak kell lennie. A helyes támaszkodás során “a lovas kezébe csak a szár súlya esik”, “ha a szárat egy helyen elvágnánk és cérnával helyettesítenénk, akkor a helyes támaszkodás során a cérna nem szakadhat el”. Ha ennél nagyobb a támaszkodás, akkor a ló nincs egyensúlyban. Az erők ugyanis párosával lépnek fel, egyensúlyi helyzetben a ló nem tud a szárra erőt kifejteni. Támaszkodás hiányában viszont a ló nem tölti ki a lovas által meghatározott keretet, azaz nincs száron. A helyes támaszkodással kialakított száronlét azt jelenti, hogy a ló együttműködő és nem csak, hogy ismeri, de el is fogadja a legfinomabb szársegítségeket.

22713577_1863994620281870_7961407252532529080_o_1.jpgTámaszkodás szerepe a lovasképzésben

A támaszkodás a lovasképzésben azért fontos, mert segítségével a lovast képző  tréner is ellenőrizheti azt, hogy szárra tudja-e állítani, engedelmessé tudja-e tenni  a lovas a lovát, meg van-e a kellő befolyása a ló fölött, érti-e a lóval való kommunikációt és a megfelelő helyzetben automatikusan használni tudja-e a az aktuálisan szükséges segítségeket. Másrészről a támaszkodás a lovas egyetlen eszköze saját képzése kezdetén arra, hogy információt nyerjen ki a lóból. Ugyanis a lovas keze az, ami legelőször érzővé válik, a kéz az, ami először megtanulja, hogy milyen az egyenúly érzése, milyen a lendület érzése, milyen az egyenesség érzése, milyen az elendettség érzése, stb. Mindaddig, amíg a lovas ülése nem válik ugyanolyan érzővé mint a keze, addig a lovasnak nincs más lehetősége az információk “beszerzésére”, mint a támaszkodás. A barokk képekről ismert szárak és csizmák nélküli lovaglásra csak akkor képes a lovas, ha nincs szüksége a szárakra (és a csizmákra) kommunikációs okokból.

A kéz iskolázása

A támaszkodás kapcsán az a nehéz, hogy a közkultúra helytelen elképzelést táplál a helyes támaszkodás mibenlétéről. Bent Branderup ezt úgy fogalmazza meg, hogy a napjaink a lovas versenyeken látható támaszkodás Josipovich Zsigmond gondolatainak félreértése.

De hogyan tudja megtanulni a lovas a helyes támaszkodás érzését? Erre ad lehetőséget a vezetőszárral végzett munka földről. Egy szárral a  lovas vagy helyesen támaszkodtatja lovát, vagy jókor és helyes szársegítséget használ, vagy képtelen irányítani a lovat, nem tudja jobbra-balra fordítani, nem tudja felvenni, azaz a sebességét szabályozni, vagy akár megállítani a lovat, azaz befolyása elégtelen lesz. Persze mindehhez komoly elméleti képzettség is kell, hiszen “ránézésre” el kell tudni dönteni, hogy mi jó és mi rossz az adott helyzetben és a hibákat hogyan lehet orvosolni. Ráadásul egy szárral csak helyesen lehet korrigálni a lovat, egy szárral ugyanis nem lehet “lekráglizni” négylábú társunkat. Ezért kritizálták olyan vehemesnsen  Josipovichcsal az élen a magyar lovas szakemberek a nemzetközi díjlovassport kialakulásánál azt, hogy a Nemzetközi Lovasszövetség a kétkezes vezetést tette kötelezővé a díjlovaglásban: egy kézzel nem lehet lekráglizni a lovat.

Másrészről a vezetőszáron végzett munka nem csak az érzést tanítja, de lehetőséget ad a lovas rossz szokásainak leküzdésére is. Az évekig, évtizedekig gyakorolt reflexeket szinte lehetetlen kiiktatni, kritikus helyzetben a lovas mindig azokhoz tér vissza, ha jók, ha rosszak azok. Ezzel szemben a földről, vezetőszáron végzett munka, a szokványos lovaglástól eltérő helyzetével lehetőséget ad arra, hogy a régi reflexek ne induljanak meg a kritikus helyzetben, és így a lovas új beidegződéseket tud kialakítani, amit a nyeregben végzett munka idejére is át tud menteni.

 

Szólj hozzá!

Felállított pálca

2019. február 07. 07:26 - patkószeg

Megkockáztatom, hogy a felfelé állított pálca lett a jelképe a modernista és klasszikus lovaglás különbségének. Míg a modernista lovaskultúra megütközik a pálca felfelé állításán és a kirívó durvaság jelképének tekinti, addig a klasszikus lovasoknál a felállított pálca a ló pálcasegítségre való kifinomult érzékenységét jelenti és annak használaton kívüliséget jelzi a lónak.

Érdekes, hogy a fogathajtók ostortartása ez ügyben kivétel, ott mindenki számára elfogadott, hogy a felállított ostor a ló számára semmitmondó alaphelyzet.

