Ma reggel Fritz Mihály érme jött velem szembe az Interneten. Menten kifekszem. Tessék megérteni, hogy az elmúlt évszázadokban, évezredekben a magyar/hun/szkíta lovast csak iskolajármódban ábrázolták! Mert a képzett lovas, az elit katona jelképe az iskolajármód mióta a világ a világ, pontosabban mióta 4-5000 éve háziasították a lovat. Magyar lovast ábrázolása campagne, azaz háromütemű vágtában vagy tiszteletlenséget, vagy hozzá nem értést jelent. Az ábrázolásokon a vágta iskolajármódjait a kétütemű mozgásról lehet felismerni, vagyis arról, hogy az elülső és hátulsó lábak is egymás mellett helyezkednek el.
A kizárólag három ütemben vágtázni képes ló a katonáknál elvárt két szempont egyikét sem tudja teljesíteni: nem fordulékony, nem lehet kellően összeszedni, így a küzdelemben feltétlenül alulmarad és nincs kiképezve nagy sebességű haladásra, a szökellésre. A ló a háromütemű vágta rövidítése és élénkítése során ugyanis lábsorrendet vált, előbb négyüteművé lesz (iskolavágta, versenyvágta), majd mozgása kétüteművé válik (redopp/terre a terre, carriere). A váltás természetszerű, arra minden ló képes.
A küzdelemben szinte állóhelyben, vagy ténylegesen állóhelyben, esetleg hátrefelé végzett vágta mindig kétütemű. A lovasok közti küzdelem során a ló és lovas képzettsége nagyobb fontossággal bir, mint a fegyverhasználati képesség. A jobb lovas mindig diadalmaskodik a jobb vívóval szemben, hiszen a kevésbé képzett ló és lovas egyszerűen nem tudja megközelíteni a képzettebb ló és lovas párost, ellenben a jobban képzett lovas bármelyik oldalról, így ellenfele szempontjából gyengén védhető irányból is támadást tud intézni. A redopp és terre a terre, azaz a vágta végletes összeszedettségének ábrázolásának jellegzetessége az, hogy a két ütem mellett a ló hátulsó lábai a földön vannak. Ez látszik az utolsó nemzeti király, Bocskai István ábrázolásán.
A carriere a vágtánál gyorsabb jármód. Ábrázolásának jellegzetessége az, hogy a kétütemű mozgás során mind az elülső, mind a hátulsó lábak a levegőben vannak. A carriere természetes mozgásforma, azt mindenki ismeri. Az őzike a mezőn nem vágtában, hanem szökellve menekül, lábsorrendje nem három, hanem kétütemű. De ugyanezt a mozgást lehet látni akkor is, amikor a kutya jókedvűen ugrándozva, szökellve halad.
Persze a fenti gondolatmenetet nem csak az éremtervezés során kell figyelembe venni, azt hagyományőrző barátaim számára is ajánlom: iskolajármódok használata nélkül nem lehet teljes az a kulturális misszió, amit munkájukkal céloznak.
