Zabla & Kengyel

Dr. Gőblyös István lovakról, lovasoknak

A lépés a jármódok anyja

2019. október 19. 06:31 - patkószeg

dr_goblyos_istvan_01_fejezet_foto.jpgKi ne ismerné Nuno Oliviera örök igazságát, hogy a lépés a jámódok anyja? Ezzel együtt manapság nem divat sok időt fordítani a lépésben történő munkára, a modern kor lovasa azt legtöbbször csak fölösleges pepecselésnek gondolja. És hát valljuk be, van is benne logika, hiszen a díjlovas programok, - amelyek a versenyfeladatok leírásán túlmenően egyfajta iránymutatást adnak a lókiképzéssel kapcsolatos elvárásokról a többi szakág számára is – szinte csak egy szükséges, fajsúlytalan és ezért a pontozásban kevéssé honorált feladatnak mutatja a lépést. Ennek megfelelően a lépés megítélését mi sem mutatja jobban, mint az, hogy a díjlovas versenyek televíziós közvetítésekor a lépés feladat során gyakran nem is mutatják a lovat, hanem versenyzőről mutatnak közeli felvételeket, csak a lovas arca, keze, stb. látszik.

A LÉPÉSNEK VAN LENDÜLETE

A lépésmunka háttérbeszorulását erősíti a díjlovas szabályzat tévedése, miszerint a lépésnek – lebegési fázis hiányában – nincs lendülete. Azon túl, hogy ez az álláspont egyszerűen magának a lendületnek a félreértését jelenti, azt a hibás elgondolást ébreszti kimondatlanul, hogy a lépésmunka nem szolgálja a lendület kifejlesztését és folyamatos fenntartását. Ezzel szemben, a helyes lókiképzésnél a helyzet pont fordított: a lendület kimunkálása lépésben kezdődik és a lendületesség legegyszerűbb ellenőrzése is a lépésmunkában történik, a lépés ugyanis akkor minősíthető lendületesnek, ha más jármódba való átmenetkor (lépés-ügetés, lépés-vágta) a ló se felfelé, se lefelé nem mozdítja el a nyakát. De hát hogyan is lehetne lendületes az ügetés, és a vágta, ha lassúbb mozgás közben nem tud, vagy nem akar lendületesen mozogni a ló?

AZ ELENGEDETTSÉG FOKMÉRŐJE

A lendület mellet a lépés az elengedettségről is látványos visszajelzést ad. A merev ló az összeszedés hatására tiszta négyütemű járását elveszti, miután a merevségből fakadóan a mozgás során a hátulsó lábait a kelleténél lassabban emeli fel, ennek eredményeként felváltva rövidebb és hosszabb időközzel hallatszanak a patadobbanások, a hátulsó lábak az azonos oldali elülsővel kezdenek együttmozgást mutatni, szélső esetben kétüteművé válik a lépés.

Kellő elengedettség esetén viszont az összeszedés hatására a hátulsó lábak fokozott szorgalommal reagálnak, a hátulsó lábak a tiszta lépés járásától eltérve a hamarabb emelkednek fel a földről, ennek eredményeként ugyan a passzban járáshoz hasolóan felváltva rövdebb és hosszabb időközzel hallatszanak a patadobbanások, de a hátulsó lábak a másik oldali elülső lábbal kezdenek együttmozgást mutatni, szélső esetben kétüteművé válik a jármód. Ez az iskolalépés, ami csak kellő elengedettség esetén alakul ki és ami a ló természetes, dicsérendő járása. Olyannyira, hogy William Cavendish, Newcastle hercegének klasszikus lovaskönyve egész egyszerűen a lépést kétütemű jármódnak írja le.

LASSÚ MOZGÁS A MOZGÁSKULTÚRÁÉRT

A mozgáskultúra fokozása a lókiképzés eminens feladata. Az alapkultúrában természetesen igen nagy különbség lehet ló és ló között, azonban ez csak egy alaphelyzetet jelenthet, a kiképzett lónál hivatkozási indokot nem! A lókikpzés egyik legfőbb célja a ló erősítése, ügyesítése, hajlékonnyá tétele, mozgásának délceggé formálása – függetlenül attól, hogy születésétől fogva (a lótenyésztés eredményeként) milyen alapadottságokkal rendelkezik.

A mozgáskultúra fejlesztése lassú mozgás közben történik. Ezért elve a lókiképzésnek, hogy először mindent álljban, vagy lépésben kell megtanítani a lónak és csak akkor lehet a feladat ügetésben, majd vágtában történő kidolgozásához kezdeni, ha arra lépésben már magas fokon képes a ló. Ezt az elvet támasztották alá még a múlt század hetvenes, nyolcvanas éveinek díjlovas programjai, amikor is az oldaljárásokat lépésben, már a könnyű osztályú feladatokban is be kellett mutatni. Az ügetés hosszhajltásokra közép osztályban, a vágta hosszhajlításokra nehéz osztályban került sor. Sőt – hogy ne csak díjlovas példa illusztrálja a lépésmunka pedagógiai előnyeit – a military lovaglás közismert technikája, hogy a tipusugrásokat (kicsi leugrást, felugrást, vizes akadályt, stb.) lépésben mutatják először meg a fiatal lónak és ha lépésben már ellenállás nélkül képes a feladat végrehajtására, akkor kezdenek hozzá az iram fokozásával és a jármódok emelésével történő akadályvételre.

Persze a lassú mozgásban való munka nem csak a ló, de a lovas mozgáskultúráját is javítja. Az üléssel (elsődleges segítség), valamint a szárakkal, csizmákkal, hanggal, pálcával (másodlagos segítségek) történő kommunikáció igen összetett. Annak lovas általi elsajátítása nem magától értetődő, hanem élethosszig tartó tanulás eredménye. És a hosszú, hosszú tanulás alatt nem csak a segítségadás módját kell érteni, hanem a segítségek időbeliségét is. Az egyes segítségek adásának ugyanis van optimális időpontja. Például a hátulsó láb lépésének hosszát, annak irányát csak akkor lehet szabályozni, amikor az a levegőben van. A felvétel időpontja ezzel pont ellentétes, miután a felvétel célja a hátulsó lábak ízületeinek erősebb hajlítása, a hátulsó lábak teherviselésének fokozása, ezért felvétel időpontjának megfelelő pillanata az, amikor a ló hátulsó lába a földet éri. Az „időablak” odáig tart, ameddig a ló hátulsó lába a nyugalmi helyzetet el nem éri és amikor a hátulsó láb tolófázisba kerül, amikor ízületeit nyitni kezdi, valamint azután, amikor a levegőben van, akkor hiábavaló a felvétel segítségének adása, még ha az technikailag tökéletes is.

