Zabla & Kengyel

Dr. Gőblyös István lovakról, lovasoknak

Engedni nehéz

2019. január 17. 08:30 - patkószeg

A ló elengedettsége, pontosabban a lovas különböző nyomásainak megfelelő, ellenállásmentes reakciója maga az együttműködés. Ezt nevezzük átengedőségnek.

A lókiképzés célja az átgengedőség

A lókiképzés célja az átengedőség, azaz az engedelmesség kialakítása. Átengedő például a gazda fogat elé kötött lova, amikor nyugodtan áll, míg ő a fogattól néhány méterre szomszédjával beszélget. De átengedő akkor is, amikor szénát villáz a kocsira a réten, és időről-irdőre a ló előrelép néhány lépést a gazda kérésének megfelelően, majd majd megáll és várja a további utasításokat. Szóval átengedő az a ló, amelyik a lovas szándéka szerint bármelyik irányban, bármely jármódban, bármilyen iramban megkezdi, vagy folytatja mozgását, vagy ha kell egy adott helyen nyugodtan áll. Átengedőség esetén a lovas segítségei a külső szemlélő számára szinte láthatatlan jelekké finomodnak.

Az átengedőség feltétele az együttműködési képesség és az együttműködési szándék megléte. Ha valamiért a ló nem a lovas szándéka szerint reagál, akkor a lovas első feladata az, hogy el kell döntenie, vajon a ló a képessége, vagy a szándéka miatt nem együttműködő, azaz képtelen együttműködni, vagy csak nem akar. A két helyzetben ugyanis teljesen más típusú hozzáállás szükséges a kiképző részéről. Ha a képességgel van probléma, akkor nagyon megértőnek, elfogadónak kell lenni, ha viszont a szándékkal van gond, akkor harározott és azonnali beavatkozásra van szükség.

Az átengedőség és a ló képessége

A ló képessége két dologban áll: testi ügyességében, azaz abban, hogy a sokszor igen összetett és bonyolult mozgásokkal járó elvárásokat fizikailag képes-e végrehajtani, másrészről, hogy megérti-e lovasa kéréseit.

Az ügyesség és a mozdulatok precizitása lassú mozgás közben fejleszthető. A dolog hasonló a diszkoszvetőhöz, aki még az olimpiai bajnokság döntöjében is többször elgyakorolja lassú mozdulatokkal azt, amit a dobás során végül gyorsan és erőteljesen kell végrehajtani. De a lassú mozgás nem csak a ló számára hasznos, hanem a lovas számára is. A lovasnak is rendkívül összetett mozgássorokat kell végrehajtani szinte gondolkodás nélkül. Ez a motoros mozgás. A motoros mozgás kialakításának problémájával mindenki találkozik, amikor autót tanul vezetni. A különböző kapcsolók használata csak idővel válik a sofőr számára automatikussá, a vezetés kezdeti időszakában szinte a vezetés gátló tényezője az, hogy bizonyos tevékenységeket, bizonyos mozdulatokat csak tudatosan, erősen koncentrálva tud végrehajtani a vezető. Idővel azonban ezek a mozdulatok, szinte automatikussá válnak, a motoros mozgás kialakul. Az autóvezető addig beszűkült látótere kiszélesedik, figyelmét másra is tudja fordítani az automatikussá vált mozgása közben.

A kommunikáció két síkon zajlik ló és lovas között. Az elsődleges a testbeszéd. A testbeszéd természetes módon érthető mindkét fél számára. A küldés, behívás, a nyomás, engedés egyből érthető lónak, lovasnak. A testbeszéd a harmadik fél számára is érthető. A testbeszédet nem kell tanulni. Kis pontosítást kell itt beszúrni. A testbeszédet senkinek sem kell tanulni, kivéve a természettől elszakadt embernek. Ami még száz évvel ezelőtt is természetes volt, az mára, a modern ember számára idegen, tanulásra váró dolog. Ez az oka annak, hogy a természetes lókiképzésről csak igen keveset lehet olvasni a klasszikus szerzőktől, számukra és kortársaik számára minez magától értetődő, magyarázatra nem szoruló tudás volt. A lovaglás közben az elsődleges segítség az ülés.

Könnyen előforul azonban, hogy a ló az elsődleges segítségre nem reagál. Ilynekor az elsődleges segítségnek az úgynevezett másodlagos segítségekkel kell érvényt szerezni. A másodlagos segítség a szár-, csizma-, hang-, és pálcasegítség. A másodlagos segítségben az a nehéz, hogy az “tanult nyelv, mégpedig mindkét fél számára”. (Bent Branderup) Annak megértése például, hogy csizmsegítségre előre kell indulni, az a ló számára csak bizonyos tanulási folyamat eredményeként lesz érthető és elfogadható. És hát a lovas is csak hosszú-hosszú gyakorlással jut el odáig, hogy a másodlagos segítségeket, ezt a ló és lovas közötti különös nyelvet precízen alkalmazza, azaz az adott helyzetben tévedhetetlenül használja a kommunikáció vonatkozó fogásait, “ragozása” jó legyen, akcentus nélkül “beszélje” a nyelvet. 

Az átengedőség és a ló szándéka 

A ló hatezeréves tenyésztésének legfőbb célja az együttműködési szándék erősítése. Azonban a gyakorlatban végül minden egyes egyedet, minden egyes lovat engedelmessé kell formálni, engedelmessé kell nevelni. Rövid távon többféle módon lehet elérni, hogy a ló a kiképző akaratának alávesse magát. Az egyik - szélsőség - az, hogy a lovas erőt alkalmaz: durva segítségeket, vagy szerszámzatot, felszerelést használ. Ez hosszú távon nem működik, mert ennek a módszernek csak két végeredménye lehet. Az egyik az, hogy az erőszak természetellenességéből fakadóan ló testileg, vagy lelkileg olyan sérüléseket szenved, amelyek alkalmatlanná teszik komoly feladatok végrehajtására, teste idő előtt elhasználódik. A másik az, hogy a ló az erőszakba beleerősödik és egyre ellenállóbbá és ellenállóbbá válik. Az erőszak útja járhatatlan. Az ennél már sokkal jobb, ha a lovas dominanciája hat. Ugyan ez sem jó teljesen, mert domináns társ mellett a ló nem fejlesztheti ki a benne lévő lehetőségeket. Az ideális az, ha a lóban követő magaratás alakul ki, permanens szándékává válik a lovassal való együttműködés. Ezt a lovas nyomásokkal, illetve a nyomásokra való engedtetéssel tudja elérni.

Nyomások különböző irányokból

A nyomások - kissé egyszerűsítve - érhetik a lovat: oldalról, hosszirányban és felűről. Oldalról a nyomás érheti a csípőjét. A ló a nyomásra való engedés esetén a csípő oldalra mozdul, ha a vállakat nem éri nyomás, akkor a ló az eleje körül megfordul. A nyomás érheti a vállát, ilyenkor a ló válla tér ki oldalra, ha a ló csípőjét nem éri nyomás, akkor a hátulja körül fordul meg. Ha ennek a két nyomásnak már fesztelenül enged a ló, akkor a kiképző megkisérelheti a vállak és a csípők egyidejű nyomását. Ilyenkor oldalirányban fog megindulni a ló. Ha a vállakra és a csípőkre ható nyomás a hajlitás belső oldaláról érkezik, akkor a mozgást vállat be feladatnak nevezzük, ha kívűlről, akkor farat be feladatnak.

A nyomások érhetik hosszirányban is a lovat. Ha előről éri a nyomás, akkor hátrafelé mozdul, ha hátulról akkor előre. Amikor ezeknek a nyomásoknak már készségesen enged a ló, akkor ezeket a nyomásokat is meg lehet kísérelni kombináltan adni. Ha előről nyomás éri a lovat, de a kiképző jelzi, hogy nem léphet hátra, akkor csak a súlypontját fogja hátra venni, ez a felvétel. Ha a nyomás hátulról érkezik, de a kiképző jelzi, hogy nem léphet előre a ló, akkor ez szárraállításként fog hatni.

A lovat felűről is érheti nyomás a farbúbon és a marjánál. Mindkét nyomásra az adott testrész sűlyesztésével kell reagálnia.

A hármas szabály

A nyomások kapcsán három szabályt kell betartani.

