Zabla & Kengyel

Dr. Gőblyös István lovakról, lovasoknak

Lovaglás zabla nélkül - mi a hagyomány?

2019. március 22. 08:47 - patkószeg

Végh Marcell, a Nemzeti Lovasakadémia hallgatója szerda este 50 km-es, zabla nélküli lovaglással megérkezett az Akadéia szombati lovas vizsgájának helyszínére a Kajászó-Szentpéterpuszta Lovardába. A részleteket ide kattintva lehet olvasni.

Zabla nélküli menetlovaglása katonai hagyományokat idézett. Nemzeti lovas szakirodalmunk egyik legfontosabb szerzője, Alistai Máttyus Nepomuk János világosan ír erról a hagyományról, sőt azt hosszú menetelés esetében egyenesen ajánlatosnak (!) írja le: szerinte a zabla nélküli lovaglás történhet kapicán, vagy kötőfék használatával, mindkét eszköz előnye az, hogy

  • a ló nem veszti el szájának érzékenységét,
  • valamint a kevesebb nyálhabzás miatt nem szomjazik meg olyan hamar, ami fáradságot okoz.

Alistálinak eszébe sem jut, hogy zabla nélkül veszélyes lenne lovagolni, és hát igaza van: a ló nem a zablától engedelmes, hanem a befolyástól...

Szólj hozzá!

50 km-ről, lábon, zabla nélkül

2019. március 20. 20:10 - patkószeg

kepernyofoto_2019-03-21_7_50_23.png

Szombaton lesz a Nemzeti Lovasakadémia előső évfolyamának záróvizsgája. A Nemzeti Lovasakadémián lókiképzést lehet tanulni, a három éves képzés során minden évben saját képzésű lóval kell számot adni a tanév során elsajátított tudásról, a saját ló képzettségének előrehaladásáról.

Végh Marcell, a Nemzeti Lovasakadémia hallgatója nem viccel, a vizsgázók közül elsőként lóháton, 50 km-es, zabla nélküli (!) lovaglással szerda este megérkezett a Kajászó-Szentpéterpuszta Lovardába. A fenti térképen mindenki kedvére böngészheti, hogy Budapestről, a II. kerületből hogyan lehet hozzánk ellovagolni. :)

Marcell érdekes hagyományt elevenít fel. A minőségi lókiképzés évszázadokon keresztül zárt katonai iskolákban, lovasakadémiákon zajlott, ahová a lelendő lovagok természetesen saját lovukkal, lábon érkeztek - esetenként igen nagy távolságokból.

Szólj hozzá!

Vállat be

2019. március 12. 06:15 - patkószeg

vallat_be_dsc9772.jpgA vállat be feladat fogalmát William Cavendish, Nevcastle hercege tette közzé a XVII. században. A gyakorlat végrehajtását körön írta le, egyenes vonalon történő változatát Robichon de la Guérinière publikálta egy évszázaddal később. Mindez persze nem jelenti azt, hogy elődeik ne ismerték volna a feladatot, hiszen a ló összeszedéséhez megkerülhetetlen a hosszhajlítások lovaglása, hanem azt jelenti csupán, hogy a korábbi szerzők nem szándékoztak nyilvánosan beszélni a vállat be fontosságáról, mivel a minőségi lókiképzés katonai titok volt. És, hát a vállat be talán a legfontosabb feladat a ló kiképzése során. A régi mesterek szemében az idomítás sarokköve, tartóoszlopa, az összes lovaglási feladat szülő anyja volt. A XX. század egyik legnagyobb kiképzője Nuno Oliveira nevezte a lovaglási problémák aszpirinjének.

A vállat be feladatnak két jellemzője van:

  • A ló hosszhajlításban és

  • három patanyomon jár, mégpedig úgy, hogy a hajlítás szerinti belső hátulsó láb a külső elülső nyomában halad.

Ha a ló a vállat be feladatot a hosszúfal mentén végzi, akkor fejével nem a menetirányba, hanem a lovarda belseje felé fordul, vállait szintén elfordítja a menetiránytól, míg csípői merőlegesek a hosszúfalra, így elülső lábai keresztbe lépnek, míg hátulsó lábai egyenesen járnak. Mivel a ló követi a lovas fejének, vállának, csípőjének mozgását és azokkal mindig párhuzamos helyzetet vesz fel, ezért a vállat be feladat során a lovasnak szintén a lovarda belseje felé kell fordítania fejét és vállait, míg csípőjét a hosszúfalra merőlegesen kell tartania. A szárak és csizmák feladata másodlagos.

A feladatot a modern díjlovaglás három patanyomon hajtja végre, ám a klasszikus lovaglás a négy patanyomvonalú figurát is ismeri. Ha a feladat inkább a két patanyomon történő mozgáshoz közelít és nem teljesen három patanyomon kerül bemutatásra, azaz a külső elülső lábat a lovas nem vezeti teljesen a belső hátulsó elé, a belső hátulsó láb a két elülső közé lép, akkor azt vállat előre feladatnak nevezzük.

Ha a lovarda fala a hajlítás belső oldalán van, akkor a feladatot vállat ki feladatnak nevezzük. A vállat be feladatot körön és átló vonalon is végre lehet hajtani. Ha az úgynevezett eleje körüli fordulat hajlításban kerül bemutatásra, akkor az szintén vállat be jellegű feladat.

A vállat be hosszhajlítás, az a ló elengedettségét, egyenességét és egyenúlyi helyzetét javítja. A ló elengedettségét azzal elrősíti, hogy az oldalirányú hajlításban a ló testének izmai a külső oldalon megnyúlnak, ezért hiba, ha a hosszhajlítás nem a külső oldal izmainak nyújtásával, hanem a belső oldal összetolásával valósul meg. A kikötőszárak használatának ez az egyik legfőbb veszélye. Az oldalirányú nyomásra való engedés szintén növeli a ló elengedettségét.

_dsc9375.jpgAz egyenesre állítást a vállat be feladat azzal szolgálja, hogy helyes végrehajtása esetén a hajlítás szerinti külső vállat könnyíti, arról terhet irányít át a belső vállra. Például jobb kézen lovagolva, a balra kieső váll túlterheli a bal vállat, ilyenkor vállat be feladat segítségével lehet a ló oldalirányú egyensúlyát helyreállítani, a két váll terhelését egyenlővé tenni. A jó vállat be végrehajtása esetén a külső váll annyira megkönnyül, hogy a külső elülső lábtövét a ló magasabbra emeli, így a külső szemlélő is láthatja, hogy a lovas helyes vállat be feladatot, vagy csak ahhoz hasonló mozgást lovagol. A vállat be feladatnak így az a lényege, hogy a ló nem a menetirányba, a külső oldal felé, hanem pont ellenkezőleg a belső oldal felé dől! Azért nehéz lónak(!) és lovasnak elképzelni helyesen a feladatot, mert hát hogyan is lehet a hajlítás külső oldala felé mozogni úgy, hogy a ló a belső oldal felé dől? És hát első megközelítésben az lenne logikus, hogy a ló a testsúlyát a menetirányba helyezné. Azonban az könnyen belátható, hogy kifelé dőlés esetében a belső hátulsó láb képtelen a súlypont alá lépni, képtelen többlet terhet felvenni, mert ilyenkor a belső hátulsó láb ugyan a külső elülső láb irányába lép, de csak a súlypont felé és nem a súlypont alá, hiszen a kifelé dőlő test elmozdul az őt alátámasztani kívánó belső hátulsó láb fölül. Kifelé dőlés esetén a hátulsó láb képtelen a ló alá kerülni. A külső elülső láb magasabbra emelkedésében a külső váll megkönnyülését lehet látni, ezt pedig a belső hátulsó láb súlypont alá lépése okozza. A jó vállat be szinte olyan, mint mikor a motorcsónak befelé dőlve fordul a vízen, miközben kissé kifelé csúszik az ívből. Mindez persze el is dönti a szokásos kérdést, hogy a vállat be feladatban melyik oldalt kell terhelnie a lovasnak. A belsőt. A hosszhajlítás miatt a belső oldal eleve lesüllyed, mivel a gerincoszlop a hajlítás belső oldala felé elcsavarodik és ezt erősítve a lovas a belső ülőcsontját kell, hogy terhelje. Miután a vállat be egyik legfontosabb célja a külső váll könnyítése, az ülés pozícióját megváltoztatni nem szabad, a feladat végrehajtása során a többletteher a belső oldalon van.

