Az alapképzés

Napjainkra már nem képezheti vita tárgyát, hogy a modern lókiképzés vezérfonalát a kiképzési skála logikája adja. Minden lovasnak és edzőnek olyan alaposan kell ismernie a skála különböző részeit és szakaszait, hogy képes legyen annak gyakorlati alkalmazására.

A fiatal lovak képzésének első fázisa a szoktatási szakasz három részre osztható. Az első a helyes ütem biztosítása. Az ütem bármilyen zavara a szársegítségek hibájára, illetve hibás lovassegítségek alkalmazására utalnak, vagy arra, hogy az iram helytelen megválasztásával a ló nem találja természetes egyensúlyát (túl élénk az előrelovaglás, vagy vontatott az előremenetel).

A második cél az elengedettség elérése. Az elengedett ló izületeiben és izmaiban fesztelenül, minden jármódban ütemesen mozog. Az elengedett ló kényelmes. "Ruganyos, acélos, élénk érzés van a hátán...Combjaikat valósággal oldalára szívja, combjainkba úgyszólván beledagad oldalával." írja Kókay Pál. Az elengedettség elérése a kiképzés egyik legfontosabb eleme, amelyet a későbbiekben is rendszeresen ellenőrizni és finomítani kell mert ez az alapja minden későbbi munkának.

A harmadik lépés a száronlét elérése. A száronlét meghatározásakor szintén Kókay Pál gondolatát kell idézni: akkor van száron a ló, ha a lovas által meghatározott keretet önként, puhán, "hátulról előre" kitölti. A száronlét elérése nem lehetséges a megfelelő egyensúlyi helyzet kialakítása nélkül. Az "elején" lévő ló a keretet nem tudja önként és puhán kitölteni. Az ütemesség és a lengő háttal együtt járó elengedettség mindhárom jármódban szintén szükséges feltétele a száronlétnek.

A képzés kezdeti szakaszában rövid száron lépni kizárólag közvetlenül az ügetés megkezdése előtt célszerű, mivel ellenkező esetben a ló elveszítheti lábsorrendjének tisztaságát. A szoktatási szakaszban a ló nyakának bármely pozícióba való erőltetése igen komoly károkat okoz. A fiatal ló legkönnyebben a könnyű szárkapcsolat használatával tudja egyensúlyát megtalálni, állandó ütemességét és elengedettségét kialakítani.

Hubertus Schmidt, igen kiváló díjlovas szerint:  Az elengedettség, az ütemesség és a száronlét az alapja a helyes iskolázottságnak. Ebben a kérdésben semmiféle megalkuvást nem lehet elfogadni. Hiányuk ellehetetleníti a fiatal ló fejlődését. Sőt! A későbbiekben is, az előrehaladottabb képzési szakaszokban lévő lovaknál is napi rendszerességgel kell ellenőrizni az idomítási skála elemeinek tényleges meglétét és még a legmagasabb szintű feladatok végrehajtása során is azokat fenn kell tartani. Ez különösen az elengedettségre igaz. Csak az elengedett ló tudja kibontakoztatni természetes karizmáját és eleganciáját, csak az elengedett ló tud harmonikus együttest alkotni lovasával. Ez nem csak a díjlovaglásra, hanem minden szakágra érvényes."

A tolóerő kifejlesztési szakaszának részeit az elengedettség, a száronlét, a lendület és az egyenesre állítottság képzi. A hordozóerő kifejlesztési szakaszának részeit a lendület, az egyenesre állítottság és az összeszedettség képzi. Lendületes az a ló, amely hátulsó lábaival határozottan súlypontja felé lép. Egyenesre állított az a ló, amely hátulsó lábaival elülső lábainak nyomvonalában halad. Az összeszedettség a lovaglás beteljesedése. Relatív fogalom, mértéke a ló képzettségének függvénye.

A fiatal ló képzése során a homlokvonalnak mindig a függőleges előtt kell lennie. A támaszkodást kezdetben ugyan mélyen találja meg a ló, de ez nem jelenti az előző állítás akár időleges megszeghetőségét sem. A mély pozíció csupán a nyak- és hátizmok kinyújtását és az elengedettség biztosítását célozza, nem a ló nyakformájának kialakítását. A nyak pozíciójának szárakkal történő erőltetése merevséget okoz, megakadályozza a helyes egyensúly kialakításának lehetőségét. A durva kéz továbbá ellehetetleníti a hátulsó lábak súlypont felé lépését és a lendületes "hátból" való mozgást.

Az idomítási skála logikája az átengedőség elérését célozza. Átengedőnek azt a lovat nevezzük, amely a lovas segítségeire azonnal, engedelmesen reagál.