  • A nyomásra engednie kell a lónak. Ez az izmai ellazítását és a nyomás elől való kitérést jelenti.
  • Ha a ló a nyomásra nem enged, akkor a nyomást addig kell fenntartani, ameddig a ló nem enged. Azonban mindeközben meg kell fontolni, hogy megfelelő-e a nyomás mértéke, esetleg erősíteni, vagy éppen gyengíteni kell azt. Meg kell jegyezni, hogy legtöbbször pont az a probléma, hogy túl erős a nyomás és a ló magától a nyomás intenzitásától feszül be, a túl erős segítség az oka annak, hogy nem tud helyesen reagálni.
    Itt kell megjegyezni, hogy a ló csak nagyon kis intenzitású nyomást képes elfogadni, csak igen kis nyomásokra tud helyesen reagálni, így jóval kisebb nyomásokat (pl. szár és csizmasegítségeket) kell alkalmazni, mint amit az átlagos lovas gondol. A segítségek mértéke, amivel a közkultúrában találkozni lehet olyan erős, hogy azt a ló szinte kocsmai verekedésnek tekinti. Mindez különösen áll a fiatal lóra. A fiatal lovat sok esetben nem is lehet nyomásra engedtetni, inkább csak terelgetni kell a nyomásokkal, sőt gyakran tanácsos inkább engedéssel  kitérni mindenféle konfliktus elől, mint minden áron az elvet, a nyomásra való engedtetés elvét szigorúan érvényesíteni. A nyomások és az azokra való engedés elvárását olyan lassan kell fokozni a kiképzés első hónapjaiban, hogy azt szinte észrevétlen maradjon a fialtal ló számára.
  • Ha a ló engedett, akkor a lovasnak is engednie kell. Az engedés maga az, ami jelzi a lónak, hogy a lovas kérésének megfelelően reagált. A lovas elégedettségét más módon is ki tudja fejezni, de a legfontosabb az engedés, a nyomás befejezése.

Engedni nehéz

Ez utóbbi a legnehezebb. A ló hátán a lovas legnehezebb feladata a fesztelen ülés. Feszíteni könnyű, lazának lenni nehéz.

Nehéz azért mert a fesztelenséghez a lovasnak tökéletes egyensúlyban kell lennie a ló hátán. Kellő egyensúly nélkül vagy kezével kell testét a nyeregben tartania, vagy lábai feszességével kell ugyanezt elérnie. A fesztelen ülés azt jelenti, hogy mindenfajta, szó szerint mindenfajta izomtevékenység nélkül tudjon a lovas a ló hátán ülni, pozícióját a ló hátán csupán az biztosítja, hogy középen ül.

Másrészről a lovasnak igen sokat kell azt is gyakorolnia, hogy figyelmetlenségből ne feszítse meg testének egyes izomcsoportjait. Az ilyen lovas, bár egyensúlyban ül, nem képes annyira kontrollálni saját testét, hogy az feszességmentes legyen. Be kell vallani, hogy a lovas testének kontrollja igen nagy gyakorlatot igényel, a ló hátán olyan sok dologra kell figyelni, a lovas olyan összetett mozgásokra kell, hogy képes legyen, amelynek során - kellő gyakorlat hiányában - óhatatlanul ilyen-olyan feszességgel reagál. Ez viszont a ló számára félreérthető, zavaró.

Az engedést nagyon sokat kell gyakorolni, de el kell minden kiképzőnek fogadnia, hogy az elengedett fesztelen helyzet a lovas alaphelyzete. A feszítés, a nyomásgyakorlás a különös helyzet, ez csak azokban a pillanatokban kell használni amikor a ló alajkát, iramát, vagy mozgásirányát akarja megváltoztatni a lovas.

Szólj hozzá!

A vállat be nehézsége

2019. január 04. 22:33 - patkószeg

swan_trab59a6b67f470ee.jpg

A jó vállat be valójában a kiképző fejében dől el, mert nehéz elképzelni és megérteni, hogy a helyes vállat be során a külső váll megkönnyül és a feladat a ló a belső vállát terheli erősebben.

Ezt azért nehéz elképzelni, mert hát hogyan is tudna a hajlítás külső oldala felé mozogni a ló, ha befelé dől. Sokkal egyszerűbb azt elképzelni, hogy a ló a menetirányba, azaz a külső oldal felé dől - de ez helytelen. Ha kifelé dől a ló a vállat be során, akkor az csak hasonlít a vállat be feladathoz, de nem az! A helyes vállt be az, ami Bent Branderup fenti fotóján is látszik: a belső váll (és csípő) lesüllyed, a külső oldal szinte felemelkedik.

A helyesen végrehajtott vállat be feladat segítségével a lovas a ló belső vállára tud többletterhet irányítani. Például a balra kieső váll jobb kézen túlterhelt, nincs meg az egymás melletti lábak teherviselési egyenlősége (sérül a négy láb egyenlő terhelésének elve), ezért ebben az esetben a vállat be feladat tud megoldást hozni a lovasnak, a túlterhelt külső vállról vállat be feladat segítségével tud terhet átirányítani a belső vállra és ezzel kiegyensúlyozni a vállakat, azaz egyenessé tenni a lovat. A vállat be így nyer értelmet: az nem egy látványos mozgás, hanem eszköz a lovas kezében - egyebek mellett - az egyenesség (a lábak egyenlő teherviselésének) kialakítására.

A külső váll könnyedsége persze az átellenes hátulsó láb hordozóerejének megnöveléséből következik. Ezért a jó vállat be feladat a legjobb eszköz a belső láb súlypont felé léptetésére, azaz a lendület kifejlesztésére is. Ez szintén látszik a fenti fotóból.

Szólj hozzá!

Munka kézen: pozíciók

2018. december 20. 07:09 - patkószeg

A kézen történő munka során mindig a ló "másik oldalának" birtoklása a nehéz. Ha elöl van a lókiképző, akkor könnyű a lovat lassítani és könnyű a vállak vezetése, nehéz viszont a ló előrehajtása és a csípők vezetése. Ha hátul áll a kiképző, akkor viszont a vállak vezetése nehéz és a felvétel. Ha belül áll, akkor a külső szár és külső csizma használata a problémás és így tovább. A kiképzőnek minden pozícióból képesnek kell lennie a lovát vezetni. Hogy végül hová áll, azt pedagógiai, kiképzési szempontok döntik el.

 

Szólj hozzá!

Hogyan kezdjünk a fiatal ló idomításához?

2018. december 07. 07:09 - patkószeg

szuadovezetve.JPG

A lókiképzés kezdeti lépései, annak módja, minősége kitörölhetetlenül meghatározóak a ló későbbi életére, idomítottságára, lehetséges teljesítményére. Éppen ezért mindenki a lehető legjobb bánásmódot és türelmes szakszerűséget próbál fiatal lovának biztosítani. Ennek ellenére sokfajta belovaglási módszer lehet találkozni, de vajon mit gondoltak erről lovas elődeink, hogyan zajlik a fiatal ló kiképzése évezredes hagyományaink alapján?

Mielőtt a konkrét “ügymenetre” térnénk rögzíteni kell belovaglás célját: “A ló belovaglása azt jelenti, hogy testalkata és erőállapota szerint, tervszerűen felépített, lassankint fokozott tornáztató gyakorlatokkal a lovat olyan kiegyensúlyozott helyzetbe hozzuk, amelyben lovasa súlyával megterhelten és annak akarata szerint is úgy mozoghat, mint ahogy lovas nélkül, természetadta egyensúlyában, saját akarata és szüksége szerint mozgott: lendületesen, rugalmasan, minden feszességtől mentesen. További célja, hogy természetadta képességét tökéletesre fejlessze. A lovasa segítségeit engedelmesen elfogadja és lovasát lengő háttal hordozza. A lovas és a ló olyan tökéletes összhangba kerüljön egymással, hogy a szemlélőben az a benyomást keltsék, teljesítményük nem okoz nehézséget sem a lovasnak, sem a lónak és nem megerőltető.”

A kiképzés úgynevezett első időszakában a fiatal ló nyereghez, majd a lovas súlyához való szoktatása történik. A ló kellő erőállapotba hozásának és a lovas alatti munka kezdő lépéseinek megtételéhesz szükséges idő körülbelül két hónap.

