Hogy mit mondtak erről a magyar lovas mesterek? A választ legjobban talán Alistai Mátyus N. János könyvéből lehet kiolvasni. Könyve második részének ötödik fejezetében tárgyalja a kapicán használatának kérdéseit. Ebben a fejezetben - számára természetes helyzetként - írja le, hogy a svéd királyi hadsereg lovasai hosszabb menetek esetén csak kapicánban lovagolják lovaikat, az oroszok pedig kötöfékben. Ebben Alistai semmi különöset nem talál, amiből az olvasó azt a következtetést vonhatja le, hogy korának egyik legkomolyabb magyar szakembere számára nem volt különös a kantár nélküli lovaglás.

Sőt, ugyanebben a fejezetben leírja, hogy ideális esetben a fiatal ló képzését, az iskolaló képzését, valamint a minőségi lovasképzést (!) kapicánnal kombinált csikózablás, vagy feszítőzablás kantárral javasolja. "Az órrkantár, orr fék vagy (kapuczán) ama eszköz, mellyet vagy a 'fiatal lovak' tanítás elején vagy az oskolalovak mesterséges járásokra való oktatásakor nyakok rendesebb hajlása megnyerésére, vagy ezek szája megkéméltetésére a lovag újonczok kezeiben viscányon* vagy feszítő zablán kívül használtatni látunk... mely különben a csökönös, vagy rendetlen hátozással elromlott ló szája megjavítására felette alkalmatos."**

A kapicánnal történő lovaglás a kantárral, vagy kantár nélküli lovaglás határesete. :)

Megjegyzések a bejegyzéshez:
*csikózablán (G.I.)
** A szöveg a magyar nyelv szabályai szerint kétféleképpen értelmezhető: Fiatal ló képzésekor, magasiskola kiképzéskor, fiatal lovas képzése során csikózablával, vagy feszítőzablával felszerelt kantár helyett csak kapicánnal javasolja a szerző a lovaglást, de úgy is, hogy kapicánnal kombinált kantár használatáról ír. Én ez utóbb értelmet vélem kiolvasni a szövegből. (G.I.)

A cikk első része ide kattintva olvasható.