Zabla & Kengyel

Dr. Gőblyös István lovakról, lovasoknak

Az összeszedettség célja a vállak könnyedsége

2021. március 01. 06:42 - patkószeg

A lókiképzés legfontosabb célja a sebesség és menetirány szabályozhatóságának kialakítása. Azért kell a lónak a kiképzés végére vágtában is minden feladatot végrehajtania, mert vágtában nagyobb a végsebesség, mint a másik két jármódban. (A rövidségben egyformák a sebességek, a vágta ugyanolyan lassú lehet mint a lépés. Így például azért kell a vágta perdülést gyakorolni, mert vágtában gyorsabban lehet megfordulni, mint lépésben. Szóval a végsebességet a vágta jármód szolgálja leginkább.

A forudlékonyságot viszont az összeszedettség. Minél több súly vesz a hátulsó lábára a ló, azaz minél inkább megkönnyülnek a vállak, annál fordulékonyabbá válik. Magyarul a lókiképzés és ezzel együtt az összeszedettség célja nem a hátulsó lábak többletterhelése, hanem az elülsők megkönnyítése.

A vállak könnyedségére a alkarok emelkedéséből lehet következtetni. Minél könnyedebb a váll, annál magasabbra emelkednek az elülső lábak alkarjai. Ideális esetben vízszintesig. Az összeszedettségnek így három, egymásra épülő lépcsőfoka van:

  • A súlypont hátra vétele
  • A konchajlítás
  • A mar megemelkedése (azaz a vállak megkönnyítése)

Az összeszedettség vizsgálatakor azt kell mérlegelni, hogy a három lépcsőfokon meddig tud eljutni a ló. A vállak könnyedsége persze a ló alapadottságától is függ. A piaffer ló összeszedése (vállainak megkönnyítése) viszonylag egyszerű, viszont nem lehet olyan végsebességet és menetteljesítményt elérni velük, mint a nem piaffer lóval...

 

Szólj hozzá!

Tisztelgés Kunffy Károly előtt

2021. február 25. 08:02 - patkószeg

Nem kétséges, hogy a legelismertebb kortárs magyar lovas mester Kunffy Károly, aki az USDF Hall of Fame Master Horseman tagjaként nemzeti lovaskultúránk nagykövete. Kedvenc mondásom tőle:

"Horsemanship is a complex science and, when done well, a great art. As a science, it is a matter for the intellect, acquired by scholarship. When practiced on the level of art, it ennobles the spirit and elevates the character."

Kulturális gyökereit, szakmaiságát mi sem mutatja jobban, mint az alábbi videó:

Szólj hozzá!

Amit Magyarországon minden lovas tud...

2021. február 24. 06:35 - patkószeg

Milyen érdekes, hogy még a legnagyobb külföldi mesterek is a szár-csizma, csizma-szár nélküli lovaglást, azaz a szétválasztott segítségekkel való lovaglást hirdetik. Holott Magyarországon mindenki tudja, hogy a jó lovat segítségek közé kell venni, azaz a segítségeknek összevágólag kell hatniuk, a szár és csizmasegítségeket egyidejűleg kell adni, különben nem lehet elérni a helyes tartást, a ló fölötti kellő uralmat és nem lehet kifejleszteni a menőkedvet. Összevágó segítségek nélkül nem lehet összeszedni a lovat, mert az csak az előrehajtó és felvevő segítségek összeműködésének eredményeként alakulhat ki.

Persze azt is értem, hogy nehéz elképzelni a segítségek összevágóságát, azt, hogy mitől nem lesz a szár és csizma egyidejű alkalmazása úgymond egybevágó, azaz egymásnak ellentmondó, egymással ellentétes. Azonban a világ ezen részén a ló segítségek közé vétele mégiscsak természetes és magától értetődő. Ezért vagyunk lovas nemzet...

Szólj hozzá!

A mély ülés nem egyenlő a hosszú kengyellel!

2021. február 18. 16:55 - patkószeg

Zártan ülj, zártan ülj! - hányszor, de hányszor hallottam. Azt ellenben, hogy "Nyíltan ülj!" sohasem (1). Pedig hát kétfajta ülés van: zárt ülés esetén a lovas saját súlyát részben a combjaira terheli, nyílt ülésben azonban teljesen az ülőcsontjaira.

A hát elengedtetése lehetetlen nyílt ülés nélkül, de az elengedtetés folyamata nem egyszerű sem a lónak, sem a lovasnak. A nem elengedett hátra nehéz ellazultan ráülni, az nagy rutint feltételez, sokat kell gyakorolni. A merev hát hatására a lovas is könnyen megmerevszik, aminek eredményeként ülése zárttá válik. De a dolog mégsem kerülhető meg, amiben a lovas legnagyobb segítségére az iram rövidítése van. Azután a hát fokozatos ellazulása egyre inkább teret enged annak, hogy a hátulsó lábak lendülete végighaladjon a lovon és a hát mozgása egyre inkább háromdimenzióssá váljék, a gerinc jobbra-balra és le-föl lengjen, harmadik dimenzióként pedig jobbra-balra csavarodjék, abba az irányba, amelyik hátulsó lábát éppen előrelendíti a ló. A hát elengedtetése így segíti a lendületet, a lovasnak pedig egyre kényelmesebb és kényelmesebb érzése támad. A lókiképzés helyes előrehaladtának legfőbb jele az, hogy a ló egyre kényelmesebb és kényelmesebb. Az igazán elengedett hát mozgását, annak felemelkedését leginkább nyílt ülésben lehet élvezni.

A nyílt ülés legfőbb feltétele a teljesen ellazított fesztelen ülés. Sokat kell gyakorolni azt, hogy a lovas minden izomerő nélkül tudjon a ló hátán ülni és csupán az tartsa a ló hátán, hogy pontosan középen ül. A nyílt ülés nem azonos a hamis üléssel, amikor is a lovas saját és lova merevségét hasának ütemes behúzkodásával kompenzálja.

A nyílt ülés legfőbb ellensége a helytelenül (túl hosszúra) beállított kengyelhossz. Az elmúlt évtizedek legnagyobb tévedése a "hosszú kengyel egyenlő mély ülés" elv volt, ami az ülés mechanikájának teljes félreértése. Valójában a mély ülés a mélyre eresztett ülőcsontok eredménye. A kengyelhosszt ezért nem hosszúra, hanem helyesen kell beállítani: ami a nyereg térdtámaszának kialakításától, a lovas arányaitól és a ló szélességétől függ. A túl hosszú kengyel bizonytalanná teszi a lovas egyensúlyát, ami óhatatlanul megmerevíti az ülést, az ülőcsontokra való ráülést pedig ellehetetleníti.

(1) Ez így, ebben a formában nem teljesen igaz, hiszen a nyílt ülés része a hagyományos magyar lovaskultúrának. Csak persze nem a kifinomult "nyílt ülés" kifejezés volt használatos. Ferdinándy Gézától például rendszeresen elhangzott a "Ne a töködön ülj, kislányom!", vagy a "Fiam, a seggedre ülj!" utasítás, ami a nyílt ülés igényének egyfajta lovardai megfogalmazása. :)

Szólj hozzá!

Hátaslovat képzek!

2021. február 05. 09:09 - patkószeg

De mi a különbség a hátasló és a sportló között? Az, hogy a hátaslónak a lovasnak kell tetszenie, a sportlónak viszont a bírónak, és hát a lovas a tartalom, a bíró a látvány után ítél: ez pedig nagy különbség. Persze ideális esetben a kettő egybe esik, de ez manapság ritka, mert a sportban egyszerűbb a nagy tehetséget megvásárolni és a munka egyik felét elvégezni (mármint, hogy a teljesítmény formailag elégítse ki a kritériumokat), azonban a lovasélmény mégiscsak nagyobb (összehasonlíthatatlanul nagyobb) élvezet.