Szóval a jó vállat be feladatot először talán futószárazás során lehet megérteni. Valószínűleg nem véletlen, hogy William Cavendis körön íra le a feladatot. A lónak a lovas felé kell a köríven mozognia, ez azt jelenti, hogy mozgás közben a külső elülső lábnak nem egyenesen előre, henem a köríven kell lendülnie. A lónak úgymond “befelé, kiképzője felé kell gondolkodnia”, úgy kell a köríven mozognia, mintha a kiképző felé akarna mozdulni. Az egyenesen előre lendülő, vagy kifelé lépő láb azt jelzi, hogy a ló a külső oldalra dől. Ha a "befelé gondolkodás" egyértelmű, a ló a köríven a futószárazó felé mozog, akkor a belső csizma irányába ható nyomás vállat be helyzetet alakít ki, úgy, hogy közben a kiképző felé történő mozgás nem változik. A vállat be ebben a megközelítésben csak annyiban különbözik a farat be feladattól, hogy a farat be feladatban a ló csípője is a kiképző irányában mozdul. A vállat be így félig farat be, ezért van az, hogy a féloldalazást (mint átló vonalon végzett farat be feladatot), vállat be feladatból szokás kezdeni.

A vállat be feladat végül segítséget ad a ló egyensúlyának javításában, a belső hátulsó láb súlypont alá léptetésével. Emiatt a vállat be feladat a legfontosabb eszköz a ló lendületének kiakakítása során. Miután a ló nyakának előrenyújtása a lendület eredménye, ezért a ló végleges szárhozlovaglásában megkerülhetetlen a vállat be feladat alkalmazása.

Szólj hozzá!

Mitől vesz támaszkodást a ló?

2019. március 07. 06:48 - patkószeg

dsc_4866-2_masolat.jpg

Az engedelmesség alapja a száronlét. Száron csak akkor van a ló, ha a lovas által meghatározott keretet önként és puhán tölti ki, azaz ha támaszkodást vesz. A támaszkodást a lovas - kezének hátramozdításával - nem akakíthatja ki, hiszen akkor ő alkalmazkodik a ló által meghatározott kerethez (és akkor nem a ló, hanem a lovas engedelmes). De, ha a szárra nem lehet beavatkozni, akkkor mitől és hogyan vesz támaszkodást a ló?

Tulajdonképpen az a kérdés, hogy mitől fogja előrenyújtani a ló a nyakát? Akkor, egyszerre ló lendületes és egyenes. A helyes támaszkodás kialakításánál mindkét feltételből ki lehet indulni:

  • Intenzív előrelovaglással többletenergiát (többletlendületet) kell kelteni a hátulsó lábakban, ami azután a ló testén végighaladva kiegyenesíti azt. Eredményképpen a ló előre fogja nyújtani a nyakát.
  • A ló precíz kiegyenesítésével a lovas lehetővé teszi, hogy viszonylag kis lendület is végighaladjon a ló testén. Eredményképpen a ló előre fogja nyújtani a nyakát.

Az első módszer előnye az, hogy viszonylag kevés előképzést igényel, osztályban lovaglás során is alkalmazható, terepen, azaz többé-kevésbé egyenes vonalú lovaglás során kényelmesen alkalmazható. Lovardában viszont nehézkes, mert a fordulatokban a nagyobb sebesség hatására elveszti egyensúlyát, bizonytalanná válik.

A második módszer előnye az, hogy lovardában, viszonylag szűk helyen (pl. egy díjlovasnégyszögben) is alkalmazható, a lónak nagy nyugalmat biztosít. A ló precíz egyenessé lovagolhatósága, viszonylag sok elképzést igényel, a lovasnak képesnek kell lennie hajított helyzetű vállvezetésre, azaz a hosszhajlítások lovaglására.

Ha a kérdésről többet akarsz megtudni, ide kattintva jelentkezz a Nemzeti Lovasakadémia képzésére!

Szólj hozzá!

Csúcsteljesítmény

2019. február 25. 07:25 - patkószeg

A lovassportban - a többi sporthoz hasonlóan - a kimagasló teljesítménynek nem egy, hanem két forrása van: a tehetség és a felkészülés. Természetesen a lovassportban sem hanyagolható az emberi tehetség (bár az örkénytáboriak a tehetséget csak a harmadik helyre tették, elsősorban a munkaszeretet, másodsorban a motiváltságot tartották számon, és csak harmadik helyre tették a tehetséget), de az biztos, hogy ha egy versenyzőnek kiugróan tehetségesebb a lova társainál, szinte elkerülhetetlen a siker. Ez a "menjünk ki Németországba/Hollandiába/stb és vegyünk egy láda pénzért lovat" taktika.

De mit tegyen az a lovas, akinek erre nincs lehetősége? Vagy mit tegyen az a lovas, akinek közepes tehetségű lova van, de szereti, a csere szóba sem jöhet és mégis komoly eredményeket szeretne? Vagy mit tegyen az a lovas, aki nemzetközi szinten akar versenyezni és azzal szembesül, hogy nemzetközi versenyen nem lehet a versenytársaknál jelentősen jobb alapadottsággal megáldott lóval versenyezni, hiszen a versenytársak is a legjobbakkal versenyeznek? A kérdés tulajdonképpen az, hogy hogyan lehet egy jó középkategóriás autóval mercédeszek, bmw-k között eredményt elérni?

Ilyenkor kell a kimagasló sportteljesítmények másik forrásához fordulni: részletekbe menő, aprólékos munkával fel kell építeni a ló alaptehetségén túlmutató teljesítményt. Ez elképzelhetetlen anélkül, hogy lovas és trénere ne mélyedne el az etológia, a pedagógia, az állategészségügy, a tartástechnológia, az anatómia és legfőképpen a lókiképzés elméleti kérdeseiben, professzionális környezetben a gondolat, az elképzelés, a terv megelőzi a cselekvést, ellenkező esetben óhatatlanul tartalékok maradnak és a ló nem fogja a benne rejlő legnagyobb teljesítményt felmutatni.

Szólj hozzá!

Mit kérdezzünk Christofer Dahlgrentől?

2019. február 11. 10:02 - patkószeg

cds_1.jpg

A hétvégén Magyarországra érkezik a kortárs nemzetközi lovaskultúra egyik legnagyobb mestere, Christofer Dahlgren. A kurzust nagy hiba lenne kihagyni!

A kurzus részletei ide kattintva találhatóak. A kurzus nyilvános, belépők a helyszínen vásárolhatóak, látogatói előzetes regisztráció nem szükséges. A kurzus angol nyelven, magyar fordítással zajlik.

A kétnapos kurzuson nem csak gyakorlati foglalkozásokra, hanem mindkét nap elméleti előadásra is sor kerül. Az elmúlt évben a mester lehetőséget adott arra is, hogy az elméleti előadás végén a lókiképzésre vonatkozó kérdéseket is fel lehetett tenni. A kérdések témaköreire ide posztolva javaslatokat tehettek, amit előre tolmácsolni tudok majd Christofer Dahlgrennek. 

1 komment

A támaszkodás nem száronlét, a száronlét nem támaszkodás

2019. február 11. 07:32 - patkószeg

A támaszkodás és a száronlét nem azonos fogalmak. Száron akkor van a ló, ha a lovas által meghatározott keretet önként és puhán kitölti. A száronléttel a ló az engedelmességét tudja kifejezni lovasa felé, és fordítva is igaz: a száronléttel a lovas a ló engedelmességéről tud tanúbizonyságot szerezni. Az engedelmesség megtagadása a száronlét feladásával kezdődik, ezért a száronlétben nem csak a jelenre, hanem egy kicsit a jövőbeli engedelmességre is “ígéretet” tesz a ló.

A támaszkodás egészen más dolog: kapcsolatot jelent a ló és a lovas keze között, mégpedig olyat, amiből mindkét fél információt tud szerezni. A támaszkodás a ló és lovas közötti kommunikáció  eszköze.

A száronléthez nincs feltétlenül szükség a szárra és ezzel együtt a támaszkodásra, hiszen a keret meghatározása nem csak szárral lehetséges. Például a keretet elöl meg lehet mutatni pálcával, vagy nyakkarikával és más egyéb módon is. Viszont a támaszkodás nem jelent automatikusan száronlétet, hiszen a száronléthez keret kell, a támaszkodás azonban csak elölről tudja a keretet meghatározni a lónak, hátulról, oldalról nem.

A támaszkodásnak és a száronlétnek azonban mégis csak van összefüggése. Nem véletlen, hogy a régi mesterek és írásaik, sőt a katonai szabályzatok is a száronlét kapcsán megkövetelik a támaszkodást és ennek megfelelően a száronlét és támaszkodás fogalmak olyannyira összekapcsolódnak, hogy gyakra a lovasok különbséget sem tudnak tenni a kettő között. A támaszkodás és száronlét közötti összefüggést a ló- és lovasképzés pedagógiai módszere magyarázza.

A támaszkodás szerepe a lókiképzésben

A lovas a szár segítségével kommunikálni tud a lóval, a támaszkodás pedig azt jelenti, hogy a kommunikáció folyamatosan, szakadatlanul  zajlik.. A szársegítségek az alábbiak lehetnek:

  • Állító szársegítség: Az állítás a koponya oldalirányú elfordítását jelenti, aminek következtében a jólképzett ló a teljes testét oldalirányban meghajlítja. Az állítás során a lovas a ló belső szemboltját látja.

