Zabla & Kengyel

Dr. Gőblyös István lovakról, lovasoknak

Megérte elmenni Branderuphoz?

2018. július 18. 07:16 - patkószeg

d3789601-5729-4713-b8cd-5f158b7b6149.jpgDánia nagyon messze van. Az utazás fizikailag is megterhelő lónak, lovasnak egyaránt. Megérte vállalni a fáradalmakat, a törődést, az utazás nem elhanyagolható veszélyeit? Láthatóan igen:

ZITA GYÖNYÖRŰ!

Hajlékony hátulsó lábakkal, zászlóló farokkal, összeszedetten, könnyed vállakkal, feligazodottan, szóval nagyon-nagyon egyszerűen és kényelmesen dolgozik. :) A vállak könnyedségének változásából könnyen lehet következtetni a fordulékonyság, a manőverezőképesség növekedésére. Ami nem látszik, az a kényelmesség növekedése: amekkora változás látszik a ló alakján és összeszedettségén - érzéseben ugyanilyen mértékű a kényelem növekedése.

IMG_3784 kicsi.jpg

Az ülés alatt eredetileg kifejezetten kimagasló gerinc eltünt, a gerincoszop mellett izmok jelentek meg, "emlekedtek" fel. A hát szinte olyan érzést ad, mint egy vízszintes pad, amire zselépárnát terítettek. Az eredetileg kifejezetten kényelmetlen hát az évek során kényelmes ringatásba váltott, Zita teste mindemellett megszélesedett, mozgás közben a "csizmám közé dagad", az ülést lefelé szívja.

Szólj hozzá!

Lapos comb

2018. július 16. 10:28 - patkószeg

A lapos comb kifejezés nem ismeretlen azok előtt, akik még a "régi" lovasedzőktől tanulták a lovaglás tudományát. De mit is jelent pontosan az, hogy a combot laposan kell a ló oldalára fektetni? Azt, hogy a combnak úgy kell elhelyezkednie, hogy comb elülső "élével" a vállvezetést, a hátulsó "élével" a csípővezetést tudja eszközölni a lovas.

A "lapos combot" persze gyakorolni kell. Egyrésztől azt, hogy a lovas képes legyen combját laposan a ló oldalára fektetni, másrészről azt, hogy a képesség birtokában a lovaglás során figyelje is combja elhelyezkedését.

Széles lovakon mindez nem egyszerű, sőt néha lehetetlen is, széles lovon ugyanis természetszerűen előrecsúszik és kifordul a lovas lába. A nagyon széles lovon ezért kissé fel kell emelni a nyereg középső vonalát és az ülés tekintetében kompromisszumot kell kötni: a fejjebb emelt üléssel a lovas mély súlypontját kell kissé "beáldozni", hogy a combokat laposan lehessen a ló oldalára helyezni. Mindennek az előnye mégis az, hogy a lovas lapos combjaival összetettebb kommunikációra lesz képes, térdétől térdéig tartó ülésével lova vállait és csípőit tudja vezetni, miközben a csizmasegítségek megmaradnak a lábsorrend ritmusának meghatározására és a keret szabályozására.

Szólj hozzá!

A piaffe kihívása

2018. július 12. 06:28 - patkószeg

36957634_943194235885790_5645794640134144000_n.jpgA piaffe-ban hátra kell venni a ló súlypontját, hogy a ló többletterhet vegyen a hátulsó lábára. A kérdés azonban az, hogy milyen mértékben? Az ültetettségnek ugyanis két dolog szab határt. A ló, pontosabban a hátulsó lábak ereje, valamint a hátulsó lábak ízületeinek hajlíthatósága. A határ mindkét szempontból történő átlépése esetén leáll a hátulsó láb tevékenysége, megszűnik a hátulsó láb ügető mozgása.

Az első esetet könnyű elképzelni. Ha nincs elég erő, nyilván nem tud lépni a ló. A második eset azonban magyarázatra szorul. A ló lábának hajlékonysága korlátos. Ha a határig meghajlíttatja a kiképző azokat, akkor elfogy a lehetőség a paták talajról való felvételére, a ló nem képes felemelni lábát a talajról. Mindezért szükséges úgy a hajlékonyság, mind az erő folyamatos fejlesztése és fenntartása.

Ráadásul a két hátulsó láb különböző képpen erős és hajékony...

Fenti fotón a hajlékonyság határesete látható, Zita az erős hajlításban még épp képes felemelni a patáját a földről.

Szólj hozzá!

Tesco gazdaságos levade

2018. július 11. 07:47 - patkószeg

9ab5a5389cb7ae1d1e65e3c0390885dc.jpgA levade az összeszedettség csúcsa, a minőségi lókiképzés jelképe. A gond vele csupán az, hogy évek hosszú sorának fáradságos munkájával lehet csak elérni. Azonban van megúszós változata is: a pesade.  A pesade nem különösebben nehéz feladat, néhány hét, néhány hónapnyi gyakorlással be lehet tanítani a levade-hoz szinte teljesen hasonló felatatot. A két feladat annyira hasonlít egymáshoz, hogy hozzá nem értők, nem is tudnak különbséget tenn, szóval a hétvégi, vidéki lovasbemutatón, a helyi, nagybajszú bácsikák és fodros szoknyás nénikék lelkes tapsát fogja garantáltan besöpörni bemutatója.

A probléma csupán az, hogy a lókiképzésben nem működnek a megúszós megoldások, azaz nincs Tesco gazdaságos lókiképzés. Ha valaki mégis a "könnyebb utat" választja - bármilyen okból is - az környezetét ugyan ideig-óráig becsaphatja, de ha önmagával szemben tárgyilagos, akkor az első pillanattól kezdve világos számára, hogy választott módszere járhatatlan, lova számára káros, a pesade gyakorlásából nem lehet eljutni a korrekt levade feladatig. Ugyanis a hasonlóság ellenére két lényeges különbség van a levade és a pesade közt:

  • A levade során a mar lefelé süllyed, a pesade során felemelkedik, ezért a két feladat végrehajtásában egészen más izmok kerülnek hatásba: a levade során a hasizmok, a pesade során a hátizmok.
  • Míg a levade az összeszedettség csúcsa, addig a pesade pont arra tanítja a lovat, hogy miként lehet az összeszedésből "kinyomnia" magát, ezért a feladat nemcsak, az összeszedésre irányuló összes addigi erőfeszítést rombolja le, de még a ló vágtamunkáját is tönkreteszi.

A cikkhez természetesen nem pesade, hanem Hazslinszky Zoltán szinte tökéletes levade fotóját csatoltam illusztrációként.