A fiatal ló legtöbbször legelőről érkezik a képzés helyszínére. Környezetének drasztikus változása miatt különösen gondos bánásmódot igényel, nagyon kell vigyázni arra, hogy az új viszonyok között az emberhez bizalmat kapjon. Nagyon fontos, hogy - az átmenet megkönnyítendő - ebben az időszakban kiképzőjükkel való munkájukon túlmenően minél több időt tölthessenek szabad levegőn. Takarmányozásukban az inkább kevesebbet, mint többet elv kell, hogy érvényesüljön.

A fiatal lovat mindenek előtt az ember közelségéhez és az istálló napi “életritmusához”, a rendszeres etetéshez, ápoláshoz, a kötőfék fel- és levételéhez, a karámba történő ki- és bevezetéshez kell szoktatni. Mindehhez olyan segítőkre van szükség, akik az istálló személyzeteként mindezt hozzáértő magabiztossággal tudják elvégezni. Az istállóban, a lovak körül végzett munka látszólag egyszerű, mégis nagy hozzáértést és gyakorlatot igényel, ellenkező esetben a rájuk bízott lovak bizonytalanokká válnak, ilyen-olyan nem kívánatos tulajdonságokat, szokásokat sajátíthatnak el.

A lovak nyergelését és kantározását az első naptól kell megkezdeni a kiképző felügyelete mellett.

A kiképzői munka is a ló vezetésével kezdődik. Magának a kiképzőnek is személyes kapcsolatok kell kiépítenie az újonnan keze közé került lóval. A ló vezetgetésére a képzés leendő helyszínén kell sort keríteni. “A kézen történő elővezetés többszöri gyakorlása a legjobb mód arra, hogy a fiatal ló minden, az új környezetében előforduló benyomással csakhamar megbarátkozzék.”

Nagyon érdekes, hogy a katonai szabályzat a következő lépésként a fiatal ló lóhátról való vezetését írja elő lovardában és terepen. A magabiztos lovon ülő lovas a térde magasságában kell, hogy a fiatal lovat vezesse. Lovardában a vezetés a külső oldalon történik, a fiatal ló a fal és az idősebb ló között jár. A vezetőszárat a lovas két kézzel fogja, kellő szárhosszúságot fog a vezetett ló felöli kezében, a másik kezében fogja saját lovának szárait, valamint a vezetőszár végét, hogy problémás helyzetben legalább az a kezében maradjon. Ezzel a kezével a nehéz pillanatokban megfoghatja nyergének kápáját, hogy kellő erőt tudjon kifejteni. A lovardában a vezetést úgynevezett ostoros, vagy ostorosok segítik, a visszatartó lovat előrehajtják, hogy a vezető lóval tartsa a járás iramát. A vezetett lovat szükség esetén kikötőszárakkal kell kikötni, hogy munka közben ne tudjon a vezető ló felé fordulni. A vezetőszárat a csikókantár alá tett kapicán, vagy az úgynevezett kényszerkötőfék középső karikájába kell kapcsolni.

Mindezzel párhuzamosan megkezdődhet a ló futószáras képzése. “A helyes futószárazás a lő kiképzésének egyik legnehezebb része. sok türelmet és hozzáértést igényel. Helytelenül végrehajtva jóvátehetetlen hibákat okozhat a lóban, s eképpen sokkal többet árt, mint amennyit használ.” A futószárazás készíti elő a lovat a lovas alatti munkára. “Futószárazást főleg akkor használjuk a fiatal lovak kezdő kiképzésére, ha nincsen módunk arra, hogy a fiatal ló első mozgatásait vezetékló mellett végeztessük, vagy ha a fiatal ló a lovas alá még gyenge, vagy kedvezőtlen testalkatú…” A futószárazás megkezdéséhez két, vagy három ember szükséges. Az első kettő a futószárazó és az ostoros. A futószárazó kezdettől a futószárazás később alkalmazott segítségeit használja, míg az ostoros a lóhoz közelebb állva a ló előrehajtását és körön történő mozgását biztosítja. Nagy segítség a harmadik ember, az úgynevezett zabos, aki a ló külső oldalán állva segíti a futószárazás munkáját. A futószárazást kapicánnal kell végrehajtani a ló száját kímélendő. Ha feltétlenül szükséges, akkor biztonsági okok miatt kikötőszárak alkalmazásával kell futószárazni. Ez esetben a mar fölött kell keresztezni a kikötőszárakat.

A lóraülést minél hamarabb meg kell kezdeni. Ez is két- vagy háromemberes feladat. A lovat kellő lemozgatás után a lovarda közepére vezetve kell megállítani. Míg az egyik segítő a ló elé állva a zabla mozgatásával, vagy jutalomfalattal (a katonai szabályzat szerint zabbal) lefoglalja a ló figyelmét, addig a másik segítő nyeregbeemeli a lovast, majd a jobb oldalon segíti a kengyel felvételét. Néhány napig a lovast lépésben, rövid ideig meg kell vezetni. A felszállást és leszállást többször lehet naponta gyakorolni. Néhány nap múlva meg lehet kezdeni az önálló lovaglást. Ez a legegyszerűbb a vezető ló céltudatos alkalmazásával. “Ha egy vezetőló áll rendelkezésre, az a fiatal ló belső oldalán megy, ha kettő, akkor az egyik közvetlenül előtte és a másik közvetlenül mellette halad. Nagyon fontos, hogy a lovardának legyen fala, így a fiatal ló nem futhat el és társaságban gyorsan és szívesen  fog társaiak jármódjához, iramához és irányához alkalmazkodni.”

“A kiképzésnek mindig a legfontosabb alapja, hogy minden lóban felkeltse és fenntartsa az élénk előremenésre való hajlamot.”

A fiatal ló kontúrja még nem kialakult, ezért fokozott figyelemmel kell lenni a nyereg elhelyezkedésére és szükség esetén a lovat újra kell nyergelni. Ez egyébként rövid pihenőt is ad a lónak, mind fizikailag, mind mentálisan.

A fiatal ló képzésének első időszaka akkor ér véget, ha a ló a lovas súlyát megszokva a lazítottság állapotában (mozgásszervek elengedettek, de még nincs tolóerő) kinyújtott nyakkal készségesen mennek előre.

Szólj hozzá!

A természetes nem extrém, az extrém nem természetes

2018. december 03. 07:50 - patkószeg

zazie.jpgA XX. század különleges vargabetűt hozott a lókiképzés évezredes történetében. Az elmúlt hatezer évben a lótenyésztés és a lókiképzés célja az engedelmes, együttműködő ló volt, hosszú használati élettartammal. A ló katonai és gazdasági felhasználása során ugyanis megengedhetetlen volt az engedetlenség, elképzelhetetlen volt például, hogy egy fogatló ne tudjon hosszú ideig nyugodtan állni, vagy a nagy erőkifejtést kívánó munkáknál, például fakitermelés során egyenesen életveszélyes lett volna a ló legkisebb ellenállása is. A lókiképzés persze akkor sem volt könnyebb, mint napjainkban, ezért a kiképzett ló értékessége miatt igen fontos szempont volt annak hosszúidejű használhatósága, a hosszú használati élettartam. És hát a kettő - nyilvánvalóan - szoros összefüggésben van, a jólképzett, kiokosított, kiügyesített ló, szakértő kezekben igen hosszú ideig munkaképes.

A XX. század elején azonban háttérbe szorult a ló katonai és gazdasági jelentősége. Nagy szerencsénk a XX. százdad “találmánya” a sport, mert nélküle már kipusztult volna Európából a ló. A sport azonban merőben más, az elmúlt hatezer éves kultúrától eltérő célt fogalmaz meg, a teljesítményt és a hagyományoktól eltérő cél csak a hagyományostól eltérő módszerekkel érhető el. A sportban ugyanis a teljesítmény a legfontosabb szempont és e mögé sorolódik a feltétlen, minden körülmények között érvényesülő  engedelmesség, a hosszú használati élettartam igénye pedig még hátrébb szorul. Ezért engedetlenek a lovak az eredményhirdetések során, ezért használódnak el viszonylag fiatalon testileg és lelkileg. Napjaink lótenyésztésének és lókiképzésének célja a minél nagyobb teljesítmény minél rövidebb idő alatt való elérése. Ezért napjainkban már szokványos a tíz év alatti lovak legmagasabb kategóriákban való versenyzése, holott ez néhány évtizede még különlegességnek számított. Egyre fiatalabb és fiatalabb lovak tűnnek fel a nemzetközi sport élvonalában, még a szakembereket is ámulatba ejtő teljesítményekkel. De ugyanez áll a versenyeken elvárt teljesítményekkel. A lovakkal és a lovasokkal szemben támasztott elvárások olyan különlegesek, teljesítésük során szinte a fizika törvényeit kell meghazudtolni.