  • Direkt és indirekt szársegítség: Ez a szársegítség a vállakat oldalra vezeti. Ha a bal szár direkt módon hat, az balra, ha indirekt módon hat, az jobbra vezeti a vállakat. A német logikában az ellentartó szársegítség az indirekt szársegítséghez hasonló szársegítség.

  • Engedő szársegítség: A szárak hatások kívül helyezését jelenti. Az engedő szársegítségnél a ló és lovas közötti kapcsoat fennmaradhat, a támaszkodás nem feltétlenül szűnik meg.

  • Felvevő szársegítség: Ez a szársegítség hátrafelé mozdítja a ló súlypontját.

  • Kitartó szársegítség: A kitartó szársegítség a ló izmainak ellazítását célozza.

  • Feligazító szársegítség: A ló fejét felemeli. Ez csak fizikailag lehetséges szársegítség, bár gyakorlatban sokan használják, használata megmerevíti a lovat, megakadályozza a hátulsó lábak előrelendítését, blokkolja a lendületet, merevséget okoz. A nyak ugyanis mindig jó helyen van, mert a ló a nyagával egyensúlyozza magát mozgás közben, így természetes helyzettől való bármiféle eltérítése egyensúlyvesztéshez vezet. Van persze olyan helyzet, amikor a ló önmagától nem tartja természetes helyzetben a nyakát (ellenkezik, vagy félreérti a lovas elvárásait), ekkor a feligazító segítség helyes lehet.

A támaszkodással a lovas olyan helyzetet tart fenn, hogy bármelyik pillanatban, bármelyik segítséget alkalmazni tudja. Mindezen túlmenően a támaszkodás adja a legegyszerűbb lehetőséget arra, hogy a lovas folyamatosan ellenőrizze azt, hogy a ló elfogadja-e az általa meghatározott keretet. A támaszkodásnak ezért nagyon finomnak kell lennie. A helyes támaszkodás során “a lovas kezébe csak a szár súlya esik”, “ha a szárat egy helyen elvágnánk és cérnával helyettesítenénk, akkor a helyes támaszkodás során a cérna nem szakadhat el”. Ha ennél nagyobb a támaszkodás, akkor a ló nincs egyensúlyban. Az erők ugyanis párosával lépnek fel, egyensúlyi helyzetben a ló nem tud a szárra erőt kifejteni. Támaszkodás hiányában viszont a ló nem tölti ki a lovas által meghatározott keretet, azaz nincs száron. A helyes támaszkodással kialakított száronlét azt jelenti, hogy a ló együttműködő és nem csak, hogy ismeri, de el is fogadja a legfinomabb szársegítségeket.

22713577_1863994620281870_7961407252532529080_o_1.jpgTámaszkodás szerepe a lovasképzésben

A támaszkodás a lovasképzésben azért fontos, mert segítségével a lovast képző  tréner is ellenőrizheti azt, hogy szárra tudja-e állítani, engedelmessé tudja-e tenni  a lovas a lovát, meg van-e a kellő befolyása a ló fölött, érti-e a lóval való kommunikációt és a megfelelő helyzetben automatikusan használni tudja-e a az aktuálisan szükséges segítségeket. Másrészről a támaszkodás a lovas egyetlen eszköze saját képzése kezdetén arra, hogy információt nyerjen ki a lóból. Ugyanis a lovas keze az, ami legelőször érzővé válik, a kéz az, ami először megtanulja, hogy milyen az egyenúly érzése, milyen a lendület érzése, milyen az egyenesség érzése, milyen az elendettség érzése, stb. Mindaddig, amíg a lovas ülése nem válik ugyanolyan érzővé mint a keze, addig a lovasnak nincs más lehetősége az információk “beszerzésére”, mint a támaszkodás. A barokk képekről ismert szárak és csizmák nélküli lovaglásra csak akkor képes a lovas, ha nincs szüksége a szárakra (és a csizmákra) kommunikációs okokból.

A kéz iskolázása

A támaszkodás kapcsán az a nehéz, hogy a közkultúra helytelen elképzelést táplál a helyes támaszkodás mibenlétéről. Bent Branderup ezt úgy fogalmazza meg, hogy a napjaink a lovas versenyeken látható támaszkodás Josipovich Zsigmond gondolatainak félreértése.

De hogyan tudja megtanulni a lovas a helyes támaszkodás érzését? Erre ad lehetőséget a vezetőszárral végzett munka földről. Egy szárral a  lovas vagy helyesen támaszkodtatja lovát, vagy jókor és helyes szársegítséget használ, vagy képtelen irányítani a lovat, nem tudja jobbra-balra fordítani, nem tudja felvenni, azaz a sebességét szabályozni, vagy akár megállítani a lovat, azaz befolyása elégtelen lesz. Persze mindehhez komoly elméleti képzettség is kell, hiszen “ránézésre” el kell tudni dönteni, hogy mi jó és mi rossz az adott helyzetben és a hibákat hogyan lehet orvosolni. Ráadásul egy szárral csak helyesen lehet korrigálni a lovat, egy szárral ugyanis nem lehet “lekráglizni” négylábú társunkat. Ezért kritizálták olyan vehemesnsen  Josipovichcsal az élen a magyar lovas szakemberek a nemzetközi díjlovassport kialakulásánál azt, hogy a Nemzetközi Lovasszövetség a kétkezes vezetést tette kötelezővé a díjlovaglásban: egy kézzel nem lehet lekráglizni a lovat.

Másrészről a vezetőszáron végzett munka nem csak az érzést tanítja, de lehetőséget ad a lovas rossz szokásainak leküzdésére is. Az évekig, évtizedekig gyakorolt reflexeket szinte lehetetlen kiiktatni, kritikus helyzetben a lovas mindig azokhoz tér vissza, ha jók, ha rosszak azok. Ezzel szemben a földről, vezetőszáron végzett munka, a szokványos lovaglástól eltérő helyzetével lehetőséget ad arra, hogy a régi reflexek ne induljanak meg a kritikus helyzetben, és így a lovas új beidegződéseket tud kialakítani, amit a nyeregben végzett munka idejére is át tud menteni.

 

Szólj hozzá!

Felállított pálca

2019. február 07. 07:26 - patkószeg

Megkockáztatom, hogy a felfelé állított pálca lett a jelképe a modernista és klasszikus lovaglás különbségének. Míg a modernista lovaskultúra megütközik a pálca felfelé állításán és a kirívó durvaság jelképének tekinti, addig a klasszikus lovasoknál a felállított pálca a ló pálcasegítségre való kifinomult érzékenységét jelenti és annak használaton kívüliséget jelzi a lónak.

Érdekes, hogy a fogathajtók ostortartása ez ügyben kivétel, ott mindenki számára elfogadott, hogy a felállított ostor a ló számára semmitmondó alaphelyzet.

Szintén megjegyzendő, hogy napjainkban sokszor érzékelhető egyfajta szemforgatás ezügyben, hiszen mára teljesen kiment a divatból a vékony vessző pálcaként való használata, ami a klasszikus lovasoknál pont azt a célt szolgálta, hogy még véletlenül se lehessen a kelleténél erősebb pálcasegítséget használni, a pálca még véletlenül se legyen az erőszak eszköze, hiszen a vékony vesszőt lehetetlen erősen használni - az inkább eltörik.

De hát miért is állítja felfelé a klasszikus lovas a pálcáját?

Azért, mert a pálca nem büntetőeszköz, az a lovas testének része, az csupán testméretének, karjának meghosszabbítására való. A pálcahaszálat célja a kommunikáció. Ennek megfelelően a pálcát lehet vizuálisan és fizikailag is használni. A vizuális használat az, amikor a pálca a ló valalamely testrésze felé mutat. Ez egyfajta (egyébként igen gyenge) nyomás, ami elől a lónak ki kell térnie. Ha például a pálca a ló válla felé mutat, akkor a vállnak a másik irányba kell mozdulnia. A pálca ilyen segítsége az indirekt szársegítséggel azonos, a lovat, pontosabban a vállat az ellenkező irányba fordítja. A pálcasegítség persze lehet fizikai is, ilyenkor a lovas a pálcával megérinti a lovat. Az érintés az ugyanarra a helyre való rámutatásnál erősebb segítség.

A pálca folyamatosan lefelé való tartása, például a ló vállán való nyugtatása mindezekre a hatásokra érzéketlenné teszi a lovat. Ez persze nem tragédia. Nem eshet senki sem a "ló másik oldalára", egyáltalán nem ördögtől való a pálca lefelé fordítása, nem megbocsájthatatlan bűn a felállított pálca klasszikus hagyományától való eltérés, de tudni kell, hogy ilyenkor a ló érzékenysége csökken, ha nem is sokkal, de valamelyest gyengül a pálca hatása és használatának szükésgessége esetén ha szerény mértékben is, de erősebb pálcasegítséget kell alkalmazni. És hát például versenyhelyzetbe, amikor esetleg villám gyorsan kell a pálcát használni, logikus annak lefelé fordítása az időveszteség elkerülése érdekében.

