Tegnapi blogbejegyzésemhez kapcsolódóan kérdés érkezett az iskolaegyensúly mibenlétét illetően. A lókiképzés során három fajta egyensúlyi állapotot különböztetünk meg.

Ha a ló és lovas súlyának többségét a ló az elülső lábán hordja, akkor csikó egyensúlyról, vagy remontaegyensúlyról beszélünk. Ebben az egyensúlyi helyzetben a ló az elején van, fennáll az elülső lábak túlterhelésének veszélye, a mozgás során a hátulsó láb mozgását figyelve az úgynevezett lábinga hátrafelé nagyobb szögben tér ki, mint előre, a ló hátulsó lábaival úgymond kimarad. A hátulsó lábak nem tolnak, csak tologatnak. (A hátulsó láb tolóerejének kifejlesztése és annak fenntartása a kiképzés egyik legfontosabb feladata. A „tologat” kifejezés negatív értelmű, azt a helyzetet írja le, amikor a ló hátulsó lábai erősen kimaradnak, azok valódi tolóerőt nem fejtenek ki.)

A vízszintes egyensúlyi helyzetben az elülső és hátulsó lábak megközelítőleg egyenlő mértékben hordják a ló és lovas súlyát. A lábinga hátra és előre egyenlő szögben tér ki. A vízszintes egyensúly mindhárom szakágban (díjlovaglás, díjugratás, military) a versenyzés megkezdésének alapfeltétele. Ha ez nem áll fenn, azaz a ló az elején van, szinte elkerülhetetlen a ló túlterheléséből adódó sérülés, ami ínsérülés, porcleválás formájában jelentkezhet.

Az iskolaegyensúlyban a hátulsó lábak hordják a ló és lovas súlyának többségét. A lábinga előre nagyobb szögben tér ki, mint hátra. A nehézosztályú feladatok egyértelműen iskolaegyensúlyi helyzetet kívánnak a lótól. Az iskolaegyensúly célja a teljes átengedőség, illetve a ló használati élettartamának jelentős növelése.