A szársegítségek másodlagos segítségek és ebből sok minden következik.

• Míg a testbeszéd, ló hátán az ülés segítségeit jelenti és azok magától értetődőek a ló számára, addig a szársegítségeket tanulni kell, mégpedig mind a két fél számára: lónak is és lovasnak is. 
• A szársegítségeket sokat és alaposan kell tanulni, hogy azok az adott helyzetben a lovas részéről szinte automatikusan, majdhogynem gondolkodás nélkül kerüljenek alkalmazásra, a ló pedig azonnal megértse és hezitálás nélkül reagáljon azokra.
• Másfelől miután a szársegítségek másodlagos segítségek, csupán arra valók, hogy az ülés segítségeinek érvényt szerezzenek.
• Miután az ülés segítségadását nem lehet befejezni, az mindig mond valamit a lónak, ezért a megfelelő ülés segítség nélkül adott szársegítség egybevágólag fog hatni, az ülés “ezt mondja”, a szár meg “azt”. Az egybevágó, azaz egymással ellentétes jelentésű, egyidejű jelzés nem csak végrehajthatatlan a ló számára, hanem eredményében az ellenkezést tanítja a lónak.
• A szársegítségek során az információ áramlásának iránya lovas felől halad a ló felé. A támaszkodás során az információ áramlása ezzel ellentétes, a támaszkodásban a hír a ló felől halad a lovas felé. A támaszkodás szársegítség mentes, a támaszkodás nem szársegítség.
• Egyidejűleg többfajta szársegítség is alkalmazható, például egyszerre lehet állító és felvevő segítséget alkalmazni.
• A szársegítségek alkalmazása során fenn kell tartani a támaszkodást. Így maga a kommunikáció kettős irányú, azaz a szársegítség alkalmazása közben megmarad a lovas érzése: a szársegítség alkalmazása közben is információval rendelkezik a lovas az elengedettségről, az egyenességről, az egyensúlyról, és az öntartásról.

Német és francia szársegítségek

A nemzetközi szakirodalomban leginkább a német és francia megközelítéssel szokás a szársegítségekről beszélni. Mindkét gondolkodás négyfajta szársegítséget különböztet meg. A német a kitartó, ellentartó, felvevő és engedő, a francia a felvevő, direkt, indirekt és előrehajtó szársegítséget írja le.

• Kitartó szársegítség: A ló izmainak ellazítását célozza
• Ellentartó szársegítség: A hajlítás külső oldalán alkalmazott, az indirekt segítséghez hasonló szársegítség.
• Felvevő szársegítség: A ló súlypontját hátraigazítja.
• Engedő szársegítség: A szár “kikapcsolását”, a szársegítségek befejezését jelenti.
• Direkt szársegítség: A szárral azonos irányba vezeti a vállakat, bal szár balra, jobb szár jobbra.
• Indirekt szársegítség: A szárral ellentétes irányba vezeti a vállakat.
• Előrehajtó szársegítség: A ló iramát fokozza. Úsztatásnak is szokás nevezni.

Szársegítségek a gyakorlatban

Valójában végtelen számú szársegítség képzelhető el, saját lován mindenki szinte mindenre bevezethet szársegítséget, hiszen a szársegítségek a ló és lovas közötti “megállapodáson” múlnak. Ezért elvileg elképzelhető olyan szársegítség is, aminek hatására megbillenti a fülét a ló, vagy olyan, amire felemeli egyik lábát. Ez utóbbit használni is szokták, hiszen a spanyol lépést, illetve annak igényét szársegítséggel szokás jelezni a lónak. De például a lófektetés is kapcsolódhat szársegítséghez, stb.

A szársegítségeket mégis egységesen szokás használni, így ha idegen lovas ül egy lóra, akkor is tudnak többé-kevésbé kommunikálni egymással a szársegítségeken keresztül is, nem kell újrakezdeni a kommunikációs nyelv tanulását. A szársegítségek kapcsán nem áll elő az a helyzet mit Robinsonnál, amikor megmentette az őslakost és leültek egymással szemben: “ÉN-ROBINSON, TE PÉNTEK!”