Szólj hozzá!

Ötven fölött...

2021. február 01. 15:05 - patkószeg

Hát, igen. Ötven fölött a span ül fel. Már nem kell bizonyítani, na meg hát a testsúly... ;) Mindazzal együtt írom ezt, hogy soha, (ismétlem SOHA), egyetlen egyszer sem kerültem "komoly" helyzetbe első felülés során - noha nem egyszer próbáltam. 

Segítőm Sztranyán Tünde, lovasbarátom, a Nemzeti Lovasakadémia tagja. Nápoly kiegyensúlyozttságáról pedig csak felsőfokon lehet beszélni.

Szólj hozzá!

Befolyás

2021. január 27. 14:02 - patkószeg

Hátaslovat képzek, ezért legfontosabb szempontom a befolyás. De mi is a befolyás, és hogyan lehet elérni? Ez ügyben három fokozatosan egymásra épülő szempontot kell figyelembe venni. A három lépcső, ugyanúgy, mint az idomítási skála elemei nem választhatók teljesen szét és egy mással összefüggnek, de ökölszabályként használható:

  1. REAGÁLJON, AZAZ FOGADJA EL A LÓ A SEGÍTSÉGEKET
    Csizmára menjen előre, legyen felvehető és fordítható.

  2. A REAGÁLÁS SZABÁLYOZHATÓ LEGYEN
    Ne csak reagáljon a segítségekre, de annak mértékét szabályozni lehessen.

  3. NYUGODT ÉS ELENGEDETT LEGYEN
    Figyeljen és koncentráljon lovasára.
Szólj hozzá!

Légy bátor!

2021. január 25. 07:57 - patkószeg

Légy bátor és merj új utakat választani!

  • LÉGY MODERN és XXI. századi, haladd meg a XX. századból ránk maradt közkultúrát!
  • NE TARTS attól, hogy környezeted megszól másságodért, hiszen magad és lovad öröméért lovagolsz!
  • NE FÉLJ a tévedéstől mert "csak az lehet mester, aki többet hibázott"!
  • HIBÁZZ NYUGODTAN, mert lovad szeretete mindent kijavít, elsimít!
  • LÉGY BÁTOR, mert az új utak hagyományainkhoz, elődeink gondolataihoz vezetnek!
  • HALLGASS A SZÍVEDRE, hiszen csak egyfajta jó lovaglás van - a helyes lovaglás!
  • BÍZZ ÖNMAGADBAN, TÁMASZKODJ AZ ÉRZÉSEIDRE!

Kattints ide és kövess be a Facebookon!

Szólj hozzá!

Kesergő

2020. december 20. 11:07 - patkószeg

984056_468882069855239_1560018743_n.jpg

Sok lovon ültem életemben, pontosabban nagyon sok lovon ültem életemben, egészen pontosan nagyon-nagyon sok lovon ültem életemben: különböző szakágak, sokszor teljesen különböző módon kiképzett lován, a legeredményesebbektől, a különböző szakágak bajnokaitól (díjlovaglás, díjugratás, military, barrel raceing, cutting, reining) a kiképzés kezdetén álló lovakig. De az öt legemlékezetesebb és érzésem szerint legjobban képzett ló közé feltétlenül odaszámítom emlékeimben Kesergőt, Szűcs András, mindannyiunk Bandójának lovát.

Nem véletlenül. Szűcs Bandó, Magyar Imre tanítványaiként a kortárs magyar lovaskultúra megkérdőjelezhetőenül kiemelkedő alakja, elismertsége azonban - bár nagyon sokan szeretjük és tiszteljük - koránt sincs arányban tudásával. Talán azért, mert mesteréhez hasonlóan lovaiban, lovaglási körülményeiben sokkal nagyobb lehetőségeket érdemelt volna.

Emlékeim szerint Kesergőt a nyolcvanas évek végén volt módom személyesen is kipróbálni, lovagolni. A teljes képzettségű(!) lovon először lovardában a nagydíj összes feladatát végigpróbáltam (piaffe, passage, cikk-cakk vágta olraljárás, sorozatos ugrásváltás minden egyes ugrásig, perdülés). A ló könnyedségével, egyszerű lovagolhatóságával, magas (teljes) képzettségével életre szóló élményt adott. Majd Bandó megendedte, hogy terepen is kipróbálhassam. Életem legkellemesebb kilovaglása volt a debreceni nagyerdő, homokos, ligetes, kies környezetében. Terepen érezhettem igazán meg Szűcs András lókiképzői nagyságát, Magyar Imre örökségét, illetve lovas mesterének Hazslinszky-Krull Géza lovaskultúráját.

A mellékelt fotón Szűcs András látható. Kesergőről sajnos nem találtam fotót, ha valaki küldeni tud, akkor kicserélem a fentit.

Szólj hozzá!

Ütemes szárhasználat

2020. december 16. 08:15 - patkószeg

5_ma_solat.jpgAz alábbiakban a szárhasználat különböző időpillanatairól szeretnék írni. Mindenekelőtt, azonban szeretném megjegyezni, hogy a szárak használata a másodlagos segítségek kategóriájába tartozik, ezért egyrészről azokat csak ülés segítségeivel együtt lehet használni[1], másrészről, míg az ülés segítségei (a testbeszéd) lovas és ló számára nyilvánvalók és egyértelműek, addig a szársegítségek (mint másodlagos segítségek) mindkét fél (lovas és ló) számára megtanulandók. A tanulás folyamata pedig hasonló a nyelvek tanulásához, hosszú ideig tart, de legvégül igen összetett üzeneteket lehet segítségével a másik félhez eljuttatni. A kommunikáció részeként, egyebek mellett a lovasnak és a lónak nem csak magukat a szársegítségeket kell megtanulni (engedő, felvevő, direkt, indirekt, ellentartó, állító, feligazító, stb., stb.), hanem azok használatának optimális időbeliségét is.

Megjegyzés:

[1] Az egybevágó segítség kifejezést általában az előrehajtó és felvevő segítségek egyidejű alkalmazására szokták használni. Azonban ennél kiterjedtebb értelmezési is lehetséges, mivel minden egymásnak ellentmondó segítség egybevágónak tekinthető.
A modern, egyre több időt virtuális térben élő ember nagymértékben elvesztette tudatosságát testbeszéde tekintetében, így a lovasok is hajlandóak megfeledkezni az ülés segítségeiről. A nehézség az, hogy erről a ló nem tud, a ló alapvetően a testbeszédből ért, azzal kommunikál. Mivel az ülés segítségét nem lehet beszüntetni, az mindig fog valamit jelenteni a ló számára. Ha az elsődleges segítség, az ülés segítsége figyelmetlenségből, vagy gondatlanságból, esetleg a képzettség hiánya miatt nincs összehangolva a másodlagos segítségekkel, akkor az óhatatlanul ellentmondó lesz a ló számára, a ló nem fogja teljesíteni lovasa szándékát, hiszen nem érti azt, a lovas pedig szintén értetlenül áll az „engedetlenségével” szembekerülve.

