A feszítőzablát hagyományosan kézimunkával készítik. Hogyan is lehetett volna másképpen a gépesítés előtt. :) Így két egyforma zabla nem létezett. Az alábbi gondolatokat Bent Branderup, az Academic Art of Riding nagymestere adta, gondolatait azért rögzítem, hogy az saját lovaskultúránk számára is elérhető legyen:
A feszítőzabla nem arra való, hogy nagyobb erővel lehessen a ló szájára hatni! Ha a szárakba, azok súlyánál nagyobb erő kerül, akkor a feszítőzabla használatának céljával ellentétes hatást ér el a lovas!
A feszítőzabla használata a tarkó hajlítását segíti megérteni a lónak. A csikózabla inkább felfelé igazítja a lovat, a kapicán az állítást segíti, a bosal az álkapocs jó irányba fordulását, a cordeo, azaz a nyakkarika a nyak alsó élének helyzetét alakítja.
A pálca zabla feletti részének hosszát az határozza meg, hogy a láncnak a ló ajka felett, a megfelelő helyre kell esnie.
A pálca zabla alatti része - ökölszabály szerint - háromszorosa a zabla feletti rész hosszának. A kissé rövidebb pálcahossz "gyorsítja" a zablát, azaz a zabla a lovas segítségeire hamarabb hatásba kerül, mivel rövidebb elmozdulási utat kell produkálni. A rövidebb zablahosszat így hagyományosan "élesebbnek" mondjuk, a hosszabb pálcahossz lassabb és puhább reakciójával szemben. A reakcióhosszat a lánc rövidítésével is lehet szabályozni, a lánc rövidítésével gyorsabbá lehet tenni a zablát. Ismét alá kell húzni, hogy az élesség nem erősséget jelent - a feszítőzabla nem arra való, hogy nagyobb erővel lehessen a ló szájára hatni.
A zablánál sokszor karikát elhelyeznek a pálcára, lehetőséget adva ezzel arra, hogy csikózablaként is lehessen használni a feszítőzablát. A zabla hatása ilyenkor a pálcás zablára hasonlít.
A zabla alatt sok esetben hátrafelé görbül a pálca. Ezt abban az esetben szokták használni, ha a lovat zavarja az, hogy a pálca közvetlenül a szája mellett helyezkedik el.
A pálca alsó vége, ahol a szár csatlakozik a zablához, elvileg a felső résszel egy függőlegesbe esik.
Azt, hogy a zablának milyen hatása legyen a ló szájára alapesetben (a szárak használata nélkül) a pálcák közé függesztett egy, vagy két lánc súlya, illetve a pálcák alsó részének görbülete határozza meg. A pálca alsó részének függőlegestől hátrafelé történő görbítésével a láncok súlya csökkenti az "alaphatást", míg az előregörbítés növeli azt.
A láncok a tört zabla mozgását is szabályozzák, az egyik irányba való elmozdulást akadályozzák. Töretlen zabla használata esetén a láncoknak ilyen funkciója nincs.
Ugyanez áll a zabla törésénél különlegesen kialakított kapcsolatra is, az csak az egyik irányba engedi az elfordulást.
A tört vagy töretlen zabla kérdését az dönti el alapvetően, hogy erősíteni, vagy gyengíteni szeretné a lovas a ló zablát rágó tevékenységét.: a tört zabla erősíti, a töretlen gyengíti azt. A töretlen zabla a ló számára "barátságosabb", puhább érzést ad.
A jó méretű pálcák esetén a szárak hatáson kívül helyezve a közvetlenül a lapockák előtt a nyakra feküdve, ívesen lógva érik el a lovas ökleit.
A zabla alakját a ló nyelvének alakja határozza meg. A zabla elhelyezése akkor helyes, ha egy ráncot vet a ló szájszegleténél.
