Barcza, Schaurek, Platthy a berlini olimpián

A kiskantár helyes beállítására még annak idején Laczi Tibor, a Budapesti Lovas Klub ifi ugróinak edzője tanított meg a hetvenes évek végén. A orrszíj csatolása akkor helyes, ha a szíj alá két ujjunk befér. A torokszíj csatolása akkor helyes, ha a szíj alá három ujjunk befér.

Akkoriban még talán senki sem használt kombinált orrszíjat, a kiskantáron és a nagykantáron egyforma volt az orrszíj. Manapság legtöbben minden megfontolás nélkül, csak úgy megszokásból, vagy a környezetben lévő példák miatt használnak kombinált orrszíjat és csatolják azt szorosra. Ez azonban a lovat zavarja és szinte lehetetlenné teszi a helyes szájtevékenységet, ezzel együtt a képzés helyes menetét. Ráadásul magát a problémát, a helytelen szájtevékenységet el is fedi, de a lókiképzésben nem lehet a gondokat a "szőnyeg alá söpörni". Az orrzó használata önmagában kiképzési hiábát jelez (a szájtevékenységhez kapcsolódóan a lovas valamit el akar takarni), vagy egyszerűen slendriánságot fejez ki (a lovas csak úgy megszokásból, minden lovát meghúzott orrszíjjal, vagy orrzóval lovagolja).

Endrődy Ágoston a berlini olimpián. A fotón világosan látszik az orrszíj laza csatolása.

Jó lenne, ha a minőségi lovasképzésben (például a Talent Programban) az edzők visszatérnének a hagyományokhoz, a "két és három ujj" szabályához, és elhatárolnák magukat a kombinált orrszíj használatától, különösen annak szoros csatolásától. Ha Barczának, Schaureknek, Platthynak jó volt az egyszerű orrszíj, akkor nekünk is jó lesz! (És ne legyen kétsége senkinek, a díjlovasok és a military lovasok is ugyan ilyen kantárban képezték fiatal lovaikat!)