Nemzeti lovaskultúránk, annak ismételt felvirágoztatása közös ügyünk. Egy kultúra működtetése, elődeink gondolatainak fenntartása, ápolása, utódainkra való áthagyományoztatása elsősorban kötelesség és persze a legmagasztosabb, "legédesebb" érzelmi ügy. 

Létezik-e nemzeti lovaskultúra?

Saját lovaskultúránk létezésének történelmi okai vannak, mindenek előtt az, hogy mi voltunk ott a ló háziasításánál, nem mások. Minden kultúra az élet igényeinek kielégítője, így lovaskultúránk a magyar néplélekre épülő, sajátos, könnyűlovas katonai kívánalmainkat szolgálta.
Fizikailag ezt testesítik meg a magyar lófajták, amelyek nem csak a közelharcra, a végletesen engedelmes, a lovas testével egybeforrott robbanékonyságra és fordulékonyságra alkalmasak, hanem akár hatalmas távolságok legyőzésére is. (Fordulékonynak fordulékony, robbanékonynak robbanékony a spanyol ló is, de ha a Don-kanyarba kell ellovagolni, akkor jobb a magyar ló...)

Puszta hagyományőrzés?

Nem! A lovaskultúra ápolásában a legizgalmasabb az, hogy a hagyományosság adja a legnagyobb modernitást. A XXI. században a ló az utolsó kapocs a természettől elidegenedett ember és a természet között, a lóval való foglalkozás során az ember természet, a világ működési rendjét ismerheti meg, amit azután élete más területein is, például szociális kapcsolataiban is használni tud. (Nem véletlen a ló asszisztálta tréningek hatékonysága.)
Másrészről a XXI. században a ló elveszti haszonállat jellegét, családtaggá válik és ezért ugrásszerűen erősödik az igény a minőségi ló és lovasképzés, ami csak az elődök ismereteinek felelevenítésével lehetséges. Elődeink hatezer éves ismereteit tovább bővíteni nem lehet, a lóval való foglalkozást csak akkor lehet magas szinten művelni, ha alázzattal megpróbáljuk azt a maga teljességében megismerni.

Fordul a csillagállás

A kultúra újjáélesztésében az a legizgalmasabb, hogy csúcskultúrát képvisel modern világunkban. A versenysport kapcsán folyamatosan jelenlévő állatvédelmi viták, a lókiképzés útkeresései, mint például a természetes lókiképzés divatja, a western stílus népszerűsége, a felszerelés nélküli lókiképzés terjedése, stb., világosan mutatják, kézzel foghatóvá teszik a magas szintű lovaskultúra iránti igényeket még nemzetközi szinten is. Olyan csillagállás közeledik, amiben lovaskultúránk ismét a XX. század elején tapasztalt nemzetközi megbecsülésnek fog örvendeni. Csak rajtunk áll, hogy élünk-e lehetőségünkkel, csak rajtunk áll, hogy elődeink szaktudását, kultúráját a magunk javára fordítjuk-e.

Kedves Székelyföldi Barátaim!

2020. február 6-án, csütörtökön, 18 órától a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtár vendégeként tartok előadást a fenti témakörben, amelyre szeretettel várok minden érdeklődőt. Részvételi szándékot ide kattinva lehet jelezni.