Február 16-án és 17-én Magyrországra látogat az egyik legismertebb kortárs lovas mester, Christofer Dahlgren. A mester hétvégi kurzusán a pálcahasználat is fontos téma lesz. A látogatás részletei ide kattintva találhatóak.

 

Szólj hozzá!

Átengedőség

2019. február 01. 08:31 - patkószeg

christofer-1.jpg

Az átengedő ló - számára ismeretlen körülmények között is engedelmes.

Az átengedő és az engedelmes ló között olyan különbség van, mint a harcos és a katona közt.

"Az elengedett ló nem támaszt ellenállást a lovas segítségeivel szemben, az átgengedő ló készségesen átveszi azt." Josipovich Zsigmond

A fotón Christofer Dahlgren, az egyik legkiemelkedőbb kortárs lovas mesrer látható.

Szólj hozzá!
Címkék: átengedőség

Carriere

2019. január 30. 10:34 - patkószeg

16299415_1248928501865236_7364177475639329442_n.jpg

A carriere a vágtához hasonló, de annál jóval nagyobb sebességű mozgás. A vágta élénkítésekor előszöt a négyütemű versenyvágtához jut a lovas, azt tovább fokozva kétüteművé válik a moztás. A helyzet hasonló a vágta rövidítésekor tapasztalható változással: a vágta rövidítésekor, az összeszedettség hatására először négyüteművé válik a mozgás (iskolavágta), az összeszedés további fokozásával kétüteművé válik a jármód. Ezt redoppnak, vagy terre-a-terre jármódnak nevezzük, attól függően, hogy hajlításban, vagy egyenesen lovagolja-e meg a lovas.

A carriere magyar neve a futtatás, a katonai szabályzat külön fejezetben foglalkozik lovaglásával.

A felső fotón kétütemű vágta, a carriere látható, míg az alsó fotón a négy ütemű versenyvágta. Az eredeti fotó ide kattintva található.

51121370_10156809118250281_998630830337163264_n.jpg

Szólj hozzá!

Helyesbítés

2019. január 25. 07:20 - patkószeg

14088639_1200521343302064_2307250584797427457_n.jpgEzúton szeretném helyesbíteni a Bértartás: Gondolkozz! című írásomat. Az eredeti blogbejegyzést ide kattintva lehet olvasni.

A jó minőségű széna ára: 11.400 forint bálánként. (9.000 Ft+ÁFA)

A cikkben leírt egyéb költségeket továbbra is fenntartom. Becsapni persze becsaphatják magukat a bértartás résztvevői (lovardatulajdonos, dolgozók, lótulajdonosok).  Ámíthatják is magukat, hogy persze a "luxuslovardában" így, meg úgy, de a leírtak nem erről szólnak.

  • Lehet feszegetni, hogy például kútból lehet itatni a lovakat, kútból lehet locsolni a pályát és akkor kevesebb a látszólagos költség, de a tiszta víz értéke akkor is a leírtaknak megfelelő.
  • Lehet feszegetni, hogy ha például a ló legelőn van, akkor nincs szénaköltség, hiszen a ló legel, vagy azt, hogy a lovak az istállóhoz tartozó kaszálók szénáját eszik és akkor az "ingyen" van, de az elfogyasztott szálastakarmány értéke akkor is a leírtaknak megfelelő.
  • Lehet azt állítani, hogy ha otthon tartja a tulajdonos a lovat akkor olcsóbb a tartás, hiszen például nincs személyi költség, de ez egyszerűen nem igaz. Számolja ki, hogy havonta mennyi munkaidőt fordít etetésre, itatásra, egyéb istállómunkára, pályarendezésre, takarmány mozgatásra, az istálló javítgatására, stb., stb., stb és a ráfordított időt szorozza be a saját magának adományozandó óradíjjal, akkor rájön, hogy a cikkben, lovanként kalkulált 40.000 forintos költség szerény, bértartásban olcsóbb lenne számára a lótartás, az az érték, amit lovára időben, munkában (a lovagláson kívül) fordít sokkal nagyobb.
1 komment

Bértartás: Gondolkozz!

2019. január 22. 09:04 - patkószeg

Az alábbi összeállítás a lovarda választáshoz kíván segítséget adni. A lovarda működtetésével, a lovak tartásával kapcsolatban az alábbi költségek merülnek fel:

1. Széna, szalma, abrak
1.a. Széna: 2 bála/hó/ló, a bála értéke buttó 10.000 Ft/bála (1) Mindösszesen:20.000 Ft/hó/ló
1.b. Szalma:  2 bála/hó/ló, a bála értéke 8.000 Ft/bála Mindösszesen:16.000 Ft/hó/ló
1.c. Zab: 1 mázsa/hó/ló bruttó 9.000 Ft/mázsa Mindösszesen: 9.000 Ft/hó/ló
1.d. Korpa: 2.000 Ft/hó/ló
1.e. Trágya elszállítása: 2.000 Ft/hó/ló

2. Személyi költség
A jó lovász fizetése nettó 150.000-180.000 Ft/hó. A 160.000 forintos fizetés költsége 300.000Ft. A megfelelő ellátáshoz 8 lóra kell egy dolgozót számítani. (2)
A személyi költség: 40.000 Ft/hó/ló

3. További költségek (3)
3.a. Áram: 90.000 Ft/hó
3.b. Gáz: 60.000 Ft/hó
3.c. Víz: 30.000 Ft/hó
3.d. Közösségi helyiségek takarítása: 100.000 Ft/hó
3.e. Közösségi helyiségek működtetése (4): 8.000 Ft/hó
3.f. Pálya karbantartás üzemanyagdíj: 45.000 Ft/hó
3.g. Könyvelés: 25.000 Ft/hó
3.h. Amortizáció: 150.000 Ft/hó

Megkerülhetetlen, de minden bértartónak el kell gondolkodnia akkor, ha a fentiekből következőtől lényegesen eltér a bértartás havi összege. El kell gondolkodnia, hogy a ténylegesen azt a szolgáltatást kapja-e, amit gondol, el kell gondolkodnia, hogy a lova megkapja-e azt az ellátást, ami kielégítőnek tekinthető. Ingyenebéd márpedig nincs!

(1) A számításnál nem a beszerzési értéket kell figyelembe venni, hanem a bála értékét. Sok lovardában a lovardához tartozó területek szénáját, mint adottságot veszik figyelembe és nem számolnak hozzátartozó költséget. Ez hibás számítás, a szálastakarmánynak értéke van akkor is, ha a lovarda működtetőjének látszólag nincsenek költségei. (Pl. nagy karámokban legeltet)

(2) Lehet ezügyben okoskodni, "hatékonyságot növelni", de ez ezer éve így van. A lovat nyugodtan, precízen, 365 napon át el kell látni. A jó és szakszerű munkához megbecsülés kell és a lóápoló megbecsüléséhez nem csak az anyagiak, hanem az is hozzátartozik, hogy nem húzzák le a bőrét. A jó lóápoló évtizedekig egy helyen dolgozik, szinte jobban ismeri a lovakat, mint maguk a gazdák, nem kell neki a szakmai fogásokat magyarázni, mellette nyugodtak a lovak, udvarias a lótulajdonosokkal és meg letet vele beszélni a rábízott lovak speciális igényeit, tartja a lótartás technológiáját, ismeri az istállót: tudja, hogy ha egy csap eltörik, hol van a vízelzáró, a külső körletet rendben tartja (gépeket rá lehet bízni: traktort a boronáláshoz, fűnyírót, fűkaszát és mindezt balesetmentesen, károkozás mentesen használja), stb., stb., stb.
Megjegyzendő, hogy az idei évben a bérek határozott emelkedésére lehet számítani.

(3) A számítás átlagos lovardára vonatkozik, ahol van fedett lovarda, külső pályák, füves karámok, jártatógép, körkakám/hempergőző, közösségi helyiségek (klub, öltöző, vizes blokk). A vonatkozó költségeket a lószámmal kell arányosítani.

(4) Kéztörlő, szappan, WC papír, stb

2 komment

Engedni nehéz

2019. január 17. 08:30 - patkószeg

A ló elengedettsége, pontosabban a lovas különböző nyomásainak megfelelő, ellenállásmentes reakciója maga az együttműködés. Ezt nevezzük átengedőségnek.