A segítségadásnak tehát megfelelő ritmusa van ás ennek sokszor van bizonyos természetessége, például adott oldali hátulsó láb hosszabb előrelendülésének segítségadási időpontja az, amikor az azonos oldali csizma a „ló felé” lendül. Ha viszont a cél szorgalom fokozása, a hátulsó lábak hamarabb történő levegőbe emelkedése, akkor a lovas csizmájának a lépés másik fázisban kell hatásba kerülnie, akkor, amikor a hátulsó láb a neutrális helyzetből hátrafelé lendül. A csizmasegítség hatástalan akkor, amikor a hátulsó láb a levegőben van, de közvetlenül a földet érés után is. Ez a segítségadási időpont viszont a lovas számára nem teljesen természetes, (ezt bárki kipróbálhatja), ezért ezt a segítségadást sokat kell gyakorolni. A különböző segítségritmusok megtanulása és a lovas ügyességének fenntartása nem kevés munkát igényel.

Ugyanez vonatkozik az érzésre is. Az elengedettség, az egyenesség, az egyensúly, a lendület, stb. érzése csak hosszú gyakorlással fejleszthető. Mindkettő, a lovas mozgásának (a segítségadások) tökéletesítése és az érzés tökéletesítésének módja a lassú mozgás, a lépésben történő munka során lehetséges.

UNALOM

Sokszor mindezzel szemben azt szokták felhozni, hogy lépésben a ló elunja magát. Ez nem igaz! A gondolat nélküli lovas unja el magát, az a lovas, akinek nincs elképzelése arról, hogy lova és önmaga mozgását milyen irányban szeretné változtatni. És hát az „unalmat” erősíti a korszellem is: a modern ember nem szeret erőfeszítéseket tenni a siker érdekében, a modern embernek nem sajátja a kitartó, részleteket is kidolgozó, igényes munka. Mindenki, mindent azonnal akar és a lovaglásban, a lókiképzésben ott egyszerű megoldás, a lócsere, hiszen ha nincs gyors előrehaladás, akkor legegyszerűbb vagy a tenyésztő, vagy más lovas munkáját megvásárolni.

Másrészről a lépésmunkában látszik legjobban a ló ellenállása és ezt az ellenállást értik félre: a ló kommunikációját nem teljesen értő lovas az ellenszegülést unalomnak látja. Az ellenállás ugyanúgy származhat a ló együttműködési szándékának hiányából, mint a képesség korlátjaiból, ha a ló képtelen gazdája kérését teljesíteni (pedig szándéka meglenne rá) sokszor egyfajta dühvel reagál saját ügyetlenségére, ami szintén könnyen félreérthető.

JÁRÓISKOLA

A járóiskola a lépés iskolázásának legismertebb segédeszköze. A lépés járóiskola nem arra való, hogy a ló különlegesen mozogjon benne, a járóiskola célja a szabályosság és természetesség. Ezért a járóiskolába elég három-négy rúd és azokat sem szabad sem különlegesen magasra, sem különlegesen távolra állítani egymástól.

Szólj hozzá!

Terepen ismerszik meg a jó hátasló

2019. október 15. 21:11 - patkószeg

ximg_3872_3.jpgRendszeres tereplovaglás nélkül nem lehet teljes a lókiképzés. Ez a lókiképzés legelső napjától igaz. Terepen a lovas feketén-fehéren szembesül a lovardai munka eredményével, de a gondolat fordítva is áll: lovasnak és lónak a terepen kell értékesítenie mindazt, amit lovardai munkájuk során tanultak. A ló hosszú és céltudatos munka eredményeként válik engedelmes tereplóvá, jó hátaslóvá. A terep a ló szeretetére, tiszteletére neveli a lovast, ott mutatkozik meg igazán a ló jelleme, barátsága és hűsége.

Mráz Edina fotója

1 komment

A szár nem feszülhet

2019. október 07. 08:32 - patkószeg

Az erők párosával lépnek fel. Ez a fizikaoktatás első leckéje. A szárban érezhető erőnek az a párja, amennyire "kinyomja magát" a ló az egyensúlyi helyzetéből. A kéz folyamatos szárerőt érzékelve folyamatos egyensúlyhiányról kap információt. Ilyenkor a hátulsó lábak kimaradnak, a ló tologat és az "ötödik lábán" a zablán próbál egyensúlyt keresni. A szárak folyamatos feszülésének fenntartásával a lovas a hátulsó lábak kimaradására, mondhatnánk ellenszegülésre tanítja lovát. Az ilyen ló akár látványos mozgást produkálva is lendületszegény, ennek eredményeként nem fordulékony: a díjlovas versenyen nem perdül, hanem fordul, az ugróversenyen nagyobb ívben fordul a kelleténél, lassabb, mint lehetne.

A szárak folyamatos feszessége nem támaszkodás. A támaszkodás során a szárerő a szárak súlyával egyezik meg. Ha a szárerő ennél nagyobb, akkor a ló nincs egyensúlyban.

Szólj hozzá!

Az akadémista

2019. október 06. 18:14 - patkószeg

charles_de_knuffy_1.jpgAz akadémista lovaglás nem egy stílus, nem egy szakága a lovaglásnak. Az akadémista megközelítés részletekbe menő igényességet jelent - a ló- és lovasképzésnek, mint szakmának a felsőfokú ismeretét. Az akadémizmus maga a bázis, amire azután az élethosszig tartó gyakorlat épül. Kunffy Károly, a legismertebb magyar, kortárs, klasszikus lovas mester szavaival, az akadémista megközelítés elsajátítása egyfajta bázis, olyan, mint amikor valaki a szakmájában diplomát szerez, amit azután a gyakorlat, az évtizedes gyakorlat tud teljessé tenni.