Szintén megjegyzendő, hogy napjainkban sokszor érzékelhető egyfajta szemforgatás ezügyben, hiszen mára teljesen kiment a divatból a vékony vessző pálcaként való használata, ami a klasszikus lovasoknál pont azt a célt szolgálta, hogy még véletlenül se lehessen a kelleténél erősebb pálcasegítséget használni, a pálca még véletlenül se legyen az erőszak eszköze, hiszen a vékony vesszőt lehetetlen erősen használni - az inkább eltörik.

De hát miért is állítja felfelé a klasszikus lovas a pálcáját?

Azért, mert a pálca nem büntetőeszköz, az a lovas testének része, az csupán testméretének, karjának meghosszabbítására való. A pálcahaszálat célja a kommunikáció. Ennek megfelelően a pálcát lehet vizuálisan és fizikailag is használni. A vizuális használat az, amikor a pálca a ló valalamely testrésze felé mutat. Ez egyfajta (egyébként igen gyenge) nyomás, ami elől a lónak ki kell térnie. Ha például a pálca a ló válla felé mutat, akkor a vállnak a másik irányba kell mozdulnia. A pálca ilyen segítsége az indirekt szársegítséggel azonos, a lovat, pontosabban a vállat az ellenkező irányba fordítja. A pálcasegítség persze lehet fizikai is, ilyenkor a lovas a pálcával megérinti a lovat. Az érintés az ugyanarra a helyre való rámutatásnál erősebb segítség.

A pálca folyamatosan lefelé való tartása, például a ló vállán való nyugtatása mindezekre a hatásokra érzéketlenné teszi a lovat. Ez persze nem tragédia. Nem eshet senki sem a "ló másik oldalára", egyáltalán nem ördögtől való a pálca lefelé fordítása, nem megbocsájthatatlan bűn a felállított pálca klasszikus hagyományától való eltérés, de tudni kell, hogy ilyenkor a ló érzékenysége csökken, ha nem is sokkal, de valamelyest gyengül a pálca hatása és használatának szükésgessége esetén ha szerény mértékben is, de erősebb pálcasegítséget kell alkalmazni. És hát például versenyhelyzetbe, amikor esetleg villám gyorsan kell a pálcát használni, logikus annak lefelé fordítása az időveszteség elkerülése érdekében.

Február 16-án és 17-én Magyrországra látogat az egyik legismertebb kortárs lovas mester, Christofer Dahlgren. A mester hétvégi kurzusán a pálcahasználat is fontos téma lesz. A látogatás részletei ide kattintva találhatóak.

 

Szólj hozzá!

Átengedőség

2019. február 01. 08:31 - patkószeg

christofer-1.jpg

Az átengedő ló - számára ismeretlen körülmények között is engedelmes.

Az átengedő és az engedelmes ló között olyan különbség van, mint a harcos és a katona közt.

"Az elengedett ló nem támaszt ellenállást a lovas segítségeivel szemben, az átgengedő ló készségesen átveszi azt." Josipovich Zsigmond

A fotón Christofer Dahlgren, az egyik legkiemelkedőbb kortárs lovas mesrer látható.

Szólj hozzá!
Címkék: átengedőség

Carriere

2019. január 30. 10:34 - patkószeg

16299415_1248928501865236_7364177475639329442_n.jpg

A carriere a vágtához hasonló, de annál jóval nagyobb sebességű mozgás. A vágta élénkítésekor előszöt a négyütemű versenyvágtához jut a lovas, azt tovább fokozva kétüteművé válik a moztás. A helyzet hasonló a vágta rövidítésekor tapasztalható változással: a vágta rövidítésekor, az összeszedettség hatására először négyüteművé válik a mozgás (iskolavágta), az összeszedés további fokozásával kétüteművé válik a jármód. Ezt redoppnak, vagy terre-a-terre jármódnak nevezzük, attól függően, hogy hajlításban, vagy egyenesen lovagolja-e meg a lovas.

A carriere magyar neve a futtatás, a katonai szabályzat külön fejezetben foglalkozik lovaglásával.

A felső fotón kétütemű vágta, a carriere látható, míg az alsó fotón a négy ütemű versenyvágta. Az eredeti fotó ide kattintva található.

51121370_10156809118250281_998630830337163264_n.jpg

Szólj hozzá!

Helyesbítés

2019. január 25. 07:20 - patkószeg

14088639_1200521343302064_2307250584797427457_n.jpgEzúton szeretném helyesbíteni a Bértartás: Gondolkozz! című írásomat. Az eredeti blogbejegyzést ide kattintva lehet olvasni.

A jó minőségű széna ára: 11.400 forint bálánként. (9.000 Ft+ÁFA)

A cikkben leírt egyéb költségeket továbbra is fenntartom. Becsapni persze becsaphatják magukat a bértartás résztvevői (lovardatulajdonos, dolgozók, lótulajdonosok).  Ámíthatják is magukat, hogy persze a "luxuslovardában" így, meg úgy, de a leírtak nem erről szólnak.

