A ló egyensúlyi helyzetét két úton lehet javítani. Az egyiket mindenki szajkózza: a hátulsó lábak súlypont alá léptetésével. A probléma azonban az, hogy a fiatal ló sem nem elég ügyes, sem nem elég erős, sem ízületeiben nem elég hajlékony ahhoz, hogy ezt kellő mértékben megtegye.

A másik út a ló nyakának és tarkójának fel és hátraigazítása. Sokan elfeledkeznek erről a lehetőségről, sőt helyességét tagadják. Azt gondolják, hogy a feligazítással a ló úgymond átejti a hátát. Ez azonban csak esetenként igaz! Magából a formából nem lehet következtetni a hátizmok megfeszítésére, azok helyes, vagy helytelen használatára!

A legjobb ugrólovasok például a végletekig fokozott teljesítménypróbák során végletesen feligazítják lovaikat az akadályok meglovaglásának végső pillanataiban. Nem gondolom, hogy ezekben a pillanatokban lovaik átejtenék hátukat, bármennyire is furcsának tűnhet a helyzet például egy díjlovas szemszögéből. Ezek a lovak végletesen feligazítottak, iskolaegyensúlyban vannak. Mindez azt a célt szolgálja, hogy képesek legyenek feladataik megoldására. Senki ne feledkezzen meg erről!