VÁLLVEZETÉS

A váll oldalirányú vezetése direkt, vagy indirekt szársegítséggel történhet. A direkt szársegítség a szárral azonos oldal irányába vezeti a vállakat, az indirekt az ellenkező irányba. Míg a fiatal lovaknál inkább a direkt segítségek vannak túlsúlyban, addig a képzés előre haladtával egyre inkább az indirekt vállvezetés kerül előtérbe. A váll oldalirányú vezetésének optimális időpontja az a pillanat, amikor a fordulat szerinti külső lábát emeli fel a földről a ló. A direkt és indirekt szársegítség ennek megfelelően nem folyamatos, hanem impulzusszerű, a lovasnak a külső elülső láb mozgását kell követnie. Természetesen ugyanez a ritmikus ütemezés kell, hogy jellemezze az ülés segítségét – a lovas testsúlya, külső válla és külső combjának elülső éle a fent jelzett pillanatban tudja leghatékonyabban a fordulat irányába vezetni a ló külső vállát.

VÁLLKÖNNYÍTÉS

A szár azonban nem csak oldalirányban, hanem hosszirányban is hathat és ennek megfelelően segítséget tud adni a lónak vállainak megkönnyítése érdekében. A lovasnak ezügyben persze csak korlátozott lehetőségei vannak, mert ha a szárak a kelleténél erősebben hatnak, akkor azok nem könnyítik meg a vállakat, hanem csupán a tarkót emelik, ezzel pedig a lovas szándékával ellenkező végeredményre jut, ahelyett, hogy a ló vállai könnyülnének, a szárral történő feligazítás eredményeképpen a vállakra többletteher fog esni.

A vállak szárakkal történő könnyítésének időpontja az a pillanat, amikor a ló az azonos oldali elülső lábát felemeli a földről. A feszítőzabla ezügyben különleges hatású, hiszen, míg a zabla a tarkót hajlítja, addig a lánc emelő jellege, optimális esetben a vállakra fog hatni, azokat könnyíti.

Itt még egyszer hangsúlyozni kell, hogy nem a tarkó feligazítását kell ez esetben elképzelni, mert az lenyomja a vállakat, hanem maguknak a vállaknak a könnyítését. Ez ügyben is meg kell különböztetni azt, hogy a szárak a zablánál, vagy a vállaknál hatnak, ugyanúgy, mint ahogyan más szársegítségeknél is szinte párokat lehet képezni, aszerint, hogy azok hol hatnak. Az oldaltható szársegítségeknél például, ha azok a zablánál hatnak, akkor állító hatást fejtenek ki, míg, ha a vállaknál, akkor a vállakat fogják oldalirányba vezetni.

passage_1.jpgA facebookon új profilt hoztam létre
a könnyebb követés kedvéért, amit
IDE
kattintva követhetsz be.

Szintén hangsúlyozni kell, hogy a vállak szárakkal történő könnyítése lépésben nem azonos a spanyol lépéssel, ügetésben a spanyolügetéssel (amit sokszor a passage helyett mutatnak be, lévén nagyon hasonló ahhoz és lényegesen rövidebb idő alatt lehet a lónak megtanítani). A spanyol lépés és a spanyol ügetés abban különbözik a délceg iskolalépéstől és a passage-tól, hogy esetükben a lábak magasabbra emelése nem a vállak megkönnyüléséből, hanem a másik elülső lábra történő többletteher átadásból fakad. Ez pedig ellentétes az összeszedettség  – így az iskolalépés és a passage lényegével.

A vállak szárakkal történő könnyítésének elsődleges segítsége a nyílt ülés, ami a zárt ülés oppozíciója.

CAMPAGNE FELVÉTEL

A campagne felvétel a ló súlypontjának hátra vételét célozza. Nem kevesebbet és nem többet. A szárak az azonos oldali hátulsó lábra hatnak, mégpedig abban a pillanatban, amikor az adott láb a levegőben van. A helyes felvétel nem rombolja a hátulsó láb előre lendülését és súlypont felé lépését, a ló – lendületes mozgásának fenntartásával – hátra veszi testsúlyát. A campagne felvétel lehet félfelvétel, háromnegyed felvétel, vagy teljes felvétel.

nla_lovaskonyvek_logoval_1000px.png

 Karácsonyi könyvrendelés: 
IDE 
kattints!

A campagne felvételt a segítségadás pillanata jelzi a lónak, ezért azt nem csak osztott szártartással, de egykézbe vett szárakkal is végre lehet hajtani. A felvétel arra a hátulsó lábra fog hatni, amelyik éppen a levegőben van. A gyakorlatban a felvételek nem egyforma hatékonysággal hatnak a két hátulsó lábra. A kiképzési tapasztalat az, hogy a bal hátulsó lábra általában könnyebb felvenni a lovat, azaz a levegőben lévő bal hátulsó láb esetén alkalmazott felvétel hatékonyabb, mint amikor a felvétel a levegőben lévő jobb hátulsó lábra hat. Ennek az oka az, hogy a legtöbb ló bal hátulsó lába erősebb a természetes ferdeségéből kifolyólag. A felvételt az előző szársegítségekhez hasonlóan ritmikusan kell adni és az ülés felvevő segítségéről sem feledkezhet meg a lovas. 

ISKOLA FELVÉTEL

Az iskolafelvétel annyiban haladja meg a campagne felvételt, hogy az meghajlítja a térd és csánkízületet, aminek eredményeként a csípő lesüllyed. Az iskolafelvételben a szárak az azonos oldali hátulsó lábra hatnak, mégpedig abban a pillanatban, amikor az adott láb a talajra ér. A felvétel itt sem akadályozhatja a lendületet. Az iskolafelvételt szintén lehet egykézbe vett szárakkal adni, a segítségadás helyes pillanatának figyelembevételével. Az ülés segítsége az iskola felvétel alkalmazása során sem maradhat el.

A szárhasználatról további cikkeket az alábbi linkeken lehet elérni:

https://zablaeskengyel.blog.hu/2014/07/21/a_lo_felkantarozasa

https://zablaeskengyel.blog.hu/2016/03/03/szarkezeles

Szólj hozzá!

Nemzeti Lovasakadémia könyvsorozat

2020. december 07. 09:36 - patkószeg

nla_lovaskonyvek_logoval_1000px.png

Szinte felbecsülhetetlen az az érték, amit dr. Hecker Walter tett, amikor a XX. század végén összegyűjtötte és kiadta a kortárs nemzetközi lovas szakirodalom legjavát a Lovasakadémia könyvsorozatban.

Büszke vagyok, hogy - barátaimmal együtt - a Nemezti Lovasakadémia sorozatban ugyanezt megtettük és megtesszük: összegyűjtjük és kiadjuk a XXI. századi kortárs magyar gondolatokat nemzeti lovaskultúránk felvirágoztatásáért - mégpedig magánerőből.

A könyveket az alábbi linkekre kattintva lehet megtalálni:
http://www.goblyos.hu
http://www.lovakkalegyutt.hu
http://www.a-derby-oroksege.hu

Szólj hozzá!

Konchajlítás

2020. november 25. 08:15 - patkószeg

122004553_355039675748019_2094286608840095167_n.jpgMajdnem elfelejtett kifejezés, holott a lókiképzés egyik legfontosabb eleme, hiszen konchajlítás nélkül nincs mesteri összeszedettség, nincs kerekdeden rugalmas, kadencírozott mozgás. De mit is jelent a konchajlítás és hogyan lehet megvalósítani?

A konchajlítás a csípőízület, a térd és a csánk egyidejű meghajlítása, aminek eredményeként a ló csípője lesüllyed.

A konchajlítás két mozzanata

Bár a konchajlítás három ízület egyidejű meghajlítását jelenti, a gyakorlatban a kiképzőnek mégsem három kihívást kell megoldania, hanem csak kettőt, mert a térd és csánk csak egyszerre tud hajlításba kerülni. Maga a konchajlítás technikája nem különösebben nehéz, de elérése általában hosszadalmas, megalkuvás nélküli és következetes munkát igényel.

