1. MENŐKEDV

Az előremenést, a ló előrehaladását a ló menőkedve és az előrelovaglás táplálja. Azonban míg a menőkedv született adottság, addig az előrelovaglás, pontosabban annak eredménye, a lendület a ló tanult képessége. A menőkedv kapcsán csupán annyit kell megállapítani, hogy lovanként különböző, van olyan ló, amelyiknek született menőkedve erős, van amelyiknek gyengébb. Az biztos, hogy a menőkedvet óvni, félteni kell, a ló született adottságnál fogva azt nem lehet növelni, csak rombolni. Sőt, a menőkedv “olyan, mint a virágpor, ha egyszer elszállt, akkor az nem jön vissza többé”.

2. A LÓ ELŐRELOVAGLÁSA

A ló előrelovaglása, mint kifejezés nem a ló teljes testére, hanem csak a hátsó lábakra vonatkozik. Ezt fejezi ki Xenophon mondása: “Lovagold a lovad hátulsó lábát a súlypontja felé és alkalmazz felvételt, hogy meghajlítsa hátulsó lábának összes ízületét.” Ez világos beszéd: Xenophon nem a ló, hanem a hátulsó lábak előrelovaglásáról beszél! A hátulsó lábak előrelovaglásának eredménye a lendület.

3. A LENDÜLET

A hátulsó láb az ingához hasonlóan mozog. Ez az úgynevezett lábinga. A hátulsó láb hátralendülése a tolóerővel, a sebességgel, míg az előrelendülése a hordozóerővel, a lendülettel arányos. Azért csak arányos, mert a lendület ténylegesen a gerincoszlop lengését jelenti.

A hátulsó lábak előrelovaglásával a gerincoszlop lengése, a ló lendülete fokozódik. A hátulsó láb előrelendülése a csípőízület meghajlításával arányos. Minél nagyobb a lendület (minél inkább előrelendül a hátulsó láb), a csípőízület annál nagyobb hajlításba kerül.

Azonban a lendület nem csak a hátulsó lábak előrelendülésében áll, hanem annak rugóerő-szerű mozgásában is. Ha a hátulsó láb tevékenységét négy részre osztjuk, akkor a négy rész: a tolóerő szakasza, az előrelendülés szakasza, a fékezőerő szakasza és a rugóerő szakasza. A rugóerőt a konchajlítással (a csípő-, térd- és csánkízület egyidejű hajlításával) lehet fokozni.

4. A LENDÜLET ÉS A NYUGODTSÁG

Az izgatottság és az abból következő energikus mozgás nem tekinthető lendületnek. Izgatott ló nem lehet lendületes. A probléma persze az, hogy belső béke mellett igen hosszú időbe telik a lendület kifejlesztése és miután napjainkban semmire sem jut kellő idő, a valódi lendület kifejlesztése nem divat. Nagyon sokszor a lendület helyett az izgatottságot használják a kiképzők, hogy lovuk megfelelő energiát fejtsen ki. Az izgatott mozgás és a lendület egymáshoz hasonló, de míg az előzőt helytelennek, az utóbbit helyesnek kell minősíteni.

5. A LENDÜLET ÉS AZ IRAM

Míg a hátulsó lábak hátralendülése a tolóerőt, a sebességet alakítja, addig az előrelendülés, a lendület a hordozóerőt. Mivel a ló lábának hátra és előrelendülése egymástól független, ezért az iramnak semmi köze sincs a lendülethez.

A rosszul képzett ló hiába halad nagy sebességgel, nem biztos, hogy lendületes, míg a jó összeszedettségben a ló lendületes. Sőt, az összeszedettség talán legfontosabb kulcskérdése maga a lendület.

A piaffe feladat például igen nagy lendületet igényel, sőt a leglendületesebb feladat a mesterien, előrefelé végrehajtott levade. Meg kell jegyezni, hogy állóhelyben is lehet lendületes egy ló, ha azt előrefelé hajtja végre. (Az előrefelé, lendületesen végrehajtott állj feladatot a nyugodtságról, valamint a könnyed és puha támaszkodásról lehet felismerni.)

 6. A LENDÜLET LÁTVÁNYA

Miután a gerincoszlop mozgása kívülről csak korlátozottan látszódik, ezért a hagyomány a hátulsó lábak tevékenységével köti össze a lendületet. Minél messzebbre lép a súlypont felé a ló, annál lendületesebbnek nevezzük.