A lókiképzés célja az átgengedőség

A lókiképzés célja az átengedőség, azaz az engedelmesség kialakítása. Átengedő például a gazda fogat elé kötött lova, amikor nyugodtan áll, míg ő a fogattól néhány méterre szomszédjával beszélget. De átengedő akkor is, amikor szénát villáz a kocsira a réten, és időről-irdőre a ló előrelép néhány lépést a gazda kérésének megfelelően, majd majd megáll és várja a további utasításokat. Szóval átengedő az a ló, amelyik a lovas szándéka szerint bármelyik irányban, bármely jármódban, bármilyen iramban megkezdi, vagy folytatja mozgását, vagy ha kell egy adott helyen nyugodtan áll. Átengedőség esetén a lovas segítségei a külső szemlélő számára szinte láthatatlan jelekké finomodnak.

Az átengedőség feltétele az együttműködési képesség és az együttműködési szándék megléte. Ha valamiért a ló nem a lovas szándéka szerint reagál, akkor a lovas első feladata az, hogy el kell döntenie, vajon a ló a képessége, vagy a szándéka miatt nem együttműködő, azaz képtelen együttműködni, vagy csak nem akar. A két helyzetben ugyanis teljesen más típusú hozzáállás szükséges a kiképző részéről. Ha a képességgel van probléma, akkor nagyon megértőnek, elfogadónak kell lenni, ha viszont a szándékkal van gond, akkor harározott és azonnali beavatkozásra van szükség.

Az átengedőség és a ló képessége

A ló képessége két dologban áll: testi ügyességében, azaz abban, hogy a sokszor igen összetett és bonyolult mozgásokkal járó elvárásokat fizikailag képes-e végrehajtani, másrészről, hogy megérti-e lovasa kéréseit.

Az ügyesség és a mozdulatok precizitása lassú mozgás közben fejleszthető. A dolog hasonló a diszkoszvetőhöz, aki még az olimpiai bajnokság döntöjében is többször elgyakorolja lassú mozdulatokkal azt, amit a dobás során végül gyorsan és erőteljesen kell végrehajtani. De a lassú mozgás nem csak a ló számára hasznos, hanem a lovas számára is. A lovasnak is rendkívül összetett mozgássorokat kell végrehajtani szinte gondolkodás nélkül. Ez a motoros mozgás. A motoros mozgás kialakításának problémájával mindenki találkozik, amikor autót tanul vezetni. A különböző kapcsolók használata csak idővel válik a sofőr számára automatikussá, a vezetés kezdeti időszakában szinte a vezetés gátló tényezője az, hogy bizonyos tevékenységeket, bizonyos mozdulatokat csak tudatosan, erősen koncentrálva tud végrehajtani a vezető. Idővel azonban ezek a mozdulatok, szinte automatikussá válnak, a motoros mozgás kialakul. Az autóvezető addig beszűkült látótere kiszélesedik, figyelmét másra is tudja fordítani az automatikussá vált mozgása közben.

A kommunikáció két síkon zajlik ló és lovas között. Az elsődleges a testbeszéd. A testbeszéd természetes módon érthető mindkét fél számára. A küldés, behívás, a nyomás, engedés egyből érthető lónak, lovasnak. A testbeszéd a harmadik fél számára is érthető. A testbeszédet nem kell tanulni. Kis pontosítást kell itt beszúrni. A testbeszédet senkinek sem kell tanulni, kivéve a természettől elszakadt embernek. Ami még száz évvel ezelőtt is természetes volt, az mára, a modern ember számára idegen, tanulásra váró dolog. Ez az oka annak, hogy a természetes lókiképzésről csak igen keveset lehet olvasni a klasszikus szerzőktől, számukra és kortársaik számára minez magától értetődő, magyarázatra nem szoruló tudás volt. A lovaglás közben az elsődleges segítség az ülés.

Könnyen előforul azonban, hogy a ló az elsődleges segítségre nem reagál. Ilynekor az elsődleges segítségnek az úgynevezett másodlagos segítségekkel kell érvényt szerezni. A másodlagos segítség a szár-, csizma-, hang-, és pálcasegítség. A másodlagos segítségben az a nehéz, hogy az “tanult nyelv, mégpedig mindkét fél számára”. (Bent Branderup) Annak megértése például, hogy csizmsegítségre előre kell indulni, az a ló számára csak bizonyos tanulási folyamat eredményeként lesz érthető és elfogadható. És hát a lovas is csak hosszú-hosszú gyakorlással jut el odáig, hogy a másodlagos segítségeket, ezt a ló és lovas közötti különös nyelvet precízen alkalmazza, azaz az adott helyzetben tévedhetetlenül használja a kommunikáció vonatkozó fogásait, “ragozása” jó legyen, akcentus nélkül “beszélje” a nyelvet. 

Az átengedőség és a ló szándéka 

A ló hatezeréves tenyésztésének legfőbb célja az együttműködési szándék erősítése. Azonban a gyakorlatban végül minden egyes egyedet, minden egyes lovat engedelmessé kell formálni, engedelmessé kell nevelni. Rövid távon többféle módon lehet elérni, hogy a ló a kiképző akaratának alávesse magát. Az egyik - szélsőség - az, hogy a lovas erőt alkalmaz: durva segítségeket, vagy szerszámzatot, felszerelést használ. Ez hosszú távon nem működik, mert ennek a módszernek csak két végeredménye lehet. Az egyik az, hogy az erőszak természetellenességéből fakadóan ló testileg, vagy lelkileg olyan sérüléseket szenved, amelyek alkalmatlanná teszik komoly feladatok végrehajtására, teste idő előtt elhasználódik. A másik az, hogy a ló az erőszakba beleerősödik és egyre ellenállóbbá és ellenállóbbá válik. Az erőszak útja járhatatlan. Az ennél már sokkal jobb, ha a lovas dominanciája hat. Ugyan ez sem jó teljesen, mert domináns társ mellett a ló nem fejlesztheti ki a benne lévő lehetőségeket. Az ideális az, ha a lóban követő magaratás alakul ki, permanens szándékává válik a lovassal való együttműködés. Ezt a lovas nyomásokkal, illetve a nyomásokra való engedtetéssel tudja elérni.

Nyomások különböző irányokból

A nyomások - kissé egyszerűsítve - érhetik a lovat: oldalról, hosszirányban és felűről. Oldalról a nyomás érheti a csípőjét. A ló a nyomásra való engedés esetén a csípő oldalra mozdul, ha a vállakat nem éri nyomás, akkor a ló az eleje körül megfordul. A nyomás érheti a vállát, ilyenkor a ló válla tér ki oldalra, ha a ló csípőjét nem éri nyomás, akkor a hátulja körül fordul meg. Ha ennek a két nyomásnak már fesztelenül enged a ló, akkor a kiképző megkisérelheti a vállak és a csípők egyidejű nyomását. Ilyenkor oldalirányban fog megindulni a ló. Ha a vállakra és a csípőkre ható nyomás a hajlitás belső oldaláról érkezik, akkor a mozgást vállat be feladatnak nevezzük, ha kívűlről, akkor farat be feladatnak.

A nyomások érhetik hosszirányban is a lovat. Ha előről éri a nyomás, akkor hátrafelé mozdul, ha hátulról akkor előre. Amikor ezeknek a nyomásoknak már készségesen enged a ló, akkor ezeket a nyomásokat is meg lehet kísérelni kombináltan adni. Ha előről nyomás éri a lovat, de a kiképző jelzi, hogy nem léphet hátra, akkor csak a súlypontját fogja hátra venni, ez a felvétel. Ha a nyomás hátulról érkezik, de a kiképző jelzi, hogy nem léphet előre a ló, akkor ez szárraállításként fog hatni.

A lovat felűről is érheti nyomás a farbúbon és a marjánál. Mindkét nyomásra az adott testrész sűlyesztésével kell reagálnia.

A hármas szabály

A nyomások kapcsán három szabályt kell betartani.

  • A nyomásra engednie kell a lónak. Ez az izmai ellazítását és a nyomás elől való kitérést jelenti.
  • Ha a ló a nyomásra nem enged, akkor a nyomást addig kell fenntartani, ameddig a ló nem enged. Azonban mindeközben meg kell fontolni, hogy megfelelő-e a nyomás mértéke, esetleg erősíteni, vagy éppen gyengíteni kell azt. Meg kell jegyezni, hogy legtöbbször pont az a probléma, hogy túl erős a nyomás és a ló magától a nyomás intenzitásától feszül be, a túl erős segítség az oka annak, hogy nem tud helyesen reagálni.
    Itt kell megjegyezni, hogy a ló csak nagyon kis intenzitású nyomást képes elfogadni, csak igen kis nyomásokra tud helyesen reagálni, így jóval kisebb nyomásokat (pl. szár és csizmasegítségeket) kell alkalmazni, mint amit az átlagos lovas gondol. A segítségek mértéke, amivel a közkultúrában találkozni lehet olyan erős, hogy azt a ló szinte kocsmai verekedésnek tekinti. Mindez különösen áll a fiatal lóra. A fiatal lovat sok esetben nem is lehet nyomásra engedtetni, inkább csak terelgetni kell a nyomásokkal, sőt gyakran tanácsos inkább engedéssel  kitérni mindenféle konfliktus elől, mint minden áron az elvet, a nyomásra való engedtetés elvét szigorúan érvényesíteni. A nyomások és az azokra való engedés elvárását olyan lassan kell fokozni a kiképzés első hónapjaiban, hogy azt szinte észrevétlen maradjon a fialtal ló számára.
  • Ha a ló engedett, akkor a lovasnak is engednie kell. Az engedés maga az, ami jelzi a lónak, hogy a lovas kérésének megfelelően reagált. A lovas elégedettségét más módon is ki tudja fejezni, de a legfontosabb az engedés, a nyomás befejezése.