  • Lehet feszegetni, hogy például kútból lehet itatni a lovakat, kútból lehet locsolni a pályát és akkor kevesebb a látszólagos költség, de a tiszta víz értéke akkor is a leírtaknak megfelelő.
  • Lehet feszegetni, hogy ha például a ló legelőn van, akkor nincs szénaköltség, hiszen a ló legel, vagy azt, hogy a lovak az istállóhoz tartozó kaszálók szénáját eszik és akkor az "ingyen" van, de az elfogyasztott szálastakarmány értéke akkor is a leírtaknak megfelelő.
  • Lehet azt állítani, hogy ha otthon tartja a tulajdonos a lovat akkor olcsóbb a tartás, hiszen például nincs személyi költség, de ez egyszerűen nem igaz. Számolja ki, hogy havonta mennyi munkaidőt fordít etetésre, itatásra, egyéb istállómunkára, pályarendezésre, takarmány mozgatásra, az istálló javítgatására, stb., stb., stb és a ráfordított időt szorozza be a saját magának adományozandó óradíjjal, akkor rájön, hogy a cikkben, lovanként kalkulált 40.000 forintos költség szerény, bértartásban olcsóbb lenne számára a lótartás, az az érték, amit lovára időben, munkában (a lovagláson kívül) fordít sokkal nagyobb.
1 komment

Bértartás: Gondolkozz!

2019. január 22. 09:04 - patkószeg

Az alábbi összeállítás a lovarda választáshoz kíván segítséget adni. A lovarda működtetésével, a lovak tartásával kapcsolatban az alábbi költségek merülnek fel:

1. Széna, szalma, abrak
1.a. Széna: 2 bála/hó/ló, a bála értéke buttó 10.000 Ft/bála (1) Mindösszesen:20.000 Ft/hó/ló
1.b. Szalma:  2 bála/hó/ló, a bála értéke 8.000 Ft/bála Mindösszesen:16.000 Ft/hó/ló
1.c. Zab: 1 mázsa/hó/ló bruttó 9.000 Ft/mázsa Mindösszesen: 9.000 Ft/hó/ló
1.d. Korpa: 2.000 Ft/hó/ló
1.e. Trágya elszállítása: 2.000 Ft/hó/ló

2. Személyi költség
A jó lovász fizetése nettó 150.000-180.000 Ft/hó. A 160.000 forintos fizetés költsége 300.000Ft. A megfelelő ellátáshoz 8 lóra kell egy dolgozót számítani. (2)
A személyi költség: 40.000 Ft/hó/ló

3. További költségek (3)
3.a. Áram: 90.000 Ft/hó
3.b. Gáz: 60.000 Ft/hó
3.c. Víz: 30.000 Ft/hó
3.d. Közösségi helyiségek takarítása: 100.000 Ft/hó
3.e. Közösségi helyiségek működtetése (4): 8.000 Ft/hó
3.f. Pálya karbantartás üzemanyagdíj: 45.000 Ft/hó
3.g. Könyvelés: 25.000 Ft/hó
3.h. Amortizáció: 150.000 Ft/hó

Megkerülhetetlen, de minden bértartónak el kell gondolkodnia akkor, ha a fentiekből következőtől lényegesen eltér a bértartás havi összege. El kell gondolkodnia, hogy a ténylegesen azt a szolgáltatást kapja-e, amit gondol, el kell gondolkodnia, hogy a lova megkapja-e azt az ellátást, ami kielégítőnek tekinthető. Ingyenebéd márpedig nincs!

(1) A számításnál nem a beszerzési értéket kell figyelembe venni, hanem a bála értékét. Sok lovardában a lovardához tartozó területek szénáját, mint adottságot veszik figyelembe és nem számolnak hozzátartozó költséget. Ez hibás számítás, a szálastakarmánynak értéke van akkor is, ha a lovarda működtetőjének látszólag nincsenek költségei. (Pl. nagy karámokban legeltet)

(2) Lehet ezügyben okoskodni, "hatékonyságot növelni", de ez ezer éve így van. A lovat nyugodtan, precízen, 365 napon át el kell látni. A jó és szakszerű munkához megbecsülés kell és a lóápoló megbecsüléséhez nem csak az anyagiak, hanem az is hozzátartozik, hogy nem húzzák le a bőrét. A jó lóápoló évtizedekig egy helyen dolgozik, szinte jobban ismeri a lovakat, mint maguk a gazdák, nem kell neki a szakmai fogásokat magyarázni, mellette nyugodtak a lovak, udvarias a lótulajdonosokkal és meg letet vele beszélni a rábízott lovak speciális igényeit, tartja a lótartás technológiáját, ismeri az istállót: tudja, hogy ha egy csap eltörik, hol van a vízelzáró, a külső körletet rendben tartja (gépeket rá lehet bízni: traktort a boronáláshoz, fűnyírót, fűkaszát és mindezt balesetmentesen, károkozás mentesen használja), stb., stb., stb.
Megjegyzendő, hogy az idei évben a bérek határozott emelkedésére lehet számítani.

(3) A számítás átlagos lovardára vonatkozik, ahol van fedett lovarda, külső pályák, füves karámok, jártatógép, körkakám/hempergőző, közösségi helyiségek (klub, öltöző, vizes blokk). A vonatkozó költségeket a lószámmal kell arányosítani.

(4) Kéztörlő, szappan, WC papír, stb

2 komment