A hihetetlen teljesítmények okán sokan gondolják, hogy a XX. században nagy fejlődésen ment keresztül a lókiképzés. Hatalmas tévedés! A természettől elidegenedett ember gőgje és rövidlátása. Mert hiszen hogyan is “mondhatna” bármi újat a természetet csak távcsövön keresztül ismerő ember az évszázadokkal korábban élt lókiképzőknek, hogyan is lehetne hatezer év megfigyelései után újat megismerni a lóról, hogyan lehetne annál mélyrehatóbb ismeretekkel rendelkezni a lovakról, mint amivel az az ember rendelkezett, aki gyerekkora óta, reggeltől estig a lovakkal volt és akinek az apja, nagyapja, dédapja, sőt az összes őse ezzel foglalkozott? A lókiképzés fejlődésében hinni nagyfokú beképzeltségre vall. Másnak persze más lett a lókiképzés, de ez nem fejlődés. Más lett, hiszen változott a kiképzés célja, de a XX. századi ember az abúzuson és a droghasználaton kívül semmit sem tudott hozzátenni az évezredes ismeretekhez. Azokhoz az ismeretekhez, amelyek a megváltozott világban egyre inkább ósdinak, vaskalaposnak, túlságosan részletekbe menőnek, időpocsékolónak látszanak. Mindez annak ellenére van így, hogy a lovak használati élettartama radikálisan csökkent, a versenysportban a tizenöt - tizennyolc éves ló idősnek számít és lecserélésre kerül. Ez a ló lehetséges élettartamának felét sem teszi ki. Emberi időléptékére vetítve mindez olyan, mintha harmincöt - harmincnyolc évesen azért menne nyugdíjba valaki, mert elöregedett a teste. Jelentsük ki, hogy ez nem normális, ez távol áll a tényleges lójóléti elvárásoktól.

A XXI. századi megközelítés azonban ismét változást hoz. A ló családtaggá és az öröm forrásává válik. Ezért ismét az együttműködés és a lówellness, azaz a hosszú, egészséges élet biztosításának szempontja kerül előtérbe. Ezzel együtt pedig a régi mesterek ismeretei, a lókiképzés általuk gyakorolt megközelítése divatossá válik. A modern lovas - modern ember lévén - lova kiképzésével kapcsolatban is szeretne minél részletesebb ismeretekhez jutni. A modern ember egyik jellegzetessége a tudásvágy, a modern ember nem elégszik meg az “így szoktuk”, “így kell” indokkal - döntései, különböző tevékenységei előtt szívesen ismerkedik meg háttérinformációval: betegsége esetén például annak mibenléréről, kezeléséről, gyereke iskolázása kapcsán a különböző iskolák előnyeiről, hátrányairól, stb.

A lovaglás, a lókiképzés kapcsán azonban nincs könnyű helyzetben. A modern ember másik jellegzetessége, hogy mindig különösre, felünőre vágyik, az egyszerű nem fogja meg fantáziáját, nem motiválja. A modern ember mindenben a szovjet kerti törpét keresi. Hogy milyen a szovjet kerti törpe - hát nagyobb! Ezért akar a modern ember nagyobb és nagyobb autót és persze mindig újat, ezért akar a filmeken erőszakot és brutalitást látni, ezért vannak a reklámokban fotoshoppolt, idealizált emberi alakok. A valóság azonban nem ilyen. A természetes nem extrém, az extrém nem természetes. A harmóniára ugyan vágyik az ember, de a természetes egyszerűség valójában nem divatos. A természetest nagyon nehéz kommunikálni, sőt a természetes egyszerűség napjainkban szinte deviancia. Ezzel szemben áll, hogy a jól és magas szinten kiképzett ló egyszerű, lovaglása sallang mentes. A jól és magas szinten képzett ló lovaglása olyan mintha a világ legegyszerűbb dolga lenne. De a magaskultúra, a művészet az ilyen. “A művészet egyszerű, elérni nehéz.” (Bent Branderup)

Hogy ebben az ellentmondásban mi vezethet a “kijárat” felé? Maga a ló! A lovat ugyanis nem csak a boldogságért használja a XXI. századi ember, hanem azért mert a ló az utolsó kapocs az ember és a természet között. A ló az, ami visszavezeti az egyes embereket a természet ismeretéhez, a ló az, ami ki tudja rángatni a modern embert civilizált körülményei közül a való világra! Ezért annyira népszerűek és hatékonyak a ló asszitálta tréningek.

Itt kell megjegyezni, hogy a természetes lókiképzési módszerek a régi mesterek módszereinek részei. Sok leírást azonban ezekről nem fogunk a mesterek írásaiban találni, mert a száz, százötven, kétszáz évvel ezelőtt, vagy még régebben élők számára mindez evidencia, magától értetődő dolog volt. A legnevesebb szabadidomítók szerepe rendkívül fontos, mert a természet törvényeit ismertetik meg a “városlakó” XXI. századi emberrel.

Milyen érdekes, hogy az emberiség kultúrtörténete szorosan összefügg a lóval, a lovaglással: mondhatnánk az emberiség történetét a nyeregben ülők írták, és most, a XXI. században ismét a ló az, aminek kiemelt fontossága van a homo sapiens számára a természethez való visszatalálás kapcsán. Ennek során pedig vagy felismeri a lovas, a lókiképző a természet egyszerűségre törekvését, ezzel együtt a természet törvényeit és ennek megfelelően a régi mesterek ismereteihez és kiképzési módszereihez fordul, hogy harmóniát találjon saját maga és lova közt, pontosabban saját maga és a természet között, vagy kísérlete a természethez való közeledésre kudarcot vall. Az ilyen lovas csupán eszközt lát lovában saját maga “kiteljesítése” érdekében, az ilyen lovas az, aki cserélgeti lovait, kiképzés kudarcait lova tehetetlenségére, szerény képességeire fogja, az ilyen lovas az, aki nem tud, nem mer saját magával szembenézni, tényleges önvizsgálatot tartani.

Szólj hozzá!
Címkék: Lovas Nemzet

Nemzeti Lovasakadémia

2018. november 29. 07:08 - patkószeg

nla_csoportkep_rgb.jpg

Egyedülálló képzés

A hároméves képzést nyújtó Nemzeti Lovasakadémia magas szintű elméleti és gyakorlati lókiképzői tudást biztosít tanítványainak. Minden év végén saját képzésű lóval kell gyakorlati vizsgát tenni, így a tanmenetnek megfelelően, évről évre számot kell adniuk lovaik kiképzési előrehaladásáról.

A képzés részletei

A tanévenként 10 hónapos, 140 órás oktatáson egyforma hangsúly helyeződik az elméleti és a gyakorlati ismeretek elsajátítására. Arra törekedtünk, hogy a hallgatók számára legkényelmesebb oktatási formát válasszuk, ezért ötvöztük a csoportos képzést az egyéni, testreszabott gyakorlati foglalkozásokkal.

Az első tanítási év célja a ló és lovas közötti magas szintű kommunikáció elsajátítása (kézen történő munka). A második év célja a ló engedelmességének kialakítása, a ló minőségi mozgáskultúrájának megalapozása (szárhozlovaglás). A harmadik év célja a ló ügyességének, rugalmasságának, hajlékonyságának kifejlesztése (hosszhajlítások elsajátítása).

Az akadémia elvégzésével a hallgatók klasszikus és átfogó lókiképzői ismeretekre, valamint magas szintű lovastudásra tesznek szert. Alkalmassá válnak lovak és lovasok képzésére, az önálló munkára professzionális szinten is.

