A lószeretet, a lovakkal való mindennapos foglalkozás igénye a lovasember sajátja. Nem lehet tőle szabadulni.

Budapest belvárosában születtem. A leges-leges belvárosban. Viccesen azt mondhatom, hogy fiatalon azt gondoltam: a Kiskörútnál útlevél ellenőrzés van, mert odáig tart a világ. Ennél kijjebb a városban szitnte sohasem kerültem, életem minden pillatana (lakás, iskolák, szórakozás) mind ezen a területen belül, magas házak között, beton és aszfaltrengetegben zajlott. Se kutyánk, se macskánk nem volt, állatot csak az utcák fáin, a háztetőkön láttam veréb, galamb, varjú formájában. Mi lehetett mégis az, ami ebből a környezetből, egy vad idegen első hívására (Eőry István), tízévesen a lovakhoz rántott. Mi az oka annak, hogy azóta, közel ötven éve, minden napom - legalább fejben - a lovak körül forog. Annak ellenére, hogy mindent megpróbáltam, megtettem, hogy más irányba fordítsam életem menetét: középiskolámat a legerősebb budapesti gimnázium matek szakán végeztem, majd a Műegyetem, később a Közgáz diploma, majd doktorátus következett és ezeknél távolabbi tudományok a lovaktól talán nem is léteznek. Állásaim is az egyetemhez, bankokhoz és más nagyvállalatokhoz kötöttek - mindig, minden csak távolított a lovaktól, azután mégiscsak meg kellett adnom magam a sorsszerűségnek.

Mi ennek az oka? Mitől van, nem csak bennem, de minden lovasemberben ez a szinte végletes és végzetes érzelem? Hiszen a ló csak egy állat. Miért nem a kutya? Vagy miért nincsenek olyan tömegben növényekkel, például fákkal foglalkozó emberek, mint ahányan mi lovasemberek vagyunk?

Vajon ez az érzés a természetszeretetből fakad? Vagy abból, hogy amikor a lóval egyszer csak kialakul a harmónia, amikor a fogaskerekek a helyükre kerülnek, akkor az mással összehasonlíthatatlan boldogság és ez az érzés tartja fogva a szívet, a lelket? Vagy talán szüleim családja és az elődök lelki öröksége, akik a ameddig csak vissza lehet látni a történelemben (és ez évezredeket jelent, hiszen édesapám révén jász vagyok, édesanyám révén honfoglaló magyar) könnyűlovas harcosokként reggeltől estig lóháton voltak?

A választ nem tudom, csak az érzést és annak folyamatos hömpölygését tapasztalom minden nap.