A Ficsúr, Tücsök, Csintalan című, a Kaisergalopp blogon megjelent cikkem kapcsán (amit ide kattintva lehet találni) Futár Ernő hívta fel figyelmem Keméry Pálról, a berlini olimpián készült fotóra, amit Gustav Rau, a méltán tisztelt német lovasszakember Die Reitkunst der Welt an den Olympischen Spielen 1936 című könyvében talált és ami - legalábbis számomra - a ló lábsorrendjét tekintve, rendkívül érdekes. Szerintem Rau benézte a lábsorrendet, ami végül is nem tragédia, de arra mindenképp jó, hogy a vágta lábsorrendjeiről, illetve a ló hajlítottságáról lehessen elmélkedni.

A fotón Keméry jobb félperdülésben látható. Az akkor 20(!) éves Csintalan, amivel végül az olimpia 26. helyezését érte el, első ránézésre furcsa lábsorrenddel látható. Mindkét jobb lába a fölet éri. A kép aláírásán az olvasható, hogy a ló keresztez. A keresztezés hibás vágtalábsorrendet jelent. A vágtában hajlításban jár a ló, a hajlítás hatására a belső csípő előremozdul, ezért "vezeti" a mozgást a belső hátulsó láb. Az első ütemben a külső hátulsó láb lendül előre, majd második ütemként a belső hátulsó és külső elülső láb, majd végül a belső elülső láb alakítja ki a vágta hármas ütemét. A keresztező ló esetében a ló hátulsó fele ellenhajlításba kerül, ezért külső csípő mozdul előre, ennek eredményeként a mozgást a külső hátulsó láb kezdi vezetni: először a belső hátulsó láb lendül előre, majd a külső elülső és hátulsó láb egyszerre mozdul, végül a belső elülső zárja le a mozgást. Keméry lova azért nem keresztezhet, mert nem a külső, hanem a belső lábak egyidejű földetérése látszik. A ló nem helytelenül, hanem nagyon is helyesen jár! Csintalan már csak azért sem keresztezhet, mert hajlítása, lovasával való összhangja tökéletes, a vágtamozgást a belső hárulsó láb vezeti!

De akkor mitől a furcsa lábsorrend? A perdülésben alkalmazott iskolafelvételtől! Ennek hatására Csintalan annyira felvette a saját és lovasa súlyát hátulsó lábára, olyannyira iskolaegyensúlyba került, amitől a hátulsó láb mozgása a levade helyzetet közelítve lecsökkent, földről való felemelkedése minimálissá vált. Ugyanez tapasztalható a nagyon ültetett piaffe esetében, amikor a hátulsó láb, a súlyfelvétel hatására, a konc erőteljes hajlításával egyidejűleg egyre kisebb lépéseket mutat, ilyenkor az iskolafelvételt fokozva, a ló levade-ba megy át, persze a hátulsó lábak mozgását teljesen befejezve. A képen ehhez hasonló helyzet látszik. A helyes hajlítás mellett, az elülső lábak, különösen a külső váll könnyedsége látszik, amiben szintén az iskolaegyensúly hatását lehet felismerni. Az iskolaegyensúly további eredménye Csintalan vitathatatlan fordíthatósága, ami végülis a kiképzés célja, a helyesen lovagolt ló sajátja.