A ló hátulsó lábának mozgását hagyományosan az ingamozgáshoz szokták hasonlítani. Ahogyan az inga jobbra-balra leng, úgy lendül előre és hátra a ló lába. Annyi különbség persze van, hogy míg az inga lengés közben egyformán leng ki mindkét irányba, a kilengés szöge egyforma, addig a ló lábának előre- és hátralendülése különböző mértékű lehet. A fiatal ló legtöbbször úgy jár, hogy lába hátrafelé nagyobb szögben lendül ki, mint előre. Ezt remontaegyensúlynak nevezzük. Vízszintes egyensúlyban a két szög egyenlő, míg iskolaegyensúlyban az előreszög nagyobb. A ló mozgása során a hátulsó láb előre- és hátralendülésének mértéke azért független egymástól, mert a két mozgás más és más funkcióval rendelkezik. A hátralendülés nagysága a tolóerővel, ebből kifolyólag a sebességgel arányos. Minél hátrébb lendül a hátulsó láb, annál nagyobb a tolóerő. A dolog hasonlatos ahhoz, mint amikor valami nehéz tárgyat szeretnénk megtolni. Minél nagyobb a teher, lábunkkal annál hátrább támasztjuk meg magunkat nekiveselkedés során. Például ha egy gépkocsit kell megtolni, lábainkkal nagyon hátra lépünk. De fordítva is igaz. Ha például egy falhoz állunk és lábunkat közvetlenül a fal és a padló találkozásához illesztjük, akkor képtelenek vagyunk tolóerőt kifejteni a falra. Hátraszög nélkül nincs tolóerő, ha mégis megkíséreljük a falat megtolni, akkor a hanyatt esést kockáztatjuk.

A láb hátralendítésének szöge arányos a tolóerővel. A ló hátulsó lábának előrelendítése viszont a hordozóerővel arányos. Minél inkább a súlypont alá lép hátulsó lábaival a ló, minél inkább előrelendíti azokat, annál több súly fog ráesni, annál nagyobb terhet fog hordani. A lovaglásban a hátulsó lábak teherviselése azért nem közömbös, mert a hátulsó lábakra eső teher növekedésével az elülső lábakra eső teher csökken, a ló fordulékonyabbá válik. A hátulsó láb előrelendülésének mértéke a lendülettel arányos. Miután az előrelendülés mértéke független a hátralendülés mértékétől, ezért a lendület nem függ össze a ló sebességével, így megtévesztő az a megközelítés, amikor a lendületes mozgás ábrázolására a középügetést használják - a lendületes mozgás megjelenítésére sokkal inkább alkalmas az összeszedett, kadencírozott mozgás.

A ló hátulsó lábának előrelendítése során a csípőízülete hajlik meg. Az előrelendítés a csípőízület hajlékonyságának növelésével, valamint a vonatkozó izmok, inak nyújthatóságának növelésével fokozható. Vannak lovak, amelyek nagyobb lendülettel rendelkeznek születésüktől fogva, vannak, amelyek kevesebbel. A lendület, a hátulsó láb előrelendülése azonban a lókiképzés során fokozható, ezért egy lókiképző sem hivatkozhat a ló alapadottságának szerénységére. A lendület persze nem csak képesség, hanem szándék kérdése is. A képesség viszonylag hamar változtatható, az előrelendítés mértéke viszonylag rövid – néhány hónapos munkával – nagymértékben javítható. A hosszadalmas munka a lendület permanens szándékának kifejlesztése jelenti: azt, hogy a ló minden körülmények között fenntartsa lendületes mozgását, hátulsó lábainak határozott súlypont felé lépését, hiszen az összeszedettség a lendületes ló felvételével alakul ki. Ha nincs meg a szándék a lendületes mozgásra és ennek következtében a felvétel hatására beszünteti hátulsó lábának határozott előrelendítését, akkor a lovas nem az összeszedettséghez, hanem csak a lassú mozgáshoz jut. A lendület a hátulsó láb előrelendítésével arányos, és a díjlovas szabályzattal ellentétben nincs köze az egyes jármódok lebegési fázisához. Ezért lehet lendületes a kifejezett lebegési fázis nélküli piaffe-nak és ezért lehet lendületes a lépés is.