A problémamegoldás általános technikája a részekre osztás, azaz a részproblémák különálló megoldására való törekvés. A részekre osztásnál azonban egy dolgot kell megfontolni, hogy a részproblémák teljesen azonos feltételekkel oldhatók-e meg, vagy van-e közöttük valami logikai sorrend, feltételezi-e az egyik megoldása a másikat. A konchajlításnál van technikai sorrend: a csípőízület meghajlítása előfeltétele a térd-csánk ízületpáros meghajlításának.

A csípőízület meghajlítása a hátulsó láb előre lendülésekor történik. Minél inkább előre lenül a hátulsó láb, annál inkább meghajlik a csípőízület. Ez a lendület. A csípőízület meghajlítása a lendülettel arányos. A hátulsó láb előrelendülése a ló képességétől és szándákától függ, így maga a lendület kialakítása is két lépésben történik, az első szakaszban a képesség fejlesztésén van a hangsúly (bármekkora is a ló született alapadottsága). A lovas onnan tudja, hogy a képesség megfelelő mértékű, hogy lovát „csatnál fogott szárakkal” tudja lovagolni úgy, hogy lova hosszan előrenyújtott nyakkal, egyensúlyban(!) mozog az adott jármódban. A nyak hosszát ülésével és csizmái hatásba helyezésével tudja szabályozni.

Ha erre stabilan képes, akkor hozzá lehet fogni a szándék iskolázásához: a ló lendületének további fokozásával a lovat szárhoz kell lovagolni, a lónak meg kell tanulnia, hogy a támaszkodás felvételével is fenntartsa lendületes mozgását. A ló szárhoz lovaglása a hátulsó lábak energiáját a zablához juttatja. A lókiképzés ezen szakasza, a lendület képességének és szándékának kialakítása időigényes, de nem spórolható meg. Ennek hiányában (a lendület hiányában, azaz a csípőízület meghajlítása nélkül) a térd és csánk nem hajlítható. Ezt a lovas onnan érzi, hogy a felvételek nem mennek át a lovon, a ló sebessége kizárólag a hátulsó lábak aktivitásának csökkentésével mérsékelhető. Aktivitás nélkül pedig csak lassú mozgás érhető el, ami nem egyenlő az összeszedettséggel. Az ilyen ló lépésben paszban jár, piaffe-ja csak olyan, mint a piaffe, de nem az, passage-a csak olyan, mint a passage, de nem az, vágtamunkája pedig nem lesz könnyed és egyben robbanékony. Az aktivitás hiányára a lovas (és a szemlélő) a szűk keretből, a zárt toroktájból következtethet. A lendületes mozgást a kéz a könnyed támaszkodásban érzi, míg az ülés a kényelem fokozódásában, a hát ringó lengésében.

(Ez a leírás – mint a lókiképzésben minden megközelítés – kissé egyszerűsített és nem tudja a maga teljességében visszaadni azt, mert a lendület kialakításának két szakasza a gyakorlatban nem választható szét kristály tisztán, azok végülis egymást erősítik, sőt egymást feltételezik.)

A lendület birtokában megkezdődhet a térd és csánk meghajlítása a ló súlypontjának hátravételével, azaz felvételekkel. A felvételekben ilyenkor az a kihívás, hogy azokat is előrefelé kell végrehajtani, a felvétel közben sem állhat le a hátulsó láb aktivitása, a lendületes mozgás. A felvételeket ezért alapvetően üléssel kell végrehajtani, a túlzott szárhasználat a nyak rövidülését eredményezi, amivel a lendület elvész. Az üléssel végrehajtott felvétel ez esetben azt jelenti, hogy a lovas súlypontjának hátra helyezésével, a lovat is súlypontjának hátra vételére készteti. Ez hosszú, nagyon hosszú gyakorlást igényel, amit lassú mozgás közben kell kezdetben gyakorolni, sőt a vonatkozó képzést akár álljban is meg lehet kezdeni. Ez az iskolaállj. Mozgásban a térd és csánk meghajlítására a kéz a tarkó ellazulásából, az ülés a fokozottan és kerekdeden rugózó mozgásból következtethet.

A konchajlítás határa

A konchajlítás során a hátulsó lábak inai és szalagjai erőteljesen nyúlnak. Ennek minden esetben van egy fizikai határa. Ezt a határt, az inak és szalagok nyújthatóságát csak hosszú munkával lehet fokozni. És itt ismételten alá kell húzni, hogy ez hosszú idő. (A tehetséges ló pont arról ismerszik meg, hogy hátulsó lábának inai és szalagjai viszonylag nagy mértékben nyújthatóak és ez az, ami a kiképzés idejét lerövidítheti. A kevésbé tehetséges lóval ugyanoda el lehet jutni, mint a tehetségessel, a különbség csupán a ráfordított munkamennyiségben mutatkozik.)

A konchajlítás határa az, aminél nem tudja jobban a hátulsó láb három ízületét meghajlítani a ló. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy határesetben nem tudja felemelni a ló a lábát a földről, vagy bizonyos felemelésnél nem tudja fokozni ízületeinek hajlítását. Ez a piaffe feladat gyakorlásánál látszik legjobban: van egy bizonyos korlátja a konchajlításnak, ahol a ló „befejezi” a piaffe feladatot és levade-be, vagy fél levade-be (iskolaálljba) vált. Rossz esetben „csak elöl” piaffe-ozik, hátul pedig áll, mert képtelen a hátulsó lábát a földről felemelni. Az ezt megelőző határesetben a kétütemű mozgás elveszti tiszta kétütemű jellegét és nagyon precízen vizsgálva a mozgást, az négyüteművé válik, mert a határesetben a hátulsó lábakat egyfajta természetes merevség, pontosabban nyújthatóság hiánya jellemzi, amitől mozgásuk lelassul.

A konchajlítás és az összeszedettség

A konchajlítás nem teljesen azonos az összeszedettséggel, a mesteri összeszedettségben a konchajlítás mellett a hátulsó lábaknak a súlypont felé is közeledniük kell. Nem szabad ugyanis feledni, hogy az összeszedettség célja nem a hátulsó lábak meghajlítása, hanem a hátulsó lábak többletterhelésének elérése, pontosabban az elülső lábak teherviselésének csökkentése, a vállak könnyítése a fordulékonyság érdekében.

1 komment

Amikor a lehetőség elfogy...

2020. október 21. 07:03 - patkószeg

122004553_355039675748019_2094286608840095167_n.jpgA fokozottan rugalmas, kerekdeden kadencírozott járás alapja a konchajlítás. Persze, mint szinte mindennek a lovaglásban, van "majdnem olyan párja" is: a napjainkban látható "lebegtetésnek" az alapja a merevség. Szóval a konchajlítás nem önmagáért, nem a látványosságért való - az a rugalmas mozgás alapja.

A konc hajlításának egyik legjobb eszköze a piaffe. Lassú mozgás közepedte kell a lónak iskolaegyensúlyba helyezkednie - hátulsó lábainak fokozott hajlításával. Azonban a konchajlításnak van egy bizonyos fizikai határa, aminél tovább az adott ló hátulsó lábainak inai és szalagjai nem nyújthatóak tovább. Ugyanis az ízületek hajlítása a vonatkozó inak és szalagok nyújtásával jár. Ha a hajlítás ezek nyújthatóságának maximumához ért, akkor a hajlítás tovább nem fokozható. Ha a konchajlításban a lehetőségek határárához ér a ló, akkor a piaffe feladatban leáll a hátulsó láb tevékenysége, hiszen a ló képtelen felemelni hátulsó lábait a földről. A fenti fotón ezt a pillanat látszik. De persze az is, hogy a piafffe, mint gyakorlat egyik legfontosabb célja a hátulsó lábak nyújtása, a ló hajlékonyságának fokozása. De ez csak a konc hajlításával lehetséges. Ennek hiányában pedig a piaffe (klasszikus értelemben) csak olyan, mint a piaffe, de nem az, hiszen klasszikus lovas számára a piaffe nem cél, az a kiképzés eszköze, szerszáma.

