A kapicán a klasszikus lókiképzés egyik legfontosabb szerszáma. Alkalmazásának alapvetően két célja van, egyrészről a kiképző befolyását biztosítja fiatal lovak, vagy erős mének esetében a száj presszionálása nélkül, másrészről a fiatal lovak helyes hajlítását biztosítja a száj, a nyelv és az állkapocs fölös tortúrája nélkül.
A kapicán használata nem újkeletű, alkalmazását a legnagyobb lókiképző mesterek évszázadok óta megkerülhetetlennek tartják a helyes egyensúly, az összeszedettség, a hajlíthatóság, valamint a nyak és a fej helyes pozíciójának tanítása során. Sőt azt is állították, hogy a kapicán használata nélkül nem lehet a támaszkodást, a szabályos lábsorrendet, a nyugodtságot és a könnyedséget megfelelően kialakítani. A kapicán használatával a ló egyszerűen érti meg az oldalirányú és hosszirányú hajlítás közötti különbséget. A kapicán lehetőséget ad az elrontott lovak utóidomítására, az előző lovas kézhibáinak korrigálására.
A kapicán a kötőfékhez hasonló szerszám azzal a különbséggel, hogy az orrhátra fekvő részére három karika kerül szimmetrikusan (egy középre, kettő oldalra). Futószárazásnál és kézen történő munkánál a középső karikát használják, míg a másik két karikát kikötőszárak, vagy lovaglás közben használt szárak csatlakoztatására használják. A kapicán oldal irányú elfordulását (futószárazás), vagy felfelé történő elmozdulását (lovaglás) az orrhátra fekvő részhez kapcsolódó állszíj óvatos meghúzásával biztosítják. A kapicán használatakor a torokszíjat is meg kell húzni, hogy az szintén akadályozza a szerszám elfordulását, a pofaszíjnak a szemhez való közeledését a külső oldalon. A kapicán orrhátra fekvő részét gyakran bőrrel fedett acél elemmel erősítik meg. A magam részéről ez utóbbinak nem vagyok híve, az egyszerű bőr kapicánt preferálom. Magyarországon sajnos nehezen lehet hozzájutni minőségi kapicánhoz, legegyszerűbb, ha hannoveri orrfékre szíjgyártóval három karikát és a szem magasságától kiinduló torokszíjat varratunk. Ez azért is jó, mert nagykantár és kiskantár alá szerszámozva is lehet használni: bár munka a kapicánon zajlik, a ló szájában szoktatás jelleggel benne van a zabla!
A kapicán legismertebb használata a futószárazáshoz, a minőség futószárazáshoz kapcsolódik. Komoly futószáras munka szinte elképzelhetetlen kapicán használata nélkül. A helyes munka persze ez esetben is a megfelelő szerszámozással kezdődik. Fő szabályként az egyszerűségre való törekvést, a kikötőszárak, gogok, chambonok lehetőség szerinti mellőzését lehet megfogalmazni. Aki a futószárazás során szíjjak, kényszerek nélkül nem tud kellő befolyást kialakítani, az valószínűleg ezt nyeregből sem tudja megtenni. A segédeszközök használata, a nyak ilyen-olyan formába erőltetése feszességet, a támaszkodás eldurvulását, vonal mögötti helyzetet, egyensúlyhibát eredményez. Az ilyen munka inkább hátrányára, mintsem előnyére válik a lónak.
A futószárazást kapicánnal kell végezni, a zablába kapcsolt futószár az igénytelenség jele, a kiképzés igen komoly problémáinak okozója. Kapicánnal sokkal egyszerűbb a kézváltás, ezért az gyakoribbá válik a munka során. Kapicánnal precízebben lehet kialakítani a támaszkodást, valamint a száronlétet.
A kapicánt napjaink általános gyakorlatával szemben nem csak futószárazás, hanem lovaglás során is alkalmazták és alkalmazzák. A fiatal lovat (!) a mai nagykantárhoz hasonló szerszámmal szerelték fel azzal a különbséggel, hogy kantárjukban nem használtak csikózablát (alátétzablát), azaz a ló szájába csak a feszítőzabla került, az orrszíj viszont kapicánszerűen karikákkal került kialakításra, melybe két szár csatlakozott. A fiatal ló lovaglása kizárólag a karikákba csatolt szárakkal kezdődött és folytatódott mindaddig, míg a ló meg nem tanulta a helyes önhordást. A feszítőzabla csupán szoktatási céllal, illetve a lovas kontrolljának végső esetben történő fenntartása érdekében került a ló szájába.
A kapicán és a zabla együttes használata a napjainkban használt kiskantárnál jóval szélesebb lehetőséget biztosít a fiatal lovak képzésére, ugyanis hatásuk nagyon különböző. Mindez nem csoda, hiszen a kapicán az orra, a zabla a szájra fejti ki hatását, ezért a kapicán inkább az oldalirányú hajlítások végrehajtására és tanítására alkalmas, míg a feszítőzabla a ló nyakát és tarkóját hosszirányban hajlítja, a kapicán felfelé igazítja, a feszítőzabla mélyíti a ló nyakát és tarkóját.