"Learning, of course, did not end with the conclusion of my formal education. It was followed by a lifelong journey seeking knowledge and insight. Academic education is merely the foundation of an informed observer. Like physicians who are well-founded when they are granted their medical degree, they also just then begin their learning through practicing their craft.”- Journal One of Equitation and Culture by Charles de Kunffy

Szólj hozzá!

A lovas legfőbb erényei a kitartás, a szorgalom és a következetesség

2019. október 04. 08:17 - patkószeg

mraz_edina_ximg_7936_masolat_3.jpgA lókiképzés igen hosszú munka. Hosszabb, mint gondolnánk. A ló kiképzésére nyolc-tíz évet fordítottak hagyományosan, annak érdekében, hogy az azt követő nyolc-tíz évben élvezni lehessen a munka gyümölcsét, azaz a ló még akár késő huszonéves korára is megtartsa szellemi és fizikai fittségét. Ennek megfelelően (és miután az emberi élethossz a mainál általában rövidebb volt) gyakran egy ló kiszolgálta a felnőtt ember majdnem egész életét. A jólképzett, egészséges ló igen értékes volt, a szakszerű és hosszadalmas képzés hatalmas hozzáadott értéket teremtett – jóval többet, mint amit az alapadottságok jelentettek. A jólképzett lónál persze ma is így van, bár a korszellem nem egészen ezt támasztja alá. Napjainkban az értéket gyakran nem a ló képzettsége, értsd egyszerű használhatósága, ügyes együttműködőkészsége jelenti, hanem a versenyeredmények listája, ami nem egy és ugyanaz. Olyannyira, hogy ha egy lónak nincsenek versenyeredményei, akkor azonnal betegségekre, sérülésekre gyanakodik az átlagos szemlélő. Ez azért is érdekes, mert a megrövidült képzési időhossz, a lovak teljesítményének felszínesebb megítélése, a részletekbe menő képzés elsekélyesedése, az alapadottságokat meghaladó hozzáadott értéket devalválja, míg a tenyésztők munkáját felértékeli. Ezért szeretne napjaikban mindenki különleges adottságú lovat, holott a képzéssel igen sok minden kompenzálható.

NEHÉZ MA A LÓ- ÉS LOVASKÉPZŐNEK

A lovas- és lókiképzés nagyot fordult azóta, hogy a XX. század elején megszűntek a nagy katonai kiképzőközpontok. Ott nem volt kérdés a tekintély, nem volt kérdés a kultúra egyik generációról másikra való átadása, az idős lovas mesterek nagy megbecsülésnek örvendtek, megtiszteltetés, sőt sokszor kiváltság volt mellettük lenni, testközelből követni munkájukat. Az évtizedes együttlét során nem volt különösebben nehézség a maga teljességében megtanulni és átvenni az előző generáció tudását, kultúráját. Manapság azonban más a helyzet. Nem az oktató, nem a szakember diktál, hanem a lovas „megrendelő”, és az „aki fizet, annak a nótáját kell húzni” elv érvényesül. Ebből viszont sok minden következik, legfőképpen az, hogy egyszerűen lehetetlenné válik a ló- és lovasképzés, hagyományok vesznek el, a lókiképzés hatezer éves kultúrája megszakad, elenyészik.

NINCS TISZTELET, NINCS IDŐ

A korszellem különös. A modern ember mindent azonnal szeretne elérni és azt is komoly erőfeszítés nélkül. Ráadásul a külcsín, a forma sokkal többet számít, mint a tartalom. Ha a felszín rendben van, akkor minden rendben van. Ezért napjaink embere türelmetlen. Ha valami nem sikerül egyből, vagy belátható időn belül, akkor az számára elfogadhatatlan. Annak ellenére, hogy az átlagos emberi élettartam a régmúlt korokkal összevetve elképesztően meghosszabbodott, mégis a modern ember időhiányban szenved. Nincs ideje kivárni az áldozatos munka gyümölcsét. Az időhiány valójában türelmetlenség. Így van ez a ló- és lovasképzésben is. Ha a tréner fél év alatt nem produkál látványos eredményt, akkor másik után néz a lovasa, egyszerűen lecseréli. És a ló- és lovasedzők ennek megfelelően teljesítenek. Nem számít a ló, nem számít a hagyomány, nem számítanak az elvek, nem számít semmi, csak az, hogy legalább látszólagos eredmények felmutatásával egyik napról a másikra „fennmaradjon a víz színén” – lovasa, aki nem tanítványa, hanem üzletfele, ne cserélje le. A kor tipikus szakembere nem ló- és lovasképzést végez, hanem a megfelelési kényszer gyakorlatait. Ebben a helyzetben a lovasnak és mesterének csak egy dologban van közös érdeke: sikertelenség esetén mindkettejüknek a legkönnyebb a lovat okolni.

KITARTÁS

Holott a lovaglásban a legfőbb erény a kitartás. Igen a kitartás, hiszen a ló- és lovasképzés – rendkívül hosszadalmas volta miatt – nem csak fizikailag nehéz (nap, mint nap testet és szellemet igénybe vevő munka), hanem monoton is. Az eredmények csak a mindennapi áldozatos munka árán érhetőek el, és mindezek mellett még az óhatatlanul jelentkező hullámvölgyek is embert próbálóak. A fejlődés, az előrehaladás ugyanis nem folyamatos: hullámhegyek, ugrásszerű előrelépések és hullámvölgyek jellemzik a kiképzés folyamatát. A régi nagy lovasakadémiáknak, illetve a katonai kiképzőhelyeknek az is az előnye volt, hogy a közösség mindig meg tudta segíteni tagjait a formaingadozás során, a hullámvölgyeken mindenkinek sokkal könnyebb volt szakmailag átevickélnie.

