Zabla & Kengyel

Dr. Gőblyös István lovakról, lovasoknak

Besütessem, vagy ne? –ez itt a kérdés

2010. december 17. 15:00 - patkószeg

Két éve, családommal, úgy döntöttünk, hogy megkockáztatunk egy újabb apró családtagot (aki természetesen nem marad apró... SŐT...). Júnó kancámat fedeztettük a svéd félvérek talán legkiválóbb díjlovával, Björsells Briar-ral. Akit részletesebben érdekel, figyelmébe ajánlom: www.briar899.com.

Idén jutottunk el arra a fázisra, hogy a jövevénynek papírokat csináltassunk, így jött szóba a sütés vagy chippelés kérdése.

Sokat gondolkoztam a dolgon, és végül a chippelés mellett döntöttem. „Az én lovamat ne süssék meg” gondolatokkal szemben a tradicionális álláspont áll. Végül arra jutottam, hogy a sütést eredetileg, a lovak, tenyészetek megkülönböztetésére találták fel, azért, hogy, a ló élete folyamán bármikor és bárhol azonosítani lehessen. Hiszen akkoriban még nem volt műanyag, amit a fülükbe lőjenek, mint a teheneknél és fémgyűrűt is elég problémás lett volna alkalmazni a lábukon, mint a galamboknál. A sütés bizonyos fajtáknál különösen, meghatározóvá, tradícióvá vált. Egy andalúz ló, még manapság is elképzelhetetlen a tenyésztőt hirdető „bélyeg” nélkül.

Viszont, amikor már majdnem meggyőzném magam, hogy a magyar sportlovak koronás sütése is jól néz ki, jön a már jól megszokott: én ugyan be nem sütöm a lovamat ellenérv. A lágyszívű ló-, kutya-, és egyéb állattartók, mint, valamint a fejlődő technika összetalálkozása alkotta meg a chippet.

Ez egy rízsszem nagyságú, fájdalommentes, szintén akárhol és akármikor azonosíthatóságot biztosító alternatíva a ló és persze az én számomra. Köztudott, hogy a fríz lovaknál a tenyésztési szabályok hasonló képpen szigorúak a spanyolokéhoz, mégis át tudtak térni erre az azonosítási módra.

Az emberiség történetében is sajnos volt olyan korszak, amikor tetoválással, esetleg durvább módszerekkel azonosítottak embereket. Ezt a társadalom, nem fogadta el sokáig,de nem ez a cikkem témája. Tudom, hogy az állatvédős hangnemet súrolom, de be kell vallanom, szeretném, ha az emberiség végre túlnőne saját természetén és figyelembe venné a szerettei, ne adj isten sporteszközei érdekeit. Egy szó, mint száz: én chippelem a lovamat. :)

Szerző: Polgár Szintia

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://zablaeskengyel.blog.hu/api/trackback/id/tr242522063

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása