Ma ismét fehér a lovarda. A lovarda ablakában egész nap a kinti „csendélet” kukucskál a benti meleg felé. Csak Pityke kutyám ugatja vastag bundájában, jól kihúzva magát Fruzsi előtt, hogy ő ilyen időben is kutya jól érzi magát.

A havat, a havas tájat tulajdonképpen szeretem. Ráadásul az igen forró nyaraknak sem vagyok híve (a tengerparti semmittevésről pedig az undok hideg napokon sem ábrándozom).

De hát éppen ez az: az undok hideg napok…Már jöhetne a tavasz. A lovak unottak, kedvetlenek, mindannyian „beszorultunk” a fedett lovardába. Mihez is lehet ilyenkor kedvderítőként fogni?

Legelőször is lazítani kell a feszes téli munkán. Nem kell rettegni a pihenőnapok gyakoribb beiktatásától, a rövidebb, könnyedebb napi munkától. Akár a kézen történő munka részarányát is növelni lehet.

Másodszor növelni lehet a vitamin és ásványanyag bevitel mennyiségét a megfelelő ellátottság fenntartása érdekében.

Harmadszor, és talán ez a legfontosabb, a szokásosnál is nagyobb empátiával kell négylábú társunk reakcióit értékelni, az „elfogadás” különös szerepet kell, hogy kapjon.