A lendület fejlesztése a fordulékonyság szempontjából eminens feladata a lovasnak. Erre vonatkozik Gustav Steinbrecht mondása: lovagold lovad előre és állítsd egyenesre. Az előrelovaglás természetesen nem sebességet jelent, hanem lendületet, azaz a hátulsó láb előrelendítését. De hogyan tudja megkülönböztetni a ló, hogy a lovas a sebességet, vagy a hátulsó lábak előrelendítését akarja fokozni? Hát abból, hogy a hátulsó lábak tevékenységének élénkítése során mi történik a ló – lovaglás során a ló és lovas közös – súlypontjával. Amennyiben a hátulsó lábak tevékenységének fokozása során a súlypont előremozdul az az iram fokozásával jár, amennyiben azonban a súlypont helyzete nem változik, vagy akár hátrafelé mozdul, a lovas vonatkozó tevékenysége csak a hátulsó lábak súlypont felé lépését fogja fokozni. A lendületesség kialakításának előfeltétele tehát az, hogy a lovas képes legyen lóval közös súlypontjának helyzetét szabályozni. Ha a súlypontot képtelen egyhelyben tartani, vagy hátravenni, azaz a felvételek nem mennek át a lovon, akkor a hátulsó lábak aktivitásának fokozása nem jár a lendület fokozásával, a ló csupán elsiet. Ezt egyébként már a viszonylag kevés tapasztalattal rendelkező lovasok is érzik és bár a problémát nem tudják kezelni, a hátulsó láb aktivitásának növelésével együtt, a ló mozgását megpróbálják lassítani.

Ennek eredménye a rövid nyak, a vonal mögötti fejtartás. A lendület eredménye ezzel szemben a hosszú nyak és a függőlegest még az összeszedettségben is csak közelítő fejtartás. Hiába mutat be bármilyen feladatot a lovas, hiába jár látszólag a legnehezebb jármódokban és mutasson bármi produkciót is, ha a ló nyaka rövid, ha a homlokvonal a függőleges mögött van, akkor teljesítménye mit sem ér. A lendületes mozgás kialakítását és fenntartását a helyes egyensúlyban járó ló előrelovaglásával lehet elérni. Ennek megfelelően a ló akkor mozog lendületesen, ha egyrészől az előrelovaglás során egyensúlyát megtartja, és nem siet el. A helyes egyensúlyra a lovas abból tud következtetni, hogy a ló nem dől a szárba és sebessége a lovas által szabályozható. A ló akkor siet el, ha a lovas nem tudja fenntartani lovaglása előreható jellegét.

Másrészről a lendületesség feltétele az, hogy a ló elfogadja az előrehajtást, a lovas vonatkozó segítségének nem áll ellent. Ezt a lovas a ló nyakának előrenyújtásából, nyújthatóságából érzékeli. A négy láb egyenlő teherviselésének elvéből következik, hogy az erősebben a súlypont felé lépő ló akkor tartja fenn négy lábának egyenlő teherviselését, ha nyakát előrenyújtja, ellenkező esetben hátulsó lábaira az elülsőknél több teher esne. A lendületesen mozgó lónál a lovas egészen pontosan tudja szabályozni a ló által kitöltött keretet. A ló nem dől a zablára, de pont odáig előrenyújtja nyakát. Erre a helyzetre mondták a régiek, hogy a ló támaszkodást vesz. Amikor a ló támaszkodást vesz, a ló lendületesnek mondható. A lendület, a hátulsó láb tevékenységének fokozásával a ló a teljes testét helyesebben, természetesebben használja. Ezt a lovas a ló hátának erőteljesebb mozgásából, a kényelem fokozódásából is érezheti. A lendület fokozódásával a ló kényelmessége határozottan javul. A lendület az, ami a ló hátát felemeli, a lovas ülése alatt a ló megszélesedik, teste a lovas csizmája közé dagad. A jó lókiképzés egyik legérzékelhetőbb jele a kényelem fokozódása.

Miután a lendülettel a keret egészen pontosan szabályozható, elöl a ló pontosan a zabláig „megy el”, hátul pedig a keretet a szorgalom adja, ezért a lendület az, ami a ló száronlétét biztosítja. A lendületes ló száron van. A lendületes mozgás bizonyos ügyességet, egy bizonyos mozgáskultúrát kíván a lótól. A fiatal ló lendületének kialakítása során az az ellentmondás, hogy a mozgáskultúra fejlesztésére a lassú mozgás a legalkalmasabb. Lépésben és alacsony iramban azonban a fiatal ló nehezen érti meg a lendület kívánalmát. A vágta – bár a hátulsó lábak nagyenergiájú mozgásával jár – azért nem alkalmas a lendület kialakítására, mert a túl nagy sebességéhez képest a fiatal ló nem elég ügyes. Ezért van az, hogy a lendület kialakítására hagyományosan ügetésben, munkairamban kerül sor. A lendület képességének és szándékának kialakítása a fiatal ló képzésének legfontosabb feladata. Mondhatjuk úgy is, hogy a fiatal ló képzése akkor ér véget, amikor megtanult mindhárom jármódban lendületesen mozogni lovasa alatt. A lendület kialakításának kiképzési időszakát campagnelovaglásnak nevezzük. A lendület helyes kialakítása nélkül sohasem lesz a lovasnak az az érzése, hogy engedelmes, kényelmes és minden körülmények között megbízható lovat lovagol.