Évtizedek óta nem látott, erőfeszítés zajlik a lovassport felvirágoztatásáért. És az erőfeszítések alaplogikája az, hogy, kellő kitartással, eredményre vezetnek: mindannyiunk reményeinek megfelelően, ismét lesz magyar lovas a következő olimpián. Azonban ez csak a forma. A gondolat világos és támogatandó - a csúcsteljesítmény visszahat a közkultúrára, az olimpiai részvétel az áltagkultúrát erősíti. És ez így van rendjén, a közkultúrát mindig az elitkultúra vezeti, irányítja, alakítja. Ha az elitkultúra erősödik, akkor a közkultúra is, ha az elitkultúra színvonala esik, akkor a közkultúráé is. Ez ennyire egyszerű.

Így nem kérdéses az sem, hogy magasiskola felállítása ugyanezt a logikát követi és annak megalakítása előbb-utóbb megkerülhetetlenné válik. Persze a kérdés az, hogy pontosan mit is jelent a magasiskola, az vajon miben tér el az igényes sportlovaglástól és miben tér el az átlagkultúra művelésétől. Szintén kérdés, hogy a magasiskola milyen hozadékkal járhat a sport és a közkultúra számára.

Kis kiképzéstörténet

A lovas közelharc ló és lovas egybeolvasását követelte, ezért a ló háziasítása óta a képzett lovas eszménye a kentaur volt, amihez egyik oldalról a lovas a gondolatot, a szándékot, másik oldalról a ló a fizikumot, a végrehajtást adta. Ennek megfelelően a minőségi lovasképzés célja ló és lovas egybeolvadása, azaz a kizárólag üléssel való lovaglás volt, amit formálisan a descentes, vagyis a szárak és csizmák nélküli lovaglás jelenített meg. A descentes a magyar lovaskultúra alapja, így elődeinket kivétel nélkül, minden évszázadban, minden ábrázolás ezzel a lovaglási technikával mutatja. Azonban a XVIII. században - a lőfegyverek elterjedésének kihívása mellett, a nagysebességű magyar könnyűlovasság hatására - megváltoztak a katonai elvárások szerte Európában, vége lett a lovagok korszakának, vége lett a kentaurok világának. Az egyes országok hadseregeinek nagyobb létszámú, de rövidebb idő alatt és egyszerűbb technikával kiképzett lovasságra volt szüksége: megjelent a támaszkodás és a csizmák a lovak szőrére kerültek. A változást a Bécsi Spanyoliskola vezetője, Maximilian Weyrother nevéhez szokás kötni, az új stílust pedig napjainkban örkénytábori stílusnak nevezzük, bár örkénytábort közel egy évszázaddal Weyrother után alapították, az új stílusú lovaglással képzett lovat pedig hagyományosan használati lónak nevezték, amit napjainkban egyszerűen hátaslónak mondhatunk.

Az üléssel történő lovaglás a magasiskola

Weyrother azzal rövidítette le a ló- és lovasképzést, hogy a katonai magaskultúra mellé, katonai közkultúrát alakított, ami a kizárólag üléssel történő lovaglás helyett megengedte a kommunikáció megosztását az ülés, a szárak és a csizmák között. Ez olyan egyszerűsítés volt, ami megfelelt az új katonai kihívásoknak, lehetővé tette a szaktudás befogadását és elsajátítását átlagos lovas és ló számára. Az egyszerűsítés a magas műveltségű lovagkorral szemben az átlagos műveltségűek számára is lehetővé tette a kiképzés logikájának megértését, de fontos az is, hogy az átlagos lovat is alkalmassá tette a katonai szolgálatra. A katonaság nagyobb létszámú lóhoz jutott azzal, hogy megkezdődhetett a lovak tömeges felvásárlása a falusi kistenyésztőktől is. Az új, egyszerűsített stílus lovastanárainak képzése Bécsújhelyen zajlott. Ez arra is alkalmat adott, hogy az elitkultúra továbbra is csak a kiválasztottak, mondhatnánk, hogy annak befogadására alkalmasak számára fenntartott privilégium maradt és a vonatkozó képzés megmaradt a spanyoliskola feladataként. A magasiskola továbbra is a kentaur eszméjét tartotta fenn, a magasiskola Pluvinel eszméjéhez, az üléssel történő kommunikáció kizárólagosságához ragaszkodott.

Ezt azért fontos megérteni, mert a magasiskola nem magasiskolai feladatok lovaglását jelenti, hanem az üléssel történő lovaglást. Nem bizonyos, úgynevezett magasiskolai feladatok lovaglásától lesz egy közösség magaiskola: a magasiskola nem látványkonyha. A magasiskola nem formai, hanem tartalmi kérdés. Így az alapfeladatok lovaglása is magasiskola művelését jelenti, ha az az üléssel történő lovaglás kizárólagosságát célozza.

A campagne-lovaglás kettős értelme

A campagne-lovaglás a fentiek miatt kettős értelemmel rendelkezik. Kifejezi egyrészről a XIX. században kifejlesztett új stílust, de a magasiskola kezdő szakaszát is. A magasiskola ugyanis három kiképzési szakaszra oszlik: alapképzés (használati ló képzése), alacsony magaiskola (célja az iskolaegyensúly kialakítása az egyes feladatokban és jármódokban), föld feletti osztály (célja az iskolaugrások elsajátíttatása). Az egyes szakaszok az előző szakasz sikeres elvégzését feltételezik.

