Azt szokták mondani, hogy a jó lovas a rövid iramokat is úgymond “előrefelé” éri el. De hogyan lehet “előrefelé” rövidíteni a lovat? És hogyan lehet a rövidítés közben engedni a kézzel, megtartani a ló hosszú nyakát?

A tolóerő és a hordozóerő különbségével mindenki tisztában van! Ha valamit nagy erővel kell megtolnunk, például egy elakadt autót, akkor talpunkat igen hátravetve, erősen előredőlve, az erő irányába szinte belefeküdve veselkedünk neki a tolásnak. Minél nagyobb tolóerőt akarunk kifejteni, annál inkább előredőlünk, talpunkat annál hátrább helyezve próbálkozunk. Nem így van ez a hordozóerővel. Néhány deka felvágottat a boltos a pult túloldaláról nyújt nekünk, de nem ezt tenné, ha egy nagy zsák krumplit kellene átadnia. Akkor megkerülné a pultot és közelről adná azt át. Minél nagyobb a súly, minél nagyobb hordozóerőre van szükségünk, annál közelebb kell lépnünk a teher súlypontjához.

A lábinga

Mozgás közben úgyanígy viselkedik a ló is. Minél nagyobb tolóerőt fejt ki, annál inkább hátralendíti hátulsó lábait, minél inkább növeli hordozóerejét, annál inkább a súlypont közelébe lép, annál inkább előrelendíti azokat. Minél nagyobb a tolóerő, annál inkább előredől a ló és annál nagyobb súly esik az elülső lábakra, a hordozóerő növekedése viszont csökkenti az elülső lábakra eső terhet.

A ló hátulsó lábainak működését egy ingához szokás hasonlítani és a szakszerű megfigyelő a nyugalmi helyzetből való kilengést figyeli. Minél nagyobb a hátrafelé történő kilengés szöge annál nagyobb a tolóerő, minél nagyobb az előrefelé történő kilengés szöge, annál nagyobb a hordozóerő. Az igen nagy terhet húzó kocsiló hátulsó lábai szinte nem fejtenek ki hordozóerőt, a nyugalmi helyzet közelében teszi azokat le és hátulsó lábai szinte csak hátrafelé lengnek ki, azokkal szinte csak tol.

Természetesen a hátaslónál is megjelenik a tolóerő, hiszen ennek hiányában nem halad előre, de fokozottan kerül számításba a hordozóerő felkeltése és kidolgozása. Minél nagyobb ugyanis a hordozóerő, minél kevesebb súly esik az elülső lábakra, annál fordulékonyabb a ló.

Mindennek megfelelően a lónál háromféle egyensúlyi helyzetet lehet megkülönböztetni. Ha a hátrafelé eső szög nagyobb, akkor a tolóerő dominál, saját (és lovasa) súlyának többsége az elülső lábakra esik. Ilyenkor a ló úgymond az elején jár. Ha a hátulsó láb egyforma szögben lendül előre és hátra, akkor a ló vízszintes egyensúlyban jár, elülső és hátulsó lábaira egyforma teher esik. Ha az előrefelé eső szög nagyobb, akkor hátulsó lábaira esik a nagyobb teher, saját (és lovasa) súlyának nagyobb részét hátulsó lábain hordja, a ló iskolaegyensúlyban jár. Minél inkább tudja változtatni a lovas a tolóerő és a hordozóerő nagyságát, annál képzettebbnek tekinthető a ló. A tolóerő fokozásával az iram nő, a hordozóerő fokozásával a fordulékonyság. A tolóerő csökkentésével az iram csökken, szélső esetben a ló előrehaladása megszűnik. (Meg kell jegyezni, hogy a tolóerő végletes csökkentése, az előrehaladás megszüntetése nem feltétlenül jelenti a mozgás megszüntetését is! Ha például ügetésben megszűnik a ló előrehaladása, de a ló fenntartja a jármódot, akkor azt mondjuk, hogy piaffe-ozik.) A hordozóerő csökkentésével az elülső lábak terhelése növekszik. (Itt azt kell megjegyezni, hogy fizikai értelemben mindig egyensúlyban van a ló. Ha nem lenne, akkor felborulna. Csak lovaglási értelemben használhatjuk azt a kifejezést, hogy a ló nincs egyensúlyban. Ez azt jelenti, hogy a kívánatosnál nagyobb súly esik az elülső lábakra, a hátulsó lábak pedig nem veszik ki részüket kellő mértékben a súlyhordásból.)

Felvétel engedő kézzel

Minebből az következik, hogy az iram növelésekor (a hátulsó láb tolóerejének növelésekor, a hátrafelé eső szög növelésekor) nem feledkezhet meg a lovas az előrelendüés mértékének fokozásáról. Ellenkező esetben a ló az elejére esik és elveszti kontollálhatóságát, szélső esetben túlterheli elülső lábát, megsérül. Ezért van az, hogy közép és nyújtott ügetésben a hátulsó lábaknak az elülső lábak patanyoma elé kell lépni.

Miután a szárak túlságos használata a ló előrelépését (az előrefelé eső szög nagyságának fenntartását) akadályozza, ezért az rontja a ló egyensúlyát, ami az iram növekedéséhez vezethet. A túl sok szár előrehajtólag hathat a lóra. A szárak használatának csökkentése viszont a hordozóerő növelésére ad lehetőséget.

A tolóerő csökkentéséhez a hátrafelé eső szög mértékét kell csökkenteni. A ló helyes rövidítése, vagy megállítása ezért előrefelé történik! Helytelen az a rövidítés, amikor a lábak előrelendülése is csökken, a lábinga szöge nem csak hátra, de előre is kisebb lesz. Szárakkal nem lehet helyesen rövidíteni, vagy megállítani a lovat, az alpvetően a hátulsó lábak előrelendülését akadályozza, nem pedig a tolóerő csökkentését. A jó felvétel ezért engedő kéz (!) mellett történik. A hosszú nyak ezért a helyes kiképzés egyik jellegzetessége.

A tolóerő és hordozóerő szabályozása

A lókiképzés során az általános probléma az, hogy túlságosan nagy a tolóerő és túl kicsi a hordozóerő. A túl sok tolóerőre a lovas az iram nehéz kontrollálásából (a ló túlságosan törekszik előre, nehéz a rövidítés, nem elég fordulékony), vagy a szárak elnehezedéséből következtethet. Túl kevés hordozóerőre a lendület hiányából következtethet a lovas. A lendület hiányát ló gerincoszlopának szerény lengése, a ló hátának kényelmetlensége mutatja. Minél nagyobb a ló lendülete (minél inkább előrelendül a ló hátulsó lába), annál kifejezőbb a ló gerincének lengése, annál kényelmesebb a ló.

A tolóerő csökkentésének az a nehézsége, hogy a lovat meg kell értenie (!) azt, hogy a “hátulról érkező segítség” nem csak az előrehajtást kérheti tőle, hanem a lábinga hátrafelé eső szögének csökkentését is. A különbséget a lovas saját súlypontjának mozgatásával tudja kifejezni. Élénkítéskor az előremozdul, rövidítéskor hátra.

A hordozóerő növelésének az a nehézsége, hogy a hátulsó lábakat először nem lehet egyszerre “előre lovagolni”. Ha ezzel próbálkozna a lovas, lova csak elsietne. Ezért először a belső hátulsó láb tevékenységét kell fokozni (vállat be), majd a külső hátulsó láb tevékenységét (farat be) és csak ezután lehet mindkét lábat egyszerre a súlypont felé léptetni, a hordozóerő növelésére késztetni.