Nemzeti hagyományok oktatása

A Nemzeti Lovasakadémia mindezt nemzeti hagyományaink alapján oktatja. Ez misszió jellegű, hiszen évezredes nemzeti lovaskultúránk bő egy emberöltővel ezelőtt feledésbe merült, a közgondolkodást a nemzetközi sport teljesítményalapú megközelítése urallja. Ugyanakkor feladatunk a hazai sportlovaglás színvonalának emelése is, mivel kimagasló eredményeket, nemzetközi sikereket csak lovas elődeink tudásával lehet elérni. Ezen túlmenően a magyar lófajtákat is csak akkor lehet újra helyzetbe hozni, ha a lókiképzés kapcsán újra a nemzeti megközelítés lesz uralkodó.

Kész tanmenet

Mindhárom tanév az éves kiképzési célt alátámasztó tantárgyakkal zajlik. Ezek lókiképzés elmélete, etológia, ló- és lovas személyiségfejlesztés, anatómia, állategészségügy, tartástechnológia, ló és lovaglás a művészetben. Saját tankönyvekkel rendelkezünk (lókiképzés elmélete, etológia, ló- és lovas személyiségfejlesztés). Anatómia, állategészségügy, tartástechnológia tankönyvünk kiadására jövő év második felében kerül sor. Az elméleti órák jegyzetei írásban, hangfelvételen és videófelvételeken elérhetőek.

A gyakorlati képzés, a hallgató előrehaladása elektronikus napló vezetésével és az oktatók havi értékelésével folyamatosan követésre kerül. A gyakorlati oktatók egységes tanítási módszerét igen kis lépésekre lebontott oktatási rend biztosítja. Ez ad garanciát arra, hogy a tanév végére a hallgatók sikeresen tudjanak gyakorlati vizsgát tenni. A gyakorlati képzést iskolalovak segítik, a hallgatók az iskolalovakon is gyakorolni tudják azokat a szakfogásokat, amelyeket azután saját lovaikkal is el kell sajátíttatniuk.

Magas szaktudású oktatók

A Nemzeti Lovasakadémia oktatói szakterületük legismertebb szakemberei. Magas szintű ismereteiket, szakmai együttgondolkodásukat a kortárs legnagyobb európai mesterekkel való szakmai kapcsolattartás, a magyar elődök munkájának kutatása, a legidősebb, nemzeti lovaskultúránkat még ismerő magyar lovasgenerációval való együttműködés és folyamatos belső továbbképzések biztosítják.

A Nemzeti Lovasakadémiáról további információ a www.nemzetilovasakadémia.hu oldalon található.

Szólj hozzá!

Nemzeti Lovasakadémia

2018. november 23. 20:51 - patkószeg

nemzeti_lovasakademia_csoportkep_1.png

"Az Akadémia nemzeti lovaskultúránk és lovastudásunk ápolásának, kutatásának és átadásának helyszíne. Hisszük, hogy kultúrát csak közösségben lehet művelni, és kötelességünknek érezzük, hogy mindazt a tudást és tapasztalatot, amely lovas elődeinknél, valamint az ő munkájukat kutatva oktatóinkban felhalmozódott továbbvigyük, átadjuk hogy magyar lovaskultúránkat közösen megújítsuk."

Szólj hozzá!

Dahlgren skála

2018. november 14. 08:03 - patkószeg

dahlgren.jpg

Az idomítási skálák az átengedőség elérését célozzák. Nagyon érdekes ez ügyben Christofer Dahlgren, az Academic Art of Riging lovas mesterének skálája:

1. Egyensúly (Balance)
2. Elengedettség (Suppleness)
3. Feligazítottság szabályozhatósága (Shape)
4. Iram szabályozhatóság (Speed)
5. Ütem szabályozhatósága (Rhythm)
6. Lendület (Impulsion)

Szólj hozzá!

Mindenkinek, akit illet ;)

2018. október 31. 16:00 - patkószeg

1. Mindenekelőtt szeretném kifejezni azt, hogy, ha valakit megbántottam bejegyzéseimmel, kommentjeimmel attól elnézést kérek - nem állt szándékomban.

2. A közismert polémia túlhaladt azon a ponton, ami bármilyen módon is segíthené nemzeti lovaskultúránkat, a lószerető emberek érdekeit.

3. A felvetett megoldással szakmailag nem tudok azonosulni, nem ezt tanultam, nem ezt diktálja a szívem, nem értek hozzá, bár tudom, hogy vannak akik ezt az utat választják a fiatal ló kiképzése során. A felvetés vállalása teljes mértékben szembe menne mindazzal, amit képviselek, amit tanítványaimnak oktatok, ezért azt elfogadni nem áll módomban.

4. Ha valaki jelenlegi tudásomra kíváncsi, annak nyitva áll Akadémiám, vagy meglátogathat lovardámban rendezett szakmai napokon.

5. A magyar lovaskultúra erősítése érdekében továbbra is minden fórumot, mindenlehetőséget megragadok.

Szólj hozzá!

Melyik ló tud levade-ozni?

2018. október 27. 08:44 - patkószeg

Tegnapi, a konchajlításról szóló cikkem kapcsán vetette fel valaki (a cikk ide kattintva található), hogy minek a levade feladatról beszélni, az nagyon távol áll a köznapi lovas lehetőségeitől. Ugyan már! Levade-ozni minden ló tud, csak akarni kell és persze nem kell elugrani kiképzés munkamennyiségétől! Mondhatnám, ha Zita tud levade-ozni, akkor minden ló képes rá. Még pontosabban, az nem kérdés hogy tud-e egy ló levade-ozni, hanem az, hogy a felvétel milyen mértékben megy át a lovon: mennyire nyújtja meg a kiképző lova hátulsó lábainak izmait, inait, mennyire teszi hajlékonnyá ízületeit, hátulsó lábainak és törzsének izmait milyen mértékben erősíti meg.

Maga a levade feladat persze, mindennek a csúcsa, a felvétel végletekig való fokozása, de "piciben" a felvételre minden lónak képesnek kell lennie. Levade-ozni nem kell, de minél inkább átmegy a felvétel a lovon (nem csak a fél- és a teljes fevétel, hanem az iskolafelvétel is), annál egészségesebbre formálja a kiképző lovát. A helyes kiképzés ugyanis a ló egészségét szolgálja és ezzel együtt a ló minél hosszabb használati időtartamát célozza meg. A levade nem öncélú feladat! A fiatal kislányt szülei nem azért iratják be a balettiskolába, hogy a végén az operaházban elsőtáncos legyen, hanem azért, hogy fejlett mozgáskultúrája alakuljon ki, testtudatosan mozogjon, ezzel együtt minél egészségesebbé váljon.

A felvételre minden ló képes, ahogyan azt a fenti videó mutatja. Iskolalovam, Fióna készségesen enged a felvevő segítségnek, ezt bárki kipróbálhatja, aki eljön hozzám, hiszen Fióna azért iskolaló. Szóval Fiónán a felvétel átmegy, innen már csak hat-nyolc év munka a levade. :)

Szólj hozzá!

Konchajlítás

2018. október 26. 07:16 - patkószeg

2018-09-14_10-42-04_brth_canon_eos_70d_50_1_8_mg_6227.jpg

A konchajlítás a csípő, térd és csánkízület egyidejű meghajlítása. A konchajlítás a végleges átengedőség jele, így végső soron a lókiképzés célja. Miután a térd és a csánk csak egyszerre tud hajlani, ezért a konchalítás során a lovas nem három hanem csak két feladattal áll szemben: 1. a csípő hajlításával, 2. a térd-csánk hajlításával. A csípőízület hajlítását a ló hátulsó lábának súlypont felé lépésével, a hátulsó láb előrelendülésével lehet elérni. Ha az előrelendülő lábra a lovas felvételt ad, az meghajlítja a másik két ízületet. A csípőízület hajlíthatóságának van egy fizikai határa, ezért ha az ízület hajlítottsága a határ közelébe kerül (az összeszedés elér egy bizonyos határig), akkor nem tudja a ló még előrébb lendíteni a lábát és a mozgás (az adott jármód) szép fokozatosan leáll és iskolaállj feladatba, még erősebb hajlítás esetén levade-ba megy át a ló. Ezért a levade az összeszedés csúcspontja, a minőségi lókiképzés jelképe.

