Az alábbiakban adom közre Szirtes Bence írását, mert azt gonodolom, hogy a lókiképzés magyar megközelítésének lényegét írja le:

Szirtes Bence: Szárra állítás - félfelvétel "forever together"

A lókiképzésben a szárra állítás és a félfelvétel, más néven a lovaglás "alfája és omegája" egymástól szétválaszthatatlan egységben élnek.

Nemcsak az egység megbonthatatlan hanem a sorrend is. Először szárra állítunk, aztán jöhet a félfelvétel.

A szárra állítás hátulról előre lovaglást jelent amelynek alapja és lényege hogy a hátulról érkező nyomásra a ló engedéssel válaszol teste egyenesre igazodik. Így izmaiban oldottá válik, mozgását a szorgalmasság hatja át. A szárra állítást kérhetjük álló helyben, és mozgás közben is. Állóhelyben a hátulsó keret megnyomásával a ló engedése az elülső keret elfogadásában nyilvánul meg. Ebben az állapotban laza tarkó mobilis állkapocs mellett a ló a szárakban megkönnyül, előrehajtó és felvevő (félfelvétel) segítségekre készségesen reagál. Mozgás közben a szárra állított ló izomzata oldott és rugalmas, mozgását és figyelmét a feltétel nélküli szorgalom hatja át. Az ilyen lóra használjuk az "előre megy" kifejezést. Tehát a szárra állítás egyenlő az egyenesen előre lovagolással. 

Az ilyen állapotban lévő lovon alkalmazhatunk félfelvételt, tehát csak a hátulról előrelovagolt ló felvehető. 

A félfelvétel az elülső keret megnyomásával történik mely a ló súlypontjának hátrahelyezését szolgálja. Csak és csak akkor lehet sikeres a félfelvétel ha lovunk minden testrészében egyenesre lovagolt és szárra állított vagyis előre megy! 

A szárra állítással a ló munkára kész állapotát tudjuk kialakítani, ezt követően a félfelvétellel, összeszedetté tehetjük lovunkat.