Szólj hozzá!

School walk

2020. október 08. 16:45 - patkószeg

fotó.jpegElemér Moys, cavalry colonel, one of the most distinguished equestrian master of his time, whose respect was almost equal to Sigmund Josipovich’s. His master was Sigmund Barcsák, a man of exceptional talent, pupil of Julius Speyer. Lieutenant colonel of the dragoons, one of the best riders of his time, Julius Speyer, as the pupil of Matthias Niedermayer, became the very first headmaster of the Militar-Reitlehrerinstitut in Wien when it was established in 1874. Matthias Niedermayer was pupil of Max Weyrother, whose name is tied to the blooming of the Spanish Riding School. Elemér Moys was master of the classical Hungaro-Austrian riding culture and school riding. The following is a summary of Elemér Moys’ study from 1936:

The old attraction of the Hungaro-Austrian cavalry, executed regularly, was the schoolwalk, however there are only a few who practice it in recent times. The masterly, so called school riding is based on school walk – it is its start and it is built around it.

To become master of horse training one has to understand and execute school riding, however achieving this level takes long years of practice. Max Weyrother’s is a well-known expression: “No one became the master of riding before his hair turns grey.” Despite their remarkable talent, the masters of riding, Pluvinel, Newcastle, La Gueriniere, Weyrother, Seeger Niedermayer, Fillis, Steinbrecht, Gebhardt, Speyer, Barcsák were all over 50 years old by the time they reached the level of mastery. I only spread their knowledge without adding anything to it.

The horse walks correctly if the weight of it and its rider falls equally on its diagonal legs and it steps into the hoof print of its first hoof with its hind. It has to move just as casually and smoothly with a rider as it would move without one.

The rider’s task is to bring and to keep the horse in a balanced position. This is done by adjusting the horse’s neck (Aufrichtung) and loading its hind legs. Lifting the neck helps the shoulders but holds back the movement of the hind legs. Its measure depends on the build of the horse. Lifting without the forward riding of the hind legs results the opposite of the original goal, additional weight falling onto the front legs. Only by the combination of lifting the neck and engaging the hind legs will the spine become horizontal.

The hind legs should be imagined as an elastic spring. Until they don’t have enough flexibility the horse is not able to walk rhythmically or step into the hoof prints of its first legs with its hinds.

Loading the hind legs is only possible when they are on the ground. Beyond that, the closer the hind legs are to each other the less they can extract themselves from the effect of the bending. Loading the weight of horse and rider onto the hind legs in walk and trot happens by the rider shifting more weight to his right pelvis and holding the right rein more when the horse lifts its left hind leg. When it lifts its right hind leg the rider’s left pelvis should be more loaded and the left rein held firmer. This is the half parade that requires advanced equestrian feeling and should be practiced only by experienced riders. If the half parade works then full parade (stop) should be easy.

This is where school riding beings. It does not only bring the horse into balance but also bends the joints of its hind legs, making its movement supple and light.

School riding is nothing else but perfecting and schooling the natural movement of the horse so it becomes able to move light and supple in every gait. By stretching the horse’s tendons and muscles, bending its joints, working its whole skeletal system and lightening the shoulders, school riding will lead to a roundishly arched action.

Half parade only work the hock while full parade bend the haunches. Its first step is the school-halt, that’s prerequisite is the school half parade. The horse, if it was asked to walk by aids of the rider’s thigh and reins from a school-halt, will start moving in a school walk. To achieve the school-halt the rider needs to have the combination of heavy thigh aids and soft hands. The combination of these results in having the horse on the bit: with other words, sending the energy of the hind legs forward to the bit with the thighs of rider and bringing it back from the hands onto the hind legs. School walk is an excellent exercise for the horse, making it able and flexible and preparing for the other school exercises. School walk is nothing less than half of a correctly executed piaffe. It is a requirement that the hooves leave the ground completely. While walk is a four beat gait, school walk is only two. In school walk the three joints of the hind leg are bent, the horse’s hip shifts deeper and its neck lifts up by itself.

Only with the help of the school walk can all forms of trot be developed, moreover it is the foundation of developing four and two beat canter. It also serves as the basic to correct halts, falcade and backing up. Furthermore, schooling the school walk results in the horse continuously engaging its back.

Although developing the school walk is a tiresome, nitty-gritty work to do and achieving it usually comes with many difficulties, it is the most grateful part of the training because it surely leads to success. It should be executed forwardly, on a straight line and in turns, during pirouettes, shoulder in and haunches in, on both hands.

Everyone, practice your school walk eagerly!

 

Szólj hozzá!

Moys Elemér: Iskolalépés (1936.) összegzés

2020. szeptember 25. 08:44 - patkószeg

Molys Elemér, huszár ezredes, korának egyik legelismertebb lovas mestere, tisztelete Josipovich Zsigmond tábornokéval vetekedett. Mestere a kivételes tehetségű Barcsák Zsigmond volt, aki Speyer Gyula tanítványa volt. Speyer Gyula dragonyos alezredes, korának egyik legjobb iskolalovasa, aki Niedermayer Mátyás tanítványaként lett a bécsúlyhelyi lovagltótanár-képző iskola első vezetője, annak 1874-es alapításakor. Niedermayer Mátyás a bécsi spanyoliskolát virágzásnak indító Max Weyrother tanítványa volt. Moys Elemér a klasszikus magyar-osztrák lovaskultúra, az iskolalogalás mestere volt.

Az alábbiakban Moys Elemér 1936-os írásának rövidített összegzése olvasható:

Az iskolalépés rendszeres művelése, régi magyar-osztrák lovasság nevezetessége, azonban manapság már kevesen vannak azok, akik gyakorolják. A mesteri, úgynevezett iskolalovaglás az iskolalépésen alapszik, azzal kezdődik és azon épül föl.

Csak az lehet a mestere a lókiképzésnek, aki az iskolalovaglást érti és műveli, azonban ezt a szintet csak nagyon hosszú évek gyakorlásával lehet elérni. Jól ismert Max Weyrother mondása: „Senki nem lett a lovaglás mestere mielőtt meg ne őszült volna a haja.” A lovaglóművészet mesterei Pluvinel, Newcastle, La Gueriniere, Weyrother, Seeger Niedermayer, Fillis, Steinbrecht, Gebhardt, Speyer, Barcsák kivételes tehetségük ellenére mind elmúltak 50 évesek, amikor mesteri szintre értek. Én az ő tanításukat hirdetem, ahhoz semmi újat nem teszek.

A ló akkor jár helyesen, ha saját és lovasa súlyát átellenes két lábán egyenlően osztja el, hátulsó lábaival pedig az elülső lábak patanyomába lép. Mozgás közben, a lovassal terhelt lónak éppen olyan fesztelenül és ruganyosan kell mozgatnia lábait, mint lovas nélkül.