De a levade megértéséhez világosan kell érteni a ló biomechanikáját. A konchajlítás hatására a mar megemelkedik. Mivel a mar csak kismértékben tud emelkedni, jóval kisebb mértékben, mint amilyen mértékben a konchajlítás hatására a farbúb lesüllyed, ezért hiába emelkedik meg a mar a farbúbhoz képest, összességében az összeszedés hatására lefelé fog mozdulni, és egyszercsak olyannyira elfogy a hely a váll és a talaj között, hogy elfogy a hely az elülső lábak számára. Ez az oka a láb felvételének. A levade tehát olyan feladat, amikor a mar lefelé mozdul! Ismét hangsúlyozom, hogy a mar a helyes és végletes összeszedés hatására mozdul lefelé. Ha a mar felfelé mozdul az nem levade, haenm pesade. A levade feladattal szemben a pesade feladatot viszonylag rövid idő alatt meg lehet tanítani a lónak (a levade feladat hosszú-hosszú évek munkájával alakítható ki), azonban a pesade veszélye az, hogy a feladatban a ló az összeszedésből "kinyomja magát" és a lovas ezzel az összeszedésből való kibújásra tanítja lovát. A feladat annyira veszélyes, hogy magát a vágtát is tönkre teheti. Ne pesade feladatot tanítsatok lovatoknak, hanem levede-ot! A földről való elemelkedés nem a ló elejének felfelé történő mozdításával történjen, hanem a konc hajlításával! A konchajlítás eredménye a mar lefelé mozdulása.

Szólj hozzá!

A vágta 

2018. október 25. 06:43 - patkószeg

A vágtamunka, illetve a vágta iskolajármódjainak lovaglása a hagyományos lókiképzés célja. A huszadik századot megelőzően szinte csak ebben a jármódban ábrázolták a lovasokat. Nem csoda: a vágta, mint a legnagyobb iramú jármód kívánja a legnagyobb erőt és ügyességet a lótól, ezért ennek a kifejlesztése, kifejlődése igényli a leghosszabb időt, ez áll a kiképzés legvégén.

A XX. századi lókiképzés a ló sportcélú használata miatt jelentősen megváltozatta a lókiképzés menetét, a lókiképzők céljait. Szinte eltűnt az az igény, hogy a ló vágtában is rendkívül együttműködő, sebességében szabályozható legyen. Ennek megfelelően a sprotlovas nem is használja a vágta iskolajármódjait, azokat nem is ismeri, régi ábrázolásait a mozdulatot ábrázoló művész fantáziaszüleményének tartja. Pedig az ügetés iskolajármódjait, a piaffe-ot és a passage-t nem lehet megérteni anélkül, hogy a lovas ne a vágta iskolajármódjainak végrehajtására készülne!

A vágta lábsorrendje

Az egyes jármódok lábsorrendjének vizsgálata során megállapítható, hogy a vágta az egyetlen jármód, ahol a hajlítás irányától függően más és más lábsorrend alakul ki. Míg lépésben és ügetésben a ló testének hajlítása nem befolyásolja a lábsorrendet, addig a vágtában ez a meghatározó. Jobb kézre és bal kézre eltérő lábsorrendet lehet megállapítani. A vágta végrehajtása során ugyanis először a hajlítás szerinti külső hátulsó láb ér talajra, azután a belső hátulsó és a külső elülső egyszerre, majd a belső elülső. A három patadobbanást lebegési fázis követi. A vágta tehát három ütemű, lebegési fázissal rendelkező jármód. A vágta hibás, ha az átlós lábak nem érnek egyszerre a talajra, vagy ha nincs lebegési fázis.

A fentiekből az következik, hogy vágtát csak hajlításban lehet végrehajtani. Ettől még a ló lehet egyenes, hiszen a hajlítás kifejezés a ló gerincoszlopára vonatkozik, az egyenesség pedig - egyszerűsítve - a két patanyomon való haladást fejezi ki. Sokan ezzel szemben azt gondolják, hogy vágtában csupán állítást kell lovagolni, azonban a jól kiképzett ló az állításra hajlítással reagál, gerincoszlopát teljes hosszában, a tarkótól a farokrépáig meghajlítja. A hajlítottságot az fejezi ki, hogy a mozgást elöl is és hátul is a hajlítás szerinti belső láb vezeti, hiszen pont a hajlítás az, ami miatt a ló a belső csípőjét előretolja. Ha a ló hajlítása hibás, gerincoszlopának tarkóhoz közelebb eső része az egyik irányba, a farkához közelebb eső része a másik irányba hajlik, azaz a külső csípő van előrébb, akkor a ló keresztez - elöl erre vágtázik, hátul arra, elöl az egyik oldalon lévő  láb vezeti a mozgást, hátul a másik oldali láb.

De az is következik, hogy a hajlítás irányának megváltoztatása a lábsorrend váltását is kiváltja. Az ugrásváltás tehát nem más, mint a ló áthajlítása egyik irányból a másikba. Ez ennyire egyszerű és nem több. Amelyik oldalra sikerül meghajlítani a lovat, azon oldali lábak fognak vezetni a vágtamozgás során. Ezt fejezi ki szemléletesen az angol change of lead, vagy a change of leg kifejejezés. Ha az áthajlítás még csak lassan megy, akkor a lovas néhány lépést közbeiktat: ez az egyszerű ugrásváltás. Ha már egyszerűbben és gyorsan is megy, akkor az áthajlításra a lebegési fázis ideje alatt is sor kerülhet: ez a normál, repülő, vagy campagne ugrásváltás. Az ugrásváltás így nem tartozik a lókiképzés legnehezebb feladatai közé, amit alátámaszt az is, hogy a díjugrató szakágban már a képzés elején, az egészen fiatal lovaktól is megkövetelik, hogy automatikusan a haladási irányának megfelelő lábra vágtázzanak, az irány váltásakor pedig váltsanak át a másik kézre.

A klasszikus mesterek éppen ezért nem is vesztegetnek sok szót az ugrásváltásra: számukra a ló hajlíthatósága az érdekes, a lábsorrend jön magától. Az áthajlíthatóság nehézségét, a ló ellenállását, azaz merevségét mutatja, ha a lovas felünően tekergeti magát az ugrásváltás során. A lovas testének ide-oda dobálásával, a vállainak erőteljes forgatásával, lábainak előre és hátra húzogatásával próbálja a ló hátának merevségét kompenzálni, ellenállását legyőzni. Különösen látványos szokott ez lenni a sorozatos ugrásváltás végrehajtása során. De mégegyszer: a nagy mozdulatok a ló merevségét, hajlításnak való ellenállását jelzik.

A sorozatos ugrásváltás végrehajjtása a ló sorozatos áthajlítását követeli. Miután az ugrásváltás a ló áthajlításából, áthajlíthatóságából következik, tehát az a kiképzés eredménye, ezért a sorozatos ugrásváltásnak, mint feladatnak nincs kiképzési célja. Ezért zajlott komoly vita a XIX. század második felében, hogy a Francois Baucher által rendszeresen bemutatott és addig egyébként nem lovagotl minden egyes ugrásra történő ugrásváltás feladata vajon része lehet-e a klasszikus lovaglás feladatainak, vagy maradjon-e a cirkusz porondján. Ugyanis az egyes vágtaugrások idejének rövidségére való tekintettel, nem lehet teljesen korrekt elvárásnak tekinteni a ló gyors ide-oda halítgatását. A sportlovas nem is hajlítgatja lovát, hanem magát a különös lábsorrendet tanítja meg lovának. Így meg azután kiképzés szempontból tényleg nincs sok értelme a minden egyes ugrásra történő ugrásváltásnak, az tényleg csupán trükk, cirkuszi produkció.

A vágta iramai

A vágta, a többi jármódhoz hasonlóan az iramtól függően lehet munka-, összeszedett-, közép-, vagy nyújtott vágta. Az összeszedett vágta a munkavágtánál rövidebb, a középvágta viszont élénkebb iramú jármód. A középvágta fokozásával lehet erlérni a nyújtott vágtát. Minden jármódban fonos az, hogy a ló úgymond helyre fel vágtázzon. Ehhez megfelelő egyensúlyra és nem csak a hátulsó lábakra, de a ló törzsére is kiterjedő erőre van szükség. A fokozott iramok minőségét az azokat követő átmenetek puhasága jelzi leginkább.

