Az összeszedettségről nagyon nehéz írni. Nehéz, mert az összeszedettség a ló egyfajta testi és lelki állapota és nehéz, mert az összeszedettség nem egy konkrét feladat, hanem a kiképzés eredménye. 

Az összeszedettség célja a fordulékonyság

Annak a lónak, amelynek nincs szüksége kiemelkedő fordulékonyságra, nincs szüksége komoly összeszedettségre sem. Ugyanis a ló, mint kifejezetten nagy testű prédaállat, védekezési taktikáját nem a fordulékonyságára, nem a menekülés irányváltásaira alapozza, hanem jó megfigyelő képességére és gyors reakcióidejére. A lónak így nem a legerősebb oldala a fordulékonyság, mégis az ember, a ló háziasítása óta eltelt hatezer évben ezt várta el tőle, mert katonaként az a lovas hatékonyabb, akinek fordulékonyabb a lova. A jobb lovas (fordulékonyabb lovával) mindig legyőzi a jobb vívót, hiszen olyan oldalról tud ellenfeléhez fordulni, azaz olyan oldalról tud támadni, ami a gyengébb (kevésbé fordulékony lóval rendelkező) lovas számára védhetetlen. Ennek megfelelően alakult még a verseny megnevezése is. A tournament, mint verseny kifejezés a lovagi tornák megnevezése volt, aholis a jobb fordulékonyság (turn) volt a döntő.

A ló összeszedésének célja a fordulékonyság javítása. Az összeszedettségben, valójában nem a hátulsó lábakra szeretnénk többletterhet juttattni, hanem az elülsőkről szeretnénk a terhet levenni azért, hogy a vállak megkönnyülésével a ló fordíthatósága radikálisan javuljon.

Az összeszedettségben a ló minden jármódban, minden irányban lovagolható: előre, fordulatban, féloldalazásban, teljes oldaljárásban, sőt hátrafelé is! Ez napjainkban csak lépésben nyilvánvaló, de a helyes összeszedés végeredményeként elért iskolajármódban ügetésben és vágtában is végrehajtható. (Nem véletlen, hogy a hátralépés a lépés iskolajármódjának lábsorrendjével, az átlós lábak közel, vagy teljesen egyidejű lépésével, közel, vagy teljesen kétütemben történik.)

Általánosítva, az összeszedettség célja nem csak a vállak fordíthatóságának, hanem a vállak mozgási sebességének minél pontosabb meghatározhatóságát célozza. A képzés célja teljesen legegyszerűsítve ugyanis az, hogy a ló arra és azzal a sebességgel haladjon, amerre lovasa szeretné. Ez a vállak mozgásirányának és sebességének meghatározottságát jelenti. Ha ez érvényesül, akkor a lényeg rendben van, ha nem teljesül, akkor semmi sincs rendben. A vállak mozgásirányának (vagy mozdulatlanságának) meghatározhatósága maga a befolyás. Ha a ló izgatott, feszült az nyilván nem jó, de mindez másodlagos a vállak vezethetősége mellett.

A test összeszedettsége

Testi értelemben a ló összeszedettségét úgy kell elképzelni, mint egy mént, ami új környezetbe, például számára ismeretlen lovak közé kerül: kihúzza magát, feligazodik, lábait „összegyűjti”, azzal a céllal, hogy bármely jármódban, bármely irányban meg tudjon indulni, és így robbanékonyságának, irányváltoztató képességének teljes képességével rendelkezzen, saját sebességét és haladási irányát minél jobban meg tudja határozni. A ló ilyenkor kerekdeden, ízületeinek teljes hajlékonyságával bir, kisugárzása és mozgása délceggé válik.

Ennek megfelelően az összeszedettségben a hátulsó lábak, az ízületek meghajlításával fokozottan a ló súlypontja irányába lépnek, „elülső lábai vállból szabadon, gömbölydeden mozognak, nyaka felfelé ívelt ... egész teste megrövidültnek látszik.” A ló háta mérsékelten leng, majd az összeszedettség fokozódásával még a mérsékelt mozgás is elcsendesedik, végül szinte mozdulatlanná válik. A hagyomány szerint az ilyen lovakra a bécsi spanyoliskolában próbaként teli pezsgőspoharat állítottak és a pezsgőnek nem szabadott kilöttyennie. Az elcsendesedő hátú ló mozgása olyanná válik, mintha zsinóron húznák és így az íjjal, vagy a későbbi korokban a lőfegyverrel való célzás egyszerűvé válik és maga az íjj oldása, illetve a lövés pillanata a mozgás (a vágta) bármely fázisában végrehajtható.