Engedni nehéz

Ez utóbbi a legnehezebb. A ló hátán a lovas legnehezebb feladata a fesztelen ülés. Feszíteni könnyű, lazának lenni nehéz.

Nehéz azért mert a fesztelenséghez a lovasnak tökéletes egyensúlyban kell lennie a ló hátán. Kellő egyensúly nélkül vagy kezével kell testét a nyeregben tartania, vagy lábai feszességével kell ugyanezt elérnie. A fesztelen ülés azt jelenti, hogy mindenfajta, szó szerint mindenfajta izomtevékenység nélkül tudjon a lovas a ló hátán ülni, pozícióját a ló hátán csupán az biztosítja, hogy középen ül.

Másrészről a lovasnak igen sokat kell azt is gyakorolnia, hogy figyelmetlenségből ne feszítse meg testének egyes izomcsoportjait. Az ilyen lovas, bár egyensúlyban ül, nem képes annyira kontrollálni saját testét, hogy az feszességmentes legyen. Be kell vallani, hogy a lovas testének kontrollja igen nagy gyakorlatot igényel, a ló hátán olyan sok dologra kell figyelni, a lovas olyan összetett mozgásokra kell, hogy képes legyen, amelynek során - kellő gyakorlat hiányában - óhatatlanul ilyen-olyan feszességgel reagál. Ez viszont a ló számára félreérthető, zavaró.

Az engedést nagyon sokat kell gyakorolni, de el kell minden kiképzőnek fogadnia, hogy az elengedett fesztelen helyzet a lovas alaphelyzete. A feszítés, a nyomásgyakorlás a különös helyzet, ez csak azokban a pillanatokban kell használni amikor a ló alajkát, iramát, vagy mozgásirányát akarja megváltoztatni a lovas.

Szólj hozzá!
Címkék: Lovas Nemzet

A vállat be nehézsége

2019. január 04. 22:33 - patkószeg

swan_trab59a6b67f470ee.jpg

A jó vállat be valójában a kiképző fejében dől el, mert nehéz elképzelni és megérteni, hogy a helyes vállat be során a külső váll megkönnyül és a feladat a ló a belső vállát terheli erősebben.

Ezt azért nehéz elképzelni, mert hát hogyan is tudna a hajlítás külső oldala felé mozogni a ló, ha befelé dől. Sokkal egyszerűbb azt elképzelni, hogy a ló a menetirányba, azaz a külső oldal felé dől - de ez helytelen. Ha kifelé dől a ló a vállat be során, akkor az csak hasonlít a vállat be feladathoz, de nem az! A helyes vállt be az, ami Bent Branderup fenti fotóján is látszik: a belső váll (és csípő) lesüllyed, a külső oldal szinte felemelkedik.

A helyesen végrehajtott vállat be feladat segítségével a lovas a ló belső vállára tud többletterhet irányítani. Például a balra kieső váll jobb kézen túlterhelt, nincs meg az egymás melletti lábak teherviselési egyenlősége (sérül a négy láb egyenlő terhelésének elve), ezért ebben az esetben a vállat be feladat tud megoldást hozni a lovasnak, a túlterhelt külső vállról vállat be feladat segítségével tud terhet átirányítani a belső vállra és ezzel kiegyensúlyozni a vállakat, azaz egyenessé tenni a lovat. A vállat be így nyer értelmet: az nem egy látványos mozgás, hanem eszköz a lovas kezében - egyebek mellett - az egyenesség (a lábak egyenlő teherviselésének) kialakítására.

A külső váll könnyedsége persze az átellenes hátulsó láb hordozóerejének megnöveléséből következik. Ezért a jó vállat be feladat a legjobb eszköz a belső láb súlypont felé léptetésére, azaz a lendület kifejlesztésére is. Ez szintén látszik a fenti fotóból.

Szólj hozzá!

Munka kézen: pozíciók

2018. december 20. 07:09 - patkószeg

A kézen történő munka során mindig a ló "másik oldalának" birtoklása a nehéz. Ha elöl van a lókiképző, akkor könnyű a lovat lassítani és könnyű a vállak vezetése, nehéz viszont a ló előrehajtása és a csípők vezetése. Ha hátul áll a kiképző, akkor viszont a vállak vezetése nehéz és a felvétel. Ha belül áll, akkor a külső szár és külső csizma használata a problémás és így tovább. A kiképzőnek minden pozícióból képesnek kell lennie a lovát vezetni. Hogy végül hová áll, azt pedagógiai, kiképzési szempontok döntik el.

 

Szólj hozzá!

Hogyan kezdjünk a fiatal ló idomításához?

2018. december 07. 07:09 - patkószeg

szuadovezetve.JPG

A lókiképzés kezdeti lépései, annak módja, minősége kitörölhetetlenül meghatározóak a ló későbbi életére, idomítottságára, lehetséges teljesítményére. Éppen ezért mindenki a lehető legjobb bánásmódot és türelmes szakszerűséget próbál fiatal lovának biztosítani. Ennek ellenére sokfajta belovaglási módszer lehet találkozni, de vajon mit gondoltak erről lovas elődeink, hogyan zajlik a fiatal ló kiképzése évezredes hagyományaink alapján?

Mielőtt a konkrét “ügymenetre” térnénk rögzíteni kell belovaglás célját: “A ló belovaglása azt jelenti, hogy testalkata és erőállapota szerint, tervszerűen felépített, lassankint fokozott tornáztató gyakorlatokkal a lovat olyan kiegyensúlyozott helyzetbe hozzuk, amelyben lovasa súlyával megterhelten és annak akarata szerint is úgy mozoghat, mint ahogy lovas nélkül, természetadta egyensúlyában, saját akarata és szüksége szerint mozgott: lendületesen, rugalmasan, minden feszességtől mentesen. További célja, hogy természetadta képességét tökéletesre fejlessze. A lovasa segítségeit engedelmesen elfogadja és lovasát lengő háttal hordozza. A lovas és a ló olyan tökéletes összhangba kerüljön egymással, hogy a szemlélőben az a benyomást keltsék, teljesítményük nem okoz nehézséget sem a lovasnak, sem a lónak és nem megerőltető.”

A kiképzés úgynevezett első időszakában a fiatal ló nyereghez, majd a lovas súlyához való szoktatása történik. A ló kellő erőállapotba hozásának és a lovas alatti munka kezdő lépéseinek megtételéhesz szükséges idő körülbelül két hónap.

A fiatal ló legtöbbször legelőről érkezik a képzés helyszínére. Környezetének drasztikus változása miatt különösen gondos bánásmódot igényel, nagyon kell vigyázni arra, hogy az új viszonyok között az emberhez bizalmat kapjon. Nagyon fontos, hogy - az átmenet megkönnyítendő - ebben az időszakban kiképzőjükkel való munkájukon túlmenően minél több időt tölthessenek szabad levegőn. Takarmányozásukban az inkább kevesebbet, mint többet elv kell, hogy érvényesüljön.

A fiatal lovat mindenek előtt az ember közelségéhez és az istálló napi “életritmusához”, a rendszeres etetéshez, ápoláshoz, a kötőfék fel- és levételéhez, a karámba történő ki- és bevezetéshez kell szoktatni. Mindehhez olyan segítőkre van szükség, akik az istálló személyzeteként mindezt hozzáértő magabiztossággal tudják elvégezni. Az istállóban, a lovak körül végzett munka látszólag egyszerű, mégis nagy hozzáértést és gyakorlatot igényel, ellenkező esetben a rájuk bízott lovak bizonytalanokká válnak, ilyen-olyan nem kívánatos tulajdonságokat, szokásokat sajátíthatnak el.

A lovak nyergelését és kantározását az első naptól kell megkezdeni a kiképző felügyelete mellett.

A kiképzői munka is a ló vezetésével kezdődik. Magának a kiképzőnek is személyes kapcsolatok kell kiépítenie az újonnan keze közé került lóval. A ló vezetgetésére a képzés leendő helyszínén kell sort keríteni. “A kézen történő elővezetés többszöri gyakorlása a legjobb mód arra, hogy a fiatal ló minden, az új környezetében előforduló benyomással csakhamar megbarátkozzék.”

Nagyon érdekes, hogy a katonai szabályzat a következő lépésként a fiatal ló lóhátról való vezetését írja elő lovardában és terepen. A magabiztos lovon ülő lovas a térde magasságában kell, hogy a fiatal lovat vezesse. Lovardában a vezetés a külső oldalon történik, a fiatal ló a fal és az idősebb ló között jár. A vezetőszárat a lovas két kézzel fogja, kellő szárhosszúságot fog a vezetett ló felöli kezében, a másik kezében fogja saját lovának szárait, valamint a vezetőszár végét, hogy problémás helyzetben legalább az a kezében maradjon. Ezzel a kezével a nehéz pillanatokban megfoghatja nyergének kápáját, hogy kellő erőt tudjon kifejteni. A lovardában a vezetést úgynevezett ostoros, vagy ostorosok segítik, a visszatartó lovat előrehajtják, hogy a vezető lóval tartsa a járás iramát. A vezetett lovat szükség esetén kikötőszárakkal kell kikötni, hogy munka közben ne tudjon a vezető ló felé fordulni. A vezetőszárat a csikókantár alá tett kapicán, vagy az úgynevezett kényszerkötőfék középső karikájába kell kapcsolni.

Mindezzel párhuzamosan megkezdődhet a ló futószáras képzése. “A helyes futószárazás a lő kiképzésének egyik legnehezebb része. sok türelmet és hozzáértést igényel. Helytelenül végrehajtva jóvátehetetlen hibákat okozhat a lóban, s eképpen sokkal többet árt, mint amennyit használ.” A futószárazás készíti elő a lovat a lovas alatti munkára. “Futószárazást főleg akkor használjuk a fiatal lovak kezdő kiképzésére, ha nincsen módunk arra, hogy a fiatal ló első mozgatásait vezetékló mellett végeztessük, vagy ha a fiatal ló a lovas alá még gyenge, vagy kedvezőtlen testalkatú…” A futószárazás megkezdéséhez két, vagy három ember szükséges. Az első kettő a futószárazó és az ostoros. A futószárazó kezdettől a futószárazás később alkalmazott segítségeit használja, míg az ostoros a lóhoz közelebb állva a ló előrehajtását és körön történő mozgását biztosítja. Nagy segítség a harmadik ember, az úgynevezett zabos, aki a ló külső oldalán állva segíti a futószárazás munkáját. A futószárazást kapicánnal kell végrehajtani a ló száját kímélendő. Ha feltétlenül szükséges, akkor biztonsági okok miatt kikötőszárak alkalmazásával kell futószárazni. Ez esetben a mar fölött kell keresztezni a kikötőszárakat.

A lóraülést minél hamarabb meg kell kezdeni. Ez is két- vagy háromemberes feladat. A lovat kellő lemozgatás után a lovarda közepére vezetve kell megállítani. Míg az egyik segítő a ló elé állva a zabla mozgatásával, vagy jutalomfalattal (a katonai szabályzat szerint zabbal) lefoglalja a ló figyelmét, addig a másik segítő nyeregbeemeli a lovast, majd a jobb oldalon segíti a kengyel felvételét. Néhány napig a lovast lépésben, rövid ideig meg kell vezetni. A felszállást és leszállást többször lehet naponta gyakorolni. Néhány nap múlva meg lehet kezdeni az önálló lovaglást. Ez a legegyszerűbb a vezető ló céltudatos alkalmazásával. “Ha egy vezetőló áll rendelkezésre, az a fiatal ló belső oldalán megy, ha kettő, akkor az egyik közvetlenül előtte és a másik közvetlenül mellette halad. Nagyon fontos, hogy a lovardának legyen fala, így a fiatal ló nem futhat el és társaságban gyorsan és szívesen  fog társaiak jármódjához, iramához és irányához alkalmazkodni.”

“A kiképzésnek mindig a legfontosabb alapja, hogy minden lóban felkeltse és fenntartsa az élénk előremenésre való hajlamot.”

A fiatal ló kontúrja még nem kialakult, ezért fokozott figyelemmel kell lenni a nyereg elhelyezkedésére és szükség esetén a lovat újra kell nyergelni. Ez egyébként rövid pihenőt is ad a lónak, mind fizikailag, mind mentálisan.

A fiatal ló képzésének első időszaka akkor ér véget, ha a ló a lovas súlyát megszokva a lazítottság állapotában (mozgásszervek elengedettek, de még nincs tolóerő) kinyújtott nyakkal készségesen mennek előre.

Szólj hozzá!

A természetes nem extrém, az extrém nem természetes

2018. december 03. 07:50 - patkószeg

zazie.jpgA XX. század különleges vargabetűt hozott a lókiképzés évezredes történetében. Az elmúlt hatezer évben a lótenyésztés és a lókiképzés célja az engedelmes, együttműködő ló volt, hosszú használati élettartammal. A ló katonai és gazdasági felhasználása során ugyanis megengedhetetlen volt az engedetlenség, elképzelhetetlen volt például, hogy egy fogatló ne tudjon hosszú ideig nyugodtan állni, vagy a nagy erőkifejtést kívánó munkáknál, például fakitermelés során egyenesen életveszélyes lett volna a ló legkisebb ellenállása is. A lókiképzés persze akkor sem volt könnyebb, mint napjainkban, ezért a kiképzett ló értékessége miatt igen fontos szempont volt annak hosszúidejű használhatósága, a hosszú használati élettartam. És hát a kettő - nyilvánvalóan - szoros összefüggésben van, a jólképzett, kiokosított, kiügyesített ló, szakértő kezekben igen hosszú ideig munkaképes.

A XX. század elején azonban háttérbe szorult a ló katonai és gazdasági jelentősége. Nagy szerencsénk a XX. százdad “találmánya” a sport, mert nélküle már kipusztult volna Európából a ló. A sport azonban merőben más, az elmúlt hatezer éves kultúrától eltérő célt fogalmaz meg, a teljesítményt és a hagyományoktól eltérő cél csak a hagyományostól eltérő módszerekkel érhető el. A sportban ugyanis a teljesítmény a legfontosabb szempont és e mögé sorolódik a feltétlen, minden körülmények között érvényesülő  engedelmesség, a hosszú használati élettartam igénye pedig még hátrébb szorul. Ezért engedetlenek a lovak az eredményhirdetések során, ezért használódnak el viszonylag fiatalon testileg és lelkileg. Napjaink lótenyésztésének és lókiképzésének célja a minél nagyobb teljesítmény minél rövidebb idő alatt való elérése. Ezért napjainkban már szokványos a tíz év alatti lovak legmagasabb kategóriákban való versenyzése, holott ez néhány évtizede még különlegességnek számított. Egyre fiatalabb és fiatalabb lovak tűnnek fel a nemzetközi sport élvonalában, még a szakembereket is ámulatba ejtő teljesítményekkel. De ugyanez áll a versenyeken elvárt teljesítményekkel. A lovakkal és a lovasokkal szemben támasztott elvárások olyan különlegesek, teljesítésük során szinte a fizika törvényeit kell meghazudtolni.

A hihetetlen teljesítmények okán sokan gondolják, hogy a XX. században nagy fejlődésen ment keresztül a lókiképzés. Hatalmas tévedés! A természettől elidegenedett ember gőgje és rövidlátása. Mert hiszen hogyan is “mondhatna” bármi újat a természetet csak távcsövön keresztül ismerő ember az évszázadokkal korábban élt lókiképzőknek, hogyan is lehetne hatezer év megfigyelései után újat megismerni a lóról, hogyan lehetne annál mélyrehatóbb ismeretekkel rendelkezni a lovakról, mint amivel az az ember rendelkezett, aki gyerekkora óta, reggeltől estig a lovakkal volt és akinek az apja, nagyapja, dédapja, sőt az összes őse ezzel foglalkozott? A lókiképzés fejlődésében hinni nagyfokú beképzeltségre vall. Másnak persze más lett a lókiképzés, de ez nem fejlődés. Más lett, hiszen változott a kiképzés célja, de a XX. századi ember az abúzuson és a droghasználaton kívül semmit sem tudott hozzátenni az évezredes ismeretekhez. Azokhoz az ismeretekhez, amelyek a megváltozott világban egyre inkább ósdinak, vaskalaposnak, túlságosan részletekbe menőnek, időpocsékolónak látszanak. Mindez annak ellenére van így, hogy a lovak használati élettartama radikálisan csökkent, a versenysportban a tizenöt - tizennyolc éves ló idősnek számít és lecserélésre kerül. Ez a ló lehetséges élettartamának felét sem teszi ki. Emberi időléptékére vetítve mindez olyan, mintha harmincöt - harmincnyolc évesen azért menne nyugdíjba valaki, mert elöregedett a teste. Jelentsük ki, hogy ez nem normális, ez távol áll a tényleges lójóléti elvárásoktól.