A vágta iskolajármódjai

Iskolavágta

Az iskolajámódok a ló iramának szabályozására (rövidítésére, illetve nyújtására), valamint a fordíthatóság (a vállak és a csípők vezethetőségének) végletes kifejleszrésére szolgálnak. Amennyiben vágtában a lovas a ló hátulsó lábainak hamarabbi előrevitelére képes késztetni lovát, azaz az összeszedés hatására a ló különösen szorgalmassá válik, akkor megszűnik az átlós lábak egyidejű talajra érkezése. A vágta négyütemű lesz, a kifejezett lebegési fázis eltűnik. A hátulsó lábak hamarabbi előrevitele a ló egyensúlyát javítja, a hátulsó lábak teherviselését fokozza. A négyütemű, lebegési fázis nélküli mozgás az iskolavágta. A mozgást ilyenkor is a beső lábak vezetik. Az iskolavágta rendkívül rövid iramú jármód.

Redop

A hátulsó lábak további élénkítésével a ló mozgása kétüteművé válik: a hátulsó és elülső lábak egyszerre kezdenek födre érni. A mozgás a vágtához hasonló, de kétütemű és nincs lebegési fázisa. Ez a redop. Redopban a ló olyan ügyessé válik, hogy képes lesz azt egyhelyben is végrehajtani. A redop tulajdonképpen piaffe vágtában. Azért fontos mindennek az ismerete és kiképzés célként való megfogalmazása, mert enélkül képtelenség a piaffe megértése. Jó piaffe feladatot nem lehet végrehajtani anélkül, hogy a lovas ne gondolna arra, hogy mindezt vágtában is szeretné végrehajtani! A redopban is a belső lábak vezetik a mozgást.

Terre a terre

Ha a lovat a redopban a lovas telejesen kiegyenesíti, azaz nem hajlítottan egyenesen, hanem egyenes-egyenesen lovagolja és ennek következtében a hátulsó és az elülős lábpárok egymás mellet fognak a talajra érni (egyik oldali lábpár sem vezet), akkor azt a feladatot terre a terre feladatnak nevezzük. A terre a terre feladat nem csak arra ad alkalmat, hogy azt állóhelyben végezzük, hanem végrehajtása hátrafelé is lehetséges! A képzettség ilyen fokán a lóval bármelyik irányban lehet haladni! A lovas küzdelemben az ilyen képzettségű ló a másik, kevésbé képzett lóval megközelíthetetlenné válik. A redop és a terre a terre tehét a vágtához hasonló, kétütemű, lebegési fázis nélküli jármód.

Versenyvágta, carriere

A vágta rövidítésével a négyütemű iskolavágtához, azt tovább rövidítve a kétütemű redopphoz és terre a terre jármódhoz "jut" a kiképző. Hasonló a helyzet a vágta iramának fokozásával is: először a négyütemű versenyvágta, majd azt tovább fokozva a kétütemű carriere jármód alakul ki. A versenyvágta a versenylovak haladása közben világosan megfigyelhető. A lebegési fázis meghosszabbodása mellett az átlós lábak egyidejű talajfogása megszűnik, a vágta tisztán négy ütemű. A carriere a vágtánál (és a versenyvágtánál) gyorsabb, lebegési fázissal rendelkező, a vágtához hasonló, de kétütemű mozgás. A carriere-t legtöbbször úgy írják le, hogy az olyan mozgás, mint amilyet a stratgépből kiugró ló használ. A hirtelen, nagysebességű megindulásoknál gyakran látható, hogy az elülső és hátulsó lábak egyszerre érnek talajra. Sokan vitatják, hogy haladás közben is tudja használni a ló ezt a jármódot, vitatják azt, hogy a ló képes az őzikéhez, vagy a kutyához hasonló szökellésre. A carreiere jármódot a magyar katonai szabályzat futtatásnak nevezi.

Szólj hozzá!

Azért is nóniusz!

2018. október 19. 09:44 - patkószeg

Tegnapi blogbejegyzésemhez (Alkalmas-e a nóniusz díjlovaglásra) igen sok, általában támogató vélemény érkezett, az ellenvéleményeket tuladjonképpen két csoportba lehet soroni. (A bejegyzést ide kattintva lehet olvasni.)

1. A nóniusszal ugyan részt lehet venni a díjlovassportban, de nem nyerőeséllyel.
2. Zümmögő (használjuk a magyar nevét) kivételével nem volt sikeres magyar képzettségű ló az elmúlt harminc évben.

El kell ismerni, hogy a felvetéseknek van igazságalapja. No nem azért, mintha a napainkban divatos német, holland, stb. vérvonallal rendelkező lovak jobbak lennének akár a magyar fajtáknál, többek között a nóniusznál, hanem a díjlovaglást körülölelő sportpolitikati (üzleti) megfontolások miatt. Erre viszont azt tudom mondani, hogy azok nincsenek kőbe vésve, azok erős sportpolitikával, divattrendek építésével változtathatóak, sőt időről időre önmaguktól is változnak. Csak emlékeztetnék mindenkit, hogy nem is olyan túlságosan régen, 1940-ben, ha lett volna olimpia, akkor a nemzetközi közvélekedés szerint azt Bíró Imre nyerte vona meg nóniuszával. A díjlovaglás pont azért tart napjainkban ott, ahol, mert a díjlovaglásban nem a kiképzési szempontok dominálnak, hanem az egyes országok tenyésztői érdekei: a díjlovaglás az észak-nyugat európai lótenyésztés akaratát követi. A hatvanas években még nem  így volt, ezért nyerhetett orosz (szovjet) díjlovas olimpiai bajnokságot Rómában. Ma ez elképzelhetetlen. No nem azért mert a trenddiktáló országokon kívül nem nő olyan ló, nem nő olyan lovas, aki eséllyel pályázhatna a legnagyobb versenyek megnyerésére, ez nem minőség, nem lókiképzés kérdése, hanem üzlet, szebben mondva sportpolitika.

Ezeket elfogadva viszont felvetődik a kérdés, hogy miért ne kísérelhetnénk meg a saját lófajtáink előtérbe helyezését - legalább idehaza? Vagy akár egy túklépésnyivel is előrébb kerültünk az elmúlt harminc évben a külföldi lovak nyakra - főre vásárlásával? Lett ennek bármiféle hozadéka? Lettek nemzetközi eredmények? Nem! De nem volt mindez baj, hiszen kiderült, hogy nemzeti fajtáink - így a nóniusz - szemernyivel sincs hátrébb az import lovaknál. Én legalábbis egy külföldön vásárolt lóra sem emlékszem, ami nemzetközi versenyeken sikereket ért volna el. Az utolsó sikeres ló, ami nemzetközi versenyeken is helytállt Bordal, az F1-es nóniusz volt. Előtte pedig Magyar Imre lova Harta (anglo-arab) és Makó (versenyneve: művész, nóniusz). Igen, igen - az elmúlt hatvan (!) évben csupán az említett négy ló volt csupán eredményes, ami magyar képzettséggel és magyar lovassal versenyzett nemzetközi színvonalon. (Ebből meg három nóniusz.)

Ez persze nem jelenti azt, hogy bármiféle statisztikát lehetne képezni a magyar fajtájú lovak eredménytelenségét alátámasztandó, hiszen a háború után a díjlovaglás a tiltott kategóriába tartozott majdnem a nyolcvanas évek elejéig. Tíz év próbálkozási időt adott a sors a magyar lovakan (jöttek is az eredmények: Bordal, Legény, Cifra, Golf, stb.), de Aktion vétele után, a kilencvenes évek elejétől a hazai lovasok az egyszerűbbnek látszó (!) utat a nemzetközi trendekbe való zokszó nélkül befekvést választották és komoly magyar lovas, magyar fajtára nem ült, sőt az ciki lett. :( Szóval a kilencvenes évek elejétől egyszerűen nincs kipróbálva hazai tenyésztésű ló! (Zümmögőt ne számoljuk ide, mert az ugyan hazai kiképzésű volt, de nem magyar színekben, más sportpolitikai megitéléssel került a nemzetközi élvonalba, hiszen éppen azért kellett még a nevét is megváltoztani, nehogy a magyar gyökerek látszódjanak. És Aktiont se számoluk, hiszen az meg nem magyar kiképzettséggel (Daniel Ramseier) és a holland lótenyésztést éltetve szerezte sikereit.)

