Tévhit, hogy a régi rajzokon, festményeken a művészek gyakran helytelen lábsorrenddel ábrázolják a lovakat. Szintén tévhit, hogy a lovas szakemberek a helyes lábsorrendet csak a XIX. század végén, a XX. század elején, a mozgóképfelvételek birtokában ismerték meg.

A helyzet éppen fordítva van.

A XIX. század elején, a harcászat alapvető változásával a katonalovak újfajta kihívásokkal kerültek szembe. A barokk lovaglás és lókiképzés egyre inkább háttérbe szorult, az új idők nem a közelharcra kiképzett, hanem a terepen könnyedén és nagy sebességgel mozgó, akadályokat leküzdeni képes lovaknak kedveztek. Az igények változásával a lókiképzés is alapvetően megváltozott, az évezredes hagyományok részben feledésbe merültek. Így volt és így van ez a magasiskolai feladatok egy részével is. A régi művészek tisztában voltak a lovak lábsorrendjével, a mai kor embere az, aki nem ismeri azokat a feladatokat, amelyek a képeken megjelenítésre kerültek.

A terre a terre ezek közé a feladatok közé tartozik…