SZORGALOM

A szorgalom a kitartás édestestvére. A szorgalom a motivációból fakad. A nehézség az, hogy a motivációt évtizedeken keresztül nagyon nehéz, sőt, szinte lehetetlen fenntartani. Évtizedeken, hiszen a lókiképzés nagyon lassú folyamat, ennek megfelelően a tapasztalat is csak nagyon lassan szerezhető meg. Márpedig a lókiképzés hosszú folyamatán többször végig kell haladnia annak, aki a maga teljes egészében át akarja venni az előző generáció szaktudását, aki meg akarja ismerni, meg akarja érteni mesterének összes ismeretét. Nem véletlen Maximillian Weyrother mondása, miszerint ősz haj nélküli lovas mestert még nem látott a világ. A szorgalom legerősebb kísértése a rutin, ami a szakmai állóhelyben járásba rántja vissza a lovast, a fiatalkori álmokat napi robottá degradálja. Ez a kísértés különösen erősen hat a professzionális lovasokra, akik nagy számú lóval, lovassal foglalkoznak: napi hat-nyolc, vagy akár még több lóval, vagy lovassal foglalkozni testet, lelket felőrlő fáradalom. A motiváltság és ezen keresztül a szorgalom fenntartása a lovas szakember egyik legfontosabb erénye.

KÖVETKEZETESSÉG

A következetesség a lovas szakember harmadik fontos tulajdonsága. A képzés, az oktatás csak bizonyos logikai sorrendben haladhat, az egyes feladatok végrehajtására ló és lovas csak fokozatosan válik képessé fizikailag és mentálisan. Lépcsőfokot vagy lépcsőfokokat átugorva azonnal és menthetetlenül a cirkuszi kategóriába kerül a produkció, a ló – fizikai éretlenségéből, vagy szellemi értetlenségből fakadóan – csak a lovasértelemben helyeshez hasonlóan tud reagálni, de nem úgy, amit jónak és kívánatosnak lehet elfogadni.

Ha a szorgalom édestestvére a motiváció, akkor a következetességé az alázat. Sokszor nehéz elfogadni azt, hogy a ló nem engedetlenségből, nem rosszakaratból nem reagál úgy a lovas segítségeire, mint ami az elvárás, hanem csupán fizikailag képtelen rá (nincs meg a kellő ereje, netalán az ügyessége), vagy egyszerűen nem érti lovasát. Mindkettő a következetlenségből fakad, amit csak kellő alázattal, az önvizsgálatra való hajlammal, a ló iránti szeretettel és tisztelettel látható be és a kihívás csak ezen az alapon korrigálható. 

TEHETSÉG

Nem kerülhető meg, hogy a kitartás, szorgalom és a következetesség mellet a tehetségről szó ne essék. Nemzeti hagyományaink szerint a tehetség csak az előzőek után következik. A tehetség nyilvánvalóan sokat számít. A jó ritmusérzék, a fejlett mozgáskultúra, a testi és lelki lazaság, a bátorság, a jó ritmus, vagy egyensúlyérzék, stb. mind, mind jellemzik a jó lovast, de mindezek csak a gyorsabb előrehaladást szolgálják, a tehetség kitartás, szorgalom és következetesség nélkül mit sem ér.

Ugyan ez áll a ló tehetségére, alapadottságaira is. A XX. század teljesítményszemlélete kapcsán bizonyos képességekkel rendelkeznie kell a lónak, különben érdektelenné válik a lovasok nagy része számára. Ha alapadottságánál fogva nem tud bizonyos méretű ugrást átugrani, vagy ha nincs kellően nagy mozgása, akkor a modern megközelítés számára nem érdekes. De sokszor a tehetséges ló is veszélyben van, a túlságosan gyors előrehaladás, a teljesítmény erőltetése, a könnyű siker kecsegtető lehetősége rendszeresen vezet a ló szellemi vagy fizikai sérüléséhez, a benne lévő lehetőségek kibontakoztatásának elmaradásához.

1 komment
Címkék: Lovas Nemzet

Nyomás - engedés

2019. szeptember 27. 20:01 - patkószeg

39442857_2249106455104016_2035563852602540032_n.jpgMerevséget (feszességet) nyomással (feszítéssel) lazítani nem lehet. Behódolást, elfogadást ideig-óráig ugyan el lehet érni, de ez az út sohasem eredményez délceg együttműködést, könnyedséget. Merevséget csak türelmes elfogadással (engedéssel), testi és lelki lazasággal, mondhatnánk testi és lelki példamutatással lehet oldani. Persze nagyon nehéz merev lovon elengedetten ülni (testi példamutatás), és sokszor nehéz "cérnával bírni" (lelki példamutatás), azaz kivárni, míg a ló enged merevségéből. Ám ha végül sikerül, akkor lehet megérezni, hogy csak az elengedett ló tud a nyomásoknak engedni, csak az elengedett ló lehet puhán együttműködő, szakkifejezéssel "lovagolható".

Szólj hozzá!

Hát, izgalmas lesz a bajnokság!

2019. szeptember 14. 07:18 - patkószeg

Tegnap megkezdődött a Magyar Díjlovagló Bajnokság. A bajnoki kategóriában az eredmények érdekesen alakultak. Az alábbi táblázat azt mutatja, hogy a bírók hanyadik helyre és hány százalékkal értékelték a lovasok teljesítményét. Szeicz Era például kapott hideget és meleget, volt olyan bíró, aki a legjobbnak, volt olyan aki a legrosszabbnak minősítette. De Nébel Viktória sem panaszkodhat. Gondolom volt mit beszélgetniük a bíróknak az esti vacsoránál. A két osztrák bíró a külföldön versenyző és az idei európabajnokságot megjárt Schmidt Anitát és a fiatal Jom Tov Jázmint látta elöl, őket a magyar bírók hazavágták, a magyaroknak Szeicz Erika tetszett a legjobban, a szolovénnak pedig Ács.

Évekig versenyeztem a kategóriában, majd pontoztam a felnőtt bajnokságot, de ilyet még nem láttam - itt még akármi is lehet. Ács Róbert mellett a rutinja szól. Be kell vallanom, hogy szívem Erikához és Csabához húz, de Anita idei teljesítménye nagyon meggyőző. Azonban az is tetszene, ha az ifi versenyző, Jázmin lenne a bajnok. :)

Utóirat: Azért jó lenne, ha a bírók konszenzusra jutnának, van még két napjuk...

ke_pernyo_foto_2019-09-14_6_47_35.png

1 komment

A lovaskultúrát mi magunknak kell művelni...

2019. szeptember 05. 08:20 - patkószeg

A lovaskultúrát mi magunknak kell művelni - másra nem mutogathatunk, apelláta nincs. Érv sokféle van, hogy miért nem világszínvonalú jelenleg a magyar ló- és lovasképzés, de mindez csak magyarázkodás, sőt sokszor okoskodás. Álmok kellenek, vágyak és az ezeket megvalósító kitartás, szorgalom, tervszerűség, alázat.

