Lehetséges, hogy megtalálták II. András, Magyarország, Dalmácia, Horvátország, Ráma, Szerbia, Galícia, Jeruzsálem és Lodoméria királyának, a későbbi második honalapító IV. Béla és árpádházi szent Erzsébet édesapjának sírját. A vonatkozó cikk ide kattintva található.

II. András ellentmondásos tevékenysége ellenére nemzetünk történetének egyik legfényeseb csillaga, kora egyik legtekintélyesebb európai uralkodója volt, ő maga III. Béla, a leggazdagabbnak mondott európai királynak fia, II. Géza, a talán legerősebbnek mondott magyar király unokája, I. Géza ükunokája, akit magnusnak (hatalmasnak, nemeslelkűnek) nevezett népe, és aki a szent korona egyik ábrázolásán látható.

II. András király az első magyar expedíciós hadsereg vezetőjeként tengeri úton indult a Szentföldre. A hadjáratnak lovas szempontból kettős jelentősége van. A kis létszámú, de igen jól felszerelt hadsereget az ellenséges arab leírások - a többi keresztes lovasétól eltérően - a sajátjaiknál is jobb lovak felvonultatójaként írták le:

„A keresztény istentelenek lovai igen szánalmasak, göthesek voltak, és az is kevés. Csupán a hankar malik [hungár, azaz magyar király, vagyis II. András,] hozott sok szép lovat, amelyek az arab lovaknál is szebbek voltak.”

Másrésztől a hazatérés során a király vezetésével zajlott le a lovastörténelem talán leghosszabb egybefüggő menetelése: a teljes hadsereg lábon jött haza a Szentföldről. A vonatkozó leírások kitérnek arra, hogy a lovas sereg jelentős része a Kárpátoktól keletre elterülő, hatalmas, az ország legelőiként használt területekről érkeztek, akik mai gondolkodással, jó eséllyel a testvérnépekhez a jászokhoz és a kunokhoz tartozhattak.

A fotón II. András látható a Szentföldi katonai expedíció során, brida ülésben, iskolaügetésben.