Szóval a nóniusz tenyésztőknek (és a többi magyar lófajták tenyésztőinek) csak azt tudom üzenni, hogy húzzatok bele, tegyétek előbb hazai, majd nemzetközi divattá fajtátokat. Bízzatok elődeitekben, azok nagy hozzáértéssel, nagy szakértelemmel művelték szakmájukat. Keressétek gyökereiteket, hozzatok áldozatokat, nőjetek fel hozzájuk! :)

Utóirat: Látott már valaki olyan komoly lovas mestert, aki nem a saját hazája fajtáin lovagolt volna?

Második utóirat: Nem a nóniusz, hanem a magyar lovak szerelmese vagyok!!!

1 komment

Alkalmas-e a nóniusz díjlovaglásra?

2018. október 18. 06:28 - patkószeg

Persze!

Miért ne lenne alkalmas? Melyik díjlovaglási feladat lenne az, amire egy nóniusz képtelen lenne? Ne tudna féloldalazni? Vagy képtelen lenne az ugrásváltásra, piaffe-ra, vagy passage-ra? Megkockáztatom, hogy még vágta tiszteletkörre is képes lenne az eredményhirdetéskor. :) Így akár bármelyik puccos külföldi fajtával felveszi a versenyt a hazai díjlovassportban. 

Azonban senki ne várja, hogy a sportbizniszben résztvevők ajánlják.

  • Túl olcsó, ezért kicsi a farokpénz, ami az ajánló kezét üti. 
  • A hazai sohasem olyan jó, mint a külföldi.
  • Nagy a szervezeti ellenállóképessége, sokáig tart, ezért nehéz lócserét ajánlani vele kapcsolatban.

De Te, kedves barátom, aki olvassa ezeket a sorokat, biztos legyél benne, hogy okos, kiváló mozgáskultúrájú, kiegyensúlyozott idegrendszerű, könnyű lovaglású, mindenre megtanítható. Birtoklásával olyan kincshez jutsz, amin évszázadokon keresztül dolgoztak legjelesebb lovas elődeink és ne legyen kétségetek, pik-pak a hazai mezőny élvonalába kerülhettek vele. 

Bordalat, a legendás díjovat, az F1-es nóniuszt számtalan versenyen lovagoltam és szereztem meg vele az első helyet. Bár ez régen volt, azóta is bármikor nóniusszal találkozom, csak a legjobbakat tapasztaltam munkám során. Heti kurzusaimra rendszeresen érkeznek nóniusz lovakkal, soha semmilyen probléma nem merült fel lovaglásukkal, képzésükkel, sőt...

Az adoma szerint egyszer Churchill és felesége esti sétára indult Londonban. Séta közben a brit miniszterelnök feleségéhez lépett egy utcaseprő, akivel az asszony viszonylag hosszan beszélgetett. Mikor Churchill megkérdezte, hogy miről, felesége azt válaszolta, hogy fiatal korában az utcaseprő udvarolt neki. Milyen szerencsés vagy, hogy hozzám jöttél, különben most egy utcaseprő felesége lennél - mondta a férj. Tévedsz - hangzott a válasz - akkor most ő lenne a miniszterelnök.

A nóniusz alkalmas a legmagasabb díjlovas feladatokra, hogy képzése során meddig jut, az csak a lovasától függ. 

Szólj hozzá!

Nemzeti Lovasakadémia: Abigél elővizsgát tett

2018. október 09. 07:53 - patkószeg

43426739_477289179422596_5638779038689394688_n.jpg

A Nemzeti Lovasakadémia lókiképzést tanít. Ez azt jelenti, hogy az akakadémia tanítási éveinek végén nem csak elméleti vizsgákat kell tenniük a hallgatóknak, de saját képzésű lovukkal is számot kell adniuk elsajátított ismereteikről. Hogyan is lehetne másképp? A burkolónak fel kell tudni raknia a falra a csempét, a cukrásznak képesnek kell lennie tortát készíteni, a geodéta csak akkor sajátította el szakmáját, ha képes gyakorlatban is használni műszereit, pilóta is csak az lehet, aki bebizonyította repülővezetői képességét. Lókiképzésre csak az képes, aki maga is képes ló kiképzésére. Ha pedig mindezt iskolában tanulja, akkor minderről vizsgán kell tanubizonyságot tennie. Nem mások által kiképzett ló előlovaglására, hanem saját maga által képzett ló bemutatására.

A Nemzeti Lovasakadémia első évében a ló és lovas közötti kommunikáció elsajátítása a cél. Az első akadémiai év végére a hallgatóknak képessé kell válniuk az elsődleges és másodlagos segítségek tökéletes alkalmazására, a vonatkozó lovasérzések feltétlen és valósidejű érzékelésére. Mindezen tudásukat úgy kell bizonyítaniuk, hogy csupán kapicán és vezetőszár használatával képesnek kell lenniuk lovukkal az összes hosszhajltás (vállat be, farat be, oldaljárás, perdülés, farat ki) végrehajtására munka- és összeszedett iramban, a ló teljes testén végighaladó felvétel bemutatására mindkét kézen álló helyben, valamint futószáron a befolyás kialakítására és fenntartására az összes lehetséges jármódok közötti átmenet bemutatásával. 

Kolonics-Farkas Abigél, a Nemzeti Lovasakadémia első éves hallgatója ezt tette meg elővizsga keretében a múlt héten. Tudásához, munkájához ezúton is gratulálok. (Fotón jobb oldalon.) Edzőjét, Kovács Nikolettet szintén csak az elismerés illeti. (Fotón bal oldalon.) A vizsga letételével Abigél már most nekikezdhet az Akadémia második éves tananyagának elsajátításához, megkezdheti a ló nyeregből történő kiképzését a ló szárhozlovaglását. (A harmadik év a nyeregből végzett hosszhalítások elsajátítását célozza.)

Szólj hozzá!

Kétnapos kurzus Székelyföldön

2018. október 01. 13:45 - patkószeg

42744648_2265955926967996_6677932258399092736_n.jpg

Hétvégén (október 6-án, szombaton és 7-én, vasárnap) kétnapos kurzust tartok Kissolymos az Erdélyi Lovas Egyesület szervezésében. A kurzus mindkét napon reggel kilenc órakor elméleti előadással kezdődik, amit a lovasokkal történő munka követ. Úgy az elméleti előadások, mint a gyakorlati foglalkozások legfőbb témája az, hogy mitől lesz engedelmes, együttmáködő a ló, milyen lovasérzések tartoznak az elengedettséghez, az egyenességhez, az egyensúlyhoz, az érzések ismeretében pedig milyen feladatokat, milyen segtségekkel kell alkalmazni a fiatal ló szárhozlovaglása során: mitől lesz lendületes a ló, mitől lesz felvehető, mikor kell egyenesre állítva lovagolni, mikor kell hajlításban és egyáltalán hogyan kell elkezdeni a fiatal ló idomítását.

További részleteket ide kattintva lehet találni.

Szólj hozzá!

Lovakkal együtt

2018. szeptember 29. 07:50 - patkószeg

kepernyofoto_2018-09-27_9_21_52.png

Az álom kezd valóra válni! Négy évvel ezelőtt - nemzeti lovaskultúránk megújítását célozva - könyvsorozat kiadását határoztam el. Dr. Hecker Walter nyomdokán járok: míg ő a Lovasakadémia sorozatban - felbecsülhetetlen munkával - a XX. századi nemzetközi szakirodalmat gyűjtötte össze, addig az új sorozat a XXI. századi magyar szakemberek tudását jeleníti meg.

A napokban megjelent a sorozat harmadik kötete, Szabó Emese Hajnalka a Nemzeti Lovasakadémia tanára, lovas tréner és coach inspiráló könyve önismeretről, készségfejlesztésről és lovakról. A könyvet ide kattintva lehet megrendelni.

A sorozat előző kötetei:

  • Dr. Gőblyös István: Egyensúly, Elengedettség, Egyenesség (A könyv ide kattintva rendelhető)
  • Tóth Bettina: A ló az ló (A könyv ide kattintva rendelhető)
Szólj hozzá!