A szár tulajdonképpen két szerszám egy csomagolásban. Precíz használata azért nem egyszerű, mert hathat a zablánál és a ló vállának magasságában is, a helyzetet pedig tovább bonyolítja, hogy hathat oldalra és a ló hossztengelyének irányában is…

A szár különleges, mondhatnánk furcsa eszköze a lovaglásnak, ugyanis a szár megfogásával két, hatásában egymástól teljesen elváló szerszámot tart kezében a lovas, így használata előtt először el kell döntenie, hogy melyiket alkalmazza. Viccesen azt is állíthatjuk, hogy a lovas kezében csavarbehajtó és ütvefúró is van és mindenek előtt azt kell eldöntenie, hogy ezt, vagy azt a funkciót kapcsolja-e be, ezt, vagy azt a szerszámot kívánja-e használni. A lónak persze mindezt meg kell értenie és el is kell fogadnia. Ha a szár nem hat a lovas elvárásainak megfelelően akkor meg kell vizsgálni, hogy jó szerszám lett-e bekapcsolva, ha igen, akkor a ló megértette-e, vagy a probléma pusztán abból fakad, hogy a segítségre a ló nem képes, vagy nem akar helyesen reagálni.

A szár hatása a zablánál oldalirányban

Ha a szár a zablánál oldalirányban hat, akkor az oldalra fordítja a ló koponyáját, azaz állítja a lovat. Az állítás során csak a belső szár hathat, hiszen a külső szár akadályozza a koponya elfordulását. A zablánál oldalirányú szárhatás esetén csak akkor kerülhet hatásba a külső szár, ha a lovas az állítás mértékét kívánja csökkenteni, vagy át akarja állítani a másik oldalra a lovat. A szár ilyen hatásának iskolázása a tarkóhoz közeli izmok rendszeres nyújtásával lehetséges, ami kézen és állóhelyben a legegyszerűbb. A szár hatását az azonos oldali ülőcsont lenyomása, az azonos oldali csípő előretolása, a lovas súlypontjának a ló tengelyében tartása erősíti. Veszély, hogy túl erős szárhatás a koponya fordításában résztvevő izmokat nem nyújtja, hanem rövidíti (a túl erős szárhatás ellenállást vált ki az izmokban) és így a lovas szándékával ellenkező hatást vált ki: a ló kifelé fogja fordítani koponyáját.

A szár hatása a zablánál hosszirányban

Ha a szár a zablánál hosszirányban hat, akkor az fel- és hátraigazítja, vagy mélyre- és előreigazítja a tarkót. Az igazítást a belső szárral célszerű végezni, de nem tragédia, ha a segítségadásban a másik szár is segít. Az ököl fel- és hátramozdítására a lónak fel és hátra kell mozdítania a tarkóját, az öklök előre és lefelé történő mozdítására pedig előre- és lefelé kell nyújtani azt. A feligazítást és a tarkó előrenyújtását először vezetőszáron, fal mellett, majd futószáron célszerű gyakorolni. Ugyanis a fal mellett vezetett ló tarkójával azonnal reagál az ököl felemelésére és lesüllyesztésére laza szár használata mellett. Ha a lovas kellően begyakorolta kézen, hogy lova az öklének helyzetétől tegye függővé tarkója helyzetét, akkor ugyanezt meg kell kísérelni nyeregből is - a ló szinte biztosan a földön begyakoroltakhoz hasonlóan fog reagálni. A szár hatását a lovas súlypontjának hátra és előremozdítása erősíti. Veszély, hogy túl erős szárhatás ellenkezést vált ki a lóból, feligazodás helyett ellenáll, vagy éppen nyújtani fogja nyakát, még az is előfordulhat, hogy ki akarja rántani a szárakat a kézből. Az ököl túl határozott előremozdítása, a szár “ellőkése” esetén pedig nem fogja támaszkodásának fenntartásával követni az előre és lefelé mozduló öklöket. A kellően kicsiny szárhatás titka az izmok elengedettségében rejlik, a szár hosszirányú hatásának iskolázását az olalirányú iskolázás után célszerű megkezdeni.

A szár hatása a vállaknál oldalirányban

A szárak meg tudják határozni a vállak mozgásirányát, ezzel együtt a ló mozgásirányát. Ezt direkt és indirekt szárhatásnak nevezzük. Direkt szárhatás, ha a jobb szár jobbra vezeti a vállat, indirekt szárhatás, ha a jobb szár balra vezeti a vállat. Direkt szárhatásnál az öklöt kissé távolítani kell a sörényéltől - a lovas ilyenkor tulajdonképpen teret ad a ló vállának oldalirányú mozgására. Indirekt szárhatásnál viszont közelíteni kell az öklöt a sörényélhez - a lovas a szárral oldalirányban tud nyomástgyakorolni a vállakra, amitől az a másik irányba mozdul. A direkt szárhatásnál a szár azt kommunkálja a lónak, hogy “gyere”, az inidrekt szárhatásnál a szár azt kommunikálja a lónak, hogy “menj”. A szárhatást a lovas vállainak irányba történő mozdításával és fordításával (!) lehet erősíteni. A direkt és indirekt szársegítséget kézen, vezetőszáron célszerű begyakorloni és begyakorltatni a lóval. A lovarda közepén, egyenes vonalon haladva, ha a lovas öklét a ló nyakához közelíti, akkor a vállak az ellenkező irányba fognak kitérni (indirekt szársegítség), ha a szárvezető öklét a ló nyakától távolítja, akkor a vállak az öklöt követőleg fogják megváltoztani mozgásirányukat (direkt szársegítség). A szársegítség ilyen gyakorláskor természetesen erős testbeszédet is kell alkalmazni: indirekt szársegítségnél a ló felé és előre, direkt szársegítség esetén a lótól távolodva, kissé lemaradva kell mozdulni. Ha a szársegítsgek földről más biztosan mennek, akkor nyeregből is lehet próbálkozni. Veszély, hogy a túl erős direkt szársegítség nem a ló vállát vezetőleg hat, hanem állítja a lovat és ennek eredményeképp a ló válla a másik irányba kiesik és nemhogy menetirányba, hanem ellenkezőleg indítja meg a ló vállainak mozgását. Szintén veszély, hogy a túl erős indirekt szárhatás nem kívánt ellenállításba hozza a lovat. Harmadik veszély, hogy a fiatal ló mozgás közben indirekt szárhatás eredményére nem oldalra vezeti a vállát, hanem azt felvételként értelmezi és a szár gyakori indirekt használatától elveszti lendületét.

A szár hatása a vállaknál (a szügynél) oldalirányban

A felvétel a ló súlypontjának hátrahelyezését jelenti. Ez történhet a tarkó és a nyak fel- és hátraigazításával és a ló törzsének hátramozdításával. Ez két teljesen különálló mozzanata a felvételnek ezért végrehajtására a lovasnak szintén külön-külön is képesnek kell lennie. Tételezzük ugyanis fel, hogy a ló előreesett, elvesztette egyensúlyát. A felvétel ilyenkor arra szolgál, hogy a lovas helyreállítsa a súlypont megfelelő helyzetét. Ha ezt a lovas csupán a tarkó feligazításával képes megoldani (ha a lovas csak a zabláknál tud hosszirányban hatni), akkor a lovas ugyan időlegesen megoldotta a problémát, de képtelen lovát előrelovagoni, azaz nyakát hosszítani, mert akkor a ló visszakerül helytelen egyensúlyi állapotába. A lovasnak képesnek kell lennie magának a ló törzsének hátraigazítására is, mert ez lehetőséget ad a kellően hosszú nyakkal való lovaglásra. A rövid nyak, a zárt toroktáj, a feszes nyakizmokkal való lovaglás annak a jele, hogy a lovas képtelen helyes felvételek érvényesítésére. A lovasnak be kell gyakorlonia azt, hogy a szárak a nyak rövidítése nélkül, szinte a ló szügyén hatva hátraigazítsák a ló törzsét. A szárhatást kezdetben kézen, állóhelyben történő felvételek gyakorlásával célszerű tanítani. Ha ez sikerül, akkor kell megpróbálni menet közben, majd nyeregből is. A sikeres felvétel kulcsa a ló egyenességében rejlik, ezért a vállaknál (a szügynél) végrehajtott hosszirányú szárhatás gyakorlásának előfeltétele a vállak oldalirányú vezethetősége. Milyen érdekes, hogy mind a zablánál, mind a vállaknál az olalirányú szárhatás elsajátítása előfeltétele a hosszirányú hatás gyakorlásának. Veszély, hogy a túl erős szárhatás nem a szügyre, hanem a zablára fogja kifejteni hatását a ló nyakát rövidítő módon.