Szólj hozzá!
Címkék: levade

Ugrásváltás

2018. július 10. 07:37 - patkószeg

Mint ahogyn a jármódoknak, úgy az ugrásváltásnak is van iskolaváltozata, ami látványban gyökeresen eltérő attól az ugrásváltástól, amit megszoktunk. A vágta iskolajármódjainak (iskolavágta, redopp) ugyanis nincs lebegési fázisa, ezért az ugrásvátás ezekben a jármódokban nem a levegőben történik, hanem egy teljesen befejezett vágtaugrás után egyszerűen egy másik kézre végrehajtott vágtaugrás következik. Az iskoaugrásváltás így inkább az úgynevezett egyszerű ugrásváltáshoz hasonlít (vágta - lépés - vágta) azzal, hogy nincs közbevetett lépés.

Az a ló, amelyik képes az iskolaugrásváltásra biztos, hogy képes campagne ugrásváltásra, a campagne vágta lebegési fázisában végrehajtott váltásra. Idegen nyelveken ezért nevezik a campagne vágta ugrásváltását repülő ugrásváltásnak.

A modern versenysportban egyedül a perdülésben használnak négyütemű, lebgési fázis nélküli iskolavágtát. A kűrökben azért látni csak nagyon ritkán irányváltoztatást perdülésben mert azt csak az iskolaugrásváltásra is kiképzett ló képes végrehajtani. Más kérdés, hogy valószínűleg a díjlovas bírók (a campagneugrásváltáshoz szokott szemükkel) hibásnak értékelnék az irányváltás iskolaugrásváltását.

Szólj hozzá!
Címkék: ugrásváltás

Ignoti nulla cupido

2018. július 05. 21:25 - patkószeg

19105268_1537395396333031_609446779_o-1.jpgHogy milyen is egy lovasakadémia? Milyen az az iskola, aminek csak a felvételi vizsgájának teljesítéséért kb. 30.000 km-t (igen, jól olvassátok harmincezer kilométert) vontattam Zita nevű lovamat? Mindezt negyven év lovaglás után, amit mindig a lehető legjobb magyar edzőknél töltöttem, akiknek csak a legnagyobb köszönettel tartozom (a vonatkozó 2014-es cikk ide kattintva található). Szóval mit kell, mit lehet itt tanulni kérem szépen?

Hát az első óra tananyaga a descent három fajtája, az első, másod és harmadfokú felvétel, valamint az eddigi ötfajta csizmasegítség után egy hatodik csizmasegítség megismerése és alkalmazása volt. Szóval a lecke François Robichon de La Guérinière volt. Köpni, nyelni nem tudtam, hisz ezekről életemben nem hallottam még. Vajon mindenki ilyen okos itt az akadémián, vagy vannak éltanulók, meg bukdácsolók is? Majd meglátjuk! Minden esetre az érések, a lovasérzések különös világába érkeztem. Igen, valóban különös, de egyben gyönyörködtető világba, ahol a ló igazán kibontakozik, testével és lelkével kezdi követni lovasa akaratát. A lovaglás ilyen mély részleteibe való "elmerülés" olyan, máshoz nem fogható érzést, örömet ad, amit mindenkinek csak ajánlani tudok. De hát jól tudom, hogy a jó öreg latin mondás mindig igaz: Ignoti nulla cupido - érzés nélkül nincs vágyakozás...

A fotón az akadémia apródjainak ezüst pálcavége és kitőzője látható.

Szólj hozzá!

Sikeres apródteszt Branderupnál

2018. július 03. 22:56 - patkószeg

 

36620589_10211582828227939_5420876162144403456_n.jpgMa sikeresen bemutattam Bent Branderup, az Academic Art of Riding nagymestere előtt a lovasakadémia apródtesztjét (squire test). A teszt során azt kell bizonyítani, hogy a vizsgázó képes az ülésével a keretet és az iramot meghatározni, valamint hajlítani a lovat.

Az apródteszt feladatsora megegyezik a kézen történő munka tesztjével (groundworktest), de nyeregből kell bemutatni lépésben, majd ügetésben, a végén mindkét kézre vágta nagykörön.

A kézen történő munka tesztjét ide kattintva lehet megnézni.

Szólj hozzá!

Varga Katalin: A bértartásról

2018. június 28. 10:07 - patkószeg

Akkor számoljunk. Először a működési költségek, beruházásokat utána. 30 lovas istálló.

1.) Munkaerő: 3x290. 000 (Két lovász legyen minden nap, szabadság kiadva, egy lovász bére kézhez 150, ez járulékokkal kb 290 az istállónak).
2.) Rezsi (villany, víz, szemét, áram) :100-150.000.
3.) Biztosítás : 20.000
4.) Könyvelő :20.000
5.) Tárgyi eszközök : 100.000 (lapát, seprű, villanykörte, traktorgumi 80-ért darabja, aksi, fűnyíró - átlag ennyire kijön)
6.) Takarmány, alom, trágya elhordatása: lovanként 35.000, azaz 1.050.000
7.) Felújítási alap: havi 200.000 kb (ez változó, de kell festeni, 5-10 évente 20-50 millió forintért pálya talajt cserélni, 5-30 millióért időnként új traktort venni, stb). Ez. 2.260.000 a lehető legkisebb összegekkel számolva. Lovanként 75.033 +áfa, azaz 95.673 forint. Mindent szűken számolva.

Ehhez add hozzá a beruházásokat (ha hitelből épült, a törlesztés, ha saját pénzből, a megtérulest). Egy ilyen istálló 350 millió - 1.000.000 forint, 10 évre számolva 35-100.000 millió forint évente. A 35 elosztva 12 hónapra és 30 lóra :97.222. 97.222+áfa =123.471. A kettő együtt 219.144 forint/hó/ló, és nincs nyereség.

3 komment

Kezdd saját képzésed kezed okosításával!

2018. június 25. 07:13 - patkószeg

A lovaglásban az a legnehezebb, hogy a ló hátáról nem látszik a ló. A lovas csupán érzései alapján következtethet arra, hogy lova jó, vagy rossz teljesítményt nyújt, kéréseinek, elvárásainak megfelelően reagál-e, vagy sem.

Az érzés, a lovasérzés azonban nem egyszerű kérdés. Undokság, mondhatnám inkorrekt, ha a lovasedző azt állítja, hogy a lovasérzés született adottsága a lovasnak: az vagy van, vagy nincs. Ez nem igaz,az érzés tanulható. Egy étel felismerése annak illatáról például nem született képesség, arra gyakorlással, tapasztalással tesz szert az ember. Egy idegen kultúra konyhájába kerülve viszont – kellő tapasztalat hiányában – sokszor azt sem lehet eldönteni, hogy hús vagy húsmentes étel készül. De tapasztalással, az ember saját teste érzéseinek megismerésével fel lehet ismerni az időjárás-változás előjeleit is, vagy például ránézéssel (a szemünkön keresztül történő érzékeléssel) meg tudjuk határozni a kutya fajtáját stb.