A lovasnak az a feladata, hogy lovát egyensúlyba hozza és ott megtartsa. Ez a nyak feligazításával és a hátulsó lábak megterhelésével történik. A nyak feligazítása könnyíti a vállakat, de korlátozza a hátulsó lábak mozgását. A feligazítás lehetséges mértéke a ló testalkatától függ. Ha a feligazítás és a nyak hosszirányú hajlítása a hátulsó lábak előre lovaglása nélkül történik, akkor a lovas szándékaival ellenkező eredményre jut, tevékenysége az elülső lábak többletterhelését fogja eredményezni. Csak a feligazítással és a konc meghajlításával együttesen fog a természettől fogva előrefelé süllyedő gerincoszlop vízszintessé válni.

A hátulsó lábat, mint rugószerkezet kell elképzelni. Addig a ló nem tud ütemesen járni és nem tud a hátulsó lábakkal az elülső lábak patanyomába lépni, míg hátulsó lábának nincs meg a kellő hajlékonysága.

A hátulsó lábak megterhelése csak abban a pillanatban lehetséges, amikor azok a földet érik. Ezen túlmenően minél közelebb van a két hátulsó láb egymáshoz, annál kevésbé tudják magukat kivonni a hajlítás hatása alól. A ló és lovas súlyának hátulsó lábakra való vétele lépésben és ügetésben úgy zajlik, hogy amikor a ló a bal hátulsó lábát felemeli, akkor a lovas jobb ülőcsontjára terhel több súlyt, ezzel egyidőben a jobb szárral erősebben kitart. Amikor a jobb lábát emeli fel, akkor a bal ülőcsontra terhel és a bal szárral tart ki erősebben. Ez a félvisszatartás, vagy félmegállítás, amihez azonban kidolgozott lovasérzés szükséges, ezért csak gyakorlott lovas alkalmazhatja. Ha a félvisszatartás működik, akkor a teljes visszatartás, a ló megállítása is egyszerű.

Innen kezdődik az iskolalovaglás. Az iskolalovaglás nem csak egyensúlyba hozza a lovat, de hátulsó lábainak ízületeit is meghajlítja. Ez a ló mozgását és járását puhává és ruganyossá alakítja. Az iskolalovaglás semmi más, mint a ló természetes mozgásának és járásának tökéletesebb és finomabb kiművelése, mégpedig azzal a határozott céllal, hogy ín- és izomtornával, ízület- és csuklóhajlító munkával, nemkülönben a ló egész csontrendszerének gyakorlatoztatásával minden jármódban puha és rugalmas lépőképességet és az emeltebb alkar révén – mi az erős ültetés és félvisszatartás eredménye – kerekdeden ívelt mozgást váltsunk ki a lóból.

A félvisszatartások a csánkízületet, míg a teljes felvétel a konc ízületek megdolgozását szolgálja. Ennek első lépése az iskolaállj, amelynek előfelvétele az iskolafelvétel. Az iskolaálljból comb és szársegítségekkel megindított ló iskolalépésben kezd mozogni. Az iskolalépéshez sok combsegítség és finom kéz együtthatása szükséges. Az együtthatás eredménye a ló szárraállítása, vagyis a lónak a zablához való előrehajtása a combok által és a kézről visszavétele a combokra. Az iskolalépés kitűnő testedző gyakorlat, a lovat ügyessé és hajlékonnyá teszi és előkészíti a többi iskolagyakorlatra. Az iskolalépés nem más, mint a helyesen végrehajtott piaffe-nak a fele. Követelmény, hogy mozgás közben a paták teljesen elhagyják a talajt. Míg a lépés négyütemű, addig az iskolalépés kétütemű jármód. Iskolalépésben a konc hajlított, a ló hátulja mélyebbre ereszkedik, nyaka önmagától igazodik fel.

Csak az iskolalépés segítségével lehet az ügetés minden formáját kifejleszteni, sőt az iskolalépés az alapja a négyütemű és a kétüemű vágta kifejlesztésnek is. A helyes megállításokat, a falkádot és a hátralépést is az iskolalépés alapozza meg. Ezen túl az iskolalépés iskolázása eredményezi a ló folyamatos hátból járását.

Jóllehet az iskolalépés mindenképpen ügyes-bajos, fáradságos munka, de a tanítása és végrehajtása is elég sok nehézségbe ütközik, mégis a leghálásabb része az idomításnak, mert feltétlenül sikerhez vezet. Az iskolalépést előrefelé kell végrehajtani, egyenes vonalon, fordulatokban épp úgy, mint vállat be és farat be feladatokban, perdülésben, jobb kézre és bal kézre egyaránt.

Szorgalmasan gyakorolja mindenki az iskolalépést!

Szólj hozzá!

Kitérő, nyitó, velemenő és érző kéz

2020. szeptember 15. 22:24 - patkószeg

A különböző szársegítségekről tengernyi szakirodalom van és aki egy kicsit is képzett lovasnak szeretné tudni magát, annak kívülről kell fújnia a különböző szársegítségeket: engedő, felvevő, kitartó, ellentartó, direkt, inidrekt, előrehajtó, feligazító, állító. Sőt nem csak hogy ismerni kell ezeket a szársegítségeket, de be is kell gyakorolni, hogy az adott helyzetben azt és pont azt a segítséget adja a lovas, nem pedig mást. Például indirekt szársegítség adása során akaratlanul ne adjon állító szársegítséget is, vagy a felvevő segítség ne hasson akaratlanul feligazítólag is, stb. De azt is be kell gyakorolni (mégpedig orrvérzésig kell gyakorolni) hogy szükség esetén egyszerre több szársegítséget is tudjon akarata szerint egyidejűleg érvényesíteni a lovas. A szársegítségeket ugyanis lehet kombináltan, egyidejűleg is adni, a lovasnak tehát azt is kell begyakorolnia, hogy hogyan lehet összetett szársegítségeket alkalmazni, mégpedig ezt is úgy, hogy csak azt, vagy azokat a szársegítségeket „kapcsolja be”, amit eltervezett, amire szüksége van. Mindezen túlmenően mindezeket lovának is meg kell tanítania, hiszen a szársegítségek másodlagos segítségek, és mint ilyenek – azok a kommunikáció tanult elemei nem csak a lovas, de a ló számára is. A különböző szársegítségek részletes és kimerítő tárgyalása mellett azonban a szakirodalom viszonylag keveset foglalkozik a segítségek adásának módjával

Kitérő kéz

A kitérő kezek technikáját a lókiképzés kezdeti időszakában szükséges használni. Mindaddig amíg a ló nem találja meg lovasa súlyával terhelten is az eredeti, természetes egyensúlyi helyzetét, a lónak nem szabad megengedni a zablákon való támaszkodást. A ló ilyen irányú kísérletei esetén a kezekkel a támasz vétel elől ki kell térni. A fiatal ló túl korai támaszkodásával és még inkább a ló „támaszkodtatásával” a lovas a későbbiekben szinte kijavíthatatlan képzési hibát vét, lova sohasem kerülhet kellő egyensúlyi helyzetbe, soha nem lehet kellő képpen lendületes, hanem a lendület helyett csak ideges rohanást tud mutatni és végeredményben sohasem fog helyesen szárra kerülni. Alkalmatlanná válik a magasabb kiképzési elvárások teljesítésére. Magas feladatokhoz hasonlókat esetleg képes teljesíteni, még akár el is lehet kápráztatni a felületes, vagy képzetlen szemlélőt, de ha a lovas őszinte önmagával, akkor világosan tudja, hogy a feladat lényege, maga az állapot nem az, amit ideálisnak lehetne tekinteni. Minderről nem régen részletesen írtam.

