Bent Branderup szerint, amit a modern lovas támaszkodásnak gondol, az Josipovich Zsigmond gondolatainak félreértése. És igaza van. Ha csak a hazai lovaskultúrát figyeljük, még a vonatkozó szóhasználat is megváltozott. Míg harminc - negyven éve a lovasedzők azt kérték a lovasaiktól, hogy várják meg míg a ló támaszkodást vesz, addig mára, lóra ülve azonnal, úgymond “támaszkodtatni” kell a lovat és a támaszkodást vesz kifejezés szinte kikopott a lovas köznyelvből. Hivatkozhatnánk a felgyorsult világra, a költséghatékony kiképzési elvárásokra, a fiatal lovakkal szemben támasztott rendkívül gyors fejlődési igényekre - mindezt azonbana ló nem érti. A lovat nem lehet “támaszkodtatni”, mert azzal csak elveszti egyensúlyát, feszes lesz, ijedős és kezelhetetlen. Csak a helyesen támaszkodó ló lehet fegyelmezett és engedelmes, az pedig csak úgy alakulhat ki, ha a ló vesz támaszkodást és ezzel együtt kialakul a száronlét

A ló nyaka mindig jó helyen van

A ló nyaka mozgás közben a ló legfontosabb egyensúlyozási szerve. Nyakával biztosítja azt, hogy mozgás közben mindig fennálljon a négy láb egyenlő teherviselésének elve. A nyak szárakkal történő bármiféle pozicionálása, lefelé vagy felfelé történő elmozdítása, hosszirányú hajlítása - egyensúlyozási képességének megakadályozását eredményezi. A nyak szárakkal való mélyreigazítása egyensúlyvesztéshez és merevséghez vezet, a nyak felfelé igazítása viszont a hátulsó lábak előrelendítését akadályozza, aminek eredménye szintén a merevség. A nyak mindig jó helyen van! Ezért mondták lovas elődeink, hogy a nyakat sem lefelé, sem felfelé nem szabad elmozdítani. Ha nem tetszik a nyak helyzete, vagy formája, akkor a hátulsó lábak tevékenységét, illetve a hátulsó lábakban képződő erő irányát kell megváltoztatni (egyenesre igazítás), a száraknak ezügyben nincs semmi dolguk, erősebben fogalmazva, nincs semmi lehetőségük.

Száronlét puha támaszkodással

Száron akkor van a ló, ha a lovas által meghatározott keretet önként és puhán kitölti. Elvi kérdés, hogy a lónak kell igazodnia a lovas keretéhez. A keret kitöltésével tudja a ló jelezni együttműködési szándékát, de fordítva is igaz: a keret kitöltése esetén tud a lovas meggyőződni a ló együttműködési szándékáról. A száronlét kapcsán azért nem lehet a lovas kezének hátramozdításával támaszkodást kialakítani, mert akkor a lovas igazodik a ló által meghatározott kerethez és ez a ló számára azt az üzenetet hordozza, hogy a lovas akar engedelmeskedni a lónak és nem fordítva. Ezért elvi kérdés, hogy a lónak kell támaszkodást vennie. A támaszkodás vételével dől el, hogy a ló és lovas közösségében kié a vezető szerep, ki az, aki meghatározza, hogy mikor és mi történik. Az izgatottság, engedetlenség a ló “támaszkodtatásával” a lóraülés első pillanatában eldől, mivel a lovas rossz mozdulatával (elméleti és technikai képzettlenségével) alárendeli magát lova akaratának és ha mégis azt szeretné, hogy saját szándéka érvényesüljön, akkor az erőszakon, a durvaságon kívül nem marad más eszköze.