Kitartás és szorgalom, mert a lovasképzés és a lókiképzés évek hosszú során keresztül zajló processz. Nagyon-nagyon hosszú, ne kerteljünk évtizedes(!) folyamat. Minden áldott nap fel kell kelni, neki kell kezdeni és testet, lelket oda kell tenni. Sokszor a miniatűr eredményekkel is elégedettnek kell lenni, sőt, van mikor a helybenjárás is eredmény, hogy aztán ismét előrelépést lehessen elérni. Persze mindezt meg lehet kerülni készre képzett lovak vételével, de ezt ne tévessze senki össze a kultúra művelésével. Minden, magát komolynak tartó lovasnak rendelkezni kell a mesterdarabbal, azzal a lóval, amit saját maga képzett. Ha nincs mesterdarab, azt a lovaskultúrában nem lehet megmagyarázni. A mesterdarab kapcsán az a szerencse, hogy ahhoz nem kell különös feltétel: nem kell különös ló, nem kell különös környezet. A jó ló kiképzéséhez hozzáértés kell, kitartás és szorgalom, nem pedig fedeles, vagy puccos talaj.

Tervszerűség, ami a szakmai hozzáértésből fakad. A ló- és lovasképzés szakma, sokrétű szakma, az állategészségügytől a tartástechnológiáig, a lókiképzéstől az etológiáig, a pedagógiától az anatómiáig. A Nemezti Lovasakadémia közösséggel, tanári karral, elméleti és gyakorlati oktatókkal biztosítja a sokrétű szakmati tudás átadását. Nem csak hallgatóként, az iskolába beiratkozva, de lovasként is bátran ajánlom, hogy szakmai kiívás esetén edző-lovas párosok keressék fel oktatóinkat, akik magas fekészültséggel tudnak segítséget adni a továbblépésre. Egy-egy probléma megbeszélése, szaktanácsadás kérése sem a lovas, sem az edző tekintélyét nem csökkenti, sőt tervszerű munkájukat támasztja alá. (Nincs ez másképp más szakmákban sem. Egy épület komoly alapozási kihívásaira nem tud feltétlenül megoldást mondani a megbízott, egyébként kiváló általános tudással rendelkező tervező, ezért nem különös, ha speciális esetekben szakértőhöz, pl. egy talajmechanikushoz fordulnak az építés során.)

Végezetül az alázat. Az alázat, legfőképpen önmagunkkal szembeni alázat, azaz a problémákkal a kihívásokkal, saját korlátainkkal való szembenézés a legnehezebb. De a legnagyobb lovasemberi érték. Enélkül lehetetlen a fejlődés, enélkül csak a szakmai megrekedés, majd lesüllyedés lehetéses. Az alázat nem meghunyászkodás, az alázat nem kisebbrendűség, az alázat a tisztánlátás, a dolgok reális megiíélésének eszköze.

Szólj hozzá!

Jövőre két lovas mester is meglátogat!

2019. szeptember 04. 07:36 - patkószeg

391068_10201047011407375_1469341795_n.jpgKészüljetek!

Jövőre két mester is ellátogat hétvégi kurzust tartandó a Kajászó-Szentpéterpuszta Lovardába: az év elején Christofer Dahlgren (február 29 - március 1), szökőnapon érkezik, az év második felében pedig Michelle Wolf (szeptember 19 - 20) lesz nálunk.

Christofer Dahlgrent, az Academic Art of Riding lovas mesterét nem kell bemutatnom. Három éve jár hozzánk, nem csak kiváló lovas, de pedagógiai képessége is átlagon felüli. Közvetlen stílussal, egyszerűen tud a legösszetettebb lovas fogalmakról is beszélni, a szakma fogásait tanítványainak átadni.

Michelle Wolf először tesz látogatást Magyarországon. Michelle rendkívül közvetlen, emberileg is azonnal megszerethető személyiség, a Bent Branderup által vezetett lovasakadémia lovastanára, az akadémia főszervezője.

Az akadémián lovagvizsgával, piaffe és levade vizsgával rendelkezik. A fotón levade feladatot hajt végre jobb hajlíásban.

Mindkét eseményen nem csak gyakorlati edzésekre, hanem elméleti előadásokra is sor kerül. Christofer hat, Michelle nyolc lovassal fog dolgozni. Az események látogatók számára nyitottak.

Szólj hozzá!

Megtalálták II. András sírját?

2019. augusztus 29. 08:28 - patkószeg

ke_pernyo_foto_2019-08-29_8_16_22.pngLehetséges, hogy megtalálták II. András, Magyarország, Dalmácia, Horvátország, Ráma, Szerbia, Galícia, Jeruzsálem és Lodoméria királyának, a későbbi második honalapító IV. Béla és árpádházi szent Erzsébet édesapjának sírját. A vonatkozó cikk ide kattintva található.

II. András ellentmondásos tevékenysége ellenére nemzetünk történetének egyik legfényeseb csillaga, kora egyik legtekintélyesebb európai uralkodója volt, ő maga III. Béla, a leggazdagabbnak mondott európai királynak fia, II. Géza, a talán legerősebbnek mondott magyar király unokája, I. Géza ükunokája, akit magnusnak (hatalmasnak, nemeslelkűnek) nevezett népe, és aki a szent korona egyik ábrázolásán látható.

II. András király az első magyar expedíciós hadsereg vezetőjeként tengeri úton indult a Szentföldre. A hadjáratnak lovas szempontból kettős jelentősége van. A kis létszámú, de igen jól felszerelt hadsereget az ellenséges arab leírások - a többi keresztes lovasétól eltérően - a sajátjaiknál is jobb lovak felvonultatójaként írták le:

„A keresztény istentelenek lovai igen szánalmasak, göthesek voltak, és az is kevés. Csupán a hankar malik [hungár, azaz magyar király, vagyis II. András,] hozott sok szép lovat, amelyek az arab lovaknál is szebbek voltak.”

Másrésztől a hazatérés során a király vezetésével zajlott le a lovastörténelem talán leghosszabb egybefüggő menetelése: a teljes hadsereg lábon jött haza a Szentföldről. A vonatkozó leírások kitérnek arra, hogy a lovas sereg jelentős része a Kárpátoktól keletre elterülő, hatalmas, az ország legelőiként használt területekről érkeztek, akik mai gondolkodással, jó eséllyel a testvérnépekhez a jászokhoz és a kunokhoz tartozhattak.

