Lovagolj egy kézzel! című, a Lókiképzés egyszerűen blogon megjelent írásomhoz (amit ide kattintva olvashatsz) Szalontai (Sheriff) Zoltán írt kommentet, amit az alábbiakban közlök:

Western stílusban a 6 éves vagy öregebb lovakat kötelező egykezes szárhasználattal, feszítő zablával lovagolni. Ez nagyon helyes is így, egyetértek Josipovich Zsigmonddal, a kétkezes szárhasználat elfed(het) lovaglási hiányosságokat. Ráadásul a westernlovaglás munkalovaglás, aminek a során bizony nagyon gyakran van szükség egy szabad kézre a szárat tartó mellett, miközben a lovat milliméterről milliméterre kell pozicionálni akár. Ide másolok két linket. Az elsőn cutting versenyszámban láthatjuk a világ jelenlegi legjobbját, s látható rajta, hogy nemhogy egy kezet használ a ló irányítására, hanem gyakorlatilag egyet sem. A borjú kiválasztása során alkalmaz ún. neck reininget, azaz a nyakra fektetett szárral vezeti a lovat a kívánt irányba. A verseny során azonban egyik kezét sem használja, csak láb és testsúly segítségeket alkalmaz.

A második filmecske egy trail versenyt mutat. Itt a lovas extrém hosszú szárral lovagol, egy kézben tartva a szárat, feszítőzablával, miközben a ló végletesen elengedett állapotot mutat.

Mindkét filmecske egykezes westernlovaglást mutat, azaz ugynazt látjuk. Tényleg ugyanazt látjuk? Ez a szép a westernben! Nem kell kompromisszumot kötni, mindenre van példa, lehetőség.