Legtöbb szó a szársegítsgékről esik és a különböző csizmasegítségek mintha mindig háttérbe szorulnának. Pedig azokat nemcsak, hogy el kell sajátítani, de alkalmazásuk során az ülés és a szárak segítségeivel is összhangba kell hozni. A csizmasegítségek arra valók, hogy a lovas szabályozni tudja a hátulsó lábak által kifejtett erő mértékét és annak irányát.

A csizmasegítség értelmezése

A csizmasegítségek kapcsán mindenekelőtt azt kell megállapítani, hogy ez ügyben a szaknyelv hagyománya kissé pontatlan. A katonai hagyomány, amit a szakkönyvekben is követni lehet ugyanis az, hogy sokszor combsegítség kifejezést használ a csizmasegítség kifejezés helyett, azaz a modern olvasónak a combsegítség kifejezés esetén értelmezni kell, hogy az valóban a combra, vagy a csizmára vonatkozik-e és csupán pongyola germanizmussal áll-e szemben az olvasó és a szerző eredetileg alsócomb értelemben gondolt a csizmára. „A léptető vagy hajtó combsegítség rövid ütés a hevederen a csizmával...” – írja például Kókay és hát nyilvánvalóan a csizmára gondol, nem a lovas combjára. Napjaink lovas szakembereinek ezért azt ajánlom, hogy a szaknyelv alkalmazása során, a könnyű érthetőség érdekében, a comb és csizma segítségek kifejezéseket precízen különböztessék meg.

A csizma csak másodlagos segítség

A tényleges comb és csizmasegítségek között ugyanis elvi különbség van. Míg a comb az üléshez tartozik (az ülés térdtől térdig tart) és mint ilyen az elsődleges segítségek kategóriájába tartozik, addig a csizmasegítség másodlagos segítség és ezért a ló és lovas számára is megtanulandók, vagyis azok nem magától értetődők sem a ló, sem a lovas számára. Míg a testbeszédet – így az ülés segítségeit – a ló születéstől fogva érti, addig bizony sok és nagy türelmet igénylő munka, míg a ló lassacskán megérti a különböző csizmasegítségeket. Példakét lehet említeni azt, hogy a záró csizma előrehajtó értelmét a fiatal ló huzamos ideig nem érti és így záró csizma hatására nem is megy előre: a lovasnak fel kell ismernie, hogy ez nem azért történik, mert a ló ellenáll, hanem azért, mert nem érti a lovas szándékát.

Az érző csizma

A csizma hatékonysága, annak befolyása nem a segítségadás erejétől függ, hanem sokkal inkább attól, hogy mennyire érző a lovas csizmája. A lovasnak tudatosan kell megkülönböztetnie azt, hogy az azonos oldali, vagy az ellenoldali hátulsó lábra, illetve, hogy a földön, vagy a levegőben lévő lábra akar hatni.

Az érző csizma információt ad a lovasnak a ló elengedettségéről, egyenességéről, egyensúlyáról, lendületéről. Ez azt jelenti, hogy a lovas a vonatkozó érzést nem csak a támaszkodáson, azaz a kezén keresztül, vagy az ülése által érzékeli, hanem a csizmáival is.

A csizma érzése végül pedig abban fog kifejezésre jutni, hogy – másodlagos segítség lévén – abbahagyja kifejtett tevékenységét annak érvényesülésekor.

A csizmasegítségek fajtái

Mivel a csizmasegítség másodlagos segítség, ezért alkalmazása a ló számára érthetetlen az elsődleges segítség, az ülés segítsége nélkül. Sőt, azt is állíthatjuk, hogy a különböző csizmasegítségeket sokszor nem a segítségadás módja, vagy helye, hanem az ülés segítsége fogja egymástól megkülönböztetni a ló számára. A csizma hathat a hevederen, vagy a heveder mögött, de a szofisztikált kiképző megkülönböztet nyomóerőt és vibrációt is.

• Előrehajtó csizmasegítségek: inkább a hevederen adott és inkább csizmaütéssel vagy vibrációval adott segítség, ami a csizmával azonos oldali hátulsó lábra hat. A hajlítás külső és belső oldalán egyaránt lehet adni. Az előrehajtó csizmasegítség a hátulsó láb aktivitásának mértékét szabályozza.

• A ló sebességét fokozó csizmasegítség: egyfajta előrehajtó csizmasegítség, a ló és lovas közös súlypontjának előremozdításával egyidejűleg (velemenő felsőtest). A segítség a ló hátulsó lábának tolóerejét, a hátulsó lábak hátralendülésének mértékét növeli. A segítségadás optimális pillanata a láb talajra érése után adódik.
• Hordozóerőt, súlypont felé lépést fokozó csizmasegítség: egyfajta előrehajtó csizmasegítség, a ló és lovas közös súlypontjának változatlanul tartásával. A segítségadás optimális pillanata a láb talajról való felemelése.
• Összeszedő csizmasegítség: egyfajta előrehajtó csizmasegítség, a ló és lovas közös súlypontjának változatlanul tartásával, ami csökkenti a hátulsó láb hátralendülésének szögét. A csizmasegítség a hátulsó láb hamarabb történő felemelésére ösztönzi a lovat, ezért azt a földön lévő lábra kell adni.

• Oldaltható csizmasegítség: általában a heveder mögött és inkább nyomással adott segítség. Meg kell jegyezni, hogy a hátulsó lábak helyesen csak a csípők vonalára merőlegesen mozoghatnak, mert az ettől eltérő irányba lépő láb nem tud erőt felvenni. A helytelen irányba lépő lábat a csánk csavarásáról lehet felismerni. Az oldaltható csizmasegítség a hátulsó lábak aktivitásának irányát szabályozza.

• Keret tartó csizma: egyfajta oldaltható csizmasegítség, a csípők vonalának merőlegesétől kifelé lépő láb mozgásirányát korrigálja. A segítségadás időpontja az azonos oldali hátulsó láb talajról való felemelkedése.
• Ellentartó csizma: egyfajta oldatható csizmasegítség, az ellenoldali(!) csizma a csípők vonalának merőlegesétől befelé lépő láb mozgásirányát korrigálja. A segítségadás időpontja az ellenoldali hátulsó láb talajról való felemelkedése.
• Belső hajlító csizmasegítség: egyfajta oldaltható, hevederen (!) adott csizmasegítség. A ló gerincoszlopát téríti ki azzal a céllal, hogy a ló befelé fordítsa csípőjét (belső csípőjét befelé és előre tolja), ezzel pedig megváltozzon a hátulsó lábak aktivitásának iránya. A segítség a vállak menetirányát is szabályozza.
• Külső hajlító csizmasegítség: egyfajta oldaltható csizmasegítség, a ló csípőjét befelé fordítja.