A fotón II. András látható a Szentföldi katonai expedíció során, brida ülésben, iskolaügetésben.

Szólj hozzá!

Hazslinszky a piaffe-ról

2019. augusztus 22. 06:16 - patkószeg

"A helyes konchajlításra ki nem képzett ló piaffe-oztatása csak tisztátalan mozgáshoz vezethet. Durva csizma és szársegítségekkel valamiféle állóhelyben végzett mozgást ugyan ki lehet kényszeríteni a lóból, de még a nagy mozgással, jó önhordással született lovak sem képesek ilyen módon a piaffe lényegére, a csípő süllyesztésére. Az önhordás jellemzője, a szár súlyával megegyező támaszkodás teljesen hiányzik ezeknél a lovaknál."

Szólj hozzá!

Hajlított egyenesség

2019. augusztus 18. 06:23 - patkószeg

A hajlítás kifejezés a ló gerincoszlopára vonatkozik. Az egyenesség - kis közelítéssel - a patanyomvonalra. Az egyenesség ellentettje ezért nem a hajlítottság, hanem a ferdeség. Körön például hajlítottan egyenes a ló: hosszhajlításban mozog (gerincoszlopa hosszirányban hajlított), de két patanyomon jár.

A hajlítás egyik lényeges része, hogy a ló úgy viselkedik, mint banán a falnál: vállát kifelé vezetve, csípője befelé mozdul és fordítva. A hajlítás ezért arra ad lehetőséget, hogy a ló testét a "motor", a hátulsó lábak elé lehessen vezetni és a rugalmas gerincoszlopon akadálytalanul végigáramolhasson a hátulsó lábakban ébredő erő, egészen a zablákig. A hajlítás nélküli ló nem így működik. Vállát egyik irányba vezetve csípője is ugyanabba az irányba tér ki. Ezt hatást egyébként mindenki ismeri. Például körön vágtázva, ha "összeáll" a ló, előáll a harmónia, azaz az egyenesség, ha a lovas egyenesen elindul a lovarda fala mellett, minden összegabalyodik, csak a nehézséggel találkozik a lovas. Holott első nekifutásra azt lehetne gondolni, hogy egyenes vonalon egyszerűbb lovagolni.

Egyenes vonalon a ló kiegyenesítésére ezért a hosszhajlítások képességére van szükség. A lónak egyenes vonalon is hajlítottan egyenesen kell mozognia, azért, hogy egyenesre lehessen állítani. A hajlítottan egyenes helyzet itt a vállat be és a farat be között van.

Persze semmi sem ilyen egyszerű - fiatal lóval nem lehet hajlításokat lovagoni és mégis ki kell egyenesíteni. Josipovich szerint ez az ideiglenes egyenesség, de ez egy másik cikk témája. :)

Szólj hozzá!

Miért vagyunk lovas nemzet?

2019. augusztus 17. 08:04 - patkószeg

69223993_640498856443888_40106593588609024_n.jpg

No, nem jelenkori teljesítményünk, hanem hagyományos lovas közkultúránk miatt! Hogy mi a közkultúra? Hát például az, hogy ha elkezdődik egy nemzeti dallamsor, akkor azt többé kevésbé mindannyian be tudjuk fejezni, mégha nem is rendelkezünk zenei műveltséggel. A közkultúra az, hogy nem kell az adott szakterület értőjének lenni ahhoz, hogy elképzelésünk legyen egy szakma alapvető fogásairól, legfontosabb fogalmairól.

Nálunk, magyaroknál, ugyanígy áll ez a lovaskultúrával. Ha valaki soha életében sem foglalkozott lóval, legyen ács, pék, vagy orvos, lakjon nagyvárosban, vagy a legkisebb faluban, szóval végzettségétől, szakmájától, mindentől függeltenül látja, hogy a fenti - egy erdélyi kis falu szállodájának ebédlőjében található, szolgálati időre emlékeztető lap rajza helyes: a magasan képzett lovas nem háromütemű, hanem kétütemű vágtában lovagolja lovát. Magyarként mindannyian látjuk, hogy az ábrázolás rendben van, sőt ez a kívánatos.

Na, ezért vagyunk lovas nemzet, mert ilyen a közkultúránk.

Megjegyzem, jelenkori teljesítményünk akkor válik világszínvonalúvá ismét, ha a lovasoknak legalább egy része olyan magas lovas műveltséggel fog rendelkezni, mint egy évszázada egy közhuszár, a lovasok legalább egy része így tud lovagolni, mint ahogyan az a rajzon látható.

Rugonfalva, Erdély, Nemzeti Lovasakadémia

4 komment

Influencerség? ;)

2019. augusztus 06. 10:40 - patkószeg

Tegnapi, a vállat be feladatról írt cikkemet rendkívül sokan olvasták és reagáltak rá. (A cikk ide kattintva olvasható.) Az aktivitást ezúton is köszönöm. Mindez annak ellenére történt, hogy a cikk - témáját, szakmai nyelvezetét és részletességét tekintve - igen nehéz olvasmány. Hat-nyolc éve ilyen cikket "meglengetni" a lovas közéletben még lehetetlenség lett volna, az csak az értetlenséggel találkozott volna. Az elmúlt szűk évtizedben

  • sikerült megújítani a hazai szaknyelvet,
  • sikerült a minőségi lókiképzést új alapokra helyezni,
  • sikerült olyan lovas réteget kinevelni, akik motiváltak a magas szintű lókiképzés szakmai fogásainak elsajátításában.

A lovas társadalom érzékelhető része készen áll arra, hogy szakmai kérdéseket akár különleges részletezettséggel is meg lehessen tárgyalni. Remélem, hogy mindez nem csak az igényes szabadidőlovasok munkáján, de a nemzetközi eredményeket is elérni vágyó sportolók eredményein is jelentkezni fog.

Megjegyzéseiteket, témafelvetéseiteket a továbbiakban is várom.

Lovasbaráti üdvözlettel:

dr. Gőblyös István
lókiképző, lovasblogger, a Nemzeti Lovasakadémia alapítója

Szólj hozzá!

