Február 3-án és 4-én hétvégi kurzusra érkezik meghívásomra hazánkba Bent Branderup, a kortárs lovas mesterek egyik legnagyobbika. Magasiskolája, az Academic Art of Riding több, mint háromszáz taggal Európa legnagyobb létszámú intézménye.

Bent Branderup nagymester

Egészen korai gyermekkorától a lovak és a lovaglás elkötelezettje. Etnológusnak készült, ezen belül a gazdálkodás lovaskultúrájához kapcsolódó etnológia érdekelte, ezért körbeutazta Európát, hogy megismerkedjen a különböző stílusokkal. Így járt Lengyelországban, Izlandon, de Magyarországon is tanulmányozta a csikósok életét, lovaglási szokásaikat, felszereléseiket, lókiképzési módszereiket. Végül Spanyolországban az Escuela Andaluza del Arte Ecuestre lovasiskolában lovagolt. Lehetősége volt órákat venni a legendás ménen, Jerezanón, amiről később az iskola egyik istállóját is elnevezték. Tanárai Don Alvaro Domecq és Don Javier Garcia Romero voltak. Később szoros szakmai kapcsolatba került Nuno Oliveirával, majd Egon von Neindorffal, a XX. század két legünnepeltebb lovas mesterével. Kapcsolata Egon von Neindorffal számunkra azért fontos, mert mesterei és így stílusa a legmagasabb minőségű magyar-osztrák lovaskultúrára vezethető vissza.

Az Academic Art of Riding az öt nagy lovasmester Xenophon, Pluvinel, Newcastle, Guérinière és Steinbrecht elvei alapján folytatja tevékenységét, azzal a céllal, hogy a régmúlt lovasművészete ismét élővé váljék.

Mi a magasiskola?

Sokan a magasiskolát a Bécsi Spanyoliskolával azonosítják, a szélesebb látókörűek pedig a négy nagy európai magasiskolával, a bécsi mellett a jerezi, a saumuri és a lisszaboni magasiskolával, pontosabban azok leglátványosabb feladataival, az iskolaugrásokkal. De ez így túlzó egyszerűsítés, mégpedig olyan egyszerűsítés, ami a lényegről eltereli a figyelmet.

A magasiskola, mint ahogyan a neve is mutatja, oktatási intézmény - a lovaglás akadémiája, a lovaglás egyeteme és mint ilyen a szakma legmagasabb művelésének és a magaskultúra fenntartásának színhelye. Ennek megfelelően a magasiskolai lovaglás nem egyfajta szakág. Ahogyan a mérnök nem burkoló, nem kőműves és nem ács, hanem olyan szakember, aki minden résszakmát a legmagasabb szinten ismer, ahogyan az agrármérnök a mezőgazdasági résszakmák legjobb ismerője, úgy a magasiskolai lovas sem sorolható be egyik szakág művelőjének sem, műveltsége általános és mindenre kiterjedő.

A magasiskolák a nagy klasszikus mesterek alapgondolatát ápolják, azt, hogy a ló- és lovasképzés célja a kizárólag üléssel való lovaglásra való törekvés. Teoretikusan persze a közkultúrában is mindannyian üléssel lovagolunk, de ez a gyakorlatban távolról sincs így, hiszen maguk az ülés segítségei is feledésbe merültek és kevés kivételtől eltekintve az ülés érzéseit, segítségeit sehol sem oktatják.

A magasiskola lovasa üléssel tudja:

• a ló alakját (feligazítottságát, hajlítottságát) meghatározni
• a ló sebességét, menetirányát és egyensúlyát meghatározni
• a konchajlítást és a mar megemelkedését kialakítani

Megjegyzendő, hogy a campagne lovaglásban, azaz a sportlovaglásban elegendő az első kettő kritériumnak való megfelelés, de ha valaki ezt be tudja mutatni, a mai korban már kivételesnek számít. Ez ügyben szeretnék emlékeztetni George Morris - a vadászülés atyjaként számon tartott amerikai lovas, az 1960-as római olimpia csapatezüst érem egyik díjazottja - mondására, amikor meghívásra Kaposváron az ugró keretnek tartott edzést. A bemelegítés után megállított minden lovast és azt mondta, hogy ameddig a lovasok nem tudnak mindhárom jármódban odadobott száron lovagolni, addig ő nem tud nekik semmit sem tanítani.

Persze meg kell jegyezni, hogy az ülés érzését és annak feladatait csak nagyon hosszú képzés eredményeként tudja elsajátítani még a tehetséges lovas is. Ezért az ülés segítségeinek megtanulására csak kitartó, végletesen motivált lovas képes. Az ülés segítségeinek megtanulása intelligenciát feltételez úgy a mozgáskultúrában, mint érzelmileg és szellemileg is. Kizárólag üléssel csak kivételesen képzett lovasok tudnak lovagolni, akikre kultúránk szava: a lovag.