Szóval a lovasérzés tanulható, a kérdés valójában az, hogy milyen módon. Hogyan lehet megtanulni a lendület érzését, hogyan lehet megtanulni a helyes egyensúly érzését, az egyenességét, vagy egyéb érzéseket? A válasz az, hogy kézen történő munkával! A kézen történő munka ugyanis az egyetlen olyan helyzet, amikor a lovas, pontosabban a lovas keze érez és közben látja is a lovat. Ebben a helyzetben a lovas be tudja gyakorolni kezének, a különböző fogalmakhoz tartozó érzését. Látja az egyenességet, látja a lendületességet, stb., stb. Persze mindennek előfeltétele a kiképzéselmélet részletes ismerete, a lovasnak képesnek kell lennie arra, hogy az egyes helyzetekben szemrevételezéssel el tudja dönteni, vajon az helyes-e, vagy sem. Sokszor ugyanis a jóhoz igen közel áll a rossz. Például alig-alig van különbség aközött, hogy farat be gyakorlatot mutat a ló, vagy csupán kiesett a válla. A formai hasonlóság ellenére tartalmilag igen nagy a különbség.

Amikor a kézen történő munka során bizonyos érzést már megismert a lovas, akkor lóra ülve is meg kell keresnie ugyanazt az érzést. Ha nem találja, akkor le kell szállnia a lóról és tovább kell földről gyakorolni. Majd ismét lóra ülve próbálkoznia kell a már megtanult érzés nyeregből történő felismerésére. Szóval először a kezet kell érzővé fejleszteni. A ló hátán az érző kéz érző csizmát fejleszt, majd ennek eredményeképp lehet az érző üléshez eljutni.

Mindebben az az érdekes, hogy míg a lovaglás során az ülés számít elsődleges segítségnek, a kéz és a csizma másodlagosnak (a kéz és csizma segítségeit csak akkor kell alkalmazni, amikor az ülés segítségére nem reagált a ló), addig a tanulás folyamata ezzel pont ellentétes: előbb lesz okos a kéz és a csizma, csak azután az ülés[i].

Az érzések kérdése továbbá azért sem egyszerű, mert egyszerre több érzésre is figyelnie kell a lovasnak. Eleinte ez bonyolult és nagy kihívás. A probléma hasonlít a nagy utasszállító repülőgép vezetéséhez. A nagy gép vezetése alapvetően nem különbözik a kétszemélyes kis repülőgép vezetésétől, nem is nehezebb annál. A jelentős különbség abban áll, hogy a nagy gépen sokkal több műszert kell folyamatosan figyelni, nyomon követni. Eleinte ez nehéz és csak fokozatosan, lépésről lépésre lehet a pilóta figyelmét egyre több műszer egyidejű ellenőrzésére kiterjeszteni. A lovas éppen ugyanígy van. Először csak néhány érzés egyidejű megfigyelésére képes, a további érzések megfigyelése a háttérbe szorul. Eleinte meg kell elégedni részsikerekkel, meg kell elégedni néhány érzés egyidejű figyelembe vételével, nem lehet, nem szabad egyből a tökéletességet megcélozni. El kell fogadni, hogy csak igen sok gyakorlás eredményeként lehet a már megismert érzések egyidejű figyelembevételét elvárni és csak igen sok gyakorlás eredményeként tud újabb és újabb műszert hatékonyan feltenni a lovas saját „műszerfalára”.

 

 A kéz különböző érzései:

Lendület

A kéz előrenyújtására a lónak nyaka előrenyújtásával kell reagálnia. Amennyiben a keret bővítésére a ló nem reagál, nyakát nem nyújtja előre, akkor a ló nem lendületes. A lendület érzéséhez nem kell feltétlenül nyújtani a nyakat, hiszen lehet, hogy éppen feligazított helyzetet kíván a lovas, szóval a lendület érzéséhez nem kell nyújtani a nyakat, de magának a képességnek, a nyújthatóság érzésének kell fennálnia. A lovasnak azt a képességet kell kezeivel éreznie, hogy a ló nyakát szándékának megfelelően tudja előrenyújtani, a nyakhosszt egészen precízen tudja szabályozni.

De a lendület érzését megtalálja a lovas a felvétel során is. Ha a szárakkal adott felvétel könnyedén “átmegy” a lovon, a felvételt könnyen tudja érvényesíteni a lovas, akkor a ló lendületes, ellenben, ha a szárakkal adott felvétel hatására a ló szinte semmilyen módon nem reagál, akkor abból a lendület elégtelenségére lehet következtetni. Szintén elégtelen a lendület, ha a szárral adott felvétel hatására a ló elakad.

Elengedettség

A szár megfogásával érzékelni lehet, hogy a ló mely testrészében van ellenállás, hol van feszesség. A száron keresztül a kéznek ezt az érzését úgy kell elképzelni, mint mikor valakinek a kezét megfogva és azt kissé(!) jobbra-balra, fel és le mozgatva érzékelni lehet, hogy a másik fél csuklóban, könyökben, esetleg vállban merev. Magát az érzést először állóhelyben, majd menet közben a kézen történő munka során lehet begyakorolni.

Az elengedettség vizsgálata a zabla felől történik. A lovas érzi, hogy van-e blokk az állkapocsnál, a tarkónál, a vállaknál, stb., stb. A lovas érzése a zabla felől az első blokkig terjed, hogy mi van a blokk mögött, azt a kéz nem érezheti.

Egyenesség

Az egyenesség, illetve a ferdeség érzése háromféle lehet. Ha a ló a ferdeség eredményeképpen az elején jár, azaz az elülső lábakra a kelleténél több súly esik, akkor a kéz azt érzi, hogy a sebességet állandóan fékeznie kell, a kéz nem kerül engedő helyzetbe.

Ha a ló oldalirányban vesztette el az egyensúlyát, válla vagy csípője oldalirányban elbillen, akkor a kéz azt érzi, hogy felvétel esetén a vállak, vagy csípők oldalirányú mozgásba kezdenek. A támaszkodás ugyan nem nehezedik el, de a lovas azt érzi, hogy a szárakkal szinte lehetetlen a ló lassítása.

Ha a ló hosszirányban nem egyenes, azaz a vállak a csípőkhöz képest nicsnenek jó helyen, akkor a lovas a két szárban különböző erősségű támaszkodást érez. Ha például a vállak a csípőhöz képest balra vannak, a lovas azt érzi, hogy a bal szárat erősen és mereven fogja a ló, a jobb száron meg nam talál támaszkodást, azt érzi továbbák, hogy jobbra is és balra is a bal kézzel könnyebb fordítani a lovat, a jobb kéz a fordulatokban szinte teljesen elveszti hatékonyságát.

