Kultúrát csak közösségben lehet művelni! Közösség nélkül a kultúra művelése óhatatlanul kisebb-nagyobb hibákhoz vezet. Például a nyelvtudás, annak helyes használata megkopik, hibássá válik, ha használója kikerül annak közegéből. Akik pedig a közegben vannak, nem is értik, hogy miért van a valtozás, miért nem képes a közegből kiszakadt társuk nyelvtudását tisztán megtartani, miérrt lesz előbb-utóbb vicces, majd megmosolyogni való, végül akár nehezen érthető volt társuk beszéde.

Ugyan így van ez minden kultúránál, így a lovas kultúránál is. A közeg, a közösség erősít. Aki járt már olyan lovasversenyen, ahol magas szinten gyakorolták a lovaskultúrát, az saját lovához hazatérve érezhette, hogy napokig, esetleg néhány hétig más minőségben tudott lovagolni. Az a kultúra erősítette, amiben "megfürdött", majd a saját környezete szép lassan visszagyűrte az eredeti színvonalra, mert a környezet nivellál: a jót lehúzza, a gyengébbet felemeli. Sőt kimondható: ott, ahol nincs közösség ott nincs kultúra sem!

Szeretném megragadni az alkalmat, hogy köszönetet mondjak lovasbarátaimnak, Lezsák Leventének, Nyárasdi Janának, Pénzes Gábornak, Tászler Melindának, azért a sok segítségért, amit tőlük kaptam. Igazi lovasemberek, igazi lovasmesterek. Ők az én közösségem!