Szirtes Bence írása:
Sokunkban ott van a kérdőjel szinte állandó jelleggel, hogy hol van a ló nyakának helyes pozíciója lovaglás közben. Én is rendszeres önvizsgálatot tartok ebben a kérdés körben.
Legfontosabb vezérfonalnak mostanra már a régiek útmutatását tartom. E szerint sem túl mélyre sem túl magasra ne igazítsuk a ló nyakát. Ez viszont számomra némiképp hiányos információ, hiszen ismerjük a helyzetet amikor a ló önszántából vagy túl mélyre vagy túl magasra emeli a nyakát együttműködés szabotázsaként. Mindkét esetben kimaradnak a hátsó lábak, súlypont alálépés helyett csak tolnak vagy kitámasztanak.
Számomra a régiek tanácsa mellett a vezérfonalat az érzés adja. Hiszen a jól pozícionált nyak mellett a ló minimum vízszintes egyensúlyba kerül. Tarkója fesztelen, feje a függőlegesen vagy egy kicsit függőleges előtt helyezkedik el, a támaszkodás erőssége, a szárak súlyával megegyező, mert a ló hordja magát, ergo a feje is megtartatik a nyaka végén egyensúlyban. Így az nem okoz súlytöbbletet a lovas kezében. A ló szájtevékenysége normális( nem tátog, nyelve a helyén van, finom rágással a hab képzés folyamatos)
Ezeket az érzéseket a nyak középen előre nyújtott pozíciójában találom meg a vállak és a tarkó vonal egyenesen tartása mellett.
Ebben az esetben a ló törzsét marból kiemelve hátizmait jól használva hordja magát.
Összességében elmondható hogy a nyak a vállak és a csípő, illetve a hátsó lábak munkája elválaszthatatlan egységben dolgoznak össze. Ezért nehéz egyesével tárgyalni ezeket. Azonban mégis fontos a részletek tárgyalása ahhoz hogy a megértésben eljussunk az egészhez.
A nyak különösen fontos hiszen a ló a nyakával egyensúlyozza magát. Tehát ott kell lenni a nyaknak ahol egyensúlyba kerül az egész test.
Ezért én nem a formát keresem nem a " szomszéd lovának" nyakhordozását tekintem mérvadónak. Keresem az érzést ami jelzi számomra a ló testi lelki egyensúlyát lovaglás közben, mert ott megtalálom a nyak helyes tartását.