Lovasaimnak, illetve lovaimnak az alábbi szársegítségeket szoktam tanítani:

• Állító szársegítség: A ló koponyáját fordítja a belső oldal irányába. Az állítással, a koponya elfordításával a gerincoszlop tarkó közeli szakasza az állítás belső oldala felé elcsavarodik. Így az állítás, pontosabban a gerincoszlop rotációjának hatására - ha az végighalad a gerincoszlopon - hajlításba kerül a ló. Az állító szársegítség a lovas öklének hátramozdításával történik, a szár sem nem közeledik sörényélhez, sem nem távolodik attól. Az állító szársegítség során a lovasnak is befelé kell fordítania a fejét, ellenkező esetben a szárhatás egybevágólag fog hatni.
• Direkt szársegítség: A ló vállát a szár irányába vezeti. A direkt szársegítség során a szár távolodik a sörényéltől, a lovas a kezével úgymond nyit. A direkt szársegítség során a lovasnak testsúlysegítséget kell adnia, vállainak elfordításával egyidejűleg. A direkt szársegítség különbözőképpen hathat a ló vállára, attól függően, hogy azt a mozgás melyik pillanatában adja a lovas, de ennek kifejtése meghaladja jelen cikk kereteit.
• Indirekt szársegítség: A ló vállát a szárral ellentétes irányába vezeti. Az indirekt szársegítség során a szár közeledik a sörényélhez. A direkt szársegítség során a lovasnak testsúlysegítséget kell adnia, vállainak elfordításával egyidejűleg. Az indirekt szársegítség különböző képpen hathat a ló vállára, attól függően, hogy azt a mozgás melyik pillanatában adja a lovas.
• Ellentartó szársegítség: Az indirekt szársegítséghez hasonló szársegítség, a hajlítás külső oldalán kereteli be a lovat, vagy vezeti a vállakat a belső (átellenes) oldal irányába. A “külső szár - belső csizma” technikánál alkalmazandó. (Hajlítás során téves a “külső szár támaszkodtat, a belső hajlít” megközelítés, a hajlításnál, például körön való lovaglásnál mindkét száron támaszkodásban kell, hogy legyen a ló, miközben a belső szár állítólag, a külső szár ellentartólag kell, hogy hasson.)
• Felvevő segítség: A felvevő segítség a ló súlypontját hátraigazítja, a hátulsó láb ízületeit meghajlítja. A felvevő szársegítséget ütemesen kell adni, a segítség pillanatától függően hat egyik, vagy másik hátulsó lábra. A felvevő segítségnek iránya van, azt lehet befelé hátra és kifelé hátra is adni ló súlyponti helyzetéből fakadó kívánalomnak megfelelően.. A felvevő szársegítséghez az üléssel is fel kell venni a lovat. A felvevő segítséget lehet egy szárra és két szárral is adni.
• Feligazító segítség: A gerincoszlopot a vállak között, a marnál emeli, ennek eredményeként a hát megemelkedik, a ló feligazodik. A feligazító segítséggel együtt a lovas a vállát kissé hátrébb veszi, csípőjét maga alá fordítja - hiszen a feligazodás előfeltétele a konc hajlítása és a gerincoszlop függőleges irányának megváltoztatása. A feligazító segítséget lehet egy szárral és két szárral is adni.
• Engedő szársegítség: Az engedő szársegítség tulajdonképpen a szársegítségek befejezését jelenti. Minden szársegítséget engedő szársegítséggel kell befejezni. Az engedő szársegítség nem jelenti a támaszkodás feladását. Az engedő szársegítség során a lovas saját testének izmait ellazítja.
• Kitartó szársegítség: A kitartó szársegítség a ló feszességének oldását, izmainak ellazítását célozza. A kitartó szársegítség eredményeként a ló nem változtathatja alakját, menetirányát és sebességét. De a kitartó szársegítség hatására a ló úgymond nem “biccenthet”, mert az nem az ellazulást, hanem csupán az ellenállás feladását jelenti, de jelenti egyben a különállást is. Tulajdonképpen azt jelzi a ló részéről, hogy ugyan nem akar huzakodni a lovassal, de nem is akar együttműködni vele. A kitartó szársegítség a puha együttműködést célozza. A kitartó szársegítség előfeltétele az egyensúly. A kitartó szársegítség során a lovas megfeszíti izmait (a szárat erősebben markolja, csizmái zárnak, ülésével ellenáll), mindaddig míg a szársegítség hatására a ló enged. Ebben a pillanatban a lovasnak is engednie, lazítania kell, engedő szársegítséget kell alkalmaznia. Kitartó szársegítség alkalmazása nélkül átengedőséget elérni nem lehet. A kitartó szársegítség a felvevő segítséghez hasonlóan összeszedettséget eredményez, mert míg a felvevő segítség az egyensúly szabályozásával, addig a kitartó szársegítség az elengedettség fokozásával segíti az összeszedettséget.