A Bécsi Spanyoliskola

Számunkra, magyar lovasok számára, Bécs megkerülhetetlen. Csak szeretettel és tisztelettel fordulhatunk a Bécsi Spanyoliskola felé, mégha az napjainkban komoly kihívásokkal is néz szembe. Ezek közül most - a teljesség igénye nélkül - csak kettőt említenék. Az első, hogy a magasiskola a közkultúra átlagos fogyasztójának felszínes, minőségi tartalmat nem, csak a formákat értő nyomása alá került. A másik, hogy immár száz éve a bécsi kultúrából hiányzik a magyar spiritusz, hiányzik az, amivel a bécsi magasiskola kiemelkedő kultúrájához a magyar lovaskultúra hozzájárult. Nem véletlen, hogy a két világháború között természetes módon alakítottak Budapesten is magasiskolát és a két iskola szinergiájának lehetősége, a budapesti magasiskola újraalapítása esetén is nyilvánvaló lenne. Persze a felállítandó Budapesti Spanyoliskolának is a legfőbb kihívása az lenne, hogy miként tudna tartalmában magaskultúrát megjeleníteni a közkultúra felszínes megközelítésével szemben, hogyan tudná elérni azt, hogy ne a magasiskola igazodjon a közkultúrához, hanem fordítva, annak alakítójává váljék. A válasz egyébként egyszerű: minél inkább átszűrődik a közkultúrába a magasiskola minőségi szemlélete, minél inkább megérti a közkultúra művelője a kizárólag üléssel történő lovaglás logikáját, annál inkább a tartalom és nem a formák fogják a közkultúrát alakítani. A folyamat önmagát erősítő jellegű. A magasiskola kultúrája és a közkultúra közötti hidat a sportlovaglás képezheti.

Az olimpiai szereplés

A lovaglás azért különleges sport, mert jobb ló birtokában versenytársaival szemben sokszor behozhatatlan előnnyel rendelkezik lovasa. Így a lovassport nagy részben a lovak alapadottságairól szól. Ezt legegyszerűbben úgy lehet leírni, hogy egy ló vagy át tud ugrani egy bizonyos méretű akadályt, vagy kombinációt vagy nem és kész, vagy képes teljesíteni egy military tereppályát, vagy nem. Persze a másik oldalról az is kérdés, hogy a versenyre való felkészülés során az alapadottságokat, a lóban lévő lehetőségeket, milyen mértékben sikerül felszínre hozni. A magasiskola, illetve annak tapasztalatai abban segítik a versenysportot, hogy a lehetőségek minél inkább érvényesülhessenek. Egyszerűbben megfogalmazva, ha például egy vizes akadály után szűk távolságra épített meredek ugrást kell megoldani, akkor a kettő között biztosan átmenjen a felvétel a lovon és a meredek ugrást ne “üsse ki” az egyébként tehetséges ló. Ezen a téren van mit tennünk, mert azt mégsem fogadhatjuk el, hogy a magyar lótenyésztés ne tudott volna “előállítani” az utóbbi évtizedekben egyetlen egy lovat sem, ami alkalmas lenne magyar lovassal az olimpiai elvárások olyan teljesítésére, ami a minősítő versenyek sikeres abszolválását is magában foglalja.

A magyar magasiskola

Magasiskola felállítása Magyarországon nem lenne előzmény nélküli. Bécsre eleve nem mint az osztrák, hanem a magyar-osztrák kultúra színhelyére kell gondolnunk és ezt az álláspontot kell leghatározottabban képviselnünk. A magyar könnyűlovas hagyományok örököseként nem tudok mást elfogadni. Sőt azt gondolom, hogy a két világháború között felállított spanyoliskola szintén ezt a logikát követte.

A magasiskola céljaként első sorban a lovaglótanár képzést kell kiemelni. Olyan szakemberek képzését, akik tudásukkal és munkájukkal hitelesen képviselik a magyar lovaskultúra legmagasabb szintű hagyományait, akik tevékenységükkel iránymutatást jelentenek a közkultúra és a sport számára.

Másodsorban a magasiskola céljaként kell megfogalmazni a magyar lófajták kipróbálását és reprezentatív bemutatását. A legmagasabb szintű kipróbálás nélkül hogyan is lehetne eldönteni a hazai lótenyésztés eredményességét. A magyar ló nem sportló. Ha valaki sportolni szeretne, akkor tanulmányozza a legnagyobb versenyek eredménytábláit és az ott szereplő lovak pedigréit. De ha valaki megbízható hátaslovat, biztos szervezeti ellenálló képességet, kiegyensúlyozott mentalitást, feltétlen együttműködésű lovat szeretne, akkor válasszon a magyar fajták közül. A fajták kiemelkedő képességeinek bemutatására a magasiskolai képzésnél látványosabb mód nincs.

Harmadsorban a magasiskola célja a magaskultúra kutatása, fenntartása és közkinccsé tétele. A lovaglásban a jóhoz közel áll a rossz, olyan mértékben, hogy néha a szakemberek számára is kérdés az adott ló kiképzésének minősítése.

Meg kell jegyezni továbbá, hogy minden magasiskola rendelkezik jellegzetességgel. A Bécsi Spanyoliskola például az egyes lovak kiképzése során keresi, hogy az adott ló alkalmas-e föld felett munkára és ha igen, akkor melyik feladatban mutat különös tehetséget. Ha megtalálják, akkor ezt az egyetlen feladatot próbálják a legmagasabb szintig kidolgozni. Ezzel szemben a francia magasiskola jellegzetessége az osztályban végrehajtott iskolaugrások bemutatása, mégha az nem mindegyik lónál is tökéletes. A magyar magasiskola jellegzetességének az osztályban végrehajtott iskolajármódokat kell megnevezni. Elődeinkre, könnyűlovas hagyományainkra való tekintettel ez különösen az iskolavágta osztályban történő bemutatására vonatkozik.