A lendület azonban nem csak a hátulsó lábak előrelendülésében fejeződik ki, hanem a ló nyakának előrenyújtásában. A ló a négy lábát egyformán terheli mozgás közben, ha nyakát előrenyújtja, akkor a négy láb egyenlő teherviselésének elvét csak úgy tudja fenntartani, hogy hátulsó lábaival fokozottabban a súlypont felé lép. Az állítás ellentettje is igaz, ha a ló fokozottabban a súlypont felé lép, akkor nyakát előrenyújtja. Az előrenyújtás a ló iskolázottságának megfelelő: először előre és lefelé, majd előre és vízszintesen, végül a helyesen iskolázott ló felfelé és előre nyújtja a nyakát a lendület eredményeként. A nyak előrenyújtásával a ló támaszkodást vesz, a lovas által meghatározott keret kitöltése ezért a lendület eredménye.

7. A LENDÜLET ÉRZÉSE

A lendületet a lovas legelőször a támaszkodáson keresztül érzi. A támaszkodás - egyebek mellett - pont a lendület kontrollálására való. Ha ugyanis a ló nem vesz támaszkodást, akkor a lendülete elégtelen. 

Másrészről a lovas az ülésén keresztül is érzi a lendületet. Lendület hiányában a ló háta kényelmetlen. A lendület megjelenésével először elveszti kényelmetlenségét a hát, majd a gerincoszlop mozgásának fokozásával kényelmessé válik, az ülést magára szívja. A lendület további fokozásával a hát megszélesedik és felemelkedik, végül a hát mozgása elcsendesedik. A végletesen lendületes ló farára pezsgőspoharat tesznek, mozgás közben az nem, hogy nem esik le, de a pezsgő sem lötyög ki a pohárból.

A végletes elcsendesedés nem csak kényelmessé, de erőkifejtés nélkülivé teszi a lovaglást, ami hagyományos katonai szempont. Hogyan is lehetne "ellovagolni a Don-kanyarig és vissza", ha az a legkisebb erőfeszítést is igényli? Hogyan lehetne hónapokig reggeltől estig, akár csak kicsi erőkifejtéssel lovagolni? Sehogy!

8. LENDÜLET ÉS EGYENSÚLY

 A lendület kialakítása és fokozása a hátulsó lábak aktivitásának fokozásával történik. Persze a kérdés az, hogy hogyan tudja eldönteni a ló, hogy a hátulsó lábak aktivizálásakor a lovas a tolóerőt (a sebességet), vagy a hordozóerőt (a lendületet) akarja-e fokozni?

A válasz a ló egyensúlyának szabályozásában rejlik. Ha a ló súlypontja előremozdul és közben a hátulsó láb aktivitását a lovas növeli, akkor a tolóerő fog növekedni. Hátravett súlypont esetén viszont a hordozóerő fog növekedni a hátulsó lábak aktivizálása során. Ezért a lendület előfeltétele az egyensúly. Kellő egyensúly nélkül a hátulsó lábak aktivizálása nem lendületességhez, hanem elsietéshez vezet.

Miután az egyensúly hiánya a szárba dőlésben jelenik meg (az egyensúlyban lévő ló nem tud a zablán erőt kifejteni), ezért a támaszkodás csak a szár súlyának megfelelő lehet. Ha a támaszkodás a szár súlyánál erősebb, akkor a ló nincs egyensúlyban, ha pedig nincs egyensúlyban, akkor nem lehet lendületes.

A lendület és az egyensúly egymást feltételezi. Egyensúly nélkül nem lehet lendületes a ló, lendület nélkül (a hátulsó lábak határozott súlypont felé lépése nélkül) nem kerülhet egyensúlyban a ló.

A támaszkodásban mindez úgy jelenik meg, hogy a ló a lendület hatására, nyakát előrenyújtva támaszkodást vesz, de egyensúlyi helyzetéből következően a támaszkodás mértéke csak a szárak súlyával egyezhet meg. Amennyivel a szár súlyánál több erő esik a lovas kezébe, annyiban vesztette el egyensúlyi helyzetét a ló. A lendület és egyensúly egyidejűsége maga az összeszedettség és a lendület és az egyensúly egyidejűsége a száronlét. Az egyidejűség hiányában a lovasérzés ad választ, hogy melyiket kell először helyreállítani.

Az egyidejűség hiányában az a kérdés, hogy az egyensúly felől kell-e keresni a lendületet, vagy a lendület felől kell elérni az egyensúlyt. A vonatkozó lovasérzést leghamarabb a támaszkodáson keresztül érzi meg a lovas. Ha a ló nem vesz támaszkodást, akkor előrelovaglással a lendületet kell fokozni, ha a támaszkodás túl erős, akkor felvétellel kell helyreállítani az egyensúlyt.

