Zajlik, zajlik, zajlik a lókiképzés polémiája: vajon az északi stílus (német, holland, dán, svéd) a követendő, vagy inkább a déli (francia, spanyol). Az északi stílust az erős befolyással, az idomítási skála érvényesítésével, a délit a könnyedséggel, az egyensúly, elengedettség, egyenesség keresésével lehet leginkább azonosítani.

Mi belgák (azaz magyarok) melyik oldalra álljunk? Az, hogy a kérdés nem újkeletű, az Szerdahelyi Tibor huszár ezredesnek a Müseller 1940-es magyar kiadásához írt jegyzeteiből világosan kiderül. Manapság a nemzetközi elvárások, a sportpolitika fő sodorvonala inkább az északiaknak „kedvez”, a magyar lófajták sajátosságai, lovaink felépítése, mozgásminősége viszont nem biztos, hogy alátámasztják ezt.

Az biztos, hogy, aki komoly eredményt akar elérni, annak mindkét stílust magabiztosan ismerni kell, hiszen a „fegyvertárból” előfordulhat, hogy hol ezt a módszert, hogy azt a módszert kell éppen elővenni, vagy alkalmazni a továbblépés, a problémamegoldás keresése során.