A vállat be a lovaglás aszpirinje

2019. augusztus 05. 06:12 - patkószeg

dr_goblyos_istvan_21_fejezet.jpgNuno Oliveira jól ismert mondása, hogy a vállat be a lovaglás aszpirinje. De vajon miért nem általában a hosszhajlítások a lovaglás gyógyszerei, vagy miért nem a farat be, miért pont a vállat be feladat az, ami leginkább a lovas segítségére van, ráadásul miért gyógyír minden problémára.

A VÁLLAT BE LÉNYEGE

A válasz megadása előtt magát a vállat be feladatot kell megérteni, bár ez nem teljesen egyszerű. Első megközelítésben a feladatnak két jellemzője van: egyrészről a ló hosszhajlításban mozog, másrészről mindezt három patanyomon teszi, a belső hátulsó láb és a külső elülső egy vonalon mozog. Ha a feladatot a lovas a hosszú fal mellett hajtja végre, akkor a helyes végrehajtás során során:

  • a ló feje a menetiránytól elfordulva a másik hosszú fal felé fordul, azaz a ló nem előre, nem menetirányba néz, hanem a lovarda belseje felé,
  • a ló vállai szögben állnak a hosszú falra, ezért az elülső lábak oldalra lépve egymást keresztező mozgást végeznek,
  • míg a csípők vonala merőleges a hosszú falra, ezért a hátulsó lábak előrefelé, keresztezés nélkül mozognak.

A vállat be végrehajtása során a lovas ennek a helyzetnek megfelelően ül, a fejek, vállak, csípők párhuzamosságának követelményéből az következik, hogy a lovas nem a menetirányba, hanem a másik oldal felé néz, vállait a menetiránytól elfordítva a hajlítás irányába befelé fordítja, míg csípőit a menetirányra merőlegesen tartja.

A farat be feladatban a helyzet pont ellentétes: a ló menetirányba néz, vállai merőlegesek a hosszú falra, ezért elülső lábai egyenesen, keresztezés nélkül járnak, míg csípői szögben állnak a hosszú falra, ezért hátulsó lábai oldalra lépnek a járás során. A lovas ennek megfelelően menetirányba néz, vállai merőlegesek, csípői szögben állnak a hosszú falra.

A VÁLLAT BE NEHÉZSÉGE

Azonban a vállat be feladat a fent leírt formán túlmenően még egy jellemzővel rendelkezik, mégpedig azzal, hogy a vállat be feladat a külső vállat könnyíti, a belső vállra többletterhet juttat. A jó vállat be feladat során a külső vállnak olyan könnyeddé kell válnia, hogy ennek hatására a külső láb lábtöve magasabbra emelkedik minden egyes lépés során a belső láb lábtövének emelkedésénél. A farat be feladat ezzel ellentétesen a belső vállat könnyíti. Ezért a vállat be és farat be feladatok a lovas legfontosabb „szerszámai” a vállak kiegyensúlyozására, az egymás melletti lábak egyforma teherviselésének kialakítására és fenntartására. Ha a ló köríven túlterheli a külső vállát (a ló válla kiesik), akkor vállat be feladatot kell alkalmazni, hogy a lovas a két váll egyenlő teherviselését visszaállítsa, ha a belső vállát terheli túl, akkor farat be feladatot. Mind a két feladat azért nehéz, mert a lónak nem a menetirányba, hanem pont ellenkezőleg kell dőlnie: így a vállat be során, amikoris az oldalirányú mozgás a hajlítás külső oldala felé irányul, akkor befelé, a farat be feladat során, amikoris az oldalirányú mozgás a hajlítás belső oldala felé irányul, akkor kifelé. Csak ez a mechanizmus biztosítja a vállat be feladat során a külső váll tehermentesítését és a farat be feladat során a belső váll tehermentesítését.

ELKÉPZELNI NEHÉZ

Mindezt persze nehéz elképzelni. Miért is kellene a vállat be feladat során befelé dőlnie a lónak. Azért, mert ha a ló kifelé dőlne, akkor hiába való lenne a belső hátulsó láb súlypont felé lépése, a ló teste a lábak fölül kifelé kitérne, a láb sohasem „érné utól” a test súlyvonalát, a súlypontból a földre merőlegesen bocsájtott egyenest. Ha ló a vállat be során kifelé dől, akkor a belső hátlsó láb nem tud többletterhet felvenni.

A helyes vállat be elképzelését segíti a földről végzett munka. A kézen végrehajtott vállat be során a ló vállainak folyamatosan a kiképző felé kell mozognia, a lónak követő magatartást kell mutatnia. A követő magatartás a ló együttműködésének záloga, annak a jele, hogy a ló a lovasra figyel, „csapattagként” meg van a szándéka az együttműködésre, íveken mozogva, a ló folyamatosan a kiképzőt követve mozgásával csatlakozási szándékot mutat. Ez abban mutatkozik, hogy külső elülső lábával nem kifelé és nem is egyenesen előre, hanem köríven mentén, tulajdonképpen a kiképző felé lép. Ha ebből, a hajlítottan egyenes a helyzetből indítja meg a kiképző a vállat be feladatot, akkor a ló a hajlítás belső oldala felé dőlve kezd a feladat végrehajtásába. Természetesen a lónak a feladat végrehajtása során fenn kell tartania a követő magatartást, külső elülső lábát végig a köríven kell lendítenie. Ha a külső elülső láb a körre érintőleges mozgásba kezd, vagy ami még rosszabb, kifelé kezd lépni, akkor megszünt a befelé való dőlés, a feladat csak olyan, mint a vállat be, a ló a külső váll könnyítésével ellenkezőleg túlterheli azt. A vállat be tehát nem csak a hajlításról, nem csak a három patanyomon való mozgásról, hanem a teherelosztásról is szól.

CAMPAGNE ÉS ISKOLAMÓDSZER

A hosszhajlításoknak két kritériuma van: a hosszhajlítás és az oldalirányú mozgás. Ennek megfelelően a hosszhajlítások tanítására két módszer lehetséges:

  • Először az oldalirányú mozgást kell a lónak megtanulnia (ezt csizmára való engedésnek nevezzük), majd ennek ismeretében kezdjük a hajlítást – menetiránnyal ellentétesen hajlítva a vállat be feladathoz, menetirányba hajlítva a farat be feladathoz jutunk. Ez a campagne módszer.
  • Először a hosszhajlítást tanítjuk a lónak, majd ennek ismeretében kezdjük oldalt léptetni. Ez az iskolamódszer.

