Kétfajta versenyző létezik. Van, aki győzelemre született, a többség azonban csupán jó eredményt képes elérni, a kiugró siker nem lesz soha osztályrésze. A győzelemhez valami plusz kell. Az igazi versenyzői tehetség a győzni tudásban mutatkozik meg. A győzelmet éhezni kell, a győzelmet akarni kell.

Hétvégén, Kaposváron a Mesterek Tornáján jó néhány kiváló páros állt „a sorompók közé”. A tehetséges lovakban nem volt hiány, a lovak és lovasok képzettségét órákig lehetne taglalni, a dicséret mennyiségével sem kellene fukarkodni. Voltak „stíluskirályok”, akiknek a lovaglását öröm volt nézni a verseny első pillanatától az utolsóig (persze az ellenkezőre is volt példa).

Győzni, azonban csak egy lovas érkezett: Técsy Attila. Munkabírásával, céltudatosságával, macsó, bevállalós hozzáállásával, sallangmentes lovaglásával – számomra legalábbis – a mezőny fölé emelkedett.