Egyensúly

A kellő egyensúly esetén a lovas keze azt érzi, hogy a legkisebb, kívülről szinte láthatatlan segítséggel is képes a ló súlypontját előre és hátra mozdítani. A lovas markának bezárásával a ló súlypontját képes hátra, kezének előremozdításával a ló súlypontját képes előre mozdítani. A súlypont változatlan helyen való tartása a kéz lazításával történik.

Felvehetőség

A felvehetőség előfeltétele az elengedettség, az egyenesség és az egyensúly. A három feltétel egyidőben történő érzékelésével a ló felvehető.

Vállvezetés

A vállvezetés direkt, illetve indirekt szársegítséggel történik. Az öklöket a ló nyakélétől távolítva azonos irányú, a ló nyakéléhez közelítve ellentétes irányú mozgásra készteti a vállakat: a bal ököl balra mozdítása, a ló nyakélétől való távolítása balra vezeti a ló vállait, ez a direkt segítség, a bal ököl jobbra mozdítása, a ló nyakéle felé való mozdítása jobbra vezeti a lovat, ez az indirekt szársegítség. Ha mind a két kéz mindkét irányban hatékonyan tudja a vállak mozgását irányítani, akkor a vállak vezethetőek.

Hajlítottság

A kéz a hajlítottságot az állítással, azaz a koponya oldalirányú elfordításával éri el. Ha a lovas az állítás eredményeképpen elveszti a vállak vezethetőségét, elveszti felvevő képességét, akkor a ló nem hajlított, hanem ferde.

Az alázat kérdése

Az érzés különös dolog. Addig, amíg nem találkozott vele az ember, addig nem is létezik számára. Az ismeretlen érzésről beszélő ember legtöbbször csodabogárnak vagy ostobának hat, bár a hiba a mi készülékünkben van, mi vagyunk azok, akik nem találkoztunk azzal az érzéssel, amiről az érzés ismerője beszámol. Éppen ezért nagy tisztelettel kell értelmezni a lovasemberek beszámolóit, elbeszéléseit tapasztalataikról. Lehet, hogy azok számunkra furcsáknak hatnak, lehet, hogy érthetetlennek, lehet, hogy valószerűtlennek, lehet, hogy szakmailag hibásnak, mégis a kellő alázattal és nyitott szívvel kell ezeket fogadni, hiszen ennek hiányában elveszítjük képességünket újabb és újabb érzések befogadására, megismerésére, megtanulására.

Szólj hozzá!

Fillírozni

2018. június 24. 07:30 - patkószeg

xIMG_6638-1.jpgEz az az lovas kifejezés, amit még a google sem "ad ki". :) Hosszú idő után most kétszer is "szembe jött velem". Sallay Sándortól hallottam a múlt héten, pár hete pedig Wágenhofferné Magyar Ágnestől. Ő fillirozásra a zongorázás kifejezést használta.

A fillírozás katonai kifejezés. A lovas karjának összes ízületét ellazítva, csuklójából és ujjaiból eredő finom mozgással fenntatja keze érző helyzetét, lova puhaságát.

1 komment

Jövő hétvégén DERBY!

2018. június 21. 06:54 - patkószeg

35928410_1006832779479566_33066128578183168_n.jpgAkármilyen meleg is van, az urak kezdjék leporolni az elegánsabb ruhájukat, a hölgyek kezdjenek morfondírozni, hogy egyáltalán mit vegyenek fel: Jövő hétvégén a kihagyhatatlan derby!

A verseny a lovak egyszeri megméretésére szolgál. Javítási, ismétlési lehetőség nincs, mivel csak hároméves "koedukált" lovak, kancák és mének indulhatnak. Az indulók száma a pálya méreteinek függvénye, de nem haladhatja meg a huszonnégyet. A Kincsem Parkban tizenhat ló indítását engedélyezik, jelen pillanatban még tizenkilenc ló található a nevezési listán. A derbyn csak angol telivérek vehetnek részt, pontosabban csak azok, melyek szülei a telivér méneskönyvben megtalálhatók. A táv 2400 méter, ennek megfelelően a mezőny az indítás utáni első négyszáz métert is a közönség közelében teszi meg. A klasszikus gyeppályás futamban a mének 58 kilogrammot, a kancák pedig 56,5 kilogrammot visznek a hátukon. (Forrás: Pesti Adrián)

A fenti képen Tour to Paris egy hároméves veretlen francia import mén látható. Inkább sprinter, ezért a derbyt kihagyja, de maga a ló és a fotó olyan tökéletes, hogy más talán nem is passzolt volna jobban az íráshoz. Ezen a képen a mén kétévesen, első versenyében látható, lovasa Alberto Sanna, trénere Ribárszki Sándor, tulajdonosa Dr. Hammersberg Elemér.

Aki jön a derbyre, az itt jelezheti. :)

Szólj hozzá!

Ismét a lómagasságról

2018. június 20. 15:12 - patkószeg

Azért elődeink lovasábrázolásán mégiscsak el kellene gondolkodni, azzal együtt, hogy tudom, a modern ember sokkal okosabbnak gondolja magát a régieknél... Az alábbiakban néhány magyar lovasábrázolást mellékelek az eredeti cikkben szereplő Széchenyi István képe mellé, amit ide kattintva lehet elolvasni.

320.jpg

A XIX. századi ideális lovas

gnapoleonihaboru.jpg

XVIII. századi ideális lovas

08094.jpg

Bocskai István a XVI-XVII. századi ideális lovasa

dcthury-gyorgy_lazar-schwendi_miksa-csaszar_1566.jpg

Ezen a képen a középen lovagló Thury Györgyre (kora legkiválóbb bajvívójára, egyben lovasára) és lovára, illetve méretarányukra hívnám fel a figyelmet. Az ábrázolás a XVI. század lovasideáját mutatja.

 

Szólj hozzá!

Minőség: nemzeti lovaskultúránk kitörési pontja

2018. június 20. 14:44 - patkószeg

Nekünk XXI. századi lovasoknak nagyon hálásnak kell lennünk a lovassportoknak: nélküle már csak állatkertekben láthatnánk lovakat. Mindemellett tisztában kell lennünk azzal, hogy a sport alapvetően változatta meg a lókiképzés évezredes módszereit azzal, hogy az engedelmesség kialakítása és a hosszú használati élettartam biztosításának igényével szemben a sportlovas legfőbb célja a teljesítmény, hiszen ő elsősorban sportoló. Ebből kifolyólag a XX. század végére a legelismertebb lovas szakemberek módszerei köszönő viszonyban sem voltak a száz évvel azelőttiekhez. A sportlovas ugyanis nem magának, hanem a bíróknak, a közönségnek akar tetszeni, másnál akar nagyobb teljesítményt felmutatni. A ló ezt nem érti: ő a lovasával van kapcsolatban, vagy együttműködő azzal, vagy sem, ez esetben ellenkezik, szóval a ló a sportlovas céljait nem érti, nem értheti meg. Így maga a sport az, ami az oka a modern lókiképzés alapkonfliktusának, maga a sport az, ami miatt a sportlovas nem riad vissza megengedhetetlen eszközök, telesítményfokozó módszerek alkalmazásától, ez az, amiért a legünnepeltebb teljesítmények is igen csak vitathatóak.

