A jó lovaglás „kifényesíti” a lovat.

Megfényesedik a tekintete: szeme nyugodt élénkséget, érdeklődést mutat, az emberhez, gazdájához egyre magabiztosabban, erősödő barátsággal fordul.

Megfényesedik a kiállása: fényes, almázott szőrére öröm ránézni, a testére rakódó izmok napról napra szebbé teszik.

Megfényesedik a lelke: együttműködési szándéka egyre határozottabb, lesi – várja, majd örömmel hajtja végre lovasa akaratát, lovaglása egyre inkább élménnyé válik.

Megfényesedik a mozgása: erőteljessé, lendületessé és könnyeddé válik, mozgása nem hogy szűkül, de fiatalkori adottságait egyre inkább felülmúlja.

Aki nem ezt érzi, nem ezt látja, rossz helyen van, rosszul csinálja!