9. LENDÜLET ÉS EGYENESSÉG

Csak egyenes ló lehet lendületes, hiszen egyenesség hiányában a ló nem vehető fel, egyensúlya nem szabályozható. De ebben az esetben is igaz az állítás megfordítása. A lendület kiegyenesíti a lovat.

Ha a ló hátulsó lábaiban ébredő erő, a ló testén végighaladva eljut a zabláig és a ló támaszkodást vesz, akkor egyenes. Az egyenesség a lendület előfeltétele, a lendület viszont az egyenességé. Az egyenesség pont azt jelenti, hogy az erő a ló gerincén előről hátrafelé (felvehetőség) és hátulról előre is végighalad a ló gerincoszlopán (támaszkodás vétele). Ha ugyanis a hátulsó lábak aktivitása rossz irányban hat, azaz a ló hátulsó lábaival nem a súlypont felé lép az maga a ferdeség, ha meg nincs aktivitás, azaz nincs erő, ami a ló gerincoszlopán végighaladjon, akkor meg nincs értelme egyenességről beszélni.

10. LENDÜLET ÉS KONCHAJLÍTÁS

A konchajlítás a ló csípő-, térd- és csánkízületének egyidejű meghajlítása. A lovas szerencsére nem három különálló feladattal áll szemben, mert a térd- és csánkízület csak egyszerre hajlik. Miután a felvétel előről hátrafelé halad végig a lovon a térd- és csánkízület meghajlításának előfeltétele a csípőízület meghajlítása, azaz a lendület.

11. LENDÜLET ÉS ÖSSZESZEDETTSÉG

A fiatal ló hátulsó lába általában kimarad. A láb ingaszerű mozgásánál az előre és hátralendülés nem egyforma mértékű, a láb hátrafelé nagyobb szögben, míg előrefelé kisebb szögben lendül ki. Ha a lovas vízszintes egyensúlyba hozza lovát, akkor a két szög megegyezik, a hátulsó láb előre és hátrafelé egyenlő mértékben lendül.

Azonban nem mindegy, hogy miként éri el ezt a lovas. A probléma az, hogy ha először a hátraszög mértértékét csökkenti és ennek eredményeként előre és hátra kicsi szögben leng ki a láb, akkor a ló sebessége ugyan lelassul, de lehetetlenné válik a ló lendületbe hozatala. A helyes út nem a “hátraszög” csökkentésével, hanem az “előreszög” növelésével, a lendület kialakításával kezdi a kiképzést. Amikor azután a ló lendülete állandósul, akkor lehet a hátulsó láb mozgásának hátraszögét csökkenteni. Ez lesz az összeszedettség. A lendület ezért előfeltétele az összeszedettségnek.

Miután a lendületes ló nyaka hosszan előrenyúlik, ezért az összeszedés nem rövidítheti a ló nyakát, az azonos hosszal ívesen feligazodik.

Az összeszedésnek pont az a nehézsége, hogy az szárakkal nem oldható meg, ugyanis a szárhatás nem a hátraszöget, a tolóerőt, a sebességet csökkenti, hanem a hátulsó láb előrelendülését blokkolja, azaz a lendület ellen hat.

Az összeszedés ezért csizmával történik. Az összeszedő csizmasegítség rövidebb hátralendülés után jelzi a lónak a talajról való felemelkedés, az előrelendülési szakasz megkezdésének kiképzői igényét. Az összeszedő csizmasegítség a csizmasegítségek legnehezebbike, mind technikájában, mind időbeli ütemezésében.

12. LENDÜLET KIALAKÍTÁSA A FIATAL LÓNÁL

 Miután a lendület az egyensúly és az egyenesség előfeltétele, ezért a fiatal ló képzése a lendület (minimális alaplendület) kialakításával kezdődik. Ennek technikája az ütem kialakításával történik. A helyes ütem ugyanis az az ütem, aminél a ló hátulsó lábait leghosszabban a súlypont felé előrelendíti. A helyes ütemnél nagyobb ütem esetén (ugyanúgy, mint a táncos a gyors ütemű zenére) rövidebbeket kezd lépni. A helyes ütemnél lassabb ütem esetén viszont nincs aktivitás. Az ütemnek van tehát egy optimuma, ennél nagyobb, vagy kisebb ütem esetén a hátulsó lábak előrelendülésének mértéke csökken. 

Teoretikusan az ütem és az iram egymástól független. Azonban ez tanult képessége a lónak, a fiatal lónál az ütem és az iram nem függetlenek egymástól. A helyes ütem “beállítása” az iram megválasztásával történik. A helyes ütemhez tartozó iram a munkairam. Ezért a fiatal lovat munkairamban kell lovagolni mindaddig, míg “alaplendülete” meg nem szilárdul. Ezt akkor éri el a ló, ha az iram változtatása nem jár ütemváltással.