A lélek összeszedettsége

Az összeszedettség során a ló egyre inkább lovasára irányítja figyelmét. Ez teljesen természetes, hiszen ez az aktív együttműködés kelléke. Az iskolában nem véletlen, hogy a magatartás mellett a tanárok a szorgalmat is értékelik. Az együttműködéshez ugyanis szükséges, de nem elégséges feltétel a jó magaviselet, ahhoz a kellő szorgalom is szükséges.

Az összeszedés útja

Az összeszedettség állapot és nem gyakorlat. Ezért az összeszedettség „a lovaglás folyamán alakul ki a következetes elengedtető és tornáztató munkák következményeként.” „Ezek a gyakorlatok nem az összeszedésre, hanem az elengedtetésre irányulnak, a ló ízületeit és izomzatát tornáztatják, akaratát és felfogóképességét foglalkoztatják.” A ló az elengedtetés fokozása során önmagát összeszedi és figyelmét egyre jobban lovasára irányítja. Az összeszedettség hatására a ló egyre kisebb segítségekre reagál, miközben fordulékonysága, sebességének szabályozhatósága erősödik.

Az összeszedés útja semmi esetre sem a ló összepréselése, szűk keretben való lovaglása. Az összeszedés a kiképzés hosszú munkája eredményeként, az egyre fokozódó rugalmasságból és a hátulsó lábak egyre fokozottabb súlypont felé lépéséből alakul ki. Mindez a kiképzés elején kevésbé, később egyre inkább érvényesül, de a jó kiképzés során mindvégig megfigyelhető. Így az összeszedettségnek vannak fokozatai. Ez az oka annak, hogy a díjlovas feladatokban már könnyűosztályban követelmény az összeszedettség, de ez természetesen nem ugyanaz, amit később a közép-, nehézosztályban, vagy a nagydíj kategóriában elvárásként meg lehet fogalmazni.

Az összeszedettség nem a lovas határozottságának, hovatovább erőszakosságának kérdése. Sokszor látni olyan lovakat, amelyek tetszetősen felgörbítik nyakukat, de merev hátuk, visszatartó, vagy elszaladó mozgásuk világosan árulkodik arról, hogy ez csak forma tartalom nélkül. Külön nehézség, hogy az így – helytelenül összeszedett ló – átképzése sokkal hosszabb ideig tart, mint egy nyers csikó helyes belovaglása.

Az összeszedettség egyfajta vízió kérdése. Az összeszedettségben ugyanis egyidejűleg érvényesül az egyensúly és a hátulsó lábak aktivitása. Így az összeszedettség legfontosabb kelléke a lendület és a mozgás folyamatossága. Persze, hogy az, hiszen lendület és folyamatosság elképzelhetetlen helyes egyensúly nélkül. (A kiképzés nehézsége az, hogy az egyensúly viszont elképzelhetetlen kellő lendület és folyamatosság nélkül.)  Mindemellet az öntartás szintén megkerülhetetlen része az összeszedettségnek.

Mit lehet tehát mondani az összeszedettség elérésének módjáról? Sokat is, meg keveset is:

• A lovas bármely tevékenysége, ami a testi és lelki elengedettséget fokozza, az összeszedettség irányába vezeti a lovat.
• Ha a lovas egyensúlyba hozta lovát, akkor a hátulsó lábak aktivitását kell fokoznia, ha pedig az aktivitást sikerült megteremteni, akkor az egyensúlyi helyzetet kell javítani. Az egyensúly és az aktivitás közötti „hidat” a helyes és állandó ütem biztosítja.
• Az elengedtetés legfőképpen a lovas testi és lelki elengedettségén alapul. A lovasnak el kell fogadnia lova megfelelő teljesítményét, nem kell állandóan a kiválóságot erőltetni. A „négyes az jó!”
• Az összeszedettséget onnan érzi a lovas, hogy izomerő igénybevétele nélkül tud lovagolni, a ló hátán „semmit tevésbe” kell visszavonulni. Persze ez a lovaglás legnehezebb része.