Juhart – emlékeim szerint – 2000 őszén vettem Fodor Gábortól, azzal a céllal, hogy igazi campagne lovam legyen: díjlovaglásban, díjugratásban, militaryban egyaránt lehessen vele versenyezni. Díjlovas lévén, a gondolat megvalósítása nem volt egyszerű, hiszen bár az azt megelőző 25 évben számtalan hazai és nemzetközi versenyen vettem részt, ugratásban és terepen gyakorlatilag semmilyen tapasztalatom nem volt. Sőt, a kizárólagosan a Nemzeti Lovardában eltöltött hosszú évek miatt tulajdonképpen terepfóbiám volt. Miután pedig Juhar valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag erősen viszolygott mindenféle száraz és vizesároktól, félévente „elemcserére” kellett Tuska Palihoz vinnem.

Pali azon kevés magyar lovas közé tartozik, aki sikeres olimpiai szerepléssel rendelkezik. A „szervizelést” mindannyiszor kivételes rutinnal és hozzáértéssel hajtotta végre, minek eredményeként Juhar ismét öreg iskolalovakat megszégyenítő figyelemmel segített.

Az elemcserék sorában tulajdonképpen csak az első volt küzdelmes, a következők alkalmak során a ló már tudta a táncrendet.

És hát hogyan is zajlott az elemcsere? Szilárd belső elhatározással és a ló fejének csaknem a végletekig való feligazításával. A technikát mindenkinek szeretettel ajánlom.