Tegnap elindultam Bent Branderuphoz, az egyik legnagyobb kortárs lovas mesterhez Dániába. Nagyon vártam az utat. Persze! Ezt mindenki gongolhatja. De nem csak lovasszakmai okok miatt - szinte reszketve vártam a Csehországon való végigautózást:

Az autópályák jórésze olyan rázós, mint a fogyasztógép. Lejött rólam legalább két kikó és kirázott belőlem mindent. Igen, még azt is! Ráadásul a dombra fel, völgynek le alaposan megnöveli a gépkocsi fogyasztását, különösen, ha lószállító van az autó mögött. Mindennak alig ad ellensúlyt a gyönörű cseh táj, ami nagyon bejön nekem. Amikett viszont tényleg szinte reszketve vártam, azok a cseh rádióadások, a hatvanas évek legnagyobb brit és olasz slágereivel, amik teljes lelkesedéssel, ékes csehszlovák nyelven szólnak a hangszórókból. A csúcs a dixieland zene, abban is az, amikor a bendzsót tenor (!) férfi kórus festi alá és valami különös ízléstől vezérelve egyszer csak szépén, lágyan vonósok (!) kezdenek kíséretet játszani. Ilyenkor még Zita is (esküszöm, láttam a tükörben a lószállító ablakán kereszütl) sírva röhögött!