A lovas részéről a száronlét kialakításának legfontosabb feltétele a független ülés. A független ülés lovas szaknyelvünk egyik legszebb kifejezése. Független a lovas ülése, ha helyzetének megtartásához nincs szüksége semmifajta segítségre, pocícióját csak az egyensúlyi helyzete biztosítja. Nincs tehát szüksége arra, hogy a szárakba kapaszkodjon, vagy pozícióját térdeivel tartsa meg. A lovas ülése ilyenkor független: a kezeitől, a combjaitól.

A kéztől való függetlenséget sokszor persze nem egyszerű eldönteni, mozgás közben ugyanis nem a statika, hanem a dinamika szabályai érvényesek. Ezért ezt a helyzetet nem úgy kell elképzelni, hogy a lovas folyamatosan a szárba kapaszkodik, mert az ülés bizonytalanságait legtöbbször csak időről-időre kell a szárakkal korrigálni. És ezt gyakran nehezen lehet a ló hátán is és kívülről is észrevenni, de az ilyen ülést mégsem lehet függetlennek nevezni, bármennyire is korrektnek tűnik az első megközelítésre. Kicsit könnyebb a kérdés eldöntése a combok függetlenséfével kapcsolatban. Ténylegesen csak akkor nevezhető függetlennek az ülés, ha a lovast csak az tartja a ló hátán, hogy egyensúlyban ül: odadobott száron, fesztelenül, combizmainak teljes (!) ellazításával tud lovagolni. Úgy, hogy lábai mindenfajta erőkifejtés nélkül csak lógnak a ló oldalán. Ennek ellentettje, a combizmok legkisebb merevsége is, pontosabban a combizmok ellazításának képtelensége, a egyensúly bizonytalanságát jelzi, amikoris nem lehet teljes mértékben függetlennek tekinteni az ülést.

Mindez persze nem azt jelenti, hogy a combizmok nem kerülhetnek hatásba, hiszen adott esetben jelzéseket kell adni a lónak. De azt jelenti, hogy mikor a ló együttműködő, akkor a lovasnak képesnek kell lennie combizmainak azonnali ellazítására. A fenti képen például a combizmok, ha gyengén is, de hatásban vannak, ezért erről a képről nem lehet eldönteni, hogy az ülés független-e, vagy sem.

A lovas combjainak feszessége, illetve fesztelenésge persze nem csak fizikai (egyensúlyi) kérdés, hanem lelki is. A lovasnak képesnek kell lennie arra, hogy a ló izgalmi állapota ne ragadjon át rá, a ló izgalmi állapota ellenére (pl. amikor a megijedés veszélye nagy) laza, mélyre eresztett combokkal tudjon lovagolni. Ez a lovastól bizonyos koncentrációt és teste, valamint reflexei feletti önuralmat, mondhatnánk hidegvért igényel.

A függelten ülés kialakításán nagyon sokat (nagyon-nagyon sokat) kell dolgozni, sokat kell kengyel nélkül lovagolni. A kengyel nélküli lovaglásnak azonban nem csak előnyei, hanem veszélyei is vannak:

1. A kengyel nélküli lovaglással tud megbizonyosodni a lovas, hogy elengedett combizmokkal képes a lova hátán maradni minden jármódban.
2. A kengyel nélküli lovaglás nyújtja a comb izmait. Az izmok megnyúlása jelenti az ülés lemélyülését, a lovas súlypontjának mélyebbre kerülését. A comb izmainak kellő kinyújtása (mind fizikai, mind lelki értelemben) igen hosszú munkát igényel. Ráadásul a combizom állapotán ha már kellően megnyúlt akkor is nap mint nap dolgozni kell!
3. Helyesen kengyel nélkül lovagolni a modern nyergekben csak bizonyos megfontolások figyelembe vételével lehetséges:
   
   1. Ha a modern nyergekben kengyelt használ a lovas, akkor térdének a térdtámaszra kell esnie.
   2. A kengyel nélküli lovaglás esetén, ha az az ülés iskolázására szolgál a térdet el kell venni a térdtámasztól és a lehető legmélyebb pozícióba kell helyezni. Csak ez a helyzet fogja a combok lazaságát, az izmok fesztelenségét biztosítani. Ilyenkor a modern (gineta) nyereg brida nyereggé alakul, hiszen a lovast sem a kengyel, sem a térdtámasz nem fogja segíteni, testét csak egyensúlyi helyzete fogja a nyeregben tartani.
   3. Ha azonban nem az ülés iskolázása a kengyelnélküliség oka, hanem pl. a kengyel elvesztése, vagy leszakadása, akkor a lovasnak a nem szabad feladnia térdei helyzetét a térdtámaszon.
   4. A modern nyegeken hibás az a kengyelhosszcsatolás, amikor a lovas képtelen térdeit a térdtámaszra fektetni! A modern (gineta) nyeregben a térdtámasz és a kengyel a lovas pozícióját segítik a ló hátán.
4. A kengyel nélküli lovaglásnak (a combizmok nyújtásának) időbeli korlátja van. Amikor az izmok elmerevednek a kengyel nélküli lovaglást azonnal be kell fejezni.
5. Szintén be kell fejezni a kengyel néllküli lovaglást, ha a ló hát nélkül, vagy combból jár. A hát nélküli, vagy combból járás veszélyes a lovas és a ló egészségére.
6. Végül a kengyel nélküli lovaglással tudja a lovas kialakítani a teljes testére vonatkozó fesztelenségét. A független ülés a teljes test fesztelenségét jelenti. A test fesztelenségét sokszor nehéz kívülről az oktatónak érzékelni, a fentiekben azért foglalkoztam a combok fesztelenségével, mert a test feszessége leginkább a combok ellazításának hiányában jelentkezik.

A független ülés szinte egyet jelent a simulékony üléssel, a nem független ülés pedig a feszességgel. A ló szárhozlovaglásának (egyebek mellett) azért alapja a független és egyben simulékony ülés, mert a lovas ülésének merevsége, merevvé (kényelmetlenné) teszi magát a lovat is. Merev (kényelmetlen) ló pedig nincs száron! Független ülés hiányában tehát a lovas ördögi körbe kerül: a merev ülés elmerevíti a lovat, a merev hát pedig kényelmetlenné (merevvé) teszi az ülést: ló és lovas egymást merevíti.

Az előző rész ide kattintva olvasható.

Az Egyensúly, Elengedettség, Egyenesség könyv ide kattintva rendelhető.