Szalontai Virág írása:
Kétféle általános tévhit él a western sportlovaglásról a köztudatban:
1. Az egyik hogy addig suttogjuk a lovat amíg fel nem megy a lószállítóra. Ez nem western sportlovaglás hanem natural horsemanship. Aminek módszereit persze használjuk a mindennapokban, de nem ez a végső célja a munkánknak.
2. A másik tévhit hogy kapukulcs méretű feszítőzablát és kegyetlen sarkantyút használunk a megregulázhatatlan lovaink kényszerítésére. Ami távol áll a valóságtól és a legjobban a western lovak kiképzési metódusa tud erre rácáfolni.
A western lovakat viszonylag fiatalon kezdik el belovagolni, ezért is állhattam ott a nyílt napon egy három és fél éves versenyre kész csikóval. A belovaglási időszak 2 és 3 éves kor között történik általában, ami alatt megtanulják az alapokat földről majd lóhátról egyaránt. Az első eszköz ami a ló fejére kerül az a kötőfék. Ezzel történik a futószáras munka, és az első felülések futószáron. A későbbiekben ezt cseréljuk bosalra amikor a lovas már önállóan irányítja a lovat a körkarámban. A bosal egy csepp alakú merev gyűrű ami a ló orrcsontjára fejt ki hatást és nem tartalmaz zablát. Az az előnye a kötőfékhez képest, hogy pontosabb jelzéseket tesz lehetővé a merevsége miatt, illetve a jobbra-ballra húzás helyett csavarodással kommunikál a lóval. Tehát a lovas akaratával vagy akarata ellenére sem tud olyan erőhatást kifejteni a lóra, ami annak kellemetlen érzést okoz. Én nagyon sokáig használom ezt az eszközt a kiképzéshez, többször térek vissza rá ha új dolgot akarok tanítani, mert nem szeretném ha a tanítási folyamatban a lovamat bármilyen rossz élmény érné. Amit ezzel már megtanult, azt próblom későb zablával is kérni. Én akkor és csak akkor váltok át tartósan zablára, ha a lovam már olyan érzékenységi fokon van, hogy a bosallal leadható jelek tárházából kifogytam. A zabla egy sokkal precizebb eszköz mint a bosal, mert a húzásnak már tudunk irányt adni. A bosalal a lónak nincs igazán különbség hogy a kezemet a vállamhoz vagy a csípőmhöz közelítem. Ha csikózablával olyan szintre érkezik a lovam, hogy tud mindent az egykezes lovagláshoz, akkor térek át feszítőzablára. Kérdezhetnék erre azt persze, hogy miért nem lovagolok egy kézzel és csikózablával ha a ló készen áll rá? A válasz a két szerszám működési mechanizmusában rejlik. A képzés során folyamatosan arra törekszünk, hogy a ló fejét lefelé, a ló vállait viszont felfelé emeljük. A ló fejének lefelé való mozdítása a világ egyik legegyszerűbb dolga. Ezt lehet csinálni csikózablával, bosallal, akár még hangsegítséggel is. De ahoz hogy a ló megtanulja hogy a fej le a vállak viszont felfelé mozduljanak, már sokkal komplikáltabb segítségadásra van szükségünk. Ezt csikózablával a két kéz külön mozgatásával és lábsegítséggel érjük el. Ha viszont egy kézbe venném a csikózablát úgy megszűnne az a lehetőségem hogy egyik kézzel lefelé a másik kézzel felfelé irányuló segítséget adjak. És erre kínál megoldást a feszítózabla. A kezem emelésével egyszerre hat lefelé és felfelé irányúló segítség is. A zabla ahogy elforog a szájrész körül, nyomást gyakorol lefelé a tarkóra a tarkószíjon keresztül, viszont ezzel egy időben a szájszegletnél emeli a lovat. Így jönnek létre a lógó fejű, de egyensúlyban és összeszedetten mozgó westernlovak.
A western versenyeken ha a ló elmúlt 6 éves kötelező egy kézzel és feszítőzablával lovagolni. Ennek több oka van. Az egykezes lovagláshoz egy nagyon finom és jól képzett ló kell. Ha a lónak nincsenek maximális kontroll alatt a vállai, a feje vagy a fara, akkor egy kézzel ez nagyon hamar kiderül. Két kézzel túl sokat és túl észrevétlenül tudunk "csalni" hogy becsapjuk akár magunkat is a ló állapotáról. Mivel a cél hogy laza száron lovagoljunk a versenyen, azért kerülnek a képbe a látszólag durvának tűnő feszítőzablák. Ezekre azért van szükség hogy laza száron is tudjunk segítségeket adni a lónak. A lógó száron lovaglást nem úgy kell elképzelni hogy odadobom a szárat és had menjen. Hanem folyamatosan kommunikálok a lóval a kezem jobbra-balra illetve fel-le mozgatásával análkül hogy szoros kontaktom lenne a ló szájával. De isten őrizz hogy egy ilyen zablába tényleg belehúzzon rendesen az ember. Ez nem arra való, és akinek erre van szüksége, az a ló még nem áll készen sem a zablára sem a lógó száron lovaglásra. Azért készülnek bulisnak kinéző zablák hogy versenyen megmutathassam a bírónak, hogy igen, én ezzel is tudok lovagolni, a lovam olyan képzettségi szinten van hogy elfogadja ezt a zablát, és nekem nincs szükségem arra hogy a ló szájához nyúljak. Mert amíg ott van a rizikó hogy fel kell vennem a szárat egyszer is a verseny alatt, addig nem is használok ilyen zablát, mert a ló azonnal kitátja a száját ha belehúzok ezzel. Ezért is mutattam be a lovamat bosallal a nyílt napon annak ellenére hogy otthon már feszítővel edzünk. Mivel még csak néhány alkalommal volt egyáltalán a ranch kapuján kívül és ilyen tömeget még biztosan nem látott, ezért jobbnak éreztem ha inkább egy bátran használható eszközt választok, mert előfordulhatott volna hogy akár megijed és bele kell nyúlnom a szárba. Volt aki megkérdezte hogy ennyire bátor vagyok hogy zabla nélkül el merek jönni egy ilyen helyre, mert az ő lova már rég elvitte volna az első kutyacsaholáskor. Erre csak azt tudom felelni hogy azt a lovat, akit egy szál kötőfékkel nem lehet megállítani egy ilyen helyzetben, azt zablával sem lehet.
