Az egyenesre lovaglás kérdése nem egyszerű. A kérdés ugyanis az, hogy a "farmotoros" lovat hogyan lehet folyamatosan egyenesen tartani, ha a gerincoszlopa minden csigolyánál jobbra is és balra is hajlékony. A dolog ahhoz hasonló, mintha egy cipőfűzőt szeretnék az egyik végénél fogva a másik végének irányában tolni. A művelet csak akkor fog sikerülni, ha először bizonyos tartást sikerül biztosítani a cipőfűzőnek.

A lovaglásban ezt a tartást a ló oldalirányú hajlításával lehet elérni. Pontosabban az állítással, amire a ló teljes testének hajlításával reagál. Ez az, aminek eredményeképpen tartása lesz a gerincoszlopnak és a tartás miatt nem fog az minden ízében ide-oda nyekleni-nyaklani. (Ezért könnyebb először körön vágtázni a fiatal lóval, mint egyenes vonalon.)

Mindezek után, ha a ló hajlításának folyamatos fenntartása mellett képes a kiképző a vállat be és farat be gyakorlatok egymás utáni végrehajtására (ha képes három patanyomon vezetni a lovat úgy, hogy a hajlítás fenntartásával befelé is és kifelé is elérítse a ló vállát a csípőjéhez képest), akkor a kettő között "megtalálja" az egyenességet.

Ezért állították a régiek azt, hogy a ló eljét kell a hátulja elé lovagolni!

Az egyenességről ide kattintva is olvashatsz!