De az idők változnak. A XXI. század lovasa családtagként kezeli lovát és a XX. századi megközelítést meghaladva a minőségre, a harmóniára törekszik, ennek eredményeként a klasszikus elődök ismeretének átvétele napjainkban egyre divatosabbá válik. És hát itt kell megjegyezni, hogy az élsportolók megkérdőjelezhetően nevezhetik magukat klasszikusnak, hiszen sem céljaikban, sem módszereikben nem követik a tényleg klasszikusnak nevezhető elődöket, sőt tudatosan eltérnek attól. Saját maguk klasszikus minősítése csupán marketingfogás.

A sportról persze nem szabad azt gondolni, hogy az a XXI. században sutba kerül. A vagányság, a belevalóság, a bajúszhossz méregetésének igénye nyilván megmarad, míg világ a világ. Sőt arról sem szabad elfeledkezni, hogy a versenysport tulajdonképpen a legerősebb nyugat- és észak európai tenyészetek reklámtere. De az idők változnak, a jövő az elődök elméleti és gyakorlati tudását részleteiben is ismerő lovasoké.

Ezügyben nekünk magyaroknak szerencsénk van. Az igényes lovaskultúra, az akadémista stílus az ötvenes évek végéig virágzott hazánkban, a stílus vonatkozó igényeit kielégítő lótenyésztés pedig még tovább élt és így alapkultúraként minden honfitársunk szívében ott él. A dolog hasonló a népzenéhez: ugyan egyre kevesebben művelik, mégis Nyíregyházától Sopronig ha valaki meghall egy dallamsort, többé-kevésbé be tudja azt fejezni. A népzene közös kultúránk része. Ugyanilyen a lovaskultúra is, elég elmenni egy vidéki lovasversenyre és meg lehet tapasztalni a közönség nem hozzáértő részén is, hogy szakmai szempontból alapvetően "helyén van a szíve". A falusi zöldséges, pap, ács el tudja dönteni, hogy jó, vagy szerényebb teljesítmény látott-e. Nem így van ez a nyugat- és észak-európai kultúrákban. Ők ugyanis készeresen elvesztették sajátjukat. Elvesztették lovaglás stílusukat a XVIII. században (a magyar könnyűlovasság, a huszárság katonailag mindet elsöpről hatására kultúrájukat elvesztve gyorsították fel lovaglási sebességüket), másodjára pedig a XX. század második felében, amikor teljesítény alapra helyezték át tenyésztésüket és a sport érdekeit kiszolgálva mára tenyészeteikből szinte hiányoznak a tiszta vérvonalak. Hiba volt. Nekünk meg szerencsénk. Hiszen új divat formálódik Európa-szerte: az igényes élménylovaglás. Ez igen kedvező csillaglállás számunkra. A klasszikus mesterekhez való visszanyúlás, az elveszett kultúra kutatása Európa más részein két-háromszáz éves visszatekintést igényel - nálunk csak egy generációt. Ráadásul az új divattal azonnal értelmet kapnak és szintén divatossá válnak a magyar lófajták is, nyilvánvalóvá válik egyszerű használhatóságuk, szervezeti ellenállóképességük, intellingenciáuk, lovas elődeink nagyszerű munkája.

Szólj hozzá!

Mekkora az ideális lómagasság?

2018. június 18. 06:52 - patkószeg

35511052_10211479993337131_6094798900739178496_n.jpg

Nem egyszerű a válasz, ám korrektül azt kell válaszolni, hogy az jóval, de jóval kisebb annál, mint amit napjainkban gondolnánk. A sport, a teljesítményszemlélet ugyanis jóval magasabb lovat présel a köztudatra, mint amit valóban ideálisnak tekinthetünk, mint amivel harmóniára juthatunk. És ez nyilvánvaló: ha irdatlan nagyot akarunk ugratni, ha azt akarjuk, hogy lovunk olyan nagyot mozogjon, hogy a díjlovas aréna lelátójának legfelső sorában is elaléljanak tőle, akkor a régiek által ideálisnak tartott magasságoknál határozottan nagyob lovat célszerű választani. Viszont ha a természetes egyszerűséget, a harmóniát, a lókiképzésre való tényleges alkalmasságot tekintjük célnak, akkor határozottan kisebb magasság az ideális. A magas lovat nemcsak nehezebb kiképezni, nehezebb ügyessé tenni, de sérülékenyége is nagyobb. Bent Branderup az ideális lovat legalább 20 (!) centiméterrel kisebbnek írja le lovasa magasságánál. Azért, hogy a minőségi ló- és lovasképzésben megkerülhetetlen kézen történő munka során a lovas földről is láthassa lova gerincoszlopát, meg tudja állapítani a hajlítás helyességét, vagy pontatlanságát.

A fenti fotón Gazsó Dani barátom látszik kunfakó lován. Érdekes, hogy ló és lovas méretei pont az aranymetszés szabályainak megfelelőek, a lovon ülő lovas fejmagassága (227 cm) úgy aránylik a marmagassághoz (140 cm), mint a marmagasság az ülőmagassághoz (87 cm). És hát hogy, hogy nem hasonló, a mai szemnek kissé furcsa arányokat lehet felfedezni a legnagyobb magyar, Széchenyi István közismert lovasábrázolásán is...

szechenyiistvan_2.jpg

Szólj hozzá!

Branderup a kommunikációról

2018. június 13. 09:10 - patkószeg

529971_366564910056461_1956042088_n.jpg

Lord Newcastle szerint: "A lónak először a lovas megértését kell megtanulnia, ugyanúgy, mint ahogyan az ifjúnak az olvasást. Persze ostobaság azt képzelni, hogy olvasást lehet veréssel tanítani." Napjaink problémája az, hogy a modern ember nem látja, hogy őt megértette-e a ló, vagy sem, mert egyszerűen nem értik egymást. Sokan például a kétlábra látványosan felmagasodó lovat és a mar lesüllyedésével bemutatott levade feladatot összekeverik, holott a két dolgot világok választják el egymástól. 

Szólj hozzá!

Miért dolgozom hosszú száron is?

2018. június 13. 07:24 - patkószeg

Névtelen.png

  • Mert a magaskultúra része.
  • Mert nemzeti kultúránk része.
  • Mert még hat-nyolc évtizeddel ezelőtt is művelték lovas elődeink és nyilván nem ostobaságból, vagy hóbortból.
  • Mert más tapasztalatot és gondolatokat ad, mint a nyeregből, vagy kézen végzett munka.
  • Más kiképzési problémákra ad megoldást, mint a nyeregből, vagy kézen végzett munka. Míg a vezetőszáron, vagy kézen végzett munkával inkább a ló állításának és a vállak vezetésének kihívásait lehet orvosolni, addig a hosszúszáras munkával a ló egyensúlyát és lendületét lehet inkább iskolázni. 
  • Mert a pilárok közt végzett munka megfelelője, csak határozott előrehaladással.
  • Mert a hosszúszáras munkával lehet legszebben bemutatni a kiképzés eredményeként felfényesedett és délceggé vált lovat. A hosszúszáras munka során ugyanis a ló van a néző figyelmének középpontjában, a kiképző szinte diszkréten visszavonul, miközben két vékony száron és pálcájával irányítja lovát.
  • A fenti képen Moys Elemér huszár ezredes látható hosszúszáras munka közben, a XX. század elején.
Szólj hozzá!

A passage a királyok jármódja

2018. június 04. 07:13 - patkószeg

passage_1.jpg

Nem lehet mellébeszélni: a passage végrehajtására minden ló képes. Nincs szükség drága lóra, nincs szükség különleges alapadottsgágokra, a passage délcegsége az  összeszedettségből és az iskolaegyensúlyból természetesen következik

A passage a királyok jármódja, „a legmagasabb fokon kidolgozott és tökéletesített formája az ügetésnek.“ Jellegzetessége „a fokozottabb összeszedettség és feligazítottság, a magasabb, élénkebb, de evvel szemben kevésbé tértnyerő lépés“ – írja a Magyar Királyi Honvédelmi Minisztérium katonai szabályzata a XX. század első felében. Ugyanígy fogalmaz Keméry Pál is az ötvenes években: „A passage ...ugrásszerű lengésben végrehajtott, fokozottan tagolt iskolaügetés (sic), amelynél a hátulsó lábak a fokozott hordozóerő mellett nagymérvű rugalmas lökőerőt is fejtenek ki. A tökéletes összhangban harántellenes lépések eszményien lendületesek és rugalmasak, ütemük a piaffenál valamivel lassubb. Az elülső lábak alkarjai emelés közben elérik a vízszintes vonalat, a hátulsók az előbbiekkel tökéletes tiszta lábsorrendi együttműködésben, izületeikben minél jobban meghajlítva és vonalon maradva szintén emeltebben lépnek...A földtől elszakadás időtartama – midőn az ellőkődő paták a talajt már elhagyták, az előrelengők pedig még nem értek le – passageben aránylag hosszú és jól megfigyelhető... A lengés a lendületes ütemből származik. Ez az ütem nem csak mindkét lábpár mozgásánál egyforma, hanem a jármód egész tartama alatt sem változik.“ Mindezért mondhatjuk, hogy a passage a modern sportlovaglás egyik legmagasabb, de mindenképp legszebb, leglátványosabb feladata.

A passage végrehajtására minden ló képes. A képességet szabadon, például karámban, vagy a lovardában elengedve, jókedvűen minden ló megmutatja. Persze, hogy ugyanezt lovas alatt is végrehajtsa, ahhoz hozzáértésre és sok-sok munkára van szükség. Nincs szükség viszont puccos, drága, külföldi lovakra, nincs szükség különleges alapadottságokra! A passage a végletes összeszedettségből, az iskolaegyensúlyból következik, erre pedig minden ló képes!

A passage az ügetés csúcsa. A passage a felfényesedett, délceg mozgás kifejezője, a lovas magabiztosságának a ló fizikai erejének és büszkeségének legszebb kifejeződése, feladatként erősíti a ló hátuljának és hátának izmait, növeli átengedőségét, tökéletesíti egyenességét és engedelmességét, fokozza a segítségekre való érzékenységet.A passage a ló és lovas közötti harmónia beteljesülése, ezért kell minden igényes lovasnak a passage végrehajtását megcéloznia!

A passage a piaffe feladatból, vagy az úgynevezett féllépésből fejleszthető ki. (A féllépés az iskolaügetés piaffe-hez hasonló változata, melynek során a ló lépésenként egy patanyomnyit halad előre.) A passage az ügetés iskolajármódja, azaz iskolaegyensúlyban végrehajtott ügetés. És hát hogyan is lenne képes a ló élénkebb mozgásra iskolaegyensúlyban (passage), míg lassú mozgás közben (piaffe, féllépés) képtelen erre? A piaffe és a féllépés pont arra való, hogy lassú mozgás közben a ló képessé váljon ügetésben az iskolaegyensúly „megtalálására”, majd fenntartására. Amikor a ló már magabiztosan ennek a képesség birtokában van, meg lehet kísérelni az előrehaladás iramának fokozását. Amennyiben az iram fokozása, a megindulás során a ló – a lovas megfelelő segítségeinek eredményeként – nem veszti el iskolaegyensúlyi helyzetét a ló passage mozgáshoz jut.

Ezzel szemben sokszor találkozom azzal a gondolattal, hogy van olyan ló amelyik már a piaffe megtanulása előtt képes a passage végrehajtására. Ez hibás, a kiképzés teljes menetét és a ló egészségét veszélyeztető megközelítés. A ló ugyanis ilyenkor nem az iskolaegyensúly következtében fog lebegő lépéseket tenni, hanem egyfajta ellenállás eredményeként. Az ilyen ló ugyan vízszintesig felemeli alkarját és az ügetés üteme is lelassul, de mindezt valójában azért teszi mert a lovas keretet meghatározó segítségének ellenáll: hátul kimarad, elöl pedig nekimegy a zablának. Ez az az ló, amelyik már a képzés korai szakaszában “felajánlja” a  passage-t. Valójában nem a passage-t ajánlja fel, hanem ellenkezik, a lovas pedig ilyen-olyan okok miatt mindezt elfogadja. Elfogadja, mert félreérti a helyzetet azaz nem érti, nem veszi észre, hogy a ló ellenáll, vagy elfogadja, mert ezzel a módszerrel gyorsan eljut egy igen látványos mozgáshoz. Van olyan lovas, aki nemhogy csak elfogadja, hanem szinte kéri is a lótól a feladatot, úgymond "lebegteti" a lovat. Az ilyen lovas egybevágó segítséget alkalmaz: csizmáival előrehajt, miközben a szárakkal kitart. Napjainkban ezt divatosan lebegtetésnek nevezik, régen tappogásnak hívták. Gyakran találkozni az ilyen mozgással fiatal lovak versenyén, vagy lóárveréseken. A katonai szabályzat minderről azt írja, hogy: „...a ló mellső lábai túl gyorsan elhasználódnak mivel a súly hátulról túl hevesen lökődik rájuk...a hátulsó lábaik, különösen a csánkban és csűdben fognak szenvedni, mert a kéz túl sok súlyt visz rájuk, amit hordani kényszerülnek.

A német irányelvek érdekessége, hogy a passage kifejlesztését lépésből is ajánlja. Ezzel semmilyen magyar szakirodalomban nem találkoztam, a magyar mesterek egyhangúan a helyesen végrehajtott, élénk piaffe és féllépés feladatokat tartják a passage előfeltételének. Kókay Pál például így ír: „ A lendületesen piafferozó lovunkat indítsuk meg ügetésben. Mikor azonban a ló az első lépés megtételére készül, ezt csak megkezdeni hagyjuk, s rögtön ezután alkalmazzunk olymérvű felvételt, hogy az ügetés lendületének csak egyharmada szolgáljon helyváltoztatásra, kétharmad része a félfelvétel következtében rugószerűleg fölfelé hasson.“

A jó passage kifejlesztéséhez sok időre és munkára van szükség. A jó passage-ben a ló azért emeli magasra elülső lábait, mert az iskolaegyensúly hatására vállai megkönnyülnek. Sokan a hosszú munka megkerülésének érdekében a passage feladatot spanyol lépésből tanítják. A spanyol lépésben azonban a ló nem azért emeli magasra elülső lábait mert a vállak megkönnyülnek, hanem azért mert megértette lovasának kérését. Az igy kifejlesztett passage helytelen. A ló az ilyen képzés eredményeként csak a passage-hez hasonló mozgást végez, elülső lábait a lovas szándékának megfelelően magasra emeli, de mindennek kiképzési értéke nincsen és szembe megy a lókiképzés logikájával, ami célként a hátulsó lábak fokozottabb és fokozottabb teherviselését célozza.

Szólj hozzá!

Piaffe gyakorlatok

2018. június 01. 14:42 - patkószeg

IMG_3017kicsi.jpgNem piaffe-ozni szeretnék: a piaffe csupán eszköz, egyfajta szerszám a ló ügyessé tételére, az ügetés kifejlesztésére, egyben a minőségi vágtamunka előkészítője

A piaffe a magas szintű lókiképzés kulcsfeladata. Segítségével lehet a könnyedséget és az önhordást véglegesen kialakítani ügetésben. Meg is fordíthatjuk az állítást: iskolaegyensúlyban végzett ügetésre először csak lassú menetben, majdhogynem állóhelyben képes csak a ló – ez a piaffe. Később az előrehaladást egyre inkább fokozhatja a kiképző és (ha a ló megtartja az egyensúlyi pozícióját, azi iskolaegyensúlyt) a piaffe-ból passage-ba jut.

A piaffe és a passage közötti jármódot féllépének nevezzük. A féllépés során a ló a piaffe-hoz hasonló pozícióban lépésenként egy patanyomot halad előre. Régen ez volt a piaffe bevezető gyakorlata, a díjlovas veresenyeken, abban a versenyszámban, ahol először volt előírás a piaffe, azt kötelező előrehaladással kellett végrehajtani. A kiképző a féllépés rövidítésével jutott a majdnem állóhelyben, de „előrefelé” végrehajtott piaffe feladathoz és ha erre már minőségi szinten is képes volt a ló, akkor lovagolták előre, hogy a lassú menetben megtanult iskolaegyensúlyt fenntartva, nagyobb iramot felvéve passage-ban képes legyen az előrehaladásra. A passage tehát piaffe előre. És hát hogyan is gondolhatná bárki, hogy ameddig lassú menetben képtelen a ló iskolaegyensúlyba helyezkedni (piaffe), addig gyorsabb előremenetel esetén képes rá (passage)?

Hibás az a gondolat, hogy van olyan ló, amelyik könnyebben tanulja meg a passage feladatot mint a piaffe feladatot. Az ilyen ló valójában csak „kinyomja” magát az összeszedettségből, és ha az ilyen mozgást a kiképző engedi, hovatovább támogatja, azzal az egész addigi munkáját tönkre teszi, lovának az összeszedettségből való kíbújást tanítja. Jó piaffe nélkül nincs jó passage.

Éppen ezért hibás a passage feladatnak minden olyan taíntása, ami megkerüli a piaffe kidolgozásának nehéz, sokszor hosszadalmas folyamatát. A lovas nem passage-hoz, hanem csupán a passage-hoz hasonló értelmetlen, cirkuszi mozgáshoz jut. Éppen ezért a jó passage-t a piaffe minőségével lehet lemérni.

A piaffe az „ügetéshez hasonló” kétütemű mozgás. Csak hasonló, mert iskolajármódként nem kritériuma a tiszta lebegési fázis. A ló ültetett, a konchajlítás erőteljes, a vállak megkönnyültek, a mar megemelkedett, az elülső lábak könnyedén magasra emelkednek. A kiképző leginkább földről tudja lova mozgását (a piaffe minőségét) ellenőrizni, vagy pedig segítséget kell alkalmaznia, lovaglását a földről kell ellenőriztetnie. Figyelmének az összes fenti kritériumra ki kell terjednie. A kérdés nem egyszerű, mert legtöbbször azt tapasztalja a kiképző, hogy bizonyos feltételek teljesülnek, mások nem és ezért az adott helyzetben, az adott problémának megfelelő gyakorlattal kell a piaffe minőségét orvosolni. A beavatkozás tárháza persze szinte végtelen, az alábbi leírás csak néhnyat vonultat fel.