A helyes ütem (a kellő lendület) fogja a megfelelő egyensúlyi helyzetet kialakítani, ami elengedteti a lovat és az elengedettség és lendület együttes jelenléte teszi képessé a lovat arra, hogy nyakát előrenyújtva támaszkodást vegyen. Ezért van az, hogy a német idomítási skála első három pontja: az ütem, az elengedettség és a támaszkodás.

Amikor a ló a lendület hatására egyensúlyba kerül, akkor a ló elkezdi hajtatni magát: a csizmasegítség az ütem megtartásával a lendületet is képes fokozni az iram változatlansága mellett. A hajtatja magát kifejezés nem azonos a hajtós kifejezéssel. Míg az előbbi pozitív jellemzője a lónak, addig az utóbbi nem, azt jelenti, hogy a ló nem reagál kellő mértékben a lovas előrehajtó segítségeire: a munkairamot nem, vagy csak erőteljes és folyamatos csizmasegítségekkel tudja elérni és fenntartani a lovas.

A munka iramban a kellő lendület kívülről úgy látszik, hogy az elülső és hátulsó lábak ingamozgása előre és hátra felé egyenlő szöget mutat. A munka iramban a ló hátulsó lábaival az elülső patanyomba lép. Ezzel kapcsolatban azt kell megjegyezni, hogy a ló csak azt látja, hogy elülső lábaival hová lép. Ezért számára az a legbiztonságosabb és így legtermészetesebb, ha hátulsó lábaival pont ugyanarra a pontra lép, mint ahol elülső lábai a talajra értek. Másrészről viszont azt kell megjegyezni, hogy lovassal terhelten, amikor a helytelen lovaglás hatására a ló úgy mond túl van a vállain, azaz az elülső lábak kisebb szögben lendülnek előre, mint hátra, akkor a patanyom vizsgálata a megfigyelőt becsaphatja. Magyarul, az, hogy a hátulsó lábak a patanyomba lépnek-e, az csak nagyon durva közelítéssel ad tájékoztatást a lendületről, precízebb megfigyelést az adhat, ha azt figyeljük, hogy a hátulsó láb patája földtéréskor mennyivel van előrébb a térdnél. A hátulsó láb aktivizálása csizmasegítséggel történik.

Úgyszintén, mint a hátulsó lábak mozgásirányának szabályozása. A csizmasegítség másodlagos segítség, ezért annak értése tanult képessége a lónak. A lovas mindkét csizmája mindkét lábra hathat, mert a csizmasegítség arra a lábra vonatkozik, amelyik a levegőben van. Ezért, ha a ló például a bal lábával kifelé tér el a kellő mozgásiránytól akkor azt a bal csizma korrigálja, míg, ha befelé akkor a jobb. Azt, hogy az adott hátulsó láb mozgása milyen irányban tér el a kívánatostól az a támaszkodáson keresztül a kézzel tudja legelőször megérezni a lovas, de képzettebb lovas az ülésével is érzi.

13. A LENDÜLET TOVÁBBFEJLESZTÉSE

Ha az alaplendület állandósulásával a nyak hosszan előrenyúlva megszilárdult és a toroktáj folyamatosan nyitott, akkor megkezdődhet a hajlító munka. A hajlítómunka lehetőséget ad a hátulsó lábak lendületének fokozására, mégpedig külön-külön. A vállat be a hajlítás belső oldalán lépteti a hátulsó lábat erősebben a súlypont felé, míg a farat be feladat a külső hátulsó lábat iskolázza. A vállat be és farat be helyzet között hajlítottan egyenes a ló, az összeszedésre először ebben a helyzetben kerül sor. A későbbiekben a vállat be és farat be feladatokban is képesnek kell lenni az összeszedett helyzet elérésére.

14. A NÉGYES SZABÁLY

Az előrelovaglás négyes szabálya ökölszabályszerűen a következő:

• A tarkó a legmagasabb pont
• Az orrhát a függőleges előtt
• Az orrhát oda mutat, ahová az elülső láb földet ér
• A hátulsó lábak az elülső lábak patanyomába lépnek

Tőlem ezt várták el a Budapesti Lovasklubban (amikor még fiatal voltam). :)

A fotókon Zita (sárga kanca, 20 éves), Fióna (szürke kanca, 15 éves), Zazie (pej kanca, 15 éves), Nápoly (szürke herélt, 7 éves), saját lovaim, a legutolsó fotón Cassia, pej kanca, a fotón 5 éves.