A XXI. századi megközelítés azonban ismét változást hoz. A ló családtaggá és az öröm forrásává válik. Ezért ismét az együttműködés és a lówellness, azaz a hosszú, egészséges élet biztosításának szempontja kerül előtérbe. Ezzel együtt pedig a régi mesterek ismeretei, a lókiképzés általuk gyakorolt megközelítése divatossá válik. A modern lovas - modern ember lévén - lova kiképzésével kapcsolatban is szeretne minél részletesebb ismeretekhez jutni. A modern ember egyik jellegzetessége a tudásvágy, a modern ember nem elégszik meg az “így szoktuk”, “így kell” indokkal - döntései, különböző tevékenységei előtt szívesen ismerkedik meg háttérinformációval: betegsége esetén például annak mibenléréről, kezeléséről, gyereke iskolázása kapcsán a különböző iskolák előnyeiről, hátrányairól, stb.

A lovaglás, a lókiképzés kapcsán azonban nincs könnyű helyzetben. A modern ember másik jellegzetessége, hogy mindig különösre, felünőre vágyik, az egyszerű nem fogja meg fantáziáját, nem motiválja. A modern ember mindenben a szovjet kerti törpét keresi. Hogy milyen a szovjet kerti törpe - hát nagyobb! Ezért akar a modern ember nagyobb és nagyobb autót és persze mindig újat, ezért akar a filmeken erőszakot és brutalitást látni, ezért vannak a reklámokban fotoshoppolt, idealizált emberi alakok. A valóság azonban nem ilyen. A természetes nem extrém, az extrém nem természetes. A harmóniára ugyan vágyik az ember, de a természetes egyszerűség valójában nem divatos. A természetest nagyon nehéz kommunikálni, sőt a természetes egyszerűség napjainkban szinte deviancia. Ezzel szemben áll, hogy a jól és magas szinten kiképzett ló egyszerű, lovaglása sallang mentes. A jól és magas szinten képzett ló lovaglása olyan mintha a világ legegyszerűbb dolga lenne. De a magaskultúra, a művészet az ilyen. “A művészet egyszerű, elérni nehéz.” (Bent Branderup)

Hogy ebben az ellentmondásban mi vezethet a “kijárat” felé? Maga a ló! A lovat ugyanis nem csak a boldogságért használja a XXI. századi ember, hanem azért mert a ló az utolsó kapocs az ember és a természet között. A ló az, ami visszavezeti az egyes embereket a természet ismeretéhez, a ló az, ami ki tudja rángatni a modern embert civilizált körülményei közül a való világra! Ezért annyira népszerűek és hatékonyak a ló asszitálta tréningek.

Itt kell megjegyezni, hogy a természetes lókiképzési módszerek a régi mesterek módszereinek részei. Sok leírást azonban ezekről nem fogunk a mesterek írásaiban találni, mert a száz, százötven, kétszáz évvel ezelőtt, vagy még régebben élők számára mindez evidencia, magától értetődő dolog volt. A legnevesebb szabadidomítók szerepe rendkívül fontos, mert a természet törvényeit ismertetik meg a “városlakó” XXI. századi emberrel.

Milyen érdekes, hogy az emberiség kultúrtörténete szorosan összefügg a lóval, a lovaglással: mondhatnánk az emberiség történetét a nyeregben ülők írták, és most, a XXI. században ismét a ló az, aminek kiemelt fontossága van a homo sapiens számára a természethez való visszatalálás kapcsán. Ennek során pedig vagy felismeri a lovas, a lókiképző a természet egyszerűségre törekvését, ezzel együtt a természet törvényeit és ennek megfelelően a régi mesterek ismereteihez és kiképzési módszereihez fordul, hogy harmóniát találjon saját maga és lova közt, pontosabban saját maga és a természet között, vagy kísérlete a természethez való közeledésre kudarcot vall. Az ilyen lovas csupán eszközt lát lovában saját maga “kiteljesítése” érdekében, az ilyen lovas az, aki cserélgeti lovait, kiképzés kudarcait lova tehetetlenségére, szerény képességeire fogja, az ilyen lovas az, aki nem tud, nem mer saját magával szembenézni, tényleges önvizsgálatot tartani.

Szólj hozzá!
Címkék: Lovas Nemzet

Nemzeti Lovasakadémia

2018. november 29. 07:08 - patkószeg

nla_csoportkep_rgb.jpg

Egyedülálló képzés

A hároméves képzést nyújtó Nemzeti Lovasakadémia magas szintű elméleti és gyakorlati lókiképzői tudást biztosít tanítványainak. Minden év végén saját képzésű lóval kell gyakorlati vizsgát tenni, így a tanmenetnek megfelelően, évről évre számot kell adniuk lovaik kiképzési előrehaladásáról.

A képzés részletei

A tanévenként 10 hónapos, 140 órás oktatáson egyforma hangsúly helyeződik az elméleti és a gyakorlati ismeretek elsajátítására. Arra törekedtünk, hogy a hallgatók számára legkényelmesebb oktatási formát válasszuk, ezért ötvöztük a csoportos képzést az egyéni, testreszabott gyakorlati foglalkozásokkal.

Az első tanítási év célja a ló és lovas közötti magas szintű kommunikáció elsajátítása (kézen történő munka). A második év célja a ló engedelmességének kialakítása, a ló minőségi mozgáskultúrájának megalapozása (szárhozlovaglás). A harmadik év célja a ló ügyességének, rugalmasságának, hajlékonyságának kifejlesztése (hosszhajlítások elsajátítása).

Az akadémia elvégzésével a hallgatók klasszikus és átfogó lókiképzői ismeretekre, valamint magas szintű lovastudásra tesznek szert. Alkalmassá válnak lovak és lovasok képzésére, az önálló munkára professzionális szinten is.

Nemzeti hagyományok oktatása

A Nemzeti Lovasakadémia mindezt nemzeti hagyományaink alapján oktatja. Ez misszió jellegű, hiszen évezredes nemzeti lovaskultúránk bő egy emberöltővel ezelőtt feledésbe merült, a közgondolkodást a nemzetközi sport teljesítményalapú megközelítése urallja. Ugyanakkor feladatunk a hazai sportlovaglás színvonalának emelése is, mivel kimagasló eredményeket, nemzetközi sikereket csak lovas elődeink tudásával lehet elérni. Ezen túlmenően a magyar lófajtákat is csak akkor lehet újra helyzetbe hozni, ha a lókiképzés kapcsán újra a nemzeti megközelítés lesz uralkodó.

Kész tanmenet

Mindhárom tanév az éves kiképzési célt alátámasztó tantárgyakkal zajlik. Ezek lókiképzés elmélete, etológia, ló- és lovas személyiségfejlesztés, anatómia, állategészségügy, tartástechnológia, ló és lovaglás a művészetben. Saját tankönyvekkel rendelkezünk (lókiképzés elmélete, etológia, ló- és lovas személyiségfejlesztés). Anatómia, állategészségügy, tartástechnológia tankönyvünk kiadására jövő év második felében kerül sor. Az elméleti órák jegyzetei írásban, hangfelvételen és videófelvételeken elérhetőek.

A gyakorlati képzés, a hallgató előrehaladása elektronikus napló vezetésével és az oktatók havi értékelésével folyamatosan követésre kerül. A gyakorlati oktatók egységes tanítási módszerét igen kis lépésekre lebontott oktatási rend biztosítja. Ez ad garanciát arra, hogy a tanév végére a hallgatók sikeresen tudjanak gyakorlati vizsgát tenni. A gyakorlati képzést iskolalovak segítik, a hallgatók az iskolalovakon is gyakorolni tudják azokat a szakfogásokat, amelyeket azután saját lovaikkal is el kell sajátíttatniuk.

Magas szaktudású oktatók

A Nemzeti Lovasakadémia oktatói szakterületük legismertebb szakemberei. Magas szintű ismereteiket, szakmai együttgondolkodásukat a kortárs legnagyobb európai mesterekkel való szakmai kapcsolattartás, a magyar elődök munkájának kutatása, a legidősebb, nemzeti lovaskultúránkat még ismerő magyar lovasgenerációval való együttműködés és folyamatos belső továbbképzések biztosítják.

A Nemzeti Lovasakadémiáról további információ a www.nemzetilovasakadémia.hu oldalon található.

Szólj hozzá!

Nemzeti Lovasakadémia

2018. november 23. 20:51 - patkószeg

nemzeti_lovasakademia_csoportkep_1.png

"Az Akadémia nemzeti lovaskultúránk és lovastudásunk ápolásának, kutatásának és átadásának helyszíne. Hisszük, hogy kultúrát csak közösségben lehet művelni, és kötelességünknek érezzük, hogy mindazt a tudást és tapasztalatot, amely lovas elődeinknél, valamint az ő munkájukat kutatva oktatóinkban felhalmozódott továbbvigyük, átadjuk hogy magyar lovaskultúránkat közösen megújítsuk."

Szólj hozzá!