A kitérő kéz technikájának nehézsége az, hogy a száraknak van egyfajta állapota, amikor a szerény gyakorlattal rendelkező lovas már úgy érzi, hogy a szárakkal engedett, keze kitérőleg hat (és a szárak tényleg nem feszülnek), ezzel szemben a ló egyfajta korlátot érez, mert a szárak ténylegesen nem kerületek hatáson kívül. A kitérő kezek technikájának tanulása során ezért eleinte külső segítség ajánlatos.

Nyitó kéz

A nyitó kezek technikájának alkalmazása szintén a fiatal lovak képzéséhez kapcsolódik. A direkt szárhatásként ható nyitó kéz szinte az első szársegítség, amit a fiatal lónak meg kell tanulnia. A fiatal ló irányítása kezdetben direkt szárral történik, a lovat a jobb szár jobbra, a bal szár balra fordítja. A direkt szár a vállak legegyszerűbb, a ló számára legkönnyebben megérthető vezetési módja. A direkt szársegítség adásakor a lovas ökle távolodik a ló nyakélétől, azaz a lovas az adott kezét nyitja – mindig azt, amelyik irányba fordítani szeretnél lovát.

A nyitó kezek technikája azonban arra is lehetőséget ad, hogy a ló kezdetben igen szélsőségesen magasra és mélyre mozduló nyakat a lovas a szárhossz változtatása nélkül némileg követni tudja. A fiatal lovak lovaglásánál szükséges tág keret biztosításához szükségképpen hosszú szármérték tartozik. Ebben a helyzetben a fiatal ló gyorsan megtanulja, hogy tarkójának fel és hátra mozdításával ki tud bújni lovasa befolyása alól. Ezt megakadályozandó, a lovas, kezeinek nyitásával hatásban tudja tartani a szárakat, anélkül, hogy szármértékén változtatna. A szárak hatásban tartására azért is szükség van, mert a ló félreértheti a helyzetet, mert a szárhatás megszünte azt jelzi a lónak, hogy aktivitása (nyakának fel és hátra igazítása) a lovas szándékaival megegyező. A másodlagos segítségek tanításának a logikája ugyanis az, hogy azt addig kell fenntartani, amíg a ló a segítségadásnak megfelelően nem reagál, míg helyes reakció esetén a segítséget be kell szüntetni. A ló tarkójának fel és hátra igazításával tehát nem csak a befolyás alól tud kibújni, de egyenesen úgy gondolhatja, hogy ezt a lovas bátorítja is. Ezt megakadályozandó szükséges használni a nyitó kezek technikáját, mindkét kézzel egyszerre. A kezek egyidejű nyitásával a szárak hatásban maradnak és amikor a ló végül a nyakát előrenyújtja, akkor az öklöknek közelíteniük kell egymáshoz, hogy azok kellő szabadságot adjanak nyak előre nyújtásának. A nyitó kezek technikájának kísértése, hogy folyamatos széles vezetésre szokik rá a lovas, ami helytelen.

Velemenő kéz

Az egyes jármódokban a ló nyaka periodikusan hol hosszabb, hol rövidebb lesz és ezzel együtt orra, illetve szája is hosszirányban előre, lefelé és hátra, felfelé mozdul. Ezt a mozgást a lovas kezének le kell követnie. Ez a velemenő kéz technikája. A velemenő kéz technikájának elsajátítása nem egyszerű, mert a lovas kezének puha mozgását merev ló esetében nehéz meghatározni. Nehéz ugyanis egyszerre feszíteni és ezzel a ló belső ellenállását oldani (hiszen az is igaz, hogy nem a lovas kezének, hanem a lónak kell puhának lennie), másrészről pedig eleget tenni velemenőség követelményének azért, hogy a ló gerincoszlopának mozgását lekövesse a lovas keze és ezzel lehetőséget adjon a ló testének természetes használatára.

A velemenő kéz a lovas kezének egyfajta mozgása, ami alapvetően könyökéből indul ki. Ez a mozgás legerősebb vágtában, közepes lépésben és legszerényebb ügetésben. A mozgás a ló összeszedettségével arányosan csökken.

Érző kéz

Mindhárom technikának a legnagyobb ellensége a lovas merevsége. De hát hogyan tudhat egyre lazábbá válni a lovas, hogyan tudja merevségét oldani? A nehézség az, hogy sem vezényszóra, sem varázsütésre nem fog a lovas merevsége változni. Hiába figyelmezteti lovasát a lovastanár, az nem fog, mert nem tud merevségén változtatni. A megoldás – ebben a helyzetben is – a kiképzés elméleti ismereteinek bővítésében rejlik. A szokás átalakítása (és a merevség ebbe a kategóriába esik) a lovas szemléletének változtatásával kezdődik, amit az elgondolás, a vízió, a belső kép változása tesz lehetővé.

Sokat beszéltem és sokat írtam már az érző kézről. Az érző kéz az, ami egyrészről információt biztosít a lovasnak lova állapotáról: az elengedettségről, az egyenességről, az egyensúlyról, a lendületről, stb. De az érző kéz egyben azt is jelenti, hogy a lovas figyeli a saját kezét a saját testét. Ura önmagának olyannyira, hogy különböző izmait egymástól függetlenül akkor tudja feszíteni és lazítani, amikor akarja, hogy akkor és azokat a gondolatokat, utasításokat, segítségeket közvetítse lovának, amire éppen szüksége van. Az érző kéz tehát egyfajta önkontrollt, a lovas saját maga felé forduló figyelmét is jelenti.

Szólj hozzá!

Nemzeti Lovasakadémia: Elsős vizsga - részlet

2020. augusztus 23. 21:06 - patkószeg

Elődeink elveinek érvényesítése a XXI. században nem egyszerű. Ami ötven-száz-százötven éve magától értetődő volt, azt napjaink, természettől elidegenedett emberének meg kell tanulnia, így a minőségi lovasképzés kezdő lépése a kommunikációs készségek magas szintű elsajátítása. A Nemzeti Lovasakadémia első vizsgája ezért vezetőszáron hosszhajlítások bemutatásával zajlik, ahol az Akadémia tagjai az elsődleges és másodlagos segítségek magabiztos ismereteiről tesznek tanúbizonyságot. A videón Hortobágyi Nóra vizsgájának részletei láthatók.

Szólj hozzá!

Augusztus 20 környékén valami mindig megváltozik...

2020. augusztus 20. 07:53 - patkószeg

Bakucz 1982 nagydíj kicsi.jpgA nyár ilyenkor válik csöndesebbé, már nincs akkora nagy mellénye. A reggelek hűvösekké válnak, a nappalok forrósága is csak a nagyotmondó ember igazságaihoz kezd hasonlítani. De a nyár ilyenkor a legszebb - amikor megtörik és már kezd kacsingatni az ősz felé.

Mindig is ez volt a kedvenc évszakom. Diákként nyáron kétszer, vagy háromszor annyit lehetett lovagolni, mint iskolaidő alatt és így természetes volt, hogy augusztus végén, szeptember elején ment minden évben legjobban. És hát ilyenkor voltak a korosztályos versenyek és a nemzeti bajnokság. Annak idején persze a korosztályos bajnokság az ifi bajnokságot és a főiskolás bajnokságot jelentette és felnőtt bajnokság is csak egy volt. Nem volt milliom féle kategória, hogy fű, fa, virág plecsnit és szalagerdőt kapjon, hogy mindenki már tizenéves korára teleaggassa magát kitüntetésekkel, de így persze a bajnokságok tekintélye is a helyén volt. A díjlovas ifjúsági bajnokság rendszeresen Kaposvárott volt, Nagycenken pedig a főiskolás. Nagycenk ráadásul számomra kivételesen szerencsés hely volt: ott öt év alatt háromszor nyertem, de Kaposváron is szerettem versenyezni.

kép1.jpgDe a legeslegszebb emlékeim a military bajnokságokhoz és Somogysárdhoz kapcsolódnak. Máig előttem vannak a hűvös és már erősen harmatos reggelek, amikor hajnalban a lovakat etetendő mentünk az istállók felé a kastélybeli szállásunkról és a versenyek bátorságot, meg belevalóságot igénylő, de egymást bajtársakká formáló hangulata.