Amikor a ló támaszkodást vesz

De mitől és mikor fog a ló puha támaszkodást venni, mitől és mikor fogja előrenyújtani pont a zabláig a nyakát? A lendületes járástól. Mivel mozgás közben a ló a négy lábát egyformán kívánja terhelni, ezért a nyak előrenyújtása számára csak úgy lehetséges, ha hátulsó lábaival hosszabbat lép. De fordítva is igaz. A hátualsó lábak hosszabb előrelendítése (a lendület) a nyak előrenyújtását eredményezi. Ez persze csak akkor igaz, ha a hátulsó lábakban ébredő lendület helyes irányban hat, amit az egyenesség fogalom ír le. Hiába a hátulsó lábak energikus előrelendülése, ha a ló ferde, ha az erő nem áramlik végig a ló testén, akkor a lendület hiába való, a ló a nyakát nem fogja előrenyújtani. A nyak előrenyújtásának ezért két feltétele van: a lendület és az egyenesség.

A ló azonban helyes támaszkodás vétele helyett “túl is tud menni a zablán” - ez a hosszirányú egyensúly elvesztését jelzi. A helyes egyensúly tehát az előfeltétele annak, hogy a ló támaszkodást vegyen. Ezért mondta Geroge Morris a magyar ugróválogatott lovasainak azon a bizonyos edzésen, hogy “ameddig nem tudtok mind a három jármódban odadobott száron lovagolni, addig én nem tudok semmit sem tanítani nektek”. A lendület és az egyenesség kimunkálását, a ló támaszkodásának kialakítását csak a helyes, vízszintes egyensúly megléte esetén lehet megkezdeni.

Lendületes egyenesség, vagy egyenes lendületesség?

A porblémamegoldás fő szabálya a részekre osztás, a részproblémák egymás utáni megoldása. A kérdés csupán az, hogy melyik feltételt kell elsőként megoldani. A problémát Josipovich a megtört kerti locsolócsőhöz hasonlította. Megtört cső esetén a locsolást két módon lehet megkezdeni: a víznyomás növelésével (ami kiegyenesíti a törést), vagy a cső kiegyenesítésével, amikor a viszonylag kis nyomás is elegendő a víz csövön való végigáramlásához. Az egyik lehetőség így az, hogy a lovas a ló hátulsó lábaiban növeli az energiát és ez a többletenergia a ló testén végighaladva kiegyenesíti azt. A másik lehetőség az, hogy a lovas precízen kiegyenesíti a lovat, hogy a viszonylag kis lendület is végig tudjon haladni a ló testén. Mindkét módszer eredménye az, hogy a ló előrenyújtja nyakát és támaszkodást vesz.

Az első módszer előnye, hogy nem igényli a ló különös előképzettségét így szinte minden lónál késledelem nélkül neki lehet kezdeni a ló szárhozlovaglásához, továbbá osztályban, lovak lovak tömegképzésében is alkalmazható viszonylag alacsony képzettségű lovasokkal is (pl. katonaság), végül szabadban, terepen történő lókiképzés során eleve nagy a hátulsó lábak energiája, amit fölösleges lefojtani, egyszerűbb annak felhasználása.

A második módszer előnye, hogy lovardában, a folyamatos fordulatok lovaglása közepette is alkalmazható, mivel a viszonylag kicsi iram eredményeként a fordulatokban nem veszti el a ló az oldalirányú egyensúlyát, nem veszti el egyenességét. A másik módszerrel szemben a lassúbb iram használata előnyösebb a ló mozgáskultúrájának kifejlesztésére, a ló alapadottságaiban rejő lehetőségek kibontakoztatására, nehézsége azonban az, hogy viszonylag nagy előképzettséget kíván lótól, lovasotól: képesnek kell lenniük hosszhajlítások végrehajtására az egyenesség pontos kialakítása érdekében. A ló vonatkozó képességét a klasszikus iskolák kézen történő munkával szokták kialakítani.

Mit mutat a helyes támaszkodás?

Mivel a puha, ló által felvett támaszkodás feltétele a legalább víszintes egyensúly, az egyenesség és a kellő lendület, ezért helyes támaszkodás hiányában a lovasnak azt kell eldöntenie, hogy a három feltétel közül melyik nincs kielégítve. Tanácsként azt kell megjegyezni, hogy ha probléma van, akkor legtöbbször az egyenességgel van gond, bár ennek az érzékeléséhez szükséges a legnagyobb lovastapasztalat.