Lóra szállás

Az első lóra szállást futószáras munkával kell előkészíteni. Olyan mértékben kell "lemozgatni" a lovat, hogy az nyugodttá és elengedetté váljon. Az előkészítő munkát balkézen kell befejezni. A ló futószáras felszerelését nyereggel és nyakszíjjal kell kiegészíteni. Az első lóra szállást körbekerített területen, optimális esetben fedett lovardában célszerű végrehajtani. Legbiztosabb, ha a lovasnak ketten segítenek: míg az egyik tartja a lovat, a másik a lovast nyeregbe segíti. A felülés során a lovasnak óvatosan kell súlyát a nyeregbe helyezni, anélkül, hogy a ló "hátába esne". A kengyelszíjakat a felülés előtt rövidebbre kell csatolni, hogy mozgás közben a lovas kellő szabadságot tudjon a ló hátának biztosítani.

A felülés után, álló helyzetben a ló kissé szokhatja a lovas súlyát. A beszéd, az óvatos veregetés nyugtató hatású. A nyugtalan lovat azonban célszerű egyből lépésben megvezetni, hogy feszültsége oldódjék.

A vezetést a futószár "kiengedésével" egyre nagyobb és nagyobb körön lehet végezni, míg eléri a ló a megszokott futószárazó helyzetet. Ha a ló lassan ügetni akar, azt el lehet fogadni. A vágtát még jó ideig kerülni kell. A munka célja a lónak a lovas súlyához való szoktatása.

Az emberhez, a munkához szoktatott lónál az első felülés legtöbbször nem jelent problémát. A ló bizalma többé-kevésbé nyugodt légkört biztosít. A ló "betörése", a küzdelem az első felülések során legtöbbször szakmai hibát jelez. Ilyenkor a ló mentális és fizikai sérülésének esélye nagy. "A fiatal lóra való első felülés speciális szakmai ismereteket igényel." írja Klimke A fiatal lovak kiképzése című könyvében, ahol a fentebb leírtaktól kissé eltérő módszert javasol. A military, majd a díjlovaglás nemzetközi mestere a munkától függetlenül, nyereg nélkül az istállóban javasolja az első felüléseket, a lónak a lovas súlyához, az ismeretlen szituációhoz való szoktatását. A nyeregbe ülést a fent leírt módon csak ezen szoktatás után javasolja.

Az első felszállások során röviden kell dolgozni. Figyelembe kell venni, hogy a ló izomzata, különösen hátizmai még nem elég erősek hosszabb munkavégzéshez. A munka végén a felszállást és a leszállást többször meg lehet ismételni. A pálcasegítséget még a szabadonlovaglás megkezdése előtt a futószáras szakaszban kell megismertetni a lóval. A pálca rövid és merev legyen. Sarkantyú viselése nem ajánlott. Ebben az időszakban (két-három hét) naponta futószáras munkát kell végezni, ám nem szükséges minden nap felülni a lóra. A nyugodtság és a változatosság segíti a fiatal lovat az új elvárásokhoz való igazodáshoz.

A futószár nélküli lovaglást már néhány alkalom után meg lehet kezdeni. Futószárazás, majd futószáron történő lovaglás után célszerű a lovat a lovassal szabadon engedni. A lovat lépésben és ügetésben kell lovagolni hosszú egyenes vonalakon könnyített ülésben, a ló által felajánlott természetes iramban. Idősebb vezető ló nagy segítség ebben a munkaszakaszban. A helyes iram megválasztása különösen fontos. A ló által felajánlott iramot inkább támogatni kell, rövidíteni semmiképp nem szabad. A lovasnak meg kell éreznie, hogy milyen iramban találja meg a ló az önegyensúlyát. A szárakkal csupán kapcsolatot kell tartani a ló szájával. A száronlét erőltetése káros. Feszességhez, a ló fejének csapkodásához vezet, ütem- vagy lábsorrend-hibát eredményez, a farok folyamatos leszorításának, a fogak csikorgatásának szokását alakíthatja ki. A ló előremenetelének támogatása és a könnyű kéz képez biztos alapokat a későbbi képzéshez. Az előrelovaglás azonban nem lehet mérték nélküli. Az előremenetelt csupán támogatni kell, a fokozás kerülendő, az sietéshez, az egyensúly elvesztéséhez vezet.

A vágta csak akkor fogadható el, ha azt a ló ajánlja fel. Ekkor is könnyített ülést kell alkalmazni. Hosszabb vágtaszakasz semmiképpen sem kívánatos, mert az szintén az egyensúly elvesztéséhez vezet.

A képzés kezdeti szakaszának legfontosabb célja az, hogy a ló találja meg saját egyensúlyát.