Hej, Kaposvár, Nagycenk, Somogysárd, hej, azok a már hűvös és harmatos reggelek...

Szólj hozzá!

Nemzeti Lovasakadémia: Közös felelősség

2020. augusztus 18. 15:03 - patkószeg

28782652_200528663867790_6316886391329919708_n_1.jpgLovaskultúra nélkül érthetetlen múltunk, jelenünk és jövőnk, érthetetlen nemzeti kultúránk: mi, magyarok, ott voltunk a ló háziasításánál és elődeink azóta nyeregből formálták történelmünket. Ezért a ló nemzeti kincsünk, a lovas kultúra nemzeti örökségünk. Felelősségünk van e kincs őrzésében és ápolásában.

A Nemzeti Lovasakadémia - mint oktatási intézmény - évezredes nemzeti lókiképzési stílusunk művelésével, kutatásával és terjesztésével foglalkozik. Tanári karával arra vállalkoztunk, hogy lovaskultúránkat a XXI. században ismét nemzetközi színvonalúvá emeljük, az Akadémia hallgatóinak nemzetközi színvonalú képzési lehetőséget biztosítsunk. Hisszük, hogy van sajátos magyar lovaskultúra, hisszük, hogy saját gyökereinkhez való visszatéréssel, elődeink szakmaiságához való ragaszkodással nemzetközi versenyeken is eredményessé válhatnak a magyar lovasok, a magyar lófajták.

Szólj hozzá!

It’s not our ancestors we need to follow…

2020. július 22. 13:18 - patkószeg

10482004_767784099920077_1102915493097978125_o.jpgIt’s a well-known saying: “It’s not our ancestors we need to follow but what our ancestors followed.” This also applies to the training of horse and rider, since both have changed in the last hundred years. Thus, although contributing to or taking away from our ancestors’ knowledge is not possible or needed, their ideas and training methods should be adjusted to today’s circumstances. If any professional of the last centuries was to resurrect, he would be rather surprised seeing how horses, the circumstances of horse training, and even people, have changed.

The horse has changed

Horse breeding has always adapted to and satisfied the customer’s needs. But these needs have been changing from century to century and have been transforming alongside with the developments of the military, since they have mostly been militarily until the 20th century. In the 19th century, for example, horse breeding became dual-natured: on one hand, there was a demand in regard of speed and running performance of the military’s riding horses, de-emphasizing quadratic forms, and on the other, the rapid development of road networks resulted in similar changes in transportation, forming the, so called, “jukker” horses in carriage driving.

At the beginning of the 20th century, later with the progression of mechanization, the economical and militarily use of horses stopped, but, fortunately, sport and the use of horses in sport started to gain popularity. Fortunately, because sport is the only reason horses have not disappeared from Europe. But it establishes other expectations than the military did: for example, it tends to accept generous compromises in regard of the horse’s neurological stability or structural solidity, if they come with outstanding performance. There’s no use reading about the positive effects of riding young horses outside if it can only be started with the utmost caution, because the horse’s unstable nervous system, that doesn’t leave room for taking in the environmental stimuli and makes the horse incapable of hacking. With horses of this nature, instead of the frequently mentioned benefits of riding outside, the effect can be quite the opposite, setting the training back and even endangering the physical integrity of rider and horse if the rider loses influence over his steed, which – in this case – is not a rarely occurring event.

The circumstances of horse training have changed

They have, and the differences from day one, or even from the day mares are covered, are traceable. In result, three and four year olds – both physically and socially – are distinctly underdeveloped in comparison with the horses our ancestors put under saddle. There’s not remotely enough room for the healthy development of horses growing up at the back of our gardens, and sometimes – since they are isolated from others – it can influence their social behavior, although it’s rare to see youngsters handled with professional care on a daily basis even when they are kept in herds. This way, with the company of other horses, their social skills do develop, but with the lack of structural, professional handling their physical development cannot be considered optimal. In fact, despite their recognition as domestic animals, youngsters become unmanageable without proper work, and establishing our position as leaders can drag on for a long time when their training – eventually – begins.

Besides all, it became general that horse training is executed individually, although the common knowledge that it has always been done in groups. Taking the first steps is much easier in groups since horses feel safer among other horses, and the presence of older, more experienced horses speeds up the learning process by providing an example, making it easier for youngsters to understand and accept structure and the expectations of the trainer. This both applies to indoor and outdoor work. Getting youngsters used to work and taking the first steps is especially hard for them after being taken out of the herd, and it usually takes place in a new place, surrounded by a new environment. It’s not a coincidence that army regulations order young horses to be trained in groups, with the help of older, experienced lead horses. Nowadays this method is almost unimaginable, therefore we need to change up and slow down the training process to avoid physical and mental issues in the horse during this period.

Tradition says that three men are needed for lunging when training first begins, which later transitions to two horses and two people (with the method of one lead horse–one young one). Riding on a lunge with only two people is merely a compromise, and doing it alone (which is the way it usually happens) takes much more patience and time than what our ancestors thought ideal, at least when it’s executed with professionalism and care. Implementing the orders of the army regulations today is not realizable. We can say that the world has sped up or changed but the creator has forgotten to inform the horse about it.                             

People have changed

Along with horses and the circumstances of training, people have changed too. We alienated ourselves from nature, therefore gaining knowledge about it and mastering communication between horse and human has to be the first step in quality horse training. Old books on the topic say nothing about this because information of this kind was natural to everyone. But modern people have to be taught the laws of nature and the interpretation of the horse’s behavior: whether it’s uncertainty, fear, aggression, happiness, etc. We also need to learn how to act, think, and behave around our horses. We’ve drifted so far from nature that we fail to notice the lack of knowledge in these fields and are keen to blame the horse when problems occur.

Alienation from nature does not only bring a kind of blindness but also an intense impatience. While working with horses we need to learn that the order of nature roots in peaceful firmness.

There are other aspects of how people have changed as well: the purpose is not individual happiness anymore but impressing others, which turns looking for harmony into superficiality and formalism. Modern people are satisfied if the exterior seems to be in place. But this is something the creator forgot to mention to the horse, too. For horses, harmony lies in the details, and is a black and white question: it’s either present or not. And, let’s admit, half-harmony only exists in the dimension of self-deception, not in nature.

But the biggest struggle of training riders and horses is that we do not have highly trained school horses. We do have horses who are educated to execute certain exercises, sometimes even to perform higher class ones – or, to be precise, what looks like them – but horses that are able to teach the rider the “equestrian feeling” is a Scotch mist. Today’s most excellent horses can only teach the rider how to train certain exercises, not horse training (which is a lot more than those certain exercises). And so, in quality horse training the rider has to build up his well-educated horse himself, but it (the education of rider and horse combined) is a long and complicated process. This can might be avoided by buying a horse that’s already trained, or searching until we find a horse of such outstanding qualities that it doesn’t require detailed training because of its already existing talent. But in the end the rider will be the losing party, who, without the experience will be unable to pass on his knowledge in his profession or train horses, despite his spectacular results.

 

 

Szólj hozzá!
Címkék: English
süti beállítások módosítása