A campagne módszer előnye az, hogy viszonylag gyorsan eredményre lehet vele jutni – hetek alatt meg lehet tanítani a lónak mindkét feladatot. Ráadásul a módszer egyszerű. Először a lónak meg kell tanulnia az oldaltléptető csizmasegítséget. Ennek eredményeként képes lesz az eleje körül megfordulni. Szintén meg kell tanulnia a szárak oldal irányú segítségét, a direkt é az indirekt segítséget. Ennek eredményeként képes lesz a hátulja körül megfordulni. Ha mindkettő megy, akkor meg lehet kísérelni egyszerre oldalt vezetni a csípőket és a vállakat, ennek eredményeként a ló megtanulja a csizmára való engedést.

A módszer hátránya az, hogy a ló – egyébként logikusan – menetirányba dől, azaz a vállat be és farat be feladathoz csak hasonló feladatot tanul meg és csak hosszú és fáradalmas munkával lehet végül a hibás súlypontelhelyezést korrigálni, az ellenkezőre megtanítani a lovat.

Az iskolamódszer alkalmazásánál az első a hosszhajlítás megtanítása. A hosszhajlításhoz a fej állításával jut a lovas. Miután a hosszhajlítás lényege az, hogy a váll egyik irányba történő vezetésével a csípők a másik irányba mozdulnak, a lovas a hosszhajlítás alkalmazásával hatással tud lenni a külső oldalra, a váll kifelé vezetésével a külső csizmasegítséghez hasonló hatást tud elérni. Az iskolamódszer érettebb lovastudást igényel, de a ló egyből jó irányba dől és ezzel együtt a korrekt hosszhajlítást sajátít el.

A FARAT BE ELŐRÉBBVALÓ FELADAT

A hosszhajlítások tanítása során minden kiképző megtapasztalhatja, hogy a helyes vállat be végrehajtása nehezebb a farat be feladatnál, mert a farat be végrehajtása során a váll és a csípő egyirányba, „befelé” mozdul, addig a vállat be feladatnál a vállakat befelé, a csípőket kifelé kell mozgatnia a kiképzőnek. Míg a farat be feladat során szinte csak a külső oldalról, addig a vállat be esetében mindkét oldalról befolyása alatt kell tartania a kiképzőnek a lovat. Emiatt igaz, hogy a vállat be a lovaglás aszpirinje: a ló hosszhajlításban oldalirányban mozog, testúlya kontrollált, a lovas befolyása pedig mindkét oldalról fennáll. Ha ez megvalósul, akkor a ló átengedővé válik.

Szólj hozzá!
Címkék: Lovas Nemzet

Gyere haza, Zsófi!

2019. augusztus 01. 08:54 - patkószeg

ke_pernyo_foto_2019-08-01_9_00_20.pngMa indul Homor Zsófi a Mongol Derbyre, a világ leghosszabb és legkeményebb (mondjuk ki, legveszélyesebb) lovasversenyére. Emberfeletti kihívás: tíz nap, ezer kilométer félig vad mongol lovakkal, nincs út, nincs irányjelzés, csak a pusztaság. Hegyek, folyók, sztyeppék, vadak...

A versenyt ide kattintva lehet követni.

Kedves Zsófi! Mi, lovasbarátaid, (igen sokan) hazavárunk - mégpedig ép bőrrel! :)

Szólj hozzá!

Valaki hiányzik a fotóról

2019. július 15. 11:33 - patkószeg

66594831_2363326310602249_2224534025555410944_n.jpgA fotón nagyanyám, dr. Boór Lászlóné látható lányaival az ötvenes években. (Jobb oldalon édesanyám.) Valaki hiányzik a fotóról - nagyapám. A fotó megtévesztő, hiszen nem érződik, hogy nagyapám azért hiányzott a fotózásról, mert politikai fogolyként éppen Kistarcsán sínylődött. Azután kiengedték, egy ideig munkanélküli, majd favágó lett, végül útépítési írnokként fejezte be. Mindezt két diplomával, két doktorátussal és csupán azért, mert a háború előtt főszolgabíró volt. Miután a börtönből kiengedték pótbüntetésként, egészen a hetvenes évek közepéig (!) ref-es volt, rendőri felügyelet alatt állt, mint a köztörvényes bűnözők, heti rendszerességgel kellett megjelenie a kommunista rezsim rendőrségén, hogy ellenőrizzék napi tevékenységét, tartózkodási helyét.

És hát igen. Ez a nehézség napjainkban nemzeti lovaskultúránkkal: az ötvenes évektől valaki, valakik mindig hiányoznak a fotókról, mégpedig pont azok, akik értettek a lovagláshoz, a lókiképzéshez. Ők nemhogy a fotókra, de a lovak közelébe se kerülhettek. A szabályt erősítő kivételektől eltekintve, építkezéseken tolták a talicskát, kitelepítésekben végeztek rabszolgamunkát, vagy épp, mint a negyvenes évek világklasszisa Bíró József, aki az Andrássy út 60-ban halt meg, ott verték agyon az ÁVÓ pribékjei. A "fotókról való hiányzásuk" miatt nemzeti lovaskultúránk megszakadt, ami ma látszik, az hatezer éves kultúránk töredéke. (Hatezer éves, hiszen mi ott voltunk a ló háziasításánál.) A feladatunk az, hogy legalább lélekben visszahelyezzük elődeinket, szeretteinket a fotókra, visszaállítsuk saját kultúránkat.

Csodálkozhatunk, hogy a versenysportban az olimpiai szakágakban nincsenek eredmények, hivatkozhatunk ellenfeleink jobb körülményeire, anyagi lehetőségeikre - mindez önbecsapás, mindaddig, míg nem állítjuk vissza minőségi lovaskultúránkat. Nem pénz kell, nem körülmények, hanem kultúra - az eredmények azonnal kézzel foghatóak lesznek.

A lenti fotón nagyszüleim eskövői képe:

66774590_302491034014413_6594626368351240192_n.jpg

Szólj hozzá!