A lovaglás egyik legnehezebben érthető fogalma. Még középiskolában azt tanultam, hogy a lendület a tömeg és a sebesség szorzata. A lovaglásban a kifejezés egészen más fogalmat takar, és ezért persze sokan félreértik. A lovas értelemben használt lendület kifejezésnek semmi közel a sebességhez, azaz az iramhoz! Az összeszedett ügetésnek épp úgy van lendülete, mint a nyújtott ügetésnek, vagy az összeszedett vágtának szintúgy van lendülete, mint a nyújtott vágtának. Itt kell megjegyezni, hogy hagyományosan azt tartják, hogy lendületről csak azokban a jármódokban lehet szó, ahol van lebegési fázis, azaz a lépésnek nincs lendülete.

Gyakran látni lendületesen lovagolni kívánó lovast, aki valójában ütem fölött, úgymond sietetve lovagolja lovát. Az ilyen lovas a lendület fogalmát nem érti és ezt látványosan mutatja be.

További nehézség, hogy lendületet könnyen összekeverhető a menőkedvvel, vagy az élénkséggel. A menőkedv a ló térnyerő mozgás utáni vágya, az élénkség egy bizonyos szorgalmasságot jelent. Belátható ezért, hogy menőkedve, vagy élénksége a szabadon engedett lónak is lehet. A lendület előfeltétele a támaszkodás.

A definíció szerint lendületes az a ló, amelyik hátulsó lábaival szorgalmasan a súlypont felé lép. Hahaha! Érti bárki is? A régiek aztán tudtak meghatározást fabrikálni. Természetesen a megfogalmazás tökéletes, de csak annak, aki az érzést megtapasztalta.

A lendület fogalmát talán az ugrólovasok tapasztalják meg legkönnyebben, amikor is lovuk az akadály előtt – ütemességét – megtartva, egészségesen az akadály felé „húz”. A lendületes ló robbanékony ám teljes mértékben kontrollálható.

A lendületesség elérése a képzés során azért fontos, mert annak hiányában nem lehet a lovat helyesen egyenesre állítani, és összeszedni.

Blog stílusban a fogalomról talán ennyit is elég írni, sőt még talán sok is!

P.s.: Becs’ szóra nem felejtem a bulvárosabb témájú írásokat sem.