A hazaszeretet nem egy elvont fogalom. Nem olyan valami, amit csupán szép kimondani, amire kultúremberként hivatkozni illendő, hanem annál jóval több. A hazaszeretet valamiféle igen erős, szívet szorongató, de mégis édesnek mondható érzés, hogy ide tartozunk, itt jó nekünk. Budapesten persze nem nagyon "jön a fíling", de szerte az országban igen - számomra pedig legerősebben az Alföld pusztaságain, különösen a barátaim között Fülöpházán, Jásszentlászlón, Kiskunmajsán. Ha ott vagyok, akkor boldog vagyok, mégis szinte sírhatnék. Valami elemi erő húz oda, valami furcsa ősi kötelék: a látvány (a puszta, a semmi) habzsolása, az emberek szeméből a becsület és tisztesség olvasása.

Kislányaim a napokban válaszút elé kerültek. Szardíniára utazzanak nyáron az olasz tengerpartot élvezendő, vagy Kiskunmajsára a kunfakó táborba. Nem volt kérdés számukra. Nekik már soha többet nem kell magyaráznom, hogy a hazaszeretet nem elvont fogalom... Büszke vagyok rájuk. Kkmajsa forevör!