A hagyományos megközelítésben a lovak ideális mérte hozzávetőleg 20 cm-rel kisebb kiképzőjénél. Szélesebb ló lehet ennél néhány centiméterrel kisebb, ellenkező esetben lehet néhány centiméterrel magasabb. Ha a ló az ideális méretnél jóval kisebb, akkor a kiképző kézen nem látja a ló lábát. Problémás lehet a lábsorrendek helyességének, a patanyomvonalaknek az ellenőrzése. Ha a ló az ideális méretnél nagyobb, akkor a kiképző kézen nem látja a ló hátát, nem tudja ellenőrizni a gerincoszlop helyes hajlítottságát, egyenességét. Ezt az előző évszázadok lovas mesterei azzal kompenzálták, hogy padkáról végezték a munkát kézen.

Ezt mutatja Moys Elemér huszár ezredes fényképfelvétele, de ugyan ez látszik a Maximilien Weyrother munkáját megörökítő ábrázoláson is. A kép tüzetes vizsgálatával észrevehető, hogy Weyrother fordulatokra is alkalmas padkával rendelkezett!

De a kelleténél magasabb lóval az is probléma, hogy a kiképző és lova közti tömegarány is eltér az ideálistól, a ló a kiképzőjénél annyival erősebb lesz, hogy kézen szinte lehetetlenné válik a munka.

Manapság más a lovak méretéhez kapcsolódó divat. A XX. százat teljesítményigénye (a sport) a hagyományosnál magasabb lovakat láttat ideálisnak.