Magasiskola és a versenysport

George Morris persze könnyen tehette kijelentését, hiszen mestere Némethy Bertalan magasiskolai képzettséggel rendelkezett és így önmaga is mesteri lovas volt. Feltehető ugyan a kérdés, hogy miért nevezem Némethy Bertalant magasiskolai lovasnak, hiszen nincs dokumentálva, hogy földfeletti munkát is végzett volna, de ismét szeretném hangsúlyozni, hogy a magasiskola nem az iskolaugrásokról szól, hanem az üléssel történő lovaglásról. Pont Némethy Bertalan a példa arra, hogy a magasiskola milyen hatással van a versenysportra. Némethy az ugrósportban kezdett dolgozni, hisz amerikában erre volt igény, de ha a sors militarylovasnak sodorta volna, vagy díjlovasnak, akkor ugyanúgy megállta volna a helyét, ugyanolyan nagyot alkotott volna, mint díjugratásban. A magyar huszártisztek magasiskolai műveltséggel rendelkeztek, ezért lett Endrődy a military sport, Hazslinszky-Krull a díjlovaglás megújítója. (A mérnök ugyanolyan jól ért a falazáshoz, mint a burkoláshoz, vagy az ácsoláshoz.) Itt kell megjegyezni, hogy ez olyannyira természetes megközelítése volt elődeinknek, hogy a berlini olimpia military keretébe a díjlovas és ugrókeretből jelölték a lovasokat.

Magyar magasiskolát!

A kérdés valójában az, el tudjuk-e képzelni, hogy eredményesen művelhetünk bármilyen szakmát anélkül, hogy ne lenne magas szintű tanintézmény, ami vezető szerepet töltene be a szakmában? Nem, a lovaskultúra fellendítése és a lovassport eredményessé tétele érdekében ezért megkerülhetetlen, hogy ismét magasiskola kerüljön felállításra. A kijelentés persze csak úgy igaz, hogy egyből hozzátesszük, a magasiskolát nem a formák, hanem a tartalom teszi azzá, ami. Mint a lovaglás és lókiképzés minden más területén - itt is igaz, hogy a külső formáktól (a ruházat, felszerelés, vagy az iskolaugrásokhoz hasonló feladatok bemutatása) nem lehet eljutni a tartalomig, sőt a forma erőltetése megakadályozza a tényleges tartalomhoz való eljutást, de a tartalom, a minőség önmagától egy bizonyos formát eredményez. Ráadásul a magasiskolánál a formalizmus erőltetése kontraproduktív, nevetségessé teszi a magasiskolát, sőt, távolivá és értelmetlenné teszi a sportolók számára, hiszen nem tudnak a magasiskolától, annak szakembereitől segítséget kapni kiemelkedő teljesítmény eléréséhez. És hát, mi más értelme is lenne a magasiskolának, mintsem a közkultúra színvonalának emelése! Ha erre érdemtelen, akkor a vonatkozó erőfeszítések puszta pénzkidobásnak tekinthetőek.

A magasiskola lényege tehát az üléssel történő lovaglás. Ne hagyja senki megtéveszteni magát: az iskolajármódok lovaglása, a pilárok közötti munka, az iskolaugrások nem feltétlenül jelentenek magasiskolát, mert annak nem ez a valódi lényege. Hiába piaffe-ozik vagy lovagolja passage-ban a lovát bárki, hiába képes levade-ot vagy akár még iskolaugrásokat is bemutatni, ez nem magasiskola, amíg nem azt a célt szolgálja, hogy a lovas kizárólag üléssel lovagoljon és addig a magasiskola szempontjából ezek a feladatok teljesen értéktelenek – mese habbal, show, harc a figyelemért. Karikatúrái csupán a valódi magasiskola értékeinek.

Továbbá oktatni mindenki csak azt tudja, amit maga is ismer. Éppen ezért magasiskolát csak olyan ember működtethet, a magasiskolában csak olyan tanárok oktathatnak, akik maguk is a legmagasabb képzettséggel, mestertől származó végzettséggel rendelkeznek. Ez a lovaglásban ugyanúgy van, mint minden más szakmában. És bár a lovaglásban, különösen kis hazánkban nagy hagyománya van annak, hogy a tanítvány nevezze meg mesterét, mégis azt kell állítani, hogy ez valójában évezredek óta fordítva működik, csak a mester nevezheti meg tanítványát, csak a mester az, aki tanítványát “nevére veheti”. Általában is igaz, hogy lovaglást csak attól érdemes tanulni, aki mestertől tanulta a szakmát, de a magasiskolában ennek különleges szerepe van.

Végezetül a tenyésztés sem nékülözheti a magasiskolát. Honnan is lehetne egyébként tudni, hogy hol tart az adott tenyészet minősége, mi másból is lehetne tudni, hogy jó, vagy rossz elképzeléssel zajlik a ménes szakmai munkája, mint abból, hogy a lovak magasiskolai próbája is megtörténik.

A legnagyobb kérdés azonban az, hogy mégis kitől lehetne a szakmát magas minőségben megtanulni, ki az, akire tiszta forrásként lehet tekinteni, ki az aki nem csak őrzője a klasszikus lovaskultúrának, de kellő pedagógiai képességekkel is rendelkezik ahhoz, hogy tudását átadja. Én találtam egyet és szeretném az igényes, magyar lovasok számára is elérhetővé tenni.