A lovaglás megkerülhetetlen része az egyensúly és ennek megfelelően már minimális képzettség birtokában a lovasok törekszenek lovuk egyensúlyban tartására. A kérdés csupán az, hogy a szándék megvalósulását milyen módon tudják ellenőrizni, hogyan és miként érzi a lovas az egyensúly meglétét, vagy hiányát, illetve tud-e különbséget tenni az egyes egyensúlyi problémák között.

A független ülés

A ló egyensúlyban tartásának legelső feltétele az, hogy maga a lovas egyensúlyban legyen. A lovas akkor van egyensúlyban a ló hátán, ha mozgás közben nincs szüksége arra, hogy nyeregben maradását a szárakon keresztül kezével biztosítsa. Ez a független ülés - független a kéztől. A független ülés kulcsa az, hogy lovas pont középen ül a nyeregben, súlypontja semerre sem billenti el. Persze feltehető az a kérdés, hogy miért is ne lehetne a szárakba kapaszkodni a lovaglás során, miért nem mindegy, hogy milyen technikával tartja magát a nyeregben a lovas? Azért, mert a függetlenség egyfajta biztosítékot ad arra, hogy a lovas súlypontja kevéssé leng előre-háta, jobbra-balra és így maga a lovas nem zavarja az ló egyensúlyi helyzetét, másrészről a függetlenség biztosítja a tiszta kommunikációt, azaz, hogy a szárakat a lovas csak kommunikációra használja, egyensúlyozásra nem, harmadrészről a függetlenség biztosítja a lovas ellazultságát, mert egyensúly nélkül a lovas ülése óhatatlanul bizonytalanná és ebből kifolyólag merevvé válik. A tiszta kommunikáció és az ellazultság nélkül a ló képtelen természetes módon mozogni a lovas alatt és így képtelen egyensúlyba kerülni.

Lelki egyensúly

A fizikai (testi) egyensúly kérdéseinek tárgyalása előtt megkerülhetetlen, hogy a lélekről is szó ne essék. Lelki egyensúly nélkül (nyugalom, magabiztosság, békesség nélkül) a ló teste nem kerülhet egyensúlyba. Természetesen áll ez a lovasra is, sőt a ló lelki egyensúlyának forrása maga a lovas. Modern világunkban nem egyszerű és nem feltétlenül természetes a lovas lelki egyensúlyának fenntartása, mert a belső pörgés, a magas fordulatszám sajnos szinte “normális” jellemzőjévé vált a modern embernek. A lóval való munkát igen gyakran a lovas lecsendesítésével kell kezdeni, ellenkező esetben a lovon is egyfajta izgatottság uralkodik el a munka során.

Ennél még rosszabb, ha a lovas magáért az izgalomért, sokszor szinte a félelem érzéséért ül a nyeregbe - azért, hogy a stressz miatt öntse el a lelkesültség, az öröm érzése. A lovaglás azonban nem erről szól, a lovas stresszhelyzetére a ló teste is félelemmel, stresszel reagál, ami nem csak akadálya az egyensúlynak, de egyszerűen veszélyes is.

A lelki egyensúly érzését gyakorolni kell. Első lépésként képessé kell a lovasnak válnia arra, hogy érezze saját belső fordulatszámát. Ezután képessé kell arra is válnia, hogy szabályozza azt, csökkentse, vagy növelje. Legtöbbször a belső fordulatszám csökkentése a kihívás. A belső béke megteremtése sokszor nem egyszerű, de enélkül nincs minőségi lovaglás. Harmadszor a saját békességet, nyugalmat, magabiztosságot, a dolgok magától értetődését, a lóban is érvényesíteni kell. Ez először talán egy kicsit furcsán hangzik, de az ellenkezőjét mindenki ismeri. Azt, amikor a lóban keletkezik feszültség és az átragad a lovasra. Szóval a lelki egyensúly érvényesítése ennek pont az ellenkezője: nem a feszültség és nem lóról a lovasra, hanem a békesség és a lovasról a lóra. A lelki békesség a ellazultság alapja is.

Oldalirányú egyensúly

Ha az egymás melletti lábakra nem esik egyenlő terhelés, azaz, ha a ló oldalirányban nincs egyensúlyban, akkor a ló nem lesz egyformán fordítható mindkét irányban. Amerre az egyensúly elbillent, abba az irányba törekszik a ló, az ellenirányú fordulat szinte lehetetlen. Másrészről az oldalirányú egyensúly hiányában a ló gerincoszlopa nem tud természetesen működni a ló nem tudja a lovasa súlyát hordani, ezért oldalirányú egyensúly hiányában a ló a hosszirányú egyensúlyát mindenképpen elveszti. Az oldalirányú egyensúly hiányát a ferdeség kifejezéssel szokta a szakirodalom leírni.

Az oldalirányú egyensúly hiánya az asszimetrikus szárerőből érezhető: a támaszkodás kemény azon az oldalon, amerre elbillent az egyensúly, a másik száron viszont nem akar támaszkodást venni a ló. Ezen túl, ha a ló nem fordítható egyformán mindkét irányba (az egyik oldalra könnyen fordul, a másikra nem), akkor szintén az oldalirányú egyensúly hiányára lehet gondolni. Végül pedig a felvehetőség hiánya nagy valószínűséggel szintén az oldalirányú egyensúly hiányát jelzi.

Ha a ló nem vehető fel, akkor abba kell hagyni a felvételt, a vállakat a túlterhelt vállal ellenkező irányba kell vezetni és csak ezután lehet ismét megkísérelni a felvételt. Ellenkező esetben a ló számára lehetetlen helyesen reagálni a felvevő segítségre, így végső soron a lovas magát az ellenkezést tanítja lovának a felvétel ferdeségben való erőltetésével.

Hosszirányú egyensúly

A lovaglásban az egyensúly kifejezés általában a hosszirányú egyensúlyt jelenti. A ló akkor van egyensúlyban, ha megkezdi a lovas súlypontjának követését, ilyenkor a ló mindig a lovas súlypontja alá lép. Ellenkező esetben (amikor nincs egyensúlyban) képtelen a követési szándékát valósággá váltani. A lovas érzése hasonlatos ahhoz, minta egy hatalmas labdán ülne, súlypontjának legkisebb elmozdítására a ló hasonló irányba mozdul. A szöveg nem pontatlan, hiszen a hosszirányú egyensúly előfeltétel az oldalirányú egyensúly, így, amikor egyensúlyba kerül a ló, akkor hossz- és oldalirányban egyaránt rendkívül “figyelmessé” válik.

A szár és a csizma egyensúlya

Ha a ló egyensúlyba kerül, akkor a lovas azonnal megérzi és megérti a szár és csizma egyidejű használatának szükségességét és lényegét: azt, hogy a kiképzés célja a ló segítségek közé vétele. Ez a száronlét, ez az együttműködés alapja. A szár és csizmasegítség egyensúlya, illetve annak elsajátítatása a lóval a campagne kiképzés célja.

Egyensúlyi helyzetek

A ló összeszedésének célja a kellő hosszirányú egyensúly és ezzel együtt a fordulékonyság biztosítása. Ennek megfelelően, ha a vállak túlterheltek, azaz a ló az elején van, akkor nem beszélhetünk forulékonysgágról, sőt gyakran maga a váll vezethetősége is kihívás - a ló a lovas segítségeire nehezen reagál. Vízszintes egyensúlyban a ló fordulékonysága nagy mértékben növekszik, a lovas a lovat úgymond az ülésére tudja venni. Iskolaegyensúlyban nem csak a ló fordulékonysága, hanem egész testének manőverezhetősége is ugrásszerűen javul. A lóval minden jármódban, bármilyen irányban lehet mozogni, előre, fél oldalazásban, teljes oldalazásban, sőt akár hátrafelé is, a fordulatokat pedig nem csak a hátulsó lábak körül, de az elülsők körül is végre lehet hajtani. Igen, vágtában is, hiszen a fegyveres küzdelemben az ellenfél körüli fordulat során folyamatosan célra kell tartani a fegyvert. Szóval az iskolaegyensúlyra a manőverezhetőségből következtethet a lovas.