Kedves Zozó!

Tegnapi kommented szíven ütött. Minden szavad pontosan értem, tudom, mire gondolsz, bár konkrétan nem írod le azokat. Pedig ha már belekezdtél, egy kis kurázsi nem ártott volna. A magyar rögvalóság talajáról pengeted a kényes ízlésed húrjait. Megteheted. Én is sokszor megteszem és tudom, akkor én vagyok (akaratom ellenére) bántó.

De ez nem az a nap. A Magyar Lovaskultúra Napja ÜNNEP. A mi ünnepünk. Ilyenkor meg kell állni, félre kell tenni minden skrupulusunkat és barátok, bajtársak, kollégák közt, jó szívvel kell az időt múlatni. Ünnep nélkül mit sem érnek a hétköznapok.

A magam részéről külön tisztelgek azok előtt a lovasok és lovas szakemberek előtt, akik elfogadták meghívásomat - jelenlétükkel közösséget vállalnak velem. Hidd el, mindannyian annyi versenyen, bemutatón vesznek részt, hogy ezen az estén való részvételük, az utazás, lószállítás, a törődés tulajdonképpen púp lehetne a hátukon. De nem az! Valójában ez az igazi főhajtás nemzeti lovaskultúránk előtt, valójában ez a kultúra művelése.

És ugyanez áll a nézőkre is. Ezen az estén látleletet kapnak a magyar lovaskultúra helyzetéről éspedig nem görbe, csalóka tükörből. Szemléjük, jelenlétük szintén a kultúra művelését jelenti. Éppen ezért Téged is szeretettel kérlek, hogy mutass példát és tanítványaiddal együtt vegyél részt az eseményen. Csapj a hónod alá plusszban egy pezsgőt: kapja meg az a lovas, aki a legnagyobbat ugratja! De minőségit hozz, mert ott mi vesszük elő kényes ízlésünket!

Steve