  • Megszűnik a tiszta kétütemű mozgás
    A lovasnak azonnal élénk vágtában kell előrelovagolni lovát. Az előretörekvés és az élénk ütemes mozgás a ló „saját” önálló feladata, amit a kiképző külön segítségekkel a piaffe közben nem tud korrigálni. A kiképzőnek annyi mindenre kell figyelni a feladatvégrehajtás közben, hogy ha az előretörekvést és az ütemes mozgást a ló feladja, akkor magát a piaffe feladat végrehajtását is meg kell szüntetni, a ló önállóságát a menőkedv és az ütemes mozgás tekintetében vissza kell állítani.
  • Szűkössé válik a keret, a ló nyakának nyújthatósága megszűnik
    A hajlítottan egyenes helyzetben lévő lovat a piaffe feladat közben vállat be helyzetbe kell fordítani. A vállat be feladat a piaffe közben is a lendület fokozója, a hosszan előrenyújtott nyak megteremtője. Szintén vállat be feladatot kell alkalmazni a hát izmainak lazítása érdekében, vagyis akkor, ha a ló háta merevvé válik a feladat végrehajtása során.
  • Túlságosan előretörekszik a ló
    A hajlítottan egyenes helyzetben lévő lovat a piaffe feladat közben fart be helyzetbe kell fordítani. A farat be összeszedő feladatként a súlypontot hátrafelé mozdítja, az előrehaladás mértékét csökkenti.
  • A ló izgatottan reagál a piaffe feladat kérésére
    Piaffe – lépés – piaffe átmenetekkel a ló nyugtatható, az átmenetek gyakorlásával a ló egyre inkább otthonosan érzi magát a piaffe feladatban.
  • A ló „túlmegy” a vállán
    Tipikus piaffe hiba: a lábak a talajnál közelednek egymáshoz, de nem csak a hátulsó láb patái mozdulnak előre, hanem az elülsőké is hátra. A feladatvégrehajtás igy helytelenné válik, az egymáshoz közelítő lábak ellenére a hátulsó lábran nem esik többletsúly, az elülsők nem könnyülnek meg. A ló fejét és tarkóját felfelé kell igazítani, a lovat pedig előre kell lovagolni.
  • A konchajlítás problémái esetén:
    • A far nem süllyed
      Pálca érintés szükséges a farbúbon.
    • A kereszcsont ízülésénél nincs elegendő fordulat (a ló nem „kapja maga alá” magát)
      Pálca érintés szükséges a farokrépánál.
    • Csípőízület nem hajlik elegendően (nincs elég lendület)
      Pálca érintés szükséges alúról a combon.
    • Térd és csánk nem hajlik eléggé
      Szár háulsó részének érintése szükséges.
    • Pata nem emelkedik elegendően magasra
      Csűd érintése szükséges hátulról.
  • Kevés a súlypont hátramozdítása
    Hátralépés – piaffe, vagy piaffe – levade átmenettel erősíthető.
  • Kevés a mar felfelé mozdulása
    A ló feligazodása alapvetően a hátulsó láb tevékenységéből következik. Ezt piaffe – vágta átmenettel lehet erősíteni. Az átmenetben ugyanis a ló a mozgást a mar megemelésével kezdi. Két – három átmenet meglovaglása után a ló már várja az átmenetet, amire marjának felemelésével készül.
  • Nem elég könnyed az elülső lábak mozgása
    Szintén a mar emelkedettségének hiányából, a vállak könnyedségének hiányából adódik. Ezt csak a lendület fokozásával, az egyenesség precíz kialakításával lehetséges növelni.

A piaffe nem csak az ügetés kifejlesztéséhez szükséges, hanem a vágta iskolajármódjainak előfeladata. Hogyan is lenne képes a ló vágtában végletes összeszedettségre (az iskolavágta, a redopp és a terre a terre végrehajtására) addig, ameddig ügetésben erre képtelen. 

Szólj hozzá!

Akadémia (Nemzeti Lovasakadémia)

2018. május 13. 10:11 - patkószeg

akade_mia.jpg

Akadémia Platón iskolájának neve. Nevét az attikai hősről, Akadémoszról elnevezett olajfaligetről kapta, melyben az iskola működött. A középkori Európában erről az iskoláról nevezték el a legmagasabb színtű katonai iskolákat, ahol a legfontosabb tantárgy a lókiépzés volt. A művelt, igényes lovaglást ezért nevezik akadémista stílusú lovaglásnak. Nemzeti szakirodalmunk az akadémista kifejezés mellett gyakran, egyszerűen csak iskolalovaglás kifejezéssel is illeti ugyanezt a stílust.

A Nemzeti Lovasakadémia tegnap tartotta első tanítási napját, hosszú évtizedek után hazánkban ismét megkezdődött az iskolalovasok, az akadémista stílusú lovasok képzése - stílusosan a fák árnyékában.

Szólj hozzá!

Székelyek vizsgáztak!

2018. május 07. 14:02 - patkószeg

31958512_10215081694969295_2066459175860305920_n.jpg

A hétvégén Gyergyószentmiklóson jártam. Czirják Csaba, Farkas Árpád és Mezei Szabolcs elméleti vizsgát tett, Mezei Szabolcs ezenfelül sikeresen bemutatta a kézen történő munka tesztjét. Eredményükhöz ezúton is gratulálok! Köszönöm továbbá azt a barátságot és szeretetet, amit hétvégén kaptam közösségüktől. A felvidéki lovasok mellett most másodszor vizsgáztak erdélyi lovasok. Délvidék, Kárpátalja húzzon bele! :)

Közösségünk címmel rendelkező tagjainak aktualizált listáját ide kattintva lehet megtalálni.

A két nap során nemcsak kézen dolgoztunk, tereplovaglással és lovardai munkával megkezdtük a campagneképzést. A fotón Farkas Árpád lova látható, járóiskolán, lépésben, puha támaszkodással. Lova előírásszerűen maga vesz támaszkodást, a tarkó a legmagasabb pont, a homlokvonal függőleges előtt.

Szólj hozzá!

Pluvinel a bizalomról

2018. május 07. 13:27 - patkószeg

Általános félreértés, hogy Antoine de Pluvinel durva eszközöket használt volna a lókiképzés során. Ez a róla fennmaradt lovasábrázolásokon látható viszonylag nagy feszítőzabláknak és sarkantyúknak lehet betudni. De Pluvinel valójában a kis, szinte láthatatlan segítségek mestere volt. Mi sem tükrözi ezt jobban mint az alábbi mondása:

"Sohasem lehet megbízni olyan lóban, amit a félelmén keresztül neveltek. Mindig lesz ugyanis olyan körülmény, amitől még lovasánál is jobban fél a ló. Amikor azonban ló és lovas kapcsolata a bizalmon alapul, akkor a ló ijedtében a lovast fogja kérdezni, hogy mit tegyen."

Szólj hozzá!

Lovagolj terepen!

2018. május 02. 07:48 - patkószeg

Terepen való rendszeres lovaglás nélkül nehéz megérteni, hogy milyen a lendület, milyen a menőkedv érzése. A ló ezeket legnyilvánvalóbban és legérzékelhetőbben saját környezetében: erdőn, mezőn mutatja. Ezért van az, hogy a lovardai lovas a lendületet és a menőkedvet sokszor a nagy irammal, máskor az ideges, agresszív pörgéssel téveszti össze. De hát lovardában, lehatárolt körülmények között mi más is jöjhetne ki a lóból?

Szólj hozzá!

Huszáros huszárok

2018. április 28. 08:19 - patkószeg

A Nemzeti Lovasakadémia országos lovastesztjét a Ludovika Huszár Dísszakasz vezeti - pontegyenlőséggel. Egyenlő eredményük mellett csupán gyorsabb megoldásukkal előzik meg a második helyen álló Falus Verát és a harmadik Maros Jánost. A teszt ide kattintva található.

Hiába a huszáros megoldások mindig sikerre vezetnek. :)

A fentiekben bemutatkozó videójukat osztom meg.

Szólj hozzá!