Bóta András barátom részt vett Wolfgang Krischke szemináriumán. A látottakat, hallottakat, tapasztaltakat az alábbiakban foglalta össze. Az írás eredetileg a Lovas Nemzet októberi számában jelent meg:

Pénteken reggel 9 órakor érkeztünk meg Karikával a Bad Füssing közeli Wendlmuthba. Utitársam Halász Péter volt, aki szintén az akadémista szemlélet követője. Azért döntöttem az éjszakai utazás és reggeli érkezés mellett, hogy kis pihenő után vegyek egy edzést Sabine Oetteltől az Academic Art of Riding mesterétől , ill. az Escuela Equitabilis iskola alapítójától. Az edzést felvezetésképp és ráhangolódás gyanánt  kértem  a másnap kezdődő Krischke házaspár által tartott szemináriumra. Hiszen ez volt  az első ilyen méretű planétán  történő megnyilvánulásunk. Sabine azt tanácsolta, hogy az első edzéstől kezdve nyeregből dolgozzunk.  A ló állapota, képzettségi szintje megegyezett azzal, amit itthon az indulás előtt tanítómesteremmel Gőblyös Istvánnal nyugtáztunk. Ért minden segítséget, csinálja a hosszhajlításokat.

A szombat reggel Christin Krischke elméleti előadásaával kezdődött. A téma: „A lovakat kezdeményezővé tenni és tartósan motiválni” volt. Christin mondandójában nem csak az volt érdekes amit mondott, hanem az is ahogyan azt előadta. Mélyen beleolvadt a témába, részletesen és aprólékosan beszélt, hihetetlen nagy szeretettel és odaadással. Úgy sugárzott, hogy intenzíven érezni lehetett azt amiről szó volt.

Különböző tanítási technikákkal kezdte, úgy mint automatizálás, kondícionálás, komfort, disszkomfort stb. Mindegyiket külön magyarázta, előnyeit, hátrányait kiemelve. A dícséretekről rengeteget beszélt. Nyilván, hiszen a motiváció fő eszközei.  A német nyelvben használt erre irányuló kifejezések használatának , vagyis a „hangkommandó” mesterfokú akcióiról hallhattunk. Szerencsére gyönyörű magyar nyelvünk is bővelkedik erre a célra megalkotott kifejezésekben, így ezt könnyedén azonnal fordíthattuk hazaira. A tanulság az, hogy gyárthatunk magunknak megfelelő hangsegítségeket, akár egy-egy lóra szabva is. Sokkal szélesebb palettáról dolgoznak hangok tekintetében, mint azt valaha gondoltam.

A következő fejezet a mindenki által ismert „mélyen előre” elvről szólt. Talán ez az, amiben ők eltérnek az „általános” szemlélettől. Christin meggyőződése, hogy a mai „mélyen előre” nem az A „mélyen előre” amit Steinbrecht megalkotottt. Konkrétumokat a szerzői jogok védelme miatt nyilván nem tehetek közzé, de annyit igen, hogy anatómiai és fiziológiai  szempontokat figyelve viszonylag egyszerű kísérletekkel bizonyítják a ma használt „mélyen előre” elv hátrányait, káros hatásait, a kiképzés minőségét befolyásoló negatív hatását. Krischke asszony gyönyörű könyvéből erről, és sok más érdekes dologról informálódhat az igényes lovas. Ajánlom mindenkinek szívből.

Nemcsak a lovas adhat segítséget a lónak, ám szüksége is van arra. Mi segít a lovasnak?  A belső képről volt szó, illetve a segítségek összhangjáról. A segítségek intenzitása követte az előadást, amit 5 lépésben fogalmaztak meg. Az ülés, a szár, a csizma, a hangok intenzitását, és külömbözőségét tárgyalta bővebben, az elméleti előadás végén.

Az edzéseken 6 lovas vett részt, amelyet Wolfgang Krischke tartott. Köztük Sabine Oettel 2 lóval. Az első lovas én voltam. Karika tavaly december óta van képzés alatt. Március óta lovagolom . A hosszhajlítások, a száronlét, a fej- és a nyak optimális magassága, a hajlítottság optimális mértékevolt terítéken. Fölhívta a figyelmet a mar előtti rész kevésbé, ill. a háti gerinc fokozottabb hajlítottságának meglétére. Magyarul ne a kézzel, hanem az ülésssel hajlítsuk a lovat. Ezek gyakorlása történt a ló részéről. Nálam az ülés helyességét csiszoltuk minden irányban-a jobb és bal ülés pontosságát, a felsőtest ülésre gyakorolt, vagyis a súlypont alá lovaglást elősegítő és hátráltató hatásain  dolgoztunk lépésben és ügetésben. A harmadik edzésen vágtát is kért, ehhez  adalékokat adott az ő metodikájukból, ami azonnal működött is.

A vasárnap délutáni foglalkozás a fegyverkertben telt. Itt mutatkozott meg gyakorlatban a lovak, és főleg a 2 kezdő ló motiválása. Végig támogatták a lovat és lovast egyaránt. Egy fél évre kaptunk most munkát, újabb motivációt, belső képeket, technikai segítséget. Tavasszal szeretnénk folytatni velük.

A többi résztvevőt nézve is rengeteg információhoz juthattunk. Sabine lova Jarl pl. megindult hátrafelé Terre a terre-ben azután, hogy oldalirányban már határozottan közlekedik a jármódban. Megtudhattuk, hogy mitől lesz olyan  a piaffe amilyennek lennie kell. Mitől lesz hátul ültetett, a marnál emelkedett. Külön beszélgetést folytattunk Christinnel a comb segítségeiről. Merthogy nem fordítási hiba, vagy félreértés: a comb nem is egyféle impulzust közvetíthet a ló felé. És nem csak mint valami sugallat, hanem  valós, élő segítségként.

Mint már írtam, tervezzük a folytatást, szeretnénk a bückeburgi mesterektől hazahozni a szakma ez irányú  magas színvonalú tudásanyagát, ezzel a magyar lovaskultúrát építeni.

Itt szeretném megköszönni a támogatást ami segítette részvételünket. Derczó István a sárospataki  Weinberg 93. KFT vezetője, és Vincze Árpád a bócsai Vincze lovarda tulajdonosa álltak mellénk országunk lovas jövőjének sorsát a szívükön viselvén. A lovaink jólétéért a Potoczki istállónak jár a köszönet